Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-22 / 274. szám
!*53 notember 22 , vasárnap \JiUaAzawU ttépe Á ruhagyári sajtóankét tapasztalatai Néhány nappal ezelőtt a Békéscsabai Ruhagyár dolgozói cs a Viharsarok Népe szerkesztősége ankéten beszelte meg az üzem életéről megjelent: «Emelkedő termeléssel köszöntik a Ruhagyár dolgozói november 7-ét» című cikket. Azt, hogyan mutatja meg a lap hasábjain keresztül az újság az ő életüket, hogyan segítik a hibák kijavítását a megjelent írások. A felszólalók mintegy tizenkilencen egymásután mondották el -észrevételeiket a Viharsarok Népével kapcsolatban. — Keveset járnak ki a sajtó munkatársai közénk — mondotta többek között öriné, az üzem sajtófelelőse. Hibájául rótták fel a lapnak azt is, hogy csak általában foglalkozik a hibákkal, a termeléssel. Nerii veti fel külön az egyes termelési problémákat — mondotta hozzászólásában Arnold főmérnök elvtárs —, persze így nem vizsgálja meg a hibák forrását sem, ami onnan adódik, hogy a kisebb egységeket nem látogatják meg. A kisebb egységekben is éppen úgy adódik probléma — mondotta Tóth János- né elvtársnő a III-as varrodából —, mint a nagyokban, sokszor még több is, mivel oda a vezetők is ritkábban járnak. Egy másik hozzászóló arról beszélt, hogy hiányzik a lapból a pártoktatással kapcsolatos elméleti anyag, ami megkönnyítené a pártoktatásban részvevők tanulását. Elmondták a dolgozók, hogy az írások legyenek színesek és sokoldalúak, mutassák be az üzem életének minden eseményét. Tellát számoljon be a tömegszervezetek munkájáról, a kultúrmunkáról is, mert a termelésen kívül a dolgozók közül számosán vesznek részt ezekben a munkákban. A termelés segítését jelentették azok a bírálatok is, melyek egymás munkájával foglalkoztak. Nincs tű a befűzéshez, rosszul vannak beosztva egyes helyeken a szalagban dolgozók, mível a gyengébben teljesítő munkásoknál megakad a munka. Hátráltatja a varrodában dolgozókat a szabászok hibás munkája. Az ankéton elhangzott bírálatok alapján a vezetőség biztosította már a rákövetkező napokban a befűzőlűt és a munka- szervezésen is javítottak. Elintézést nyertek azok a hibák is, melyeket a dolgozók a kereskedelem, illetve a TUZÉP munkájával kapcsolatban vetettek fel, mivel a szerkesztőség az illetékesekkel megbeszélte a hibák kijavítását. Ez az ankét is bizonyítja, bogy a Ruhagyár dolgozói valóban megértették a sajtó szerepet a termelésben. A szerkesztőség pétiig segítséget kapott munkája megjavításához — és még nagyobb 'segítséget tud adni az üzemi dolgozók termeléséhez, az egyéni problémák megoldásához. Mire várnak? — Miért nem válaszolnak? ! Szerkesztőségünk naponta közvetíti a szervek, vállalatok felé ázókai á' problémákat, panaszokat, melyeket egyszerű dolgozók bjitítfc. Egyes: vállalataink, szerveink nem veszik figyelembe a -dolgozók panaszait, nem elégítik ki jogos kérésüket. A levelek hónapszámra hevernek fiókuk mélyén. Nem gondolnak arra, hogy az a dolgozó, aki nehéz- tesli munkát végez, nehezen szánja rá magát arra, hogy tollat fogjon a kezében és írjon. De ezt is megteszik, mert a hibáit feltárásával -segíteni akarnak. Adok Pétert, a kaszaper! «Rákóczi» tszcs tagját is ilyen se- g ti szándék vezette akkor, amikor megírta, hogy csoportjuk két bízó levágására kapott engedélyt, 1Ő kiló zsírt a mezőkovácsházi zsírbegyüjti vállalathoz kellett bevinni, de Adok elv társnak a zsírral háromszor kellett beutazni, míg sor került a zsír átvételére, mert ide-oda küldözgették. F.z még július hónapban történt. A hiányosság