Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-15 / 268. szám

7

1953 november 15 , vUsámap

ViUaisai&U Vtipt

A pusztaottlakai bekötőút-kátyú

1948-ban volt az. első ígéret. Azóta vagy húszán konstatálták: jogos a kérdés, a fala fejlődése szempontjából feltétlenül fontos a k^t és fél kilométeres bekötőút. Levelek mentek, levelek jöttek, küldöttek mentek és küldöttek jöttek — de Puszta- ottlak'ának még mindig nincs bekötőútja. Igaz, hogy mikor már, az ottlakaiak erősen szembenéztek az illetékesekkel, hogy márpedig a feljegyzéseket végre fejezzék be, a szavakat, jegyzőkönyveket tettek kövessék, akkor mindig következtek az indokok: Nincsen kivitelező vállalat; nincs kő; nincs munkaerő — és a jó ég tudja, mi minden következett, csak éppen a bekötőút nem.

De ne vágjunk elé a dolgoknak, mert végül addig jöttek- mentek a járástól, a megyétől, meg a helybeliek a járáshoz, meg vissza, a megyéhez, meg vissza, hogy 1952-ben tervbe került a bekötőút, azzal, hogy 1953 májusában hozzákezdenek építéséhez és 1953 októberében átadják a forgalomnak. No, végre — sóhajtottak a falubeliek meg enyhültén. Nem volt hiábavaló, meghallgattak bennünket. Csakhát az öröm közé üröm is vegyült. Mégpedig jócskán. Elmúlt május, elmúlt június, még augusztus is, de még a legkisebb jel sem mutatta, fiogy valakinek is bekötőútépítő szándéka lenne — az ottlakaiakon kívül. Az 6 szándékuk pedig csak szándék maradt. Tudniillik ehhez még kell más is, többek között kő, műszaki kivitelezés és mindezek mellett: elrendelni az útépítést. Márpedig ebből egyik sem volt meg. Ha csak az nem, hogy egy-egy megtévedt hangszóró arról beszélt: épül a pusztaottlakai bekötőút! — amely már azt is tudni vélte, hogy mennyi költséggel. Ezt már kezdték meg- sokallni az otllakaiak és küldöttséget menesztettek az illetékesekhez. És tényleg, saját szemükkel győződtek meg, hogy tervbe van véve. Azzal a kis különbséggel, hogy nem 2 és fél kilométer, hanem 1 kilométer. Anti körülbelül annyit jelent, mintha valakinek lenne cipője, kabátja, csak éppen a nadrág hiányozna. Vakaryatták is fejüket: hiszen ha ez el is készül, továbbra is gyúrjuk a sarat, ha bejön az esőzés, elköszönhetünk a külvilágtól. De úgylálszik még mindig bírták türelemmel (ez is van öiyan csoda, mint amilyen ez a bekötőút lesz) és tmegnyulU a terv 2 és fél kilométerre. Sőt! Megjelentek egy napon a helyszínen a műszakiak és... és megtették az előkészületeket az útépítéshez. Szóval megindíthatjuk a földmunkálatokat, — ismételte meg kérdésként a tanácselnök elvlárs a megállapítást. És megkezdődött a munkaerőtoborzás. November 8-án met is jelentek vagy 30-an, 9-én ismét és 10-én is. De... de dolgavégezetlenül tértek vissza. A fenét dolgavégezetlenül, hiszen hozzá sem foghatlak a munkához. Hogy miért? »Egyszerűen« üzért, mert az útépítést előkészítő műszakiak olyanra tervették meg az cpitést, hogy a két és fél kilométer bekötőút az országúitól a tanácsházáig anyagira emelkedett volna, hogy lépcsőkön kellett volna tejárni róla a tanácsházához. És még valaki meri azt állítani, hogy nincs meg a kis útban a »nagy vonalúsági.

Az egész ügyről az egyik*Otttakai igy nyilatkozott: Csak egy- tStzeC kelléne valamelyik liiletékesnekt a kátyúból á szekér hátulját; kiemelni, tudom,4? istffiegcsikorgalnd a jogát és megemlcgeUxé az összes szenteket. '" —oi

SZEGHALMI KÖZSÉGI TANÁCS DOLGOZÓI!

Mi az oka annak, hogy a faliújság és a Ludas Matyi üresen áll? Nem írjátok ki az eredményeket, nem népszerűsítitek az élenjáró dolgozókat és nem bíráljátok a lemaradókat. Pedig a községben igen sok jól dolgozó termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt Van. Változtassatok munkamódszereteken, használjátok fel a faliújságtáblát, a Ludas Matyit és minél több jó módszert ismertessetek ezen a község dolgozó parasztjaival.

