Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-01 / 257. szám
6 Í93S no*>ml«>r í, vasárnap ViUai&aioU képe A dobozi lanűc,MÍIé.s lapa^zlalatoibol Dobozon régóta nem volt olyan tanácsülés, mint a legutóbbi. A tanácstagok legnagyobb része jelen volt a tanácsülésen. Hogyan érte el a végrehajtóbizottság, hogy a tanácstagok ilyen szép számmal megjelentek? Eddig a meghívókat postán küldték ki, most azonban a tanácstagok meghívóit a határozati javaslattal együtt a «égre haj főbizottság tagjai személyesen vitték el a tanácstagokhoz. A beszámolókhoz több mint huszonnégyen szóltak hozzá. Ez a tanácsülés azt bizonyítja, hogy amilyen a végrehajtóbizottság munkája, olyan élénk, aktív a tanácsülés. Kétféle hiba merül fel községi tanácsaink munkájában- Sok! helyen csak azt veszik panasz-1 nak, amit a dolgozók személyesen élőszóval, vagy írásban közvetlenül a végrahaj főbizottságnak, vagy valamelyik előadónak beadnak. Sűrűn előfordul, hogy csakis helyben elintézhető problémával a községi tanácsok a dolgozókat beküldik a járási tanácshoz. A másik hiba az, hogy községi tanácsaink általában a tanácsüléseken elhangzott problémákat nem veszik figyelembe. Ennek részben az az oka, hogy legtöbb helyen hiányosan vezetik j a jegyzőkönyvet. Csak azokat a | hozzászólásokat vetik papirra, amelyek helyeslik a beszámolót, de az egyéni sérelmek, panaszok és bírálatok sok esetben nem ■ kerülnek a jegyzőkönyvbe. Ha j belekerülnek is, nem intézik el i azokat. Sok vezető elvlárs külön J választja a személyi és közér-1 dekű panaszokat. Az ilyen nézet j nagyon helytelen. íme egy példa. Fekete Sándor dobozi lakos a múlt évben felajánlotta földjét az államnak, el is fogadták tőle. Ezzel egvidőben 184 kilógramm búzavetőmagot is adott be, ami a gerlai »Magvető« termelőszövetkezet tulajdonába került azzal, hogy a legsürgősebben visszaadják. Eljött az idei cséplés, de a búzát «elfelejtették» Fekete Sándornak megadni. A tanácsnál azt mondották, hogy követelje a «Magvető»-től. Ott arra hivalkoz-1 lak, hogy nem hozzájuk tartozik, j Jogos panaszával több esetben fordult a községi tanácshoz — eredménytelenül, végül is írt a Viharsarok Népe szerkesztőségének s annak kérésére a járási tanács intézte el panaszát. Ehhez hasonló példát sokat lehetne felhozni Dobozról és más községről is. Ha a községi vezetők etéren javítanak munkájukon, megnövekedne a tanács tekintélye és meg tudná erősíteni tömegkapcsolatát. A tanácsüléseken a tanácstagok mindig szóvátesznek olyan problémákat, amelyeket a vezetők enélkül nem, vagy csak nagyon későn tudnának meg. A hozzászólásokból a végrehajtó bizottság megtudta töbl>ek között, hogy Doboz nagykerti részén öl utca a mai napig nincs elnevezve és a házakon nincs házszám. A községben sok hasonló nevű ember lakik, így hetekbe kerül,) míg az ott lakó dolgozó a postát j megkapja Az ógerlai lészen ugyancsak nem jár a kézbesítő. Itt is ugyanaz a helyzet, mint a nagykerti részen. Elmondották a tanácstagok, hogy Pósteleken nincs tejgyűjtő. Emiatt 40 termelő naponta 5—6 kilóméterre hordja a tejet, hogy beadásának eleget tudjon tenni- j Ha felületesen nézzük, ez nem nagy dolog, de ha figyelembe j vesszük, hogy 40 ember naponként fél napot kiesik a termelés- ] bői, akkor ez naponta 20 munka- j nap. Pósteleken más hiba is van. A tanító foglalkozás