Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-21 / 273. szám
3 1953 november 21., szombat ViUaisaiök Hifié Két begyűjtési versenyhihívás útja Megyénk községei, termelőszövetkezetei szívós harccal biztosították begyűjtési tervünk teljesítését a nyári gabonabegyüjtés időszakában. Ebben az időben 14.446 dolgozó paraszt állt versenyben egymással a beadás mielőbbi teljesítéséért. Ebben a harcban az almáskamarás! és az örménvkúti dolgozó parasztok végeztek eredményes munkát. Kormányunk programmja arra lelkesítette Almáskamarás és örménykút dolgozó parasztjait, hogy újabb tettekkel harcoljanak a kor- mányprogramm célkitűzéseinek megvalósításáért. m Almáskamarás dolgozó parasztjai az egész megye községeit versenyre hívták az őszi kapások begyűjtési tervének határidő előtti teljesítésére. Vállalták többek között, hogy Imkoricabegyüjtési tervüket október 15-re, napraforgó- és burgo- nyabegyüjtési tervüket október 5-re 100 százalékra teljesítik. Azonban nem teljesítették adott szavukat. November 18-ig kukoricából 93 százalékra, burgonyából 39 százalékra, napraforgóból 86.7 százalékra teljesítették tervüket. Oka ennek, hogy a végrehajtó bizottság nem szervezte meg — a nyári gabonabegyüj léshez hasonlóan — a széles felvilágosító munkát. Az utóbbi hetekben pl. kisgyűléseket sem tartottak. Elhanyagolták a vállalások értékelését, a verseny nyilvánosságát, a szemléltető agitációt. A versenytáblán régi adatok porosodnak, pedig nem egy olyan becsületes dolgozó paraszt van községükben, mint Gera elvtárs, aki 100 százalékra, határidőre teljesítette beadási kötelezettségét. A végrehajtó bizottság javítsa meg a községben a nevelő munkát. Foglalkozzon többet a dolgozó parasztok versenyével, hetenként értékelje azt, így még van rá módja, hogy az élőállat begyűjtésben december 10-re ismét Almáskamarást érje az a kitüntetés, hogy megyei első lesz. IjJ Az örménykútiak is tettek vállalást november 7-re és versenyre hívták a kondorosiakat. Az őrménykúti állandó bizottság tagjai vállalták, hogy községük kukoricabeadását október 20-ig 100 százalékra, napraforgóbeadását pedig október 5-re 100 százalékra teljesíti. Vállalták, hogy az aktívák számát 85-ről 106-ra bővítik, akik rendszeresen felkeresik a körzetükhöz tartozó termelőket és elbeszélgetnek velük a begyűjtés fontosságáról, örménykút — igaz. kissé késve — november első felére kukoricabeadását 117.7 százalékra, napraforgóbeadását pedig 102.4 százalékra teljesítette. Az eredményt az hozta, hogy az állandó bizottság tagjai aktívahálózatukat kibővítették, az aktívák és az állandóbizottsági tagok szoros kapcsolatot tartanak a végrehajtó bizottsággal és a begyűjtési csoporttal. így kellő tájékozottsággal mennek ki a dolgozó parasztokhoz és beszélgetnek el velük a különböző kedvezményekről és a terv teljesítéséről. Az állandó bizottság jó munkája következtében elérte a község, hogy egyetlen hátralékosa sincs. Továbbá, hogy a versenyvállalásokat rendszeresen értékelik, a versenytáblára hetenként írják ki az élenjáró termelőszövetkezetek és dolgozó parasztok neveit. Ezentúl a termelőszövetkezeteknek is megküldik a ver- senyértékelést. A példamutatásra is nagy gondot fordít az állandó bizottság. Figyelemmel kíséri az aktívák begyűjtési tervének teljesítését. Nincs is olyan tag, vagy aktíva, aki adósa volna a nép államának. Kohut Mihály, Ilajzer Lajos elvtársak és a többiek saját példájukkal igyekeznek meggyőzni a dolgozó parasztokat, hogy a tervteljesítés minden dolgozó paraszt hazafias kötelessége. A két