Bővítik az SZTK-székházat

Államunk az ötéves tervben foko- »ottan kiterjeszti a társadalombiztosítást- Békés megyében az elmúlt év január 1-vel szemben ez év ezep- temberéig mintegy 20 ezerrel növekedett a biztosítottak száma. A fejlődés különösen a mezőgazdaságban Igen nagy; az utóbbi húsz hónapban megháromszorozódott az SZTK tagok száma.

A békéscsabai SZTK a megnövekedett szolgáltatásokat nem tudta kellően és gyorsan ellátni. Részben akadályozta ezt az is, hogy a meg)- lévő épület, az SZTK-székház, ame* Jyet annakidején tízezer biztosított Bzámára építettek, kicsinek bizonyult. Néhány hete kezdte meg az épület (bővítését a békéscsabai Tatarozó Vállalat, ötszázezer forintos beruházással. Rövid idő alatt 151 négyzetméternyi területen fedél alá kend a kétemeletes, új épületszárny. Az építők jó munkája révén a kibővített SZTK-székházat még ez évben átadják rendeltetésének.

Ezáltal lehetővé válik, hogy a dolgozók igényeit jobban kielégíthessék, megjavuljon és meggyorsuljon az ügykezelés munkája. Az új épületben helyt kap az eddig Gyulán székelő kirendeltség. A jobb munkaitőrülmények között az SZTK dolgozói gyorsabban tudják intézni a biztosítottak ügyeit.

A dolgozók érdekében...

A Vörös Csillag Traktorgyár dolgozói terven felül elkészítik az újtipusú (szuperláncos) traktor mintapéldányút. Az új típus tökéletesebb lesz az eddiginél.

A legjelentősebb változtatást a futóművön hajtották végre. Az eddigi nyolcféle lánctag helyett kétféle tagból áll a futómű láncpárja s a futómű tökéletesebb a réginél. A lánckerék átmérőjét növelték, ami lehetővé teszi, hogy a traktor a szokásos 5.2 kilométer helyett 7 kilométeres óránkénti sebességgel halad előre Ez egyben azt is jelenti, hogy 2.2 holdról közel három holdra növekszik az a terület, amit a traktor segítségével egy óra alatt felszánthatnak. A másik újítás, hogy a traktornak vezető fülkéje van.

m

A falu dolgozói sokszor felvetették, hogy a termelőszövetkezetek és a távolabb eső munkahelyek között nincs jó telefonösszeköttetés. Az utasítások kiadása egy-egy csoportnak hosszá idői vesz igénybe, s ha valamelyik erőgép meghibásodik, a traktorosnak sokszor órákig kell gyalogolnia, hogg a hibát jelenthesse.

A tete/onggár dolgozói segítségére sietnek a falu dolgozóinak mezőgazdasági■ diszpécser-telefon kísérleti munkáin dolgoznak. A mezőgazdasági diszpécsertelefon, egy rádió adó-vevő készülék, nen sokkal nagyobb, mint a rendes telefon. Erőgépekre, javítóműhelyekbe és ahol szükséges, könnyen felszerelhető. A tsz-ben majd diszpécser-központot létesítenek. A központ hívás alapján összeköttetést teremt a mozgó állomásokkal, egyenként és az összessel egyszerre.

1954-ben egyes helyeken már működni fog az új mezőgazdasági diszpécser-telefon.

m

Dolgozóink jobb egészségügyi ellátása érdekében újfajta berendezések gyártását kezdték meg a kórházi berendezések gyárában Ezek közé tartozik a korszerű állványos műtőlámpa.

Készül már az újtipusú sebészeti műtőasztal is. A műtőasztal vasvázára külön készüléket szerelnek. Segítségével az eltöri csontrészeket tökéletesen visszaillesíthelik helyükre.

llövidesen megindul az utcai tolókocsik gyártása, amely Ön- meghajtásra is könnyen átszerelhetö.

■

A helyiipari üzemekben csaknem nyolcmillió forintos beruházással javítják a dolgozók szociális ellátását.

B

A cipőipar a negyedik negyedévben az eredeti terven felül száznegyvenezer pár gyermekcipőt készít el. Növeli a bakancsgyártási is. A Tisza és a Duna Cipőgyárban külön műszakot állítottak be bakancskészítésre és a negyedik negyedévben negyvenezer párat gyártanak terven felül.

