Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-13 / 292. szám

1933 december 13.. vasárnap

IUUaiSOAbU Hifii

7}

Gazdag jövedelem

A csárdászállási 5 Győzelem« termelőszövetkezet valamennyi tagja boldogan és örömrpel újságolja, hogy mennyi búzát, árpát, kukoricái biztosított számukra a közös gazdálkodás. B. Tóth Sándor is, aki tagja a »Győzelem* tsz-nek és a mezöberényi gcpálto- máson dolgozik, mint traktorista.

— Ebben a' gazdasági évben mondja B. Tóth elvtárs — több, mint harminchatezer forint lett a tiszta jövedelmem, a termelőszövetkezetekben végzett munkám után. Október 1-ig 530 munka- egységet teljesítettem. A tervemet 700 százalékon felül végeztem el. Ezután kaptam 22 mázsa búzát, 5 mázsa árpát, 33 mázsa kukoricát, 154 kg cukrot, 10 liter okiját,.,. 6 kiló szappant, 30 mázsa takarmányt, 22 kg rizst, 10 mázsa takarmányrépát, de még tovább, is tudnám sorolni azt a sok juttatást, amit elvégzett munkáin után kaptam. Munkaegységeim után 4090 forint készpénzt kerestem.

— A csépie's idején egyénileg dolgozó parasztoknál is csépel-1 tem, ahol több, mint 2400 forintot kerestem. A cséplts idején legjobb eredményt én értem él, ezért a .gépállomás vezetősége 240 forint pénzjutalmat adott. Ezenkívül több, mint 3500 forintot kerestem a tavaszi és az őszi sagte- tás idején a gépállomás áílal szerződésileg lekötött egyénileg dolgozó parasztoknál.

— Kíváncsi voltam, vájjon amit ebben a gazdasági évben kerestem természetben és pénzben, mennyi lehet összesen V Kiszámoltam és a végeredmény több, mint harminchatezer forintot tesz ki. Ezenkívül még van nekem háztáji gazdaságom is. Ezen a földön 8 mázsa kukorica, 3 mázsa burgonya, 90 mázsa takarmányrépa termett. A feleségem tojásból közel 4.000 forintot árult

— Nagyion szeretem a termelőszövetkezetet. 1951 óta vagyok a tagja. Meg vagyok elégedve és igyekszem jó munkát végezni, mert tudom, hogy az én munkámtól is függ a termelőszövetkezeti dolgozók felemelkedése és jobbléte.

Balkus Imre járási sajtószervező.

Békés.

' Mi; geszti dolgozók nem tudjuk, mi az oka annak, hogy a Földmüvesszövetkezetbeo gyakran nincs liszt, só, kávé, tea, cipő- paszta. Sokszor 8—10 km-t kell gyalogolni Mezőgyánba egy kiló spürt. Az elmúlt hét egyik napján történt, egy dolgozó asszony lámpacsavart kért a boltban. Kapott is. Amikor lámpabelet akart vásárolni, azt felelték néki: «Sajnos ezzel nem szolgálhatunk.»

' Jó volna, ha az illetékes szervek nagyobb gondot fordítanának a mi községünkre is. Szükséges volná, hogy olyan árucikkel is ellássanak bennünket, mint liszt, só, kávé és tea.

Göncjöl Anl«toé, Geszt

♦ ♦♦

A4» i\ ' ■ • ^ \y * ;• ••

‘■".A sarkadi Uj Barázda tszcs négy hátlappal ezelőtt; befejezte ft^őséplést. A gépállomás dolgozói 'a rí agy sietségben, vagy feledé- kenységből a szérűn hagyták a mérleget. Vájjon hogyan számolt el a traktorisfa a rábízott szerszámokkal. A tapasztalatok után az a megállapítás: nem is kérték számon tőle.

Jó volna, ha a gépállomás vezetői körültekintőbben végeznék ellenőrző munkájukat és a széjjelhagyott szerszámokat mielőbb összeszedetnék, hogy a téli gépjavítás alkalmával azokat is karbantartsák.

