Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-10 / 263. szám

Világ proletárjai egyesüljetek!

r

Elűzöm lett a Mezőhegyesi Cukorgjár

Teremtsenek végre rendet az illetékesek a Baftonyai Téglagyárban

ÉSMEG Y El PÁR TBIZOTTSÁGÁN A K LÁPJA

1933 NOVEMBER 10 „ KEDD

Ara 50 fillér

IX. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM

A Politikai Bizottság beszámolója

a Központi Vezetőség 1953 június 2H~i határozatainak végrehajtásáról

Rákosi Mátyás clviárs heszédc a Központi Vezetőség1 október 31>i ülésén

A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1953 október 31-éii kibővített ülésen tárgyalta meg a Politikai Bizottság beszámolóját a júniusi ülésen hozott határozatok végrehajtásáról 6 a párt további feladatairól. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkárának beszédét.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953 június 28-i határozatában feltárta és elemezte azokat a hibákat, melyek pártunk vezetésében mutatkoztak, amelyek lazították a párt és a munkásosztály viszonyát, általában kedvezőtlenül hatottak a munkásosztály C3 a lakosság élet- színvonalára éa súlyos nehézségeket okoztak a népgazdaságnak.

Központi Vezetőségünk ezért; egy sor határozatot hozott pártunk vezetésének megjavítására, pártunk és a tömegek közötti kapcsolatok további elmélyítésére, a munkásosztály vezétő szerepének fokozottabb biztosítására, a mimkás-paraszt szövetség további megerősítésére. '"Ezek ú határozatok megvilágították ; a szocializmus hazánkban történő építésének egy sor aktuális problémáját és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet jelenlegi időszakának legfontosabb, most felmerült új kérdéseit és a belőlük folyó új feladatokat.

Ezek a határozatok a párt általános elvi irányvonalánakf és gyakorlati munkájának alapvető feltételeit pártunk belső helyzetének, a pártvezetés módszerének, káderpolitikájának és ideológiai munkájának megjavításában, az

új szakasz gazdaságpolitikai feladatainak megvalósításában, valamint a párt és az államvezetés közötti helyes viszony megteremtésében állapítják meg.

Gazdaságpolitikánk alapvető célkitűzése a lakosság, mindenekelőtt a munkásosztály életszínvonalának lényeges, állandó emelése, ít dolgozók szociális és kulturális ellátottságának megjavítása tovább folytatva lassúbb ütemben a szocializmus építésének politikáját, mely változatlanul pártunk lő irányvonala. Ennek megfelelően csökkenteni kell az iparosítás ütemét, mindenekelőtt a nehézipar fejlesztésének ütemét, felül kell vizsgálni a népgazdaság fejlesztési terveit és ennek kapcsán a beruházásokat. Viszont emelni kell a beruházásokat a mezőgazdaságban, növelni kell a mezőgazdaság termelését és hozamát, beleértve az egyénileg gazdálkodók gazdaságait, lassítani kell a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztését.

E célkitűzések -megvalósítása erősíti pártunk befolyását, meg- növeli mvmkásószlálytrnk tekintélyét, vezetőszerepét á munkás- paraszt szövetségen belül és megszilárdítja magát a munkás-paraszt szövetséget.

A határozatok óta eltelt négy

hónap tapasztalatai azt bizonyítják. hogy Központi Vezetőségünknek a határozatokban

lefektetett vonala teljes mértékben helyesnek és célravezetőnek bizonyult.

f. A Kosponti IVezetőség júniusi határozatainak végrehajtása a pártélethen

jak figyelmünket arra, hogy egyes pártfunkcionáriusaink önkritikája csak formális, az önkritikát nem követi a feltárt hiányosságok kijavítása, hogy önkritikájuk után csakhamar folytatják régi hibáikat, újra nem veszik figyelembe a pártválasztmányon vagy a pártbizottságban elhangzott javaslatokat, vagy ellenvetéseket, sok esetben egyedül döntenek, stb. Helyenként a pártdemokrácia, á kritika-önkritika kérdését aféle kampányfeladatnak tekintik, nem pedig pártéle- lünlr szerves, elválaszthatatlan részének. Azt is tapasztalhattuk, hogy a KV határozatainak megtárgyalása számos szervezetünkben felélénkítette ugyan a párt- életet, de ugyanakkor bcfeléfor- dulást idézett elő. Ennek következtében nem egy helyett gyenT úlzás nélkül -el «lehet mondani, hogy mióta pártunk fennáll, párttagjaink ilyen széles körben és ilyen alaposan nem tárták fel és tárgyalták meg pártvezetésünk módszereit, hiányosságait, a párt elméleti és gyakorlati munkájában elkövetett hibákat és kijavításuk módját.