megszüntetésére szerkesztőségünk akkor felhívta a megyei MÉSZÖV figyelmét, de az eltelt idő óta a Megyei Szövetkezetek Szövetsége még nem közölte szerkesztőségünkkel, hogy milyen intézkedést tettek. Ugyancsak több mint egy hónap telt el azóta, hogy Ökrös Gábor mezőberényi lakos panaszát továbbítottuk a MESZÖV- höZ, aki arról adott hírt levelében, hogy Kovács Antal, az I-es számú földművesszövetkezet boltkezelője 8 óra helyett 9 és fél órán át dolgoztatja feleségét. Mikor Ökrös Gábor ezt szóvátette, a boltkezelő úgy határozott, hogy ökrös Gábor feleségének alacsonyabb fizetést adnak, vagy arra kérték, hogy mondjon fel. Nem megengedhető az ilyen eljárás. A MÉSZÖV dolgozóira is vár az a feladat, hogy felfigyeljenek a dolgozók véleményére és a jelzett hiányosságokon | Egy gerenda, mely nem szakad le iLeg-drá-gább kin-csünk a gyer-mekt. — tanulják a pusz- taoltlakai iskolában is- Csak- hát helyenként ezt úgy látszik nehezen értik meg, azaz: értjük mi elvtársak, de.... t Ez a kutya kötőszó, ez a f »de« okozza a pusztaottla- | kaiak bosszúságát is, helye- $ sebben: azok, akik ezt ejtik $ és írják le olyankor is, ami- Z kor azt kellene mondani: I persze, hogy megcsináljuk■ | (Ezzel a iperszei-vei is baj | ♦ van, ilyen fogalmak jelölé- J I sére használják legtöbbet: i ♦ persze, hogy nem lehet!) | í Szóval Pusztaottlakán van fi I egV kéttantermes, régi, ke- |. I resztiil-kasul palkányjurla- I | falu iskola. A helyi tanács | j rendbe is hozatia, betömette | | a lyukakat, kitalaroztatta. de- i | hát az így is csak amolyan | szélvédett helynek mondható, | semmint iskolának. Úgyhogy | a betűvetés mestersége mellé j ü gyerekek könnyen megsze- f rezhetik itt az influenzát, ami | a betegség-variációk talaja. — Már csak nem hagyjuk Z ♦ gyermekeinket — vélekedtek | I az otllakaiak és összedug- í iák fejüket, hogy mit lehelne | csinálni. Meg is találták a | megoldást. Az egyik tsz-nek | van egy jő nagy terme, mely- | nek épek a falai, csak vá- f lasztójalat kellene húzni, ajtót rá és kész. És itt a bök* kenő: gerenda kellene hozzá, igyekezzenek változtatni. Tekint- í az meg nincs. Jobbanmondva sék segítőtársuknak a dolgozókat, >§ a megyei tanács illetékes ősz- $ akik jelzik a hibátEgyes tanácsaink sem fordíta- ; riak kellő gondot a dolgozók ügyes-bajos problémái intézésére. Szerkesztőségünk még május 14-én közölte a békési járási tanáccsal azt a hiányosságot, melyet Kovács János, a mezőberényi «Petőfi» tsz-ből Irt. Ugyancsak a békési járási tanácshoz továbbítottuk még június hónapban Mészáros Erzsébetnek, a mezőberényi «Vörös Csillag» tsz- ből írott panaszos levelét. De az elintézés módját a járási tanács még a mai napig sem közölte szerkesztőségünkkel. Ideje lenne, hogy mindenütt felismerjék végre, hogy az ilyenirányú levelek munkájuk megkönnyítését jelentik. Bánfalvi Ilona láiyd szerint, nincs. Málhát értik, értik, de... * Pusztaottlakán meg azt | mondják: de kell a gerenda! j (Szóval ennek a kutya kötő- | szónak, ennek a jden-nek is 5 néha hasznos szerepe van..) | És mi is ezt mondjuk- —ei | KERESZTREJTVÉNYEK Raktári dísz ez, vagy csökönyösség? Tudatjuk mindenkivel, akiket illet (megfejtés céljából): a MEZÖKER békéscsabai vállalatánál azért olyan szépek és ízletesek a krumplik, mert cukrászkemencével együtt tárolják. Műiden remény megvan arra, hogy a jövőévi kánikulában bárki Bűit krumplit is vásárolhat a MEZÖKER-től. Addig ugyanis nem fűtik a cukrászkeniencét, mint ahogy eddig sem fűtötték. De másnak sem adják oda. Például a békéscsabai kórháznak sem