Mikor orvosolják Zsadányban a dolgosók panaszait?

> Olvastam. a Viharsarok Népe november 3-i számából «Tudja a lené» című cikket. Ehhez hasonló eset tapasztalható nálunk is, e községi tanácsnál. Csak. egy példa a sok közül:

Özv. Kiss Gergelyné panasz- szal fordult a tanácshoz. Az elmúlt évben az ő földjét is be- tagosították, helyette kapott egy másikat. Most a föld régi tulajdonosa azt mondotta Kissnének;

«Be ne merje vetni, mert akkor baj lesz». így aztán a föld vetetten maradt. A tanács azzal utasította el Kissnét:

«Jöjjön máskor, most nem

érünk rá földügyeket intézni.» Három tótig •

Kiss Gergelynél, de paji^t mégsem intézlek el. ígéretet azt nagyon sokat kapott, de a két hold búzája még a mai napig sem tudta elvetni. De lehet-e így bánni a tanácsnak a dolgozókkal? Szerintem nem. Létai elvtárs, a községi pártbizottság titkára felhívta erre a hiányosságra a tanácselnök elvtárs figyelmét is. Javulás azonban nem tapasztalható, mert olyan is megtörtént, hogy egy darab földet három dolgozónak adtak óda.

Talán túl akarja teljesíteni a községi tanács a szántást, vetést? Lehetséges, Hogy ilyen gondolatok is megfordulnak a tanács

dolgozói fejében, hisz’ a legutolsók vagyunk a járás területén. De véleményem szerint inkább az jellemzi a tanács munkáját, hogy hanyagul intézik a dolgozók ügyes-bajos dolgaikat. Arra kell nekik törekeduiök, hogy gyorsan, minden huza-voua nélkül intézzék el a dolgozók ügyesbajos dolgaikat.

Csaba Mihály levelező, Zsadány.

Mátyás iskolába jár

Különösebb előzmények és ismeretek nélkül nyitottam be Újkígyóson a Temető utca 27-es számú házba. Az ottlakók nevét is azelőtt pár perccel hallottam először életemben. Varga O. János, az általános iskola igazgatóhelyettese, elébemtett egy naplót, melyben azoknak a neve sorakozott, akik a dolgozók esti iskoláján az általános iskola VII. osztályának anyagát tanulják.

— Beszélni szeretnék ezek közül valakivel, — mondottam.

— Tessék, válasszon egyet a 19 közül.

— Az a kérdés, hogy kit találok odahaza.

— Gera Henriket és Makai Józsefet aligha, mert a vasútnál dolgoznak. Korán reggel mennek el, s esté fél 6-kor érkeznek vonattal. Sülé István a megyénél dolgozik. Talán Bozsik Istvánt a Kossuth utcában otthon találja, vagy Szécsényi Mátyást.

— Idősebb ember ez a Szécsényi Mátyás f — kérdeztem azon tűnődve, hogy hozzá, vagy Bozsik Istvánhoz menjek.

— Nem idős, 1931-ben szüle- lett. Dolgozó parasztfiatal. Ennél' többet nemigen tudott róla az igazgatóhelyettes. Közölte velem a címét, s megkerestemi a Temető utca 27-es számú házat.

Óvatosan nyitottam be a kiskaput. Először csak a fejem dugtam be és körülkémleltem,, nem ront-e nekem egy mérges házőrző. Sehol egy élőlény. Sajátos paraszti udvar: széna és szalmakazlak, disznóól és szár- kúpok, kükoricagóré és kút, őszi rózsa körülkerítve a tornácos ház előtt és jóleső békés csend.

Mielőtt beléptem volna, óvatosságból megzörgettem a kiskapu kilincsét, hogy felriasszam a vélt mérges házőrzőt. Elő is bújt a góré alól, s alig valamivel vakkantott hangosabbat, mint ahogy az oszlophoz kötött lánca csörrent. Bent meg sem hallották. Beléptem hát bátran és benyitottam a konyhaajtót. Az asztalnál egy magas, keskeaivarcú, 45 év körüli férfi falatozott. Egy hozzá hasonlókorú, középtermetű asszony meg a minden paraszti konyhában megtalálható hevenyészett ágyon ült. A fél fej káposzta, amit reszelt, megállt a kezében s gyanakodva nézett rám.

— Szécsényi Mátyást keresem.

— Az én vagyok — szólt kurtán a férfi, s tovább falatozott.

