Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-23 / 300. szám
2 l/iUai&awU Hifit 1953 december 23.. szerda A Magyar Dolgosók Pártja Kösponti Vesető »égettek és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről (Folytatás a/. 1. oldalról.) vételével — a zöldtrágya növé- • nyék vetésével, a talajerő foltozásának szolgálatába kell állítani. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termeljenek saját használatra — és eladásra is — soni- ltóró-, esillagfürt- és szegletes- lednek-vetőmagot. A szükséges vetőmagot a termelőszövetkezeteidnek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak hitelbe kell adni azzal a feltétellel, hogy a somkóró vetőmagját három év alatt, a többi növényi vetőmagját pedig két év alatt természetben adják vissza. f) A nehéziparig a bel- és külkereskedelmi miniszter 1954-ben 3,480.000, 1955-ben 4,900.ooo és 1956-ban hatmillió mázsa műtrágya gyártását, illetve behozatalát biztosítsa, melyből kb. negyvenöt százalék nitrogén-műtrágya legyen. A földművelésügyi minisztérium ismertesse széles körben a műtrágyázás hasznosságát az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és termelőszövetkezeti tagok között. g) A nitrogén-műtrágyát elsősorban az őszi kalászosok koratavaszi fej trágyázására, azután a cukorrépa, burgonya, rizs, zöldség, dohány, kerti növények, szőlő, gyümölcs, takarmányfélék, valamint a réíek és legelők trágyázására kell felhasználni. A foszfor- és kálium-műtrágyákat tavasszal főként az ipari növények sorlrágyázására, a kukorica és a burgonya fészektrágyázására, valamint a pillangós növények, rizs, zöldség, gyümölcs és szőlő alá, ősszel pedig elsősorban az őszi kalászosok alaptrágyázására kell felhasználni. A könnyűipari miniszter a szovjet tapasztalatok alapján, Kreybig Lajos Kossuth-díj as akadémikus módszere szerint, a többszörös hatású szerves anyaggal szemcsézett szuperfoszfátból és keverék-műtrágyákból 1954- ben háromszázezer mázsát, 1956- ban pedig egymillió mázsát állíttasson elő. A szerves anyaggal szemcsézett szuperfoszfátot mázsánként ötven forintos áron kell szabadforgalomba hozni. Emellett javasolni kell, hogy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok házilag is szemcséz- zék a poralakú szuperfoszfátot. h) A felhasználásra kerülő műtrágyaféleséget és mennyiséget a talaj és a termelt növény igényének figyelembevételével kell megállapítani. A mezőgazdasági tudományos és szakoktatási intézmények, valamint az agronómu- sok adjanak minden termelőnek részletes műtrágyázás! tanácsokat, létesítsenek az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben műtrágya-bemutató parcellákat, ahol a dolgozó parasztok a gyakorlatban győződhetnek meg "a helyes műtrágyázás eredményességéről, s alkalmazásának módjáról. A gépállomásokon, az állami gazdaságokban és a nagyobb termelőszövetkezetekben laboratóriumokat kell létesíteni és az ag- ronómusok a talajvizsgálatot végezzék ingyenesen a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. 2. A tudományos talajművelés alkalmazásával országszerte jelentősen meg kell növelni talajaink termékenységét, kihasználva a gépesített nagyüzemű termelés korlátlan lehetőségeit a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban, valamint az egyéni parasztgazdaságok e téren még kihasználatlan lehetőségeit. a) A gabonafélék tarlóját a szárazság és gyomok elleni véde; kezes céljából az aratással egy- ! időben vagy közvetlenül az aratás utáni napokban — laza, homokos területek kivételével — mindenütt meg kell hántolni. A cséplés idején már 1954-ben legalább ötezer traktor kettős műszakban csak tarlóhántást végezzen. Ezért a földművelésügyi, valamint a kohó- és gépipari miniszter 1956-ig ezerötszáz darabtol növelje a villamos cséplő- berendezések számát. Ki kell javítani és cséplésre kell beállítani az összes, csak álló munkám alkalmas traktorokat és a gőzgépes