idején nem tanítja a gyerekeket, hanem a legnagyobbak közül 5—6 leány — tanítási óra alatt — állandóan feleségének dolgozik a konyhán. A fiúk pedig a veteményest ápolják. Október 17-én például a tanító kijelentette: «Aki nem szereti a történelmet, mehet répát szedni.» Persze a gyerekek több, mint húszán jelentkeztek, ki is j ásták a tanító répáját Más tanácstagok arról beszél- í Lek, hogy vannak olyan utcák, melyekből 40—50 gyermek jár is- j kólába, és ha bejön a sáros idő,; a térdig érő sárban nem tudnak a kisgyermekek iskolába menni. Ennek is komoly jelentősége van. Tanácsaink szeretnek arra hivatkozni, hogy «nincs benne a költségvetésben a járdaépítés», nem bírják fedezni. Ezzel azonban a j hibát nem lehet elintézni. A leg-1 jobb alkalom arra, hogy aktivi- zalják a tanácstagokat és a dől- [ gozókat. Egy-egy tanácstagot me« j lehet bízni azzal, hogy szervez- j zen a közeli utcák lakosaiból 5— 6 fogatost, akik társadalmi munkában fogatokkal a Békéscsabai Téglagyárból salakot hozzanak. Az említett példák bizonyítják, hogy helyes módszerrel támaszkodni lehet a tanácstagokra. A legfontosabb az, hogy a tanácsok vezetői egy-egy panasz kivizsgá- j lásakor ne a panaszttevőben ke- j ressék a hibát, hanem körültekintően, lelkiismeretesen, igazsá- j gosan intézzék el a dolgozók ké- j rését- Csakis ezzel tudják elérni j azt, hogy a tanácstagok nem- j csak megjelennek a tanácsülése-j ken, hanem ténylegesen Id is veszik részüket a vezetésből. Szilágyi Mihály Gyula, járási tanács. NEMZETKÖZI SZEMLE Az Eisenhower-DuIIes kompánia tagjainak mostanában nehéz gondjaik vannak. Nem is csodálható. 1952 februárjában ötlötték ki az «európai védelmi közösség» tervét és azóta sem sokat jutottak előre. Sőt a közösség egyes vezető tagjainál most mutatkoznak csak igazán a bajok. Franciaországban új események vannak kialakulóban éppen az «európai védelmi közösség »-gél kapcsolatban és jezek az események megérdemlik, hogy behatóan foglalkozzunk velük. Valójában mi is történik most Franciaországban? Hatalmas, óriásméretű tömegmozgalom születik, amely alapvetően különbözik minden eddigitől. A tömegmozgalom széles kiterjedését illetően nemcsak arról van szó, hogy dolgozó milliókat tömörít maga köré az «európai védelmi közösség» elutasításának gondolata. | hanem olyan társadalmi rétegeket is, amelyek azelőtt vajmi kevés kapcsolatot tartottak e tömegekkel és még kevesebbet a harcoló tömegek vezetőjével, a Kommunista Párttal. Hogy csak a legjellemzőbb példákat említsük: az «európai védelmi közösség» elten harcoló mozgalom egyik legaktívabb szóvivője Daladier volt miniszterelnök, ugyanaz a Daladier, akinek a második világháborút megelőzően oly nagy része volt a katasztrofális következményű müncheni paktumban. Ott találjuk a sorban Herriot-t, a francia Radikális Párt egyik vezető személyiségét, a parlament elnökét. Bethonart tábornokot, Franciaország volt ausztriai főbiztosát és még sok mást a polgári politikusok táborából. Felmerül a kérdés: mi az, ami összetartja ezt a kialakló egységfrontot, milyen törekvések vezetik? A legfőbb összetartó erő, j amely' egybekapcsolja a más kér- ! désekben különböző érdekű tSr- ! sadalmi rétegeket, az elszántság, hogy' elhárítsák a veszélyt Franciaország felől. A veszély a feltámasztott német militarizmus, a német rcvansvágy