A KV határozatainak új célkitűzései, valamint megtárgyalásuk mozgásba hozta az egész párttagságot a határozatok megtárgyalása folyamán és ennek következtében frissebb, egészségesebb légkör, a bátor, éles kritika és önkritika eddig nem tapasztalt új szelleme jelentkezett, nemcsak a párton belül, de számos helyen a pártönkívüli dolgozók tömegei között is. A választott szervek vezetői gyakran őszinte önbírálatot gyakoroltak, nyíltan feltárták a pártmunka hiányosságait és hozzáfogtak a hibák kijavításához. Megállapítható, hogy a KV határozatainak nyomán javulás mutatkozik a pártmunkában és ezen túl van javulás a párt és a munkásosztály, a párt és a paraszti törne-' gek viszonyában is.

Ugyanakkor már érkeznek hozzánk ielzések, melyek felliívgült a tömegek között a politikai munka, elfordult pártszervezeteink figyelme a termelésről.

A bírálat — önbírálat és a pártdemokrácia biztosítása pártmunkánk homlokterében

Központi Vezetőségünk határozatai pártmunkánk homlokterébe állítják a kritika-önkritika, az alulról jövő bírálat és a pártdemokrácia biztosítását pártunk minden területén. A kritika-önkritika, a pártdemokrácia alkalmazása az utolsó esztendőkben háttérbe szorult a mi pártunk gyakorlatában. Emiatt elvtársaink jórésze elszokott attól, hogy bírálják, különösen, hogy alulról, az egyszerű párttagok bírálják. Elszokott a pártdemokrácia éles, de éltető levegőjétől, a kollektív vezetés módszereitől. Most, amikor az ilyen elvtársakat bírálat éri, amikor rámutatnak hibáikra és azok kijavítását követelik, nem egy közülük megzavarodik, bizonytalanná válik és belső gátlással, igazi lendület nélkül végzi munkáját.

Ezek az elvtársak elfelejtik, hogy a bátor önkritika pártunknak — és az összes kommunista pártolóiak — legjobb tradícióihoz tartozik. Mi nem féltünk rámutatni hibáinkra és tévedéseinkre 1915—4G-bau, amikor az ellenséges osztályokkal még nyíltan folyt és még tiein dőlt el a harc, amikor önícriirttáttkra1, beismert hibáinkra teljes erővel csapott le az ellenség, mondván, hogy »lám, a kommunisták maguk is bevallják, hogy tévedtek«. Ellenségeink nem értették meg, hogy mi azért beszélhettünk nyíltan gyengeségeinkről, mert el voltunk szánva, hogy Ie- küzdjük őket. Mi ezen a téren nagy tanítónk, Lenin nyomdokait követjük, aki azt hirdette: »Mindazok a forradalmi pártok, amelyek eddig elpusztultak, azért pusztultak el, mert elbiza- kodtak és nem tudták meglátni, hogy miben rejlik az erejük és féllek beszélni gyengeségeikről De mi. nem pusztulunk el, niert nem félünk beszélni gyengeségeinkről és megtanuljuk leküzdeni ezeket a gyengéket «

Mi megfogadtuk Lenin tanácsát: »A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességéi osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan beismerni, okait feltárni, elemezni azt a helyzetet, amely a lábát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani, — ez jellemzi a komoly pártot,. így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, azután pedig a löinegekeí is.i Központi Vezetőségünk ennek a lenini tanításnak szellemében járt el, amikor júniusi határozataiban bátran feltárta hibáinkat, kielemezte okait és kidől-- gozta a rendszabályokat, amelyek alkalmasak kijavításukra, Kritikánk és önkritikánk őszinteségéből és mélységéből győződik meg pártunk, a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép arról, hogy nem hunyunk;

szemet a bajok felett, hogy meglátjuk a hibákat és hogy megkeressük, kidolgozzuk a segítés módját. A hajolt ez őszinte, kendőzetlen feltárása a biztosíték a dolgozó nép szemében arra, hogy segítünk a feltárt, a megállapított bajokon.

