Viharsarok népe, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-03 / 283. szám

3

1953 «lewinibfr 3., csütörtök

{/iUaisoAolc kept

Jól halad a téli gépjavítás a vízesfásí állami gazdaságban

A hízó órán tehenet veszek

Becsületesen végzett munka képe tárul elénk, amint végignézünk a vizesfási állami gazdaság feketéié tábláin. Jó munkát végiéit a gépcsoport. A vetéssel két nappal a határidő előtt végezlek, -a mélyszántást is befejezték még a múlt hónap 25-én. Most a téli gépjavításokon dolgoznak. A jövőévi jó munkára készítik elő az erőgépeket és a munkagépeket.

— Legalább olyan munkát akarunk végezni ezen a téren, mint az elmúlt évben — mondja Balogh Mátyás elvtárs, a gépcsoport vezetője.

Akkor hét nappal előbb fejezték be a nagyjavítást. Azonban nemcsak gyors, hanem minőségileg is .kifogástalan munkát végeztek. Meg is kapták a dolgozók ezért az őket megillető jutalmat, az esedékes prémium másik 50 százalékát az ősz folyamán.

A jó munkát nem lehet a véletlenre bízni

— így vélekednek a szerelők. Ezért most is számba vették az elvégzendő feladatokat. Tervet készítettek az egyes javítások részletes megjelölésével és azt a dolgozók előtt is ismertették. Az

ütemszerű munka biztosítása érdekében brigádokat alakítottak. Külön brigádok végzik az erőgépek, külön a munkagépek javítását. Hogy az esetleges közbejövő egyéb munkák miatt fennakadás ne legyen, egy vegyes brigádot is létesítettek. A hat brigád vezetője egy-egy szerelő. A javítások így megfelelően képzett szakemberek közvetlen irányításával történnek.

Annak ellenére, hogy a javításokat különböző okok miatt csak : késve tudták megkezdeni, a november hónapra beütemezett munkákat elvégezték. A brigádoktól jegyzőkönyvileg átvett munkagépek — tárcsák, hengerek, veíogépek — ismét használható állapotban várják a tavaszi munkák megkezdését.

A multhavi jó eredmény eléréséhez nagyban hozzájárult

Hajnal László elvtárs brigádja,

az «Előre»-brigád, amely 230 százalékra teljesítette előirányzatát.' A gépcsoport legkorosabb dolgozója, Frankó János szerelő a tavalyi gépjavítások alatt állandóan 200 százalékra teljesítette tervfeladatát. Most is figyelemre méltóan dolgozik. Igyekezete révén a «Haladás»-brigád, melynek vezetője, a második helyezést érte el a novemberi értékelés szerint.

A brigádok közötti nemes versengés szításában nem kis része van a «Villám Híradó»-nak, melynek ötletes rajzain pellengé- rezik ki a lemaradókat, a rossz munkát végzőket. Ugyanakkor helye van ezen a jól dolgozók népszerűsítésének is.

Nagyban előbbreviszi a munkák menetét az is, hogy a gépcsoport vezetője a munka befejeztével, naponként megbeszéli a dolgozókkal a felmerült problémákat, valamint a további közvetlen feladatokat. Azonban még jobb lendülettel menne a munka, ha a szakszervezeti bizottság is segítséget adna- De a szakszervezeti vezetők két-három hónap óta még arra sem képesek, hogy a tagdíjat beszedjék. Hiba az, hogy maga a pártszervezet sem sokat tcslz e hanyagság felszámolása érdekében.

. A kaszaperi «Lenin» termelőszövetkezetnek vagyok a tagja feleségemmel együtt. Az elmúlt évben Pesten dolgoztam és csak ez év tavaszán kezdtem meg a munkát a szövetkezetben. Feleségemnek 229.28 munkaegysége van, én 30402 munkaegységet szereztem. Kerestünk is szépen, hiszen munkaegységenként 6 kiló búzát osztott a szövetkezet. Harmincegy mázsa 99 kiló 80 deka búzát kaptam, prémiumként pedig 936 kiló búza került a padlásomra. Tehát összesen 41 mázsa 35 kiló 80 deka búzát kerestem. Tengeriből 3 kilógramm jutott munkaegységenként. Mintegy 16 mázsa lett a részesedésem. A háztájin is termett 25 mázsa. Feleségemmel elhatároztuk, hogy háztáji jószágot is tartunk. Van neki mit enni. Két hízónk van, úgy 200 kiló körüliek. Most azt terveztük feleségemmel, hogy egy másik hízónakvalót is befogunk, ami körülbelül májusban lesz készen. Most egy tehenet is akarok vásárolni az egyik hízó árából. A többi pénzt ruházkodásra fordítjuk.

Nem vagyok az egyedüli a «Lenin» termelőszövetkezetben, van több dolgozó hasonló jövedelemmel. Majdnem minden termelőszövetkezeti dolgozónak van rádiója, könyveket olvasnak és ezért van az, hogy akik kiléptek, most kérik vissza magukat. Magyar János sertésgondozó is visszajött és most azt mondja: Megmutatom azoknak, akik rábeszéltek a kilépésre, a jövőben még becsületesebb munkát végzek. így néz- nofk a «Lenin» tsz tagjai a jövő gazdasági év elé,

Lugnrszki Péter

Kaszaper, «Lenin» tsz.