— Azt hiszem a fia lesz, akit keresek.

— Az nincs itthon. Takarmányrépát szed.

— Vele szerettem volna beszélni.

— Miből kifolyólag? — kérdezte az asszony és hangjából ösztönös any^i kíváncsiság érződött. Olyasmi gondolatok járhattak az agyában, hogy »talán csak nem tett valamit az a fiú? Mit akarhat tőle ez az idegen?«

— Csak arról szerettem volna érdeklődni, hogyan megy neki a tanulás. Hogyan adta rá ...

Tovább már nem jutottam. Szécsényinéből áradt a szó. Először tagolva, de aztán mind nagyobb hévvel és anya; büszkeséggel. Még azt sem kérdezte meg, hogy mi hasznom nekem abból, ha megtudom, hogyan és miért tanul a fia.

— Ráadta a fejét, hogy elvégzi a nyolc osztályt. Aztán megy szakérettségire. Mint a kisebbik fiúnk, a Jóska. Az már főiskolás. Jövőre végez is. Nagyon eszes azt mondják. Mikor az új forint jött, abban az évben végezte el a VII. osztályt. Raj- csányi igazgató mondta neki, tanuljon tovább, esze van hozzá. De akkor nem ment. A kislányt, Máriát itthon sem lehetett volna tartani. Pedig mondtuk neki, hogy nehéz lesz győzni kettőjüket ruhával, költséggel. Gimnáziumba jár Békéscsabán. Ráadásul a Matyi is tanulni akar. Az is itt hagyja ránk a hat hold munkáját, gondját, baját. Nem

is volna baj, ha ennek az embernek egészséges volna a lába.

Hát igen. Szécsényi Mátyás lábának baja van. Azt mondja inytömődést kapott. Sokáig nem is tudott rááHni. De az orvosok és a fürdők úgy, ahogy helyrehozták. Most már nem fáj, de a legkisebb hidegben is rettenetesen fázik. Most is be van bugyolálva meleg hárász kendővel. Megfázott amig kocsin hazaért egy fuvar takarmányrépával. Mindezt Szécsényi Mátyás meséli el. Megeiv.it az ő szava is. Elmondja, hogy már csak néhány kocsi takarmányrépa van kinn a földöm- Mindent letakarítottak a hat holdról. El is vetett idejében. A beszolgáltatásból sincs már hátra csak a hízósertés. Az is hízik negyedmagával. Az adója is rendezve van egész cvre.

— Úgy látom, takaros kis gazdasága van, — jegyeztem meg, mert egy pillanatnyi csend támadt.

— Nem volt nekem tudja semmim az ég világon. Nagynehezen csak ezt a házat tudtam összekaparni. Cseléd, meg napszámos ember voltam örök életemben. Úgy kaptam hat holdat a fel- szabadulás után. Aztán lovat, tehenet állítottunk...

— Szóval két lovuk, négy hízójuk és tehenük van, — vettem számba a jószágáUományt.

— A tehenet eladtuk, mert

kicsi az istálló. Megvettem én tudja a faanyagot is, a cserepet is az új istállóhoz, de közbejött ez a lábfájás. Vagy ötezer forintba került még ennyire helyrejött.

Megint kifogyott a szó Csend támadt a konyhában, csak a káposzta sercegett Szécsényiné kezében, amint reszelte. .Megkérdeztem hát, hogy ők mivel töltik az estéket. Olvasással, vagy rádióhallgatással. Elmondtál, hogy rádiójuk még nincs, de olvasás az van' bőven. Az asz- szony is olvassa Mária könyveit, meg azokat, amelyeket Matyi hoz a népkönyvtárból.

— Nekem csak felolvasnak a gyerekek az újságból is, meg a könyvből is — mondja Szécsc- nyi Mátyás. Egy percig sem jártam iskolába. Felnőtt koromban tanultam meg egy kicsit írni is meg olvasni is.

— Pista öcséd sem járt iskolába ugye? — kérdezte az asz- szony. Pedig tudta. Csak hát nehéz azt számbavenni, hogy hányán nem jártak. Hányán éltek a betűvetés ismerete nélkül, cselédként, olyan nagy nyomorban, mint ők. Mennyivel más most. Mária gimnazista, Jóska főiskolás, s az lesz Matyi is. Nagy öröm ez. Ehhez hozzájárul az a tudat, hogy még 10 és 1Ö ezer család tagjai tanulnak hasonlóan

Kukk Imre