példa mutatja, hogy a versenyvállalások teljesítése körül még igen sok a tennivaló. Hiba, hogy nem figyelmeztettük mi sem Almáskamarást, de egyik községünket sem, hogy az adott szót be kell tartani, a vállalást teljesíteni kell. A járási, községi tanácsok begyűjtési osztályain, csoportjain túl a Megyei Tanács begyűjtési osztálya propagandistájának, de minden dolgozójának sokkal nagyobb gonddal kell kezelni a versenyvállalásokat, de különös gonddal a versenyértékelést, mert ez az alapja a további jó versenyszervezésnek. December 10-ig el kell, hogy érjék községi-és járási tanácsaink, a jó tapasztalatok felhasználásával, a versenyek helyes értékelésével, a szemléltető agitáció megjavításával, hogy megyénk az elsők között kerüljön ki a begyűjtés esatájából. Cserei Pálné, M. T. begyűjtési osztály. Megszereüem a bányát Orosházáról 1949- ben mentem el bányásznak Pécsre. Először, mint csillés dolgoztam, ma már mint vájár dolgozom az üzemben. Annyira megszerettem a bányát, hogy meg sem tudnék válni tőle. Jó munkánkért államunk szép (parkettás, fürdőszobás) lakásokat építtetett részünkre. Ez még jobb munkára serkent valamennyiünket. Keresetem átlag havi 2500 formt. A múlt évben sem kerestem havonta kétezer forinton alul egy hónapban sem. Az Orosházáról toborzott bányászok keressenek fel, szívesen látom őket és segítségükre leszek minden munkájukban. t Dénes István vájár Pécs, Ujmeszes 9/2. n!!HI!ll!i!nil!!i!ll!!!l!!Ui;!llll!l!M)!!IIMIIIIf!l«!lini!lll!IIIN Egy középparaszt tszcs-elnök elmondja... Segítsék továbbra is a földmUvessxövetkezetek a szabadpiaci f eSvásáriással dolgozó parasztságunkat A bő termés, valamint a sorozatos párt- és kormányintézkedések következtében dolgozó parasztságunknak komoly mennyiségű terménye és terméke vált feleslegessé, amit szabadpiacon értékesíthet. A földmüvesszövetkezetek n dolgozó parasztság érdekében minden községben helyben magas szabadpiaci áron vásárolják fel ezeket a terményeket, termékeket, hogy ezzel is elősegítsék a városi lakosság, a munkásosztály élelemmel való jobb ellátását, másrészt: megkíméljék dolgozó parasztságunkat a távoli piacokra való szállításoktól. Jól tartotta szem előtt a békés- szén tandrási földművesszövetke- zit ezt a feladatot, mintegy 59 mázsa búzát vásárolt fel szabad-1 piacon. A geszti földmüvesszö- vetkezet 98 mázsa búzát, 80 mázsa árpát és két mázsa kukoricát, a dombiratosi 54 mázsa búzát, 5.40 mázsa cukrot és 1170 liier étolajat vásárolt fel a szabadpiacon. Azonban nem minden földmű- vesszövotkezeti vezető érzi kellően ennek jelentőségét. Például a tótkomlósi földművesszóvctke- zet mindössze egy mázsa cukrot vásárolt fel ezidáig, a biharugrai és csanádapácai földművesszövetkezetek pedig egyáltalán nem tettek semmit a szabadpiaci terményfelvásárlás érdekében. Sürgősen javítsák ki ezt a hiányosságukat a szövetkezetek. Pallag Sándor, MÉSZÖV Erősen meglátszik már a körösnagyharsányi határban is, hogy beköszöntött az ősz. Kint a földeken végzik a dolgozók a szántást, vagy éppen a káposzta betakarításával foglalatoskodnak. K. Nyíri Imre, az I-es típusú »Szabad Föld« tszcs elnöke is ugyanúgy mint a többiek, igyekszik kihasz- nákii a jó időt, mielőbb befejezni a mélyszántást. A faluban az a hír járja róla: »Szorgalmas, dolgos ember, amióta tsz-elnök lett, még jobban dolgozik. Van is neki miért. Az idősebb fia százados, a középső gyári munkás, a legkisebb pedig a békéscsabai Mélyépítőipari Technikum tanulója! A fiaira gondolt akkor is, amikor felkerestem munkája közben. Kissé meglepődött