vagy robbanómotoros lokomobi- lokat. b) Az őszi mélyszántást — a laza homokos, erősen szikes, víz] járásos és lápi talajok kivételével — a tavasszal bevetésre kerülő összes szántóföldeken az eddiginél korábban, lehetőleg szeptemj bér és október hónapokban kell j elvégezni, s legkésőbb november I végéig be kell fejezni. A termő- j réteget a szántás fokozatos mélyítésével vastagítani kell. c) A nedvességet megőrző, helyes mezőgazdasági eljárások mellett, a szárazság elleni küzdelemben iaz eddiginél nagyobb mértékben kell kiterjeszteni az öntözést. Az öntözött területeket 1954- [ I ben ötvenezer kalasztrális hold-1 dal, 1956-ig pedig további száztízezer kát. holddal kell megnő- j vélni, részben a nagy állami öntözőrendszerek továbbfejlesztésével, részben a helyi öntözési lehetőségek n&gyobbmérvű kihasználásával. Az öntözött területeken elsősorban rizst, zöldséget és kapás- növényeket, valamint szálaslakar- mányféléket kell termelni. 3. Rendszeresen védeni kell a talajt a víz és a szél pusztításától. Nagyobb gondot kell fordítani a patakok és vízforrásoJk szabályozására, az árvízkárok megelőzése érdekében. Lejtős területeken vízszintes talajműveléssel, fásítással, évelő füvek ve* tésével, indokolt esetben sáncolással, továbbá bőséges trágy ázással kell megakadályozni a talaj lemosódását. A laza homok- és tőzegtalajokon mielőbb gondoskodni kell mezővédő erdősávok, facsoportok telepítéséről. Ennek elősegítésére a facsemetéket ingyen kell a termelőknek juttatni. Addig, amíg a fapászták vé- dőhatása érezhetővé nem válik, a szél által veszélyeztetett területeken sávos vetést kell alkalmazni. A gyenge termőerejű homokterületeket — főleg a buckákat — lehetőleg szőlővel, vagy gyümölcsfákkal kell betelepíteni. 4. A többszázezer kát. hold savanyú és szikes talajon a talaj- javítás ütemét jelentékenyen meg kell gyorsítani és a következő három év során száznyolcvanezer kát. holdon talajjavítást kell végezni. a) Elsősorban a dunántúli erősen savanyú talajokat, az alföldi réti agyagokat, a szántókban levő szikes foltokat, az öntöző rendszerekbe eső savanyú és szikes talajokat kell megjavítani, továbbá meg kell kezdem a szikes legelők és rétek feljavítását. Ezenkívül a tiszántúli mészte- len, szikes, továbbá a Duna- Tiszaközi szódástatajú legelőkön cs réteken a helyi tanácsok, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok a helyi erőforrások felhasználásával végezzenek meszezést, a legelőket sán_ oolják körül (skatulyázzák) a téli csapadékvíz visszatartására. A meszes altalajú szikes foltokat, dlgózással javítsák meg. b) A kohó- és gépipari miniszter, illetve a bel- és külkereskedelmi miniszter 1956-ig gondolkodjék 28.7 millió forint értékű talajjavítógép gyártásáról, illetőleg behozataláról. A talajjavításhoz szükséges anyagok, s azok vasúti szállításának költségeit az állam viselL Meg keli kezdeni mintegy 170 ezer kát. hoMnyi láptalaj hasznosítását. A keszthelyi, a magyaróvár! Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1954 december 31-ig dolgozza ki a láplerü- letek hasznosításának tervét. 5. Az állami gazdaságokban és ! a termelőszövetkezetekben gyorsabban kell rátérni a korszerű évelő, pillangós és fűkeverékeket is alkalmazó vetésforgók bevezetésére. A mezőgazdasági tudományos intézetek és főiskolák dolgozzanak ki saját tájegységüknek legjobban megfelelő vetésforgókat s a helyi tanácsokkal és gépállomásokkal együtt segítsék azok gyakorlatban való bevezetését. A szükséges fűm agyak termelését az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben kell megszervezni. „ Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak javasolni kell az egyszerű vetésforgó, Illetve helyes növényi sorrend betartását. A földművelésügyi minisztérium és a helyi tanácsok adjanak a termelőszövetkezeteknek segítséget, hogy a helyes vetésforgó bevezetésével egyidőben alakítsák ki az