Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-31 / 306. szám
ViUatsauUt Hifit (S53 dectmkr 31., csütörtök fleg-edíís Aii«Ii*2ín elvtiii*s beszéde a JfSagyai* Dolgozók Paid ja Központi fozetőségónok ( Fofgialás.) A kukoricatermelés fokozását az elkövetkező években azzal segíthetjük elő, hogy szerződéses úton heterózis kukoricavetőmagot termelünk és lehetővé tesszük, hogy az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek vetőmagjukat kicseréljék lieterótzis kukoricára. Sok hazai és külföldi tapasztalat is bizonyltja, hogy a heterózis kukoricából nyert vetőmag kataszteri holdanként más. fél-két mázsa terméstöbbletet is adhat. A mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében még komoly pénzügyi áldozatok árán is érdemes ilyen vetőmaggal ellátni az egész országot. Emellett elsősorban az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben el kell terjeszteni a kukorica négyizetes vetését, ez megkönnyíti a növény- ápolási munkák gépesítését és nagyobb termésátlagot eredményez. A silótakarmányi készítése elsősorban a nagyüzem módszere, ezért pártunk és kormányunk elsősorban az állami gazdaságokban fokozza a silóépítést, de e- mellett nagy- támogatást ad a termelőszövetkezeteknek is. A termelőszövetkezetek csak ebben az évben háromszázezer köbméter állandó jellegű silót építenek és mintegy egymillió köbméter silólak armílnyt készítenek. Kormányaink a házláji gazdaság szükségletei mértékében silő- épílési segélyben részesíti a termelőszövetkezeti tagokat és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat is. Ez év őszén az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok közel egymillió köbméter si- í lótakarmányt készítetlek, s ezi i több mint hűsszoramn.yi, mint a- mennyit a nagybirtokos Magyar- [ országon készítettek az összes föl- [ desúri nagygazdaságokban. | Ez évben Magyarországon már mintegy ötmillió köbméter siló- takarmány készül. Ha ezt csak tejtermelésre használnák fel, ezáltal mintegy háromnegyedmil- liárd liter, tejet kapnánk. Ezzel az eredménnyel azonban korántsem lehetünk megelégedve. Jelenlegi állatállományunk megköveteli, hogy a siló,zást a mainak legalább két-hároinszorosára emeljük. A silótakarmány felhasználását ki kell terjeszteni nemi- I csak a téli, hanem a nyárvégi I lakarmányozásra is, a zöld fu- ! (ószalag hiányainak pótlására. A lakarmánytermelés szempontjából legelhanyagoltabb téridét a rét- és legelőgazdálkodás. Rétjeink és legelőink egy része olyan, hogy szégyene egész mezőgazdaságunknak. Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink nagy része és sok község is, nagyon elhanyagolja a legelőket, ezért azok elgazosodnak és hozamuk rendkívül alacsony. Lehet-e ezen segíteni? Erdemes-e a legelővel, réttel többet foglalkozni f Feltétlenül 1 Több gyakorlati tapasztalat mulatja, hogy a műtrágya éppen legelőkön és réteken adja a leg- ! nagyobb eredményt. A rét és legelő nagyon is meghálálja azt a : munkát, amit javítására, nevelésé- ! re fordítunk. azért, hogy valamennyi ipari nő- mára, hanem egyben növeli az j hozásával megszervezett zöldségvény őszi szántásba és ősszel trá-! egész mezőgazdaság kultúráltsá- j felvásárlás. Ez a szervezet tel- gyázott talajba kerüljön. Ez nem-| gát, közvetve kihat a kenyérga- j jesen összpontosította a zöldségesük több nyersanyagot jelent a hona és a lakannányüéíék termés könnyű- és élelmiszeripar szá-! hozamára is. VI. A burgonya• és zöldségtermelésről A mezőgazdaság egyik legfon- ! go ny at er metes fejlesztésére és ezen belül elsősorban a négyzetes-fészkes ültetési módszer elterjesztésére. Pártunk és kormányunk előtt halaszthatatlan feladat a zöldségtermelés fejlesztése. Ezen kérdés megoldása céljából mindenekelőtt