Mezei Sándor, járási sajtószervező, Sarkad

IddCn - öHft (lt+

Pénteken c?te Szeghalmon, a járási kultúrotthouban műsorral egybekötött Szabad Föld Téli Estét rendeztek.

A körösladányi »Uj Barázda* tsz-ben befejezéshez közeledik a 100 férőhelyes szarvasmarha istálló és az 500 férőhelyes juhhodály felépítése.

A fcörösladám i »Uj Élet* tsz-ben egyéves növénytermesztési szaktan föl vamot indítottak. Ezen 19 tag vesz részt.

Á vésztői »Vörös Csillag* tsz tagjai 40 férőhelyes fi- aztatót és egy 200 férőhelyes süldőire veidét építenek.

Gyehnár Mihály, mezőbe- rényi egyéni dolgozó paraszt már régen befejezte a vetést, elvégezte az istállótrágyázást, a mélyszántást.

. De továbbra sem tétlenkedik. Fogatával segítséget nyújt másoknak is. Ezt bizonyítja az, hogy fogatlapja már betelt és a községi tanácstól a napokban két pótfegatla- pot kért, mert pontosan jegyzi, hogy fogatával melyik napon, kinek segített.

A füzesgyannali »Vörös Csillag* tsz-ben egy 100 férőhelyes tehénistállót épít a tsz tagsága.

Hz ipar segíti, a bürekrácia akadályozza

a gépjavítási munkát a dévaványai gépállomáson

A dévaványai gépállomás az elmúlt évben Békés megye legjobb gépjavító gépállomása volt. Nagy Sándor vcaetöinech»- nikus irányításával a gépállomás szerelői igen sok alkatrészt há- ■ zilag állítottak elő. A bronzperseíy például darabonként újomián 120 forint, és negyven forintba került az a saját esztergapadukŐn megmunkálva. Többszáz darabot készítettek ebből és ellátták' a szomszédos gépállomásokat is. A dévaványai gépállomás közei százezer forintot takarított meg az elmúlt évi gépjavításnál.

Harminchat erőgépük nagyrésze még kint szánt a földeken, d e a gépjavításhoz körültekintően készültek fel. Vontatóval hordják a követ az utak feltöitésére, ötven négyzetméternyi területet betonoznak, azon tisztítják, mossák majd a gépeket Hal cséplőgépet eddig már kijavítottak. Külön szerelő-, motor-, differenciál-, hűtő-, világítás-javító brigádok végzik a munkát a két és félmillió forint beruházással készült új szerelőműhelyben.

Néhány héttel ezelőtt nagy öröm érte a gépállomást A kőbányai elektronaoskészütékek gyára egy esztergapaddal sietett segítségükre. A Kákosi Mályús-művek dolgozóitól pedig 300ezer forint értékű új hidraulikus fúrógépet kaptak. Most értesítették a gépállomást arról, hagy a napokban megérkezik az új 1500 milliméteres esztergapad is. Olyan most a gépállomás felszerelése, mint ahogyan a szerelők mondják: a csapágyak kivételévé] szinte minden alkatrészt házilag tudnának előállítani. túlit

A békésmegyei beruházási igazgatóság búrokratila^.| élettől elszakadt munkája miatt azonban az új munkagépek 'to- használatlanul állnak. Az történt ugyanis, hogy a gépállomások megyei igazgatóságának sürgetése ellenére az új szerelőműhelybe a villamosáramot nem vezették he. A beruházási igazgatóság,^, szolnoki épületszerelő vállalattal a 300 méteres távvezeték megépítésére a szerződést hosszú huzavona után, elkésve, december 9-én kötötte meg, holott azt az épület megszépítésével egyidóben. négy hónappal ezelőtt cl lehetett volna készíteni. A gépállomás dolgozói szeretnék, ha most már minél hamarabb elkészítenek a hálózatot, bevezetnék a villanyt, hogy dolgozhassanak az. 1 új munkagépeken. A megye első gépjavító gépállomása akarnak leírni a téli gépjavításban is. . <F. S.