Amikor az „illetékesek“ fülük botját sem mozgatják

Lapunk november 18-i számában Gonda Pál elvtárs, járási tudósítónk tollából közöltük, hogy a végegyházi földművesszövi tkezet darálómalma négy hónapja nem működik. Az illetékesek figyelmébe ajánlottuk, azonban a darálómalom még a mai napig is áll. Szóval az «illetékesek» fülük botját sem mozgatták meg, hogy a végegyháziak panaszát orvosolják.

üt hónap huxa~vena

Követendő példa

Az újkígyósi dolgozók nap, mint nap tudni akarják, milyen események történnek a megyében, az országban és a nagyvilágban. Nap, mint nap akarnak találkozni a párt segítő, útmutató szavával. Ezért összesen mintegy 690 országos és megyei lapot, folyóiratot fizetnek elő. Többek között 176 Szabad Népet és közel 400 Szabad Földet.

Az újkígyósi földműves&zöveitkezet szeptember 10-én adta át sütőüzemét a Békésmegyei Sütőipari Trösztnek. A sütőüzemben két új kemencét építettünk, azonban a gyors áLadás miatt az előtért, a mosdót nem tudtak elkészíteni. Az átvétel óta a Sütőipari Tröszt pedig nem gondoskodott az elkészítéséről, így a dolgozók a szabad ég alatt vetik be a kemencébe a kenyeret, ami a kenyér minőségének is hátrányára van.

Hiányosság van a Gyulai Kenyéripari Vállalat igazgatóságánál is, mivel nem gondoskodnak időben nyersanyagról, fáról, szénről, élesztőről.

Köszörűs Sándor, Újkígyós.

Miről is van szó? Tíz órai munkaidővel kb. 30 mázsa darát lehet elkészíteni naponta a hízóknak, már eddig a háromezer lakosnak van néhány hízója. De egyesek jóvoltából, már közel öt hónapja, az öt kilométerre lévő Mejzőkovácsházára járnak darál tatai a végegyháziak. Ennyi ideje égett ki a motor tekercselése.

És tekercselés sem égen, sem földön — legalább is a hosz- szú állási idő erről beszél. A végegyháziaknak mái- elfogyott a türelmük, megunták a kilincselést. Vájjon, mikor unják már meg végre az illetékesek is ezt és mikor fogynak ki a türelemből?

Volt és nincs cseretelep

A végegyháziaknak más panaszuk is van. ftejformátuskor vácsházára kell járniuk őröltetai, mert a földmüvesszövetkezet megszüntette a cseretelepet. Mondván: az nem jövedelmező. Ugyanezzel az indokkal nem helyezi üzembe a cseretelepet a reformátuskovácsházi hengermalom semVégre már a dolgozók igényeire is gondoljanak az illetékesek. Legyen cseretelep és működjön a daráló!

TUHUlnak a vésztői szülők

Vésztőn a szülői munkaközösség szabásztanfolgamot rendezett a szülők részére. Ezen a tanfolyamon esetenként mintegy 70—S0 szülő jelenik meg. Elmennek a tanfolyamra a nevelők is és előadást tartanak, filmet vetítenek, elmélyítik a szülőkben a gyermekek iskoláztatásának fontosságát..

A BÉKÉSSÁMSONI mozi a napokban kapott új vetítőgépet. Vetítőgépet kapott még az ecseg- falvi és a zsadányi mozi is.

Tanulókocsii

Mi, a mezőkovácsházi általános gimnázium tanulói hálásak vagyunk pártunknak, mert lehetővé tette, hogy igimaáziumba járhatunk. Ezért mi ezt jó magaviselettel és jó tanulással akarjuk meghálálni. Iskolánk tanulóinak több, mint a fele vidékről vonattal jár be. Szükségünk van arra, hogy óra előtt egyszer elolvassuk a leckét, ezt meg is lehetne tenni a vonatban, csak az a haj, hogy nincs biztosítva számunkra egy külön tanulókocsi. Már kértük a MÁV-tól. Néha ki is teszik a «Tanulókocsb-táb- lát, de a kocsi mégis tele van utassal. Nem egyszer előfordul, hogy a kocsi lépcsőjén utazunk, ami büntetést von maga után. Nem beszélve arról, hogy még meg is fázunk.

Kérjük a MÁV-ot, biztosítson készünkre egy külön kocsit, különben még megérjük, hogy ráfagyunk a kocsi lépcsőjére.