képében jelentkezik, amely-et Adenauer klikkje testesít meg. A harcban részvevő dolgozó tömegeket persze más is vezeti, ami cseppet sem elválasztható az előbbitől. A francia kormány, ! amikor indokolni próbálja, hogy j miért követi fentartás nélkül az az amerikai diktátumot és miért hajlandó aláírni Franciaország halálos ítéletét, beleegyezve az »európai védelmi közösség« -be, amerikai mintájú propagandafo- gásokhoz foly amodik. Azt állítja, hogy létezik valamiféle »szovjet veszély«, »Vörös agresszió fenyeget« és ettől kell »védeni« Európát. Nos, ma már nehéz megmagyarázni a francia dolgozóknak, hogy a fegyvergyártás, a szennyes gyarmati háború érdekében a kenyérért, vajért és húsért kétszer annyit él /.essenek, mint a második világháború előtt. Különösen nehéz ez, hiszen ugyanakkor azt lát ják, hogy j a Szovjetunióban a »háborús készülődések« jegyében leszállítják az árakat, határozatokat hoznak; az elosztóhálózat szervezetének megjavítására, a közszükségleti iparcikkek és élelmiszerek vá-1 Gondok Nyugaton I lasztékának kibővítéséről, minőségük megjavításáról, mennyiségük növeléséről. Ilyen »háborús« készülődéseket« Franciaországban is szívesen vennének, A franciák nemcsak anyagilag í áldoznak az uralkodó körök háborús készülődéseiért, hanem vé- ! rükkel is. Ugyanazok a polgári kö- ! rölc, akiket az »európai védelmi ! közösség«-gél kapcsolatban fen- 1 tebb említettünk, ebben a kér- | désben is teljesen egyetértenek a karcoló milliókkal. A kérdést j úgy vetik fel: »Mi feláldozzuk | Indokínában anyagi értékeinket, hadseregünk zömét, ugyanakkor [ pedig mi biztosít bennünket Eu- j répában, hogy védve vagyunk a nyugatnémet agressziótól.« Yaló- | ban, Franciaországnak senki nem ! nyújt garanciát arranézve, hogy j ugyanakkor, amikor amerikai érdekekért vérét hullatja Távol - Kelcten, Európában lyajd mások »megvédik«. A franciaországi tömegmozgalom kialakulásának még csak a | kezdetén vagyunk. Most érik csak igazán sikerré az a liosz- j szú küzdelem, amelynek kitartó, j | fáradhatatlan harcosa a Francia j Kommunista Párt. Most alakul! j ki a különböző szervezetekhez j tartozó munkások akcióegysége, j j amely a bázisa, ereje, mozgatója j | az egész mozgalomnak, j Ezek miatt fő gondban a liá- ! ; borús uszítok feje. És előre megjósolhatjuk nekik, hogy gond- ‘ ! jaik csak szaporodni fognak. Mi- ! nél közelebb akarják hozni a ve- j ; szélyt Franciaországhoz, annál i : fokozottabb mértékben növekszik ' a francia nép ellenállása, annál j ; hatékonyabb lesz .az a mozgalom, ; amely az elkövetkezendő hetek- ! ben az eddigi milliókhoz újabb [ tömegeket csatlakoztat. ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS A Szovjetunió bányáiban széles körben alkalmazzák a gépeket. Bányakombájnok, szénrakodógépek, szállítóberendezések könnyítik a bányászok munkáját. A kép a «Sztálinugolj* tröszt «JY Sztálin* bányájának villany mozdony pályaudvaráról ké> \ szült. a kraszuodári öeluzgépgyár gépnitihdyéuek új!tt?11^alft^ié>1frar;ik^/á készítésen dolgozik. Teljesítménye 23Ó-—o00 százalék .műszakon ként* állandó bútorkiállítás nvilt. m< be a dolgozóknak. Képünk az mulatja! A VM Molotov gépkoosigyár munkásai szívesen töltik szabadidejüket az üzem klubjában, aiioi különböző szakkörök, kultúrosoportok működnek s cgy 200 ezer kötetes könyvtár is van.