hathatós intézkedéseket kell tenni a zöldségtermelésnek a múltban már kialakult körzetei továbbfejlesztése érdekében. így tovább kell fejleszteni a makói körzetben a hagyma-, a kalocsaiban, szegediben a paprika- stb., a szabolcsiban a káposzta-, a szigetköziben és a főváros környékén, valamint a nagyobb ipari városok körül a zöldségtermelést. Ezekben a körzetekben a párt- és tanácsszerveknek legfontosabb feladata a zöldségtermelés támogatása. E kérdés megoldására kell mozgósítani a körzetek gépállomásait is, ellátva őket speciális gépekkel és a zöldségtermeléshez értő szakemberekkel. V. Az- ipari és olajosnövények termeléséről A növénytermelés harmadik nagy csoportja: az ipari- és az olajosnövények. A felszabadulás után dolgozó parasztságunk talán ezen a téren érte el a legnagyobb eredményt, mert ezen növények vetésterülete a felszabadulás előttihez képest megnégyszereződött. Különösen erőteljesen fejlődött a cukorrépatermelés. Ez évben csaknem háromszorannyi cukorrépát termeltünk, mint a felszabadulás előtti tíz év átlagában. Olajosnövényeink közül a napraforgó fejlődött a leggyorsabban: vetésterülete sokszorosa a felszabadulás előttinek és olaj- termelésünk ez évben a felszabadulás előtti 10 év átlagához viszonyítva negyvenszerese. Az ipari és olajosnövények együttes vetésterületének további növelése nem lehetséges, mert vagy a kenyérgabona, vagy a takarmányalap rovására menne és ez komoly károkat okozna. Ugyanakkor a könnyű- és élelmiszeriparnak több nyersanyagot kell kapnia ahhoz, hogy a lakosság szükségleteit megfelelően lei tudja elégíteni. Ennek csak egy módja van: a termésátlagok növelése. A legjobb állami gazdaságok, termelőszövetkezetekés egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kiváló termésátlagai mutatják legjobban ezen a téren: meglevő hatalmas lehetőségeinket. Ezeket akkor tudjuk a legmegfelelőbben kihasználni, ha azokon a területeken helyezzük el az ipari növényeket, ahol termelésűkre a legjobb lehetőségek vannak: ahol a dolgozó parasztok ismerik a növény termelési feltételeit és ezért kedvvel és szívesen termelik. Gyorsan változtatnunk kell a jelenlegi helyzeten, amikor teljesen a szerződtető vál-« lalatok alkalmazottainak kénye- kedvére van bízva, hogy mit, hol termeljenek. A dolgozó parasztság bevonásával haladéktalanul ki kell jelölni azokat a körzeteket, ahol az egyes ipari növéhjwk termelésére a legkedvezőbbek a feltételek és itt lehetővé keli tenni, hogy az egyé- j nileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek ne egy, hanem három évre kössenek szerződéseket. A szerződéses növények közölt különösen nagy gondot kell fordítani a cukorrépa termésátlagának növelésére, amely a legnagyobb vetésterületű ipari növényünk, továbbá a kender hozamának növelésére, mert ez az a .rostos növényünk, amellyel hazánkban a textilipar számára legnagyobb értékű nyersanyagot tudjuk termelni, valamint a dohánytermelésre és különösen a dohány értékes fajtáira. A 'gyapottermelést az eddiginél kisebb keretek között folytatjuk és közben elő kell állítanunk olyan, fajtákat, amelyek meg tudnak birkózni a hideg tavaszi időjárással is, és biztos termést adnak. Az ipari növények termésállagának fokozása érdekében legfontosabb az őszi mélyszántás és trágyázás. A termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok az ez évben jóváhagyóit szerződéses feltételek szerint már lényegesen nagyobb árat kapnak, ha a szerződésben megszabott átlagoknál több termést adnak be. Egy mázsa cukorrépáért forintra átszámítva, a különböző szolgáltatásokkal, 100 mázsán alul az egyéni termelő 27.20 forintot, 150 mázsán felül 42.20 forintot, a termelőszövetkezet 57.20 forintot kap. Emellett igen jelentősek azok a