fűtés, illetve sütés céljából. Dobsa elvtárs, a vállalat egyik vezetője több mint két hét óta rekedtre ordítozta magát, hogy az ő vagyonúkban (kemencéjükben) egyetlen kórházban fekvő beteg számára sem sütnek süteményt! A vállalat párttitkára azt mondotta, hogy igenis sütnek. Erre a kórház vezetői november 19-én elküldték a MEZÖKER-hez hét (7) embert és egy kocsit, hogy a kb. 6 mázsás súlyú kemencét elszállítsák a kórház konyhájába. Üres kézzel tértek vissza, vagyis az Ingatlanközvetítő Hivataltól kapott: bélyegzővel, dátummal és aláírással ellátott papírral, amelyre a kemencét meg kellett volna kapni. Dobsa elvtársnak azonban megrepedne a szíve, vagy legalább is örök életében vigasztalan maradna, ha a krumpliraktárból kikerülne a kemence. Milyen recept kellene ehhez? Nincs olyan ember a földön, aki fürödni ne szeretne, legalább is időközönként. A Gyógyszertár Vállalat vezetői .ultivá! ják is az egészségvédelem eme nagyszerű találmánvát. A békéssámsoni dolgozók is fürödnének, ha a Gyógyszertár -Vállalat végre hosszú könyörgés után odaadná azt a villanymotort, ami a békéssámsoni gyógyszertárban immár rozsdavörös álmát alussza. Ha odaadná az egészségháznak, lenne mivel megszívatni vízzel a hatalmas tartályt, megerednének a csapok és a tuss alatt mosakodhatnának, fürödhetnéiiek a sámsoniak. De a Gvgőyszertár Vállalat nem adja. Leltárba van véve és punktum. Most az a kérdés, milyen recepttel lehet levenni a leltárról? A másik kérdés az, hogyan számolnak majd el a motorral, ha azt apróra eszi a rozsda? Melyik olcsóbb: a zsír, vagy a kocsikenőcs? Hosszú évtizedekkel ezelőtt az emberek egyéb híján sertés- hájjal kenték az összes tennivaló dolgaikat: csizmát, lószerszámot, kocsitengelyt, stb. Ez régen volt. Azóta a hajat már csak tésztára kenik, hogy jó foszlós, ízletes és ropogós legyen, hiszen a csizmára kenéshez cipőkrém, a tengely kenéséhez pedig kocsikenőcs van. Legalább is így él ez a köztudatban. Békéssámsonban azonban visszatértek az emberek a hosszú évtizedek előtti gyakorlathoz: sertészsírral kenik a kocsik tengelyeit. Még a földművesszövetkezet fuvarosa is. — Menni kell a J-rocsival s ha nem -kenem a tengelyt, begyullad a kerékagy — magyarázza. — Kaptunk mi kocsikenőcsöt november elején, de jó, ha egy hétig elég volta sámsoiii jgaadffiaiak— mondja a íöld- művesszövetkezeti bolt vezetője. November eleje óta testvérek között is három hét telt el. Két hét óta testvérek között is sertészsírral kenik a tengelyt Békéssámsonban. Ha legalább másodízben már a beszerző és ellátó vállalatok vezetőinek zsírosködönjéből kenték volna, ezóta minden bizonnyal lenne kocsikenőcs Békéssámsonban is. (Kukk) Termelőssoveikeseteink figyelmébe ! Az elmúlt hé tép jelent meg a Viharsarok Népében, hogy a mosott tökmag után mázsánként 500 forintot, a mosatlan után. pedig 400 forintot fizet a Terményforgo! mi Vállalat a termelőknek. Azonban megyénk termelőszövetkezetei közül bizony kevesen figyeltek fel erre a felhívásra és nem is nagy gondot fordilanak arra, hogy a megtermett tőkmagot beadják. Inkább fejetetik ar állatokkal, pedig nagyon jól tudják termelőszövelkezeleink vezetői, hogy ez milyen káros az ál-- latoknak. Több termelőszövetkezetben arra hivatkoznak, hogy a magvatósra nincs megállapítva megfelelő munkaegység és azért nem szedik össze a tők magját Helyes volna, ha ezzel a mun kával idősebb termelőszövetkezeti tagokat bíznának meg, akik szívesen elvégeznék. Egyedüli ten- melőszövetkezet, a békési «Alkotmány» tsz, ahol minden tökmagot összeszedtek és a