a váratlan látogatáson, de amikor megtudta honnan jövök, csak úgy »ömlött« belőle a szó: Elmondta problémáját, beszélt munkájáról, életéről. — Még 1951-ben volt, amikor Nádházi András elv társ, aki kint járt a Szovjetunióban a parasztküldöttséggel, ellátogatott községünkbe is. Beszámolt, hogyan dolgoznak a szovjet emberek a kolhozokban, milyen eredményieket érnek el. Többen hallgatták akkor beszédét, én is ott voltam. Vitatkoztunk, beszélgettünk arról; mi volna, ha mi is követnénk a szovjet példát? Persze ellenvetés is volt bőven. Megmondom őszintén, még akkor én is féltem az újtól. Hátha nem sikerül s akkor mit csinálunk ? Később egy másik küldött látogatott meg bennünket s ekkor érlelődött meg az elhatározás: közösen dolgozunk. — Nekem 17 és fél hold földem volt a múltban. A fiam tanításáért, amíg nagynehezen elvégezte a négy polgárit, minden évben egy-egy hold földet kellett eladnom. A megmaradt 13 és fél hold földdel 51-beii beléptem a »Szabad Föld« tszcs-be. Nem bántani meg, bár én vagyok a községben az egyedüli középparaszt, aki a nagyüzemi gazdálkodást választotta. Vegyük csak alapul az idei gazdasági évet. A földterületem nagyobb részén víz állott. Kormányunk rendelkezése folytán kaptam 50 százalékos vízkárengedményt. A dolgozókról való gondoskodás a zsadányi állami gazdaságban Egy portyázóbrigád munkája Szerkesztőségünk november 13-án három tagból álló por- tyázó brigáddal indult körútra a zsadányi állami gazdaságba, hogy közelebbről megismerjük: a gazdaság vezetősége hogyan gondoskodik a dolgozók szociális ellátásáról. A portyázó brigád tagjai mindannyian a gazdaságban dolgoznak. Bálint Dániel a gépműhelyben van, Deák Julia az állattenyésztésben borjúgondozó, Gulyás György traktoros brigádvezető. Közösen megtekintettük a tehenészek munkáját. Az istállóban tisztaságot, rendet találtunk. A tehenészek a brigádlakásokban pihentek, aludtak, vagy éppen beszélgettek. Felkerestük őket. Érdeklődtünk, hogyan vannak megelégedve? Andó János tehenész azt mondotta: nincs nekünk problémánk, sem panaszunk semmire. Eg) él) az — vágott szavába Csíkos Dániel, hogy nem kapunk gumicsizmát. Deák elvtársnő kapott ugyan egy pár csizmát, de Árgyelán Sándor brigádvezető elvette tőle. Viszont Vári Emma tehenész még ma is hordja azt a csizmát, amit kapott. Tőle nem vette el a brigádvezető. Otthonosak a brigádszállások A portyázó brigád tovább menve, megnézle a női állat- tenyésztő dolgozók brigádla- kását is. Barátságos szoba tárult a brigád elé. A kályhából jó meleg áradt. Falitükör, kis szekrény van a szobában, q megvetett ágyakon hófehér lepedők. Az egész szoba otthonosnak látszott. Büszkén is mondotta Deák elvtársnő: «Arra is megvan a lehetőségünk, hogy az esti munka után villanyfénynél olvasgassunk. Erre a célra könyvtár áll rendelkezésünkre. A szociális gondoskodással a gépműhely dolgozói is meg vannak elégedve — vetette közbe Bálint elvtárs, a gépműhely dolgozója. Mi is mindent megkapunk, ami a kollektív szerint jár. Csak azt tartjuk hiányosságnak, hogy nincs minden szobában rádió. — Hibákról — szólt közbe Farkas Margit állattenyésztő dolgozó is — nem sokról beszélhetünk. A gazdaság vezetősége megköveteli a rendet és ha kell, hetenként kétszer is kapunk tiszta lepedőt. Hiányosság azonban az, hogy csak egy takarónk van, ami kevés, De megnyugtat bennünket az a tudat, hogy a vezetőség úgy, mint eddig is tette, most is figyelembcveszi kérésünket. Biztosítottak meleg ételt A brigádszállások megtekintése után utunk az üzemi konyha felé