1 Varga Ádsíanék tervezgdaeli

Fiatal nyárfák sorai közt, Ids gyümölcsösön keresztül vezet az út az orosházi országúiról Varga Ádám cSorvási középparaszt tanyájába.

Mintagazda hírében ÁlE," földjét és takaros portáját megnézheti bárki. Hatvanhárom éves kora ellenére telve van életkedvvel és munkavággyal, hiszen a párt határozatai és a kormány rendeletéi olyan sok segítséget jelentenek

a dolgozó parasztságnak.

Fő az, hogy idejében elvégezzünk minden munkát, idejében teljesítsük beadási kötelezettségünket. — mondja és ozévi beadásának eleget is tett, adóját is befizette.

— A rossz munka mindnyájunk kára — szokta mondogatni.

Szorgalmát meghálálta a föld: telt beadásra, vetőmagra, kenyérre és szabadpiacra is jutott.

Esténként tervezgetnek feleségével. Nagy előny az, hogy az állam három évre előre megállapította a beadást. így kiszámítják, hogy jövőre 10 mázsával kevesebb terményt kell beadniük, s ebből több, mint hét mázsa a gabonabeadási kedvezmény.

— Ha büntetnének érte, még akkor is négyzetesen vetném a tengerit! — jelenti ki Varga Ádám. — így jut bővebben hizlalásra. Idén az

öt süldőből egy lírádig? ra, kettő szerződéses hizlalásra, egy ‘sajátra megy, egyet pedig anyakocának választ kh hrt beválik. 'íP'-’'

Jövőre 15 százalék!«át 'kevesebb lesz a tej Ók aliali termék bea<l|s isi Tejből több, mint, 100 liter marad 0d.1haza.Az- lán ott van a kis gyümölcsös is. Jövőre teljesülhet szivük vágya: .a tehén és a kisborjú mellé a pejkót is beköthetik az istállóba.

FÜTYÜ

(Móra Ferenc válogatott meséiből)

' Ahogy leírom a nevét, most is magam élőit látom az öreg Fütyül, ahogy deres fejét bedugja az ajtónkon újesztendő táján:

— Adáson isten, ami nincs, vedre el; ami van.

— Mit adjon, mit vegyen el, te Fü- tyü — kérdezi tőle az édesanyám, keresgetve a legfényesebb húszast az erszényében.

— A nyarat küldse el, a telet hívja vissza — didereg szegény Fütyű s nagyon, nyomakodna befelé az ajtón, ha édesanyám el nem hessegetné onnan a húszassal,

„ _ Eredj csak a hátulsó konyhába, Fütyű, ott olyan nyár van, hogy leiz- zaszlja fejedről a sapkát.

A szobába nem lehet beereszteni az öreget, mert mindent elvitt emlékbe, ami kezeügyébe esett. Egyszer még az írótollam is a kezéhez ragadt, még pedig szárastul. Az édesapám húzta ki az inge derekából.

— Ejnye, ejnye, Fütyü — pirongatta meg — hát mi a macskának bántod már az ilyen holmit? Hisz úgy se tudod hasznát venni. Tán azt se tudóid,

/ micsoda ez?

— Hásen éppen azért vittem volna el — magyarázta Fütyü — hadd lett

volna már eccser valami olyan is a házsnál, amit nem tudok, hogy micsoda.

Egyszer meg egy kocsirudat emelt el tőlünk. Észre se vettük, csak mikor már oda volt tűzve a putri-viskója hegyibe.

— Hát ez meg már mire jó itt, Fütyü? — fogta fülön az édesapám. .

— Nene, gazsduram, hát vellámfog- dosó, hadd leidsen csigáimak is, mondok, ha a nagy uraknak van.

— Bolond vagy, te Fütyü — nevetett az apám — hiszen a villámhárítót vasból szokták csinálni.