vetőmagon kívül be is adták államunknak- Terményforgalmi Vállalat, Békéscsaba Láttam a Szovjetunió mezőgazdaságát étkezdéjük van és a nehéz munkafolyamatok legnagyobb részét gépesítették. Például a juhokat viilanygéppel nyírják, a fejest is gép végzi, a takarmányt gépekkel készítik elő, az istállókban önitatók vannak, a takarmány' beszállítását függővasút segíti. Jelenleg 33 villanymotor, 5 tehergépkocsi és egy személykocsi van a kolhoz tulajdonában. MINDEZEK az eredmények nem a légből pottyantak, a kolhoztagok szívós munkájának és a kormány segítségének gyümölcse. Ezt bizonyítja az is, hogy7 a kolhozban 65 kitüntetett kolhozparaszt dolgozik. A kolhoz tulajdonában lévő föld 90—95 százalékát gépekkel művelik. Gépek szántják, vetik, aratják, csépelik a gabonát. A falvakban, mezőkön, brigádszállásokon szórakozás, könyv várja a dolgozókat. Szovjet kolhozparasztok kemény harcából tanulva kell nekünk is termelőszövetkezeteinket megerősíteni. LEHÓCZKY MIHÁLY, az MSZT megyei titkára. EZ ÉV októberében először volt alkalmam valóságban látni a világ legfejlettebb nagyüzemi szocialista mezőgazdaságát. A látottak nemcsak, hogy megfeleltek elképzeléseimnek, hanem többet adtak annál. Mindjárt útunk kezdetén a Kárpátok felett átrepülve, a végeláthatatlan ukrán mezők tárultak elénk. A még nálunk látható keskeny parcellái« helyett a nagyüzemi mezőgazdaság képét láttuk. A hatalmas táblákat erdősávok, sok helyen csatornák veszik körül. A természet átalakítására irányuló munkák nyomai mindenfelé. Azokon a helyeken, ahol még folyt a munka, a gépek fent- ről nézve, műit valami apró bogarak a sírna lapon — jártak a tábla egyik végéről a másikra és végezték az emberek helyett a nehéz munkát. A SZOVJETUNIÓ mezőgazdaságát látva, még jobban meggyőződtem arról, hogy dolgozó parasztságunk előtt az egyedüli helyes út a termelőszövetkezetek útja. Az elmúlt évek folyamán nálunk, Magyarországon termelőszövetkezeteink sok kezdeti nehézségen mentek keresztül. Sokkal nagyobb nehézséget küzdöttek le azonban azok a szovjet kolhozparasztok, akik rría a nagyüzemi mezőgazdaság minden előnyét élvezik. Nekik is meg kellett küzdeni a megbújt ellenséggel, amelynek célja a kolhozok szétzüllesztése volt. A kolhozok megszilárdításáért vívott harc nehéz éveit idézték elénk a §zverdlovszk mellett lévő Petrusin falu parasztjai. A kolhozt, melyet Szvcrdlovszk-ról neveztek el, 1929-ben alakították meg, állattenyésztéssel foglalkozik. Az első évek igen nehezek voltak. Abban az időben még csak 12 család lépett a közös gazdálkodás útjára. Az összes vagyonuk 50 hektár föld, 11 ló, 3 disznó és 7 juh volt. Ellenben a 12 családban megvolt a szilárd elhatározás, a vasakarat, hogy megteremtik a maguk szebb, boldogabb, kulturáltabb életét. AZÓTA 24 év telt el. Ma a kolhoz jómódú, kulturált életet biztosít minden tagjának. «A múlt keserveiről ma már csak mint rossz emlékről beszélünk» — mondotta Pjotr Patrusov, oklevéllel kitüntetett kolhozparaszt. A «Szverd- lovszk» kolhoz ma a milliomos kolhozok egyike. Közös tulajdonának értéke több, mint 2 millió 400 ezer rubel. Huszonnégy év után a kolhozban 134 parasztcsalád dolgozik. 3850 hektár földjük van, ebből 1442 hektár a szántó, a többi gyümölcsös, legelő, erdő, stb. A gépállomás biztosítja a különböző gépeket a fejlett állat- tenyésztéshez is. Van 345 tehenük, 227 lovuk, 340 sertés, 50 juh és 2500 baromfi. Mindehhez megfelelő, korszerű gazdasági épület. Ma már villanyt, kuitúrotthont, könyvtárat biztosítanak a dolgozók részére. Két gyermekotthonuk,