Hatvannyolc bejáró tanuló nevében;

Tassy Irén

Szabóné, meg az állatorvos

Vadászünnepség Kaszaperen

November 30-án bensőséges ünnepséget rendeztek a kaszaperi vadászok. A 14 tagból álló vadásztársaság tagjai, köztük: Balázs István, Mag András, Juhász András, visszaemlékezlek a múltra. Elmondották, hogy 10 évvel ezelőtt, amikor Montág Ákos, Ráth és hozzájuk hasonló urasá- goké volt Kaszaper és környéke, ők, mint cselédemberek, vagy napszámosok, legfeljebb hajlókként vehettek részt a vadászatokon. Most, mint minden, a vadászterület is a dolgozóké lett. Ezt úgy hálálják meg, hogy ebben az évben 900 vadat szolgáltatnak be államunknak. Ebből ötszázat már teljesítettek is.

A NAGYON ELHANYAGOLT dombegyházi mozit 49 ezer forintos költséggel újjáépítették. A filmet kedvelő dombegyházi dolgozók előtt az újjáalakított mozi deoember 5-én nyitja meg kapuit

— Jó napot, Szabóné. Hasznos munkát! Úgy látom, itt jó ebéd készül.

— A fene, aki megeszi az ilyen hasznos munkát, lelkem szomszédasszony. Olyan szép volt ez a tyúk, és most nem tudom, mi a csoda lelte, látom, hogy szomorú, nem eszik, hát gondoltam, levágom. De ezenkívül van még egy-két ilyen szomorú tyúkom.

— Hát miért nem hív állatorvost ?

— Gondoltam már én is ilyesmire, de mégis várok egy kicsit, hátha csak' olyan átmeneti betegség.

— Hallja, Szabóné, nem jó azzal várni. Várna arra, míg mindegyik megbetegszik, azután még a húsát sem lehet felhasználni. Meg hát, minek is vágja le egyszerre azt a sok baromfit, mikor egyszer nem muszáj. Na, de én megyek...

*

Szabó néni másnap délelőtt | takarítás közben azon gondolko- I zott: mégis igaza lehet annak a

szomszédasszonynak. Ki kell hívni azt az orvost. Ma megint szo- merú lett két tyúk. Csak nem hagyom elpusztulni. De vájjon, mennyi penzem is van, elég lesz-e? Na, számoljunk csak. — Papírt tett maga elé, megnyá- lazta a ceruzát: Van ötven tyúkom. Egy tyúk beoltásáért 20 fillért kell fizetni. Na lássuk csak: 5x2=10, öt tyúk egy forint. Idáig ért a számolásban, mikor nyílt a konyhaajtó és belép nagy hangos köszöntéssel maga Münich, az állatorvos. Zavarában gyorsan zsebébe gyűrte a papírt.

— Hallom, Szabó néni, betegeit a tyúkjai. Na, nézzük meg hát őket.

— Éppen én is erre gondoltam, ezért még ma ki sem engedtem őket az ólból. így köny- nyebb lesz megfogdosni őket.

— Na hát ez nagyszerű, kezdÍ

'ük hát. — Szabó néni az orvos :ezébe adja az első tyúkot. — No, Szabó néni, ezek a tyúkok gümőkórosak, beoltom őket.

— De ne mindet lelkem, csak a betegeket.

— Már pedig én mindet beoltom, hiszen holnap már az egészségesek is betegek lesznek.

— És mennyibe fog kerülni, ha mindet beoltja, meg a vizsgálat díja?

— Ne törődjön maga azzal Szabó néni. Az állatorvos arcán széles, megelégedett mosoly húzódott el. Szabó néni meg csak magában dünnyögte, míg az ólból adogatta ki a tyúkokat: könnyű neki, minél többet olt be, meg vizsgál, annyival több pénzt keres, én meg csak győzzem fizetni...

— Na, készen is vagyunk. Nézzük meg Szabó néni, a teheneket is, nincs-e valami bajuk.

— Azoknak ugyan semmi bajuk.

— Ejnye, ejnye, anyjuk, hát ne akadékoskodj, — került elő valahonnan a kert végéből Szabó bácsi is, — csak hadd vizsgálja meg a doktor a teheneket, legalább megtudjuk, mikor ellenek, mikor lesznek kisborjúk. Úgyis kevés tejet adnak, te in azon panaszkodsz.

— Úgy van, Ignác bátyám — helyeselt az orvos, aki közben már vizsgálta is a teheneket.

— Na, bátyáin, ennek a két tehénnek nem lesz borja egyhamar. Még eszük ágában^ sincs hasasoknak lenni. El kell vinni őket a megtermékenyítő állomásra.

— Hű, azt a neki, látod anyjuk, és még te zsörtölődtél, hát ehhez mit szólsz? Várhattad volna a borjakat.

— Hát, mit szóljak, mindjárt hozom a pénzt a doktornak. Mennyit is hozzak? ötven forint elég lesz ?

— Most kevesebbel is beérem. Nyolc forint 30 fillér elég lesz, mert most már csak a gyógyszer árát kell fizetni. Maga nem ismeri a rendeletet, Szabó néni ? Ingyenes az állatorvosi szolgáltatás. Látja, most megtakarított 43 forint 70 fillért, mert hogy ezért a munkáért a rendelet megjelenése előtt pontosan 52 forintot kellett volna fizetni. Na, a viszontlátásra, majd két nap múlva újra eljövök.

Bánfalvi Ilona