Az ilyen termékeny, teremtő

kritika és önkritika erősíti a

párt tekintélyét, szorosabbra

fűzi a párt és a munkásosztály, a párt és az egész dolgozó nép viszonyát.

A széles pártdemokrácia nélkül nem lehet erősíteni a párt és a tömegek kapcsolatát. A kritikát, a demokráciát az állami szerveknél, a tanácsoknál is érvényre kell juttatni, ha azt akarjuk, hogy dolgozó népünk bizalommal és megbecsüléssel viseltesnek irányukban,

Rákosi elvtárs ezután arról beszélt, hogy a KV határozatainak megtárgyalása . következtében jé, fentősen megnő!! pártunkban az ideológiai kérdések iránti érdek" lődés. Ugyanakkor a haladás pártunk ideológiai és elméleti munkájának területén a leglas- subb', komoly eredményről, vagy éppen fordulatról e téren szó sincs. Azoknak a határozatoknak végrehajtása, melyeket Központi Vezetőségünk, a párt ideológiai és elméleti terén megállapított elmaradás felszámolására hozott, még a kezdet-kezdetén All. Politikai Bizottságunk e téren nem tudóit lényeges változást létrehozni. Maga a Politikai Bizollság sem foglalkozott rendszeresen és alapvetően ideológiai és elméleti kérdésekkel. Ennek tudható be, hogy a Szabad Nép és a Társadalmi Szemle, de egyéb' lapjaink és folyóirataink is — egész csekély kivételtől eltekintve — még mindig félve, vontatottan, általánosságban nyúlnak az ideológiai kérdésekhez, különösen fejlődésünk új szakaszával kapII. A dolgozók életszínvonalának emelése

Azok az intézkedések, amelyek A megtett intézkedések kő- Központi Vezetőségünk és kor- mányunk határozatai alapján a lakosság, elsősorban az ipari munkásság életszínvonala emelésére vonatkoznak, —• árleszállítások, lakásépítkezés, tatarozás, adómérséklés, a beszolgáltatás csökkentése, a mezőgazdaság fejlesztése, a termelőszövetkezetek megerősítése, a lakosság jobb kiszolgálása, a jnunka- és egészségvédelem megjavítása — ismeretesek.

Mind e rendszabályainkat a dolgozó nép helyesléssel és megelégedéssel fogadta. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeképpen az ipari munkások reálbére jelentékenyen emelkedett.

csolatos problémákhoz. Az egészséges szellemű haladást szolgáló ideológiai viták, melyeiének szükségességét a KV határozata megállapította, még mindig nem indullak megA Politikai Bizottság beszámolója a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a

Központi Vezetőség határozatainak végrehajt fisából rendkívül jelentős feladatok hárulnak a szakszervezetekre és a DISZ-re,

amelyek még csak a kezdő lépéseket lellek meg a határozatok megvalósítására. A beszámoló a következőkben összegezte a Határozatok hálását a párt életére:

összefoglalva: Központi Vezetőségünknek pártunkra vonatkozó 1953 június 28-i ha táró- zalai minden lekiiitellien helyeseknek és eredményeseknek bizonyulták. Halásukra j avult, erősödött a vezető szervek és a párttagság, a párt és a tömegek között a kapcsolat. Tudatosakba vált a pártban a tömegnnmka, és a tömegekről való gondoskodás jelentősége, szilárdabbá vált a párt politikai, szervezeti egysége és ezzel megnőtt pártunk vonzóereje, akcióképessége.

Mindezeket az eredményeket azonban csak kezdetnek lehet tekinteni, s a Közponli Vezetőség idevágó határozatainak pártéíe- lünkbc való átültetése, meggyökereztetése és megszilárdítása döntően még a jövő kérdése, Komoly sikerről ezen a téren csak akkor beszélhetünk, ha majd a határozatok valóban pártmunkánk szerves, elválaszthatatlan alkatrészei lesznek.

vetkeztében a munkások és alkalmazottak jövedelme 1953 második felében egymilliárd forinttal növekszik.

Ezenkívül például a békekölcsön összegének csökkentése a munkások és alkalmazottak vásárlóerejét mintegy hétszázmillió forinttal növelte. Eddigi intézkedéseink következtében

a munkások, alkalmazottak és

másrészt a parasztság már ebben az éviben mintegy né<j\ - (Folytatás o 2. cU'nlftn )