állandó jellegű termelőbrigádokat. A brigádok területét a vetésforgó ideje alatt lehetőleg ne változtassák. A szántóföldi brigádok tagjait a vetésforgó betartásában és a talaj termőképességének állandó növelésében érdekeltté kell tenni. III. A gabonafélék, különösen a búsa és a ross termelésének fejlesxtésérőt A felszabadulás óta a gabonafélék vetésterülete — az ipari növények, különösen pedig az olaj- növények termelésének kiterjedése következtében — csökkent s alatta maradt a megelőző sokéves átlagnak. A legfontosabb kenyérgabona- féle, a búza termésátlaga az utolsó hat évben meghaladja a fel- szabaduhís előtti tíz év átlagát, méiíis rendkívül alacsony és messze elmarad az élenjáró termelőszövetkezetek, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és állami gazdaságok eredményeitől. Míg az elmúlt évben a búza országos termésátlaga kát. holdanként kilenc és fél mázsa volt, a székkutasi «Schönherz» tsz tizenhét egész nyolc tized mázsát ért cl, míg a rozs termésátlaga hét egész négy tized mázsa volt, a mezőberényi «Előre» tsz húsz egész hét tized mázsát, ősziárpából tizenkettő egész egy tized mázsa országos átlag, mellett a péri «Béke)» tsz huszonkilenc egész nyolc tized mázsát takarított be kát. holdanként. Az alacsony országos átlagok pka mindenekelőtt a termelési eljárások helytelen alkalmazása. A búza és a rozs előveteménye országosan csak mintegy harminckettő-harmincöt százalékban megfelelő. A talajelőkészítés általában gyenge s a fokozott kö- vctelménveknek nem felel meg4 A trágyázásnál a gabonaneműek, főként a búza igényét nem veszik figyelembe, az elővetemények trágyázatlan talajba kerülnek. A inűtrágya felhasználása a szocialista üzemekben sokszor szakszerűtlen, s így kevésbbé eredményes. A vetőmag előkészítése: a tisztítás, csávázás nem kielégítő. Az egyéni termelőknek csak nedves ceávázószer állt rendelkezésükre, ami nehézkes, a csávázási ezért gyakran rosszul, sőt egyáltalában nem végezték el. Elhanyagolták a gabonafélék növényápolási munkáit, a vetések emiatt erősen elgyomosodtak. A szervezési hibák következtében a vetés általában megkésik. Hiba az is, hogy országszerte sekélyen vetnek, a sekély vetéseikben a téli fagy, a tavaszi szárazság nagyobb károkat okoz. Kevés a nagyüzemű termelés igényének megfelelő vetőgép. Ab egyénileg termelőknek is kevés vetőgépjük van, emiatt sok a kézi vetés. A nemesített vetőmagvak használata, s aiz ezt elősegítő vetőmagcsere nem elég széleskörű. A- földművelésügyi miniszté: riiun és a helyi tanácsok a vetési munkákat nem szervezik meg kielégítő módon. A sok kapkodó, és sablonos intézkedés folytán, gyenge a munkák minősége. 1. Mezőgazdaságunk legfontosabb, feladata a gabonaféléd, különösen a búza terméshozamán nak erőteljes fokozása; hogy a lakosság ellátását kenyérrel, liszttel és tésztafélékkel állandóan és bőségesen biztosítani lehessen, ennek érdekében: a) A kenyérgabonafélék (búza és rozs) vetésterületét a következő években az elmúlt' hat év átlagához képest mintegy' SzÚfcu ezer kát. holddal kell növelni, Tehát évente el kell vetni három- milliőnégyszáznegyvenezer kát. hold kenyérgabonát, amiből mintegy 73—75 százalék legyen a búza. A kenyérgabonafélék országos termésátlagát az elkövetkező három év alatt az elmúlt hat év átlagához képest egy-másfél mázsával kell emelni.. Az állalmi gazdaságok és termelőszövetkezetek nagyüzemi termelés lehetőségének kihasználásával, termésátlagaikat ennél lényegesen jobban emeljék. A búzát, rozsot, azokon a legjobb termőterületeken vessék, ahol a legnagyobb termést adják. A laza homoktalajokban a rozs legyen a fő ke- nyergabonanövény, minden más talajon pedig a búza. Nemesített búzafajtáink közül elsősorban a bánkúti ezerkettő- százegycs és a Fleischmann négy- száznyolcvanegyes búzafajtákat, rozsfajtáink közül pedig a lus- várdai és a lovászpatonai nemesített fajtákat kell termeim. b) Az árpa vetésterületét a hatéves átlaghoz képest huszonhat- ezer kát holddal kell növelni,, hogy elérje a nyolcszázezer kát. holdat. Ezen belül az őszi árpa hatvan-hatvankettő százalék legyen. Az árpatermés országos átlagát az elmúlt hat év átlagához képest iranregy egy-másfél mázsával kell emelni.. Nemesített ősziárpa fajtáink közül főleg a Béta ősziárpát kell termelni, a tavasziak közül pedig általánosan el kell terjeszteni a Friedrich-féle 104-es, továbbá a Friedrich-féle 101-es és a peresztegi sörárpa fajtákat. 