vezetett. Útközben Gulyás György traktoros brigádvezető elmondta, hogy a traktorosokról való gondoskodás is elég jó. Biztosítva van részükre a téli védőöltözet. A gazdaság vezetősége gondoskodott arról is, hogy azok a traktorosok, akik távol esnek az üzemi konyhától, hetenként 1 kiló szalonnát kapjanak, 20 forintos áron. Azok a traktoristák pedig, akik éjjel-nappal talajmunkát végeznek, meleg ételt kapnak. A gazdaság hőpalackokat vásárolt részükre, hogy éjjel is meleg teát tudjanak inni. Közben betértünk az üzemi konyhába. Itt is a legnagyobb rendet találtuk. A dolgozók elmondták, hogy a kormány programul megjelenése óta nincs tülekedés az ebédkiosztásnál, mert a vezetőség egy dolgozót állított lie arra a célra, hogy az ebédet felszolgálja. A dolgozók örömmel fogadták a vezetőség újabb gondoskodását. lobban megy így a munka délután ért véget a portyázás. A brigád tagjainak az volt a véleménye, hogy az eddig elért eredményt tovább kell fokozni, ezért segítse a gazdaság vezetősége a dolgozókat, akik problémával fordulnak hozzájuk. Időben orvosolják panaszaikat, elégítsék ki jogos kívánságaikat. Ha a dolgozók látják, hogy törődnek velük, jobbá, eredményesebbé teszik termelőmunkájukat és akkor a gazdaság vezetői el- möndliatják, hogy megfogadták Rákosi elvtárs szavát, aki október 31-i beszédében is a dolgozókról való fokozottabb gondoskodásra hívta fel a vezetők figyelmét. Bánfalvi. iiiimiiiiiiiiiiiiiiiim Amikor az összes beadásomat teljesítettem gabonából, akkor ismertették csak velem ezt a rendeletet. Mindjárt mondtam is a csoport tagjainak; a beadott búzámból még vissza is kapok Nem bitiek el. No, jól van, majd meglátjátok. Visz- sza is kaptam 320 kiló búzát, egy mázsa napraforgót, 320 kiló kukoricát. De vájjon visszakaptam volna-e a termésem« bői a múltban, ha véletlenül vízkár érte földemet? Bizony nem. Na, de sok mindent tudnék felsorolni, amit kormányunk biztosít részünkre és ami azt bizonyítja, hogy előnyösebb a nagyüzemi gazdálkodás. — Az elmúlt évben választott meg a csoport tagsága Iszcs-elnöknek. Szabódtani. Van nekem munkám elég, még én intézzem a csoport 11 tagjának ügyes-bajos dolgát és még ráadásul irányítsak is. Mégis olyan véleményen voltak: »Te ismered legjobban kormányunk rendeletéit, jó gazda voltál mindig és mi bízunk abban, hogy a csoportnak is jó gazdája leszel.« Hát lehet az emberek bizalmát egyszerűen visszautasítani? Bizony nem. Elvállaltam a megbízatást. Voltak nehézségeim, ez kétségtelen. De miután rendszeresen olvasom a Szabad Földet és a Viharsarok Népét is, a két lap olvasása nagy segítséget nyújtott munkámhoz. A Szabad Föld szakmai tanácsot adott, a Viharsarok Népe — amelynek levelezője is vagyok — tanácsot és több ízben elintézte kisebb- nagyobb ügyeinket is. Amikor kezembe veszem az újságot, úgy érzem, ez az első segítőtársam, amely velem van jóban és rosszban. — Már elkészítettük a jövő- évi vetéstervet is, s most igyekszünk kihasználni ezeket a november végi őszi napokat, hogy a mélyszántást november 20-ra, vagyis Határidőre befejezzük. Itt sem megy minden olyan egyszerűen. Vannak olyan tagjaink, akik nem rendelkeznek fogattal, ezeket kisegítik azok,, akik már befejezték a szántást, ezenkívül még a gépállomás is segíti munkánkat. Éppen a napokban olvastam pártunk Központi Vezetőségének ülésén elhangzottakat. Úgy gondolom, mi I-es típusú »Szabad Föld« tszcs dolgozói akkor végzünk jó munkát, és akkor segítjük legjobban a Központi Vezetőség határozatának végrehajtását, ha többet és jobbat termelünk. (Kovács)