— Igen ám, azs uraknak — vono- gatta a vállát Fütyű, — de a segény embernek fából is jő azs.

De akármilyen nagy lcopé volt az öreg, az édesapám ki tudott rajta fogpi. Egyszer például megfogadta pünkösdi muzsikásnak és ígért neki napszámba egy bárányt.

— Kevés les azs, sépen kérem — emelte meg Fütyü karimátlaii kalapját.

— De kapsz ám egy báránysüveget is,

— Azs már lesi, hát még? — nyílt ki a szeme Fütyünek.

— Kapsz egy font faggyút is, főzhetsz vele ürgét.

— Azs már beséd. Hát még?

— Ejnye, de telhetetlen vagy. Fütyül — mutatta édesapám a haragot. — Mindegy no, azért új húrt is kapsz a hegedűdre.

No, Fütyü majd kibújt őrömében a bőréből s úgy megmekeregtette pünkösdkor a hegedűjét, hogy csupa fülfájás volt hallgatni. Másnap aztán jött a bárányért, meg is kapta, szép kövér jószág volt.

— örülsz-e neki Fütyü? — kérdezte

édesapám.

— Eritek, erilek — hunyorított az öreg, — de még jobban erilek, ha a báránybér-süveget megkapom.

— Hja, az még raj ta van a bárányon — nevetett apám.

— Hát a faddsú? — mondta gyanakodva Fütyü.

— Az meg benne van a bárányban.

Fütyü dohogva kapta vállára a bárányt.

— A hegedi-húrt már nem is kérde- zsem. Azs is bizsonosan a báránban resket még. Jaj, de csak jobb ktt volna pispeknek sületnenr.

Hanem ezt a tréfát mégis nagyon zokon vehette Fütyü, mert sokáig kerülte házunk táját. Csak akkor jött el, mikor kiüzentünk érte a falu végére. Lemosta a zápor az istálló tapasztását, azt kellett volna helyrehozni Fütyünek.

— Nem megyek én — üzente vissza. —' össevestem a munkával és holtig tartom vele a haragot.

Ahogy azonban elszigorodott az idő, mégis csak besompolygott hozzánk. Veszekedett hideg volt, a verebek százával csipogtak a sövény közt, a szellőz- fcödésre kieresztett bárányok pedig dideregve fúrták be magukat a szalmaboglyákba.

— Elpustulok, ha egy kis salma

fistet nem sagulhatok — mondotta fogvacogva Fütyü.

— Ott a boglya, nyalábelj belőle egy fittet szalmát — esett meg az édesapám, szíve a szegény cigányon. A konyhán meg kiadta a rendeletet, hogy adjanak neki egy fazék forró kávét, hadd érezze magát a mennyországban tőle.

Fütyü azonban nem jött vissza hálálkodni. Levetette a szűrét, megtörnie szalmával, fölvette a vállára és szó nélkül illant el a kertek alatt. Helyette az öreg béres szaladt be nagy lelkendezve. ”*'•;/

— Szalmát visz a cigány.

— Szabadságot adtam rá neki (~£

legyintett apám. ■

— Az ám, csakhogy béget a szabira — vakargátta mit)»’ a béres a füle tövét.

Apámat elfutotta a méreg és erővel hozatta vissza a Fűlj*üt, aki egyre azt hajtogatta:

— Jussom volt a báránhozs, nekem adta a gazda.

A bárány csakugyan a szalma közt pihegett, nem lehetett letagadni, igaz, Fütyünek eszeágában se volt, még neki állt följebb.

— Hát ez a becsület, hé? Hogy merted elvinni a bárányt? — för- tnedt rá édesapám.

Fütyü pedig méttőságosan felelte:

— Nini, Msen a báránka beírnia volt a salmában, mint a faddsú, meg[ a hegedi húr a pinkesdi báránban.

— No ez egyszer neked van igazad, Fütyü — nevette él magát édesapám. S olyan oldalszaíohnát akasztott a vén. kópé vállára, hogy kiteleíhetett rajta.