2. A gabonafélék nagyobb terméshozama érdekében a kővetkezőket kell tenni: a) A legjobb előveteményeket elsősorban az őszi kenyérgabona- félék, különösein a búza részére kell biztosítani. A vetésforgó ke>j rétében a kevésbbé jó elővetemé- ! nyékét, különösen a kukoricát isiül 1 ó l r á gyűz:ísímn kell részesíteni. A búzát megelőző kukoricákat korábban kell vetni, gondosabb növényápolásban kell részesítés ni, főleg pedig el kell végezni az augusztusi gazoló ' kapálást. A kevésbbé megfelelő elő vélemények után következő, rosszul áttelelt búzákat tavass al fejtrágyázni keit. A földművelésügyi minisztérium fejtsen ki széles propagandát a búza helyi trágyákkal (komposzt, érett istállótrágya, baromfitrágya, stb.) való fejtrágyá zására. b) A gabonafélék, elsősorban a búza, és a rozs, ülepedett vagy tömörített és beérett talajokba kerüljenek. 'A szocialista Szektorban, ahol a helyi kőrülI menyek megengedik s az elő- j vélemények gépi erővel végzett őszi mélyszántást kaptak, a terület megfelelően gyom men les, el kelt terjeszteni a kullivátorral, tárcsával, vagy más megfelelői talajúi űvelöeszközzel végzett — forgatás, illetve szántás nélküli — vetőágy készítést. Laza homokon azonban nem hagyható el a mély vetőszántás, s itt fel* tétlenül alkalmazni kell a vető- szántások hengerezését is. c) Az országos vetési határidők helyeit a főtermelési' tájakon —< az elővetemények figyelembevétei lével — ajánlani kell a legjobb vetési időt. Az agrouómtisok fe- j lelősen döntsék d a vetés időpontját, úgy, hogy az őszi ga- ÍKmaféiéket korábban vessék el. : A vetést az ország egész területén minden évben október 31-ig be keH fejezni. A gabonafélék vetésénél törekedni keli a sűrűsorú (6—8 cm . sortávolságú) vetőgépek haszná- j lalára. Ajánlani kell a gabonáié* j lék keresztezett sorú vetését, ami I az elmúlt évek tapasztalata alapján jelentős terméstöbbletet hozott. d) Kötelezővé kell termi minden termelő számára a gabonafélék vetőmagjának tisztítását és a búza csávázását. A bel- és külkereskedelmi minisizter megfelelő meimyiségű hatékony nedyes- és porcsávázószert hozzon forgalomba. A vetőmag minőségének elv* lenőrzésére és a kát. holdanként legmegfelelőbb vetőmagmennyiség megállapítására az állami gazdaságokat és gépállomásokat két éven belül egyszerű vetőmagvizsgáló felszereléssel kell ellátni. A gépállomások, a termelőszövetkezetek és egyéni termelők részére díjtalanul végezzék a vetőmagvizsgálatot. e) A nemesített gabonavetőmagvakat úgy kell el szaporítani, hogy a felújítás négy-öt évenként országosain megtörténhessék. Uj, bővebb termő, jobb minőségű, gépi aratásra alkalmasabb, betegségeknek ellenállóbb, törzskönyvezett gabonafajta előállítóját százezer forintig terjedhelő jutalomban kell részesíteni. f) Meg keli javítani a gábona- neműek növényápolási, főleg gyomirtási munkáit. A laza talajok rozs vetésétől eltekintve szükség esetén el kell végezni az őszi gabonafélék tavaszi fogasolását, felfagyás után pedig a hen- gerezést. Országosan kötelezővé kell tenni minden, termelő számára az acatolást, 1954-ben meg kell. kezdeni a gyomirtó vegyszerek használatát. 3. 1954-ben az aratást az ák lami gazdaságokban 70 százalékig, a termelőszövetkezetekben pedig 50 százalékig kell gépesíteni. A következő években ezt fokozatosan növelni kell. (Folytatását lapunk holnapi számában közöljük.')