kedvezményiek, amelyeket a szerződést kötő termelők a beadási kötelezettségből kapnak. Az az istállótrágya, amit őszszel hordanak ki és szántanak be a földbe és az a szántás, amelyet nem tavasszal, hanem ősszel végeznek el, 40-50 mázsa cukorré- pa-terméstöbbletet is jelent, és így sokszáz forint hasznot hoz az egyénileg termelőknek és soktízezer forintot a termelőszövetkezet tagságának. Mindent el kell követnünk tosabb feladata, hogy nagymeny- nyiségben termeljen burgonyát és zöldségféléket és ezzel biztosítsa a lakosság zavartalan és bőséges ellátását e fontos élelmiszercikkekben. Burgonyatermelésünk egész mezőgazdaságunkon belül talán a legelhanyagoltabb és legelmaradottabb. Burgonyatermésátlagalnk a fel- szabadulás előtt is hallatlanul alacsonyak voltak. 1930—1940 között a kataszteri holdankénti átlag mindössze 38 mázsa volt. A felszabadulás után a burgonya- termelésben lényeges változás nem következett be, ez évben pedig viszonylag jó időjárás mellett is a kát .holdankénti termés mindössze 60 mázsa; ugyanakkor a burgonya vetésterülete í a felszabadulás előttihez képest j egyéb növények, elsősorban az ipari növények javára csökkent. A lakosság zavartalan burgo- ] nyaellátásának biztosítása érde- I kében csak a városi lakosság ellátására, tehát a begy űjtési kö-, telezettség teljesítésére és sza- ! badpiacra, legkevesebb 60 ezer vagon burgonyát kell termelnünk, ami az eddigi átlagnak közel kétszerese. E cél elérése érdekéién burgonvavetésterületünket valamelyest növelni is kell, a fő feladat azonban a burgonya- termelés rendkívüli elmaradottságának gyors felszámolása. A mi Uszonyaink között a burgonyatermel és elmaradottságát mindenekelőtt a vetőgumó leromlása okozza: mint Liszenko akadémikus kimutatta, a hazánkhoz hasonló vidékeken a Szovjetunióban is nagyon gyorsan, szinte egyik évről a másikra bekövetkezik a vetőgumó leromlása, amit a legcélszerűbben a vetőgumó nyári vetésben való megtermelésével lehet megakadályozni. A burgonyánál sokkal inkább, mint bármely más kultúránál, nagyobb gondot kell fordítani a vetőgumók feljavítására és rendszeres cseréjére az egész vetés- területen. Ehhez azonban nagyor sok vetőgumó kell, hiszen csak 1 kataszteri hold burgonya elvetéséhez a mi viszonyaink között kataszteri holdanként legalább 12—18 mázsa vetőgumó szükséges. Emiatt a vetőburgonya cseréjét nem lehet úgy megoldani, mint á gabonáét. Az egyénileg dolgozó parasztok és a termelő- szövetkezetek számára nem az egész vetésterületükre, hanem annak csak egy részére tudunk biztosítani egy-egy arányban minőségi vetőgumócserét. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a saját gazdaságukban termeljék tovább ezt és így biztosítsák teljes területükre a szükséges vetőgumót. Ezt a cserét ijgy kell kifejleszteni, hogy 4 évenként az ország vetőburgonyaszükséglete felcserélhető legyen. A kísérleti gazdaságoknak és a vetőburgonyatermelést végző állami gazdaságoknak fontos feladatuk, hogy olyan minőségű burgonyát állítsanak elő, amely kataszteri holdanként legkevesebb 100 mázsa termést hoz. A vetőburgonyacsere természetesen nem oldja meg az egész burgonyatermelés felemelésének kérdését. Szükség van a burtermelés forgalmát, megakadályozta, hogy a zöldségtermelés területén a falu és a város között egészséges áruforgalmi kapcsolat jöhessen létre. E hiba kiküszöbölése érdekében meg kell könnyíteni a zöldségfélék felhozását a városba. Ebbe a feladatha be kell vonni a földművesszövetkezeteket, amelyek különböző formákban, részben mint felvásárlók, részben, mint bizományosok, foglalkozzanak a zöldségfélék értékesítésével. Mindezekkel az intézkedésekkel biztosítani kell, hogy az 1953-as évben elkövetett hibákat kiküszöbölve, városaink lakossága már az 1954-es évben kielégítő mennyiségű jóminőségű burgonyához és zöldségféléhez jusson. Az ipari növények, de ugyanúgy a zöldségfélék, takarmány- félék egy része is gondos növényápolási munkát, többszöri kapálást igényel. Jóllehet, ezt minden termelő tudja, mégis szinte minden évben súlyos mulasztásokat követünk el. Ezért erre a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani, mert éneikül nagy befektetéseink nem A zöldségtermelés fejlődését ‘ éreztetik kellőképpen hatásukat a erősen gátolta a Mezőker létre- j terméshozamokban. VII. A gyümölcs* és szőlőtermelés fejlesztéséről A helyi lanácsok egyik legfontosabb és egyben legszebb feladata, hogy szervezzék és vezessék a gyümölcsfásítási munkálatokat és kö leiességüknek érezzék községük gyümőlcsellátásának megjavítását. A gyümölcstermelési színvonal emelése és a gyümölcsexport növelése érdekében nagy jelentősége van az összefüggő, úgynevezett üzemi gyümölcsösök telepítésének. Jelenleg gyümöícsfaállomá- nyuknak mindössze 20 százaléka van üzemi gyümölcsösökben. Üzemi gyümölcsösöket nem a legjobb szántóterületeinken kell létesítenünk, hanem elsősorban a homokon, és ott, ahol a szántóföldi termelésnek akadálya van, a talaj viszont gyümölcstermelésre megfelel. Például az őszibarack- és mand ula leemelésre kiválóan alkalmas a kepárosokegy része. * Üzemi gyümölcsösök létesítésére jelentős támogatást kell adui. A termelőszövetkezetek — fi- gyelonibevéve, hogy a gyümölcsös a faj Iától függően, csak több' év múlva hoz hasznot — a telepi! léshez jelentős támogatást kapnak. Nagy területeken kell létesíteni gyümölcsösöket az államf gazdaságokban is. A gyümölcslelepítési programom t úgy akarjuk végrehajtani, hogy ezzel necsak mennyiségben« növekedjék a gyümölcsfaállomány, hanem minőségben is, azaz a legjobb gyümölcseinket és azokból is a legjobb fajtáival) szaporítjuk el. Vili. Az állattenyésztés fejlesztéséről Népünk élelmiszerekkel való ellátásában a kenyérgabona után a legnagyobb jelentősége az állattenyésztésnek van, mert az élelmiszerek közölt fontosság szempontjából a kenyér után közvetlenül az állattenyésztés termékei: a busy a zsír, a tej, a tojás következik, ugyanakkor az állattenyésztés jelentős nyersanyagot szolgáltat a könnyűipar számára is: nyersbőrt, gyapjút, stb. Országunk állatállománya a felszabadulás után gyorsan fejlődőit. Dolgozó parasztságunk, termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink dolgozói erőfeszítésének eredményeként állatállományunk jelenleg nemcsak eléri, hanem meghaladja a felszabadulás előttit. A hozam azonban hallatlanul alacsony; az állatállomány. számához képest a szarvasmarha- és sertéstenyésztés kevés húst, tehénállományunk pedig kevés tejet ad. Számbelileg ugyanannyi állatlétszámmal, ugyanazon fajtákkal« hozamokat legalább 50 százalékkal tudnánk emelni a takarmányozás és gondozás megjavításával. Miért van ez? A legfőbb oka az, hogy nem rendelkezünk szilárd takannányalappal, de hozzájárul ehhez az is, hogy az állattenyésztés fejlesztésében a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok ke- vésbbé voltak érdekelve, mint a növénytermelés egyes ágazataiban. Különösen súlyos hibák vollalí a tehéntarlás körül, amit mulat az is, hogy össz-szarvasmarhaál- lományunk növekedése melleit a tehénállomány elmaradt; míg az össz-szarvasmarhaállomány 354 ezerrel meghaladja az 1938-ast, addig a tehénállomány éppen csak eléri. A tehénállomány fejlődését elsősorban az akadályozta, hogy a tej begyűjtés kivetése tehenenként történt, függetlenül a föld nagyságától és egy-egy teliénre a tejbeadási kötelezettség viszonylag magas — öt-hatszáz liter — volt. A minisztertanács rendeletéi ezeken a súlyos hibákon rcsz- (Folytatás a 3* clCaUin.)
