Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-07 / 262. szám
4 1953 november 7., szombat l/CUa'uai&k Hépe Párt és pártépítée Javult a pártellenőrzd munka — ioM a dolgozékröl »aló gondoskodás az orosházi gépállomáson Pártszervezeteinknek széleskörű feladatuk van. Barmi történik a hatáskörükbe tartozó területem elsősorban a pártszervezet vezetői, a kommunisták együtt és egyenként is felelősek a végzett munkáért. A kommunisták általában érzik és tudják is ezt. De ha a vezetés és irányítás nem egészen jó, ha nem hallgatják meg a párttagok véleményét, ott előbb vagy utóbb elsatnyul a pártszervezet munkája. így volt ez az orosházi gépállomáson is. Gyulai elvtárs, a párttitkár és Pipis elvtárs, pro- agandista úgy gondolták; ők elten mindent el tudnak intézni. Nyilvánvaló, hogy két ember bármiben politikai képzettséggel is rendelkezik, mindent nem lát meg. Már pedig a pártfunkcionáriusnak ezer szemmel és ezer füllel kell rendelkeznie. Csakis így tudja meglátni és meghallani a dolgozók kezdeményezé- Beit, panaszait. Csak így tud a pártszervezet segítséget nyújtani a problémák megoldásához. Az orosházi gépállomáson korábban nem érvényesült a kollektiv vezetés elve Gyulai elv társ iskolára került, helyette Varga elvtárs vette át a ártszervezet ügyeinek intézését, 'arga elvtárs raktárkezelői munkakörben dolgozik. Kijárni a 'területre vajmi keveset tud. «De mégis ott kell lennem mindenütt és tudnom, hallanom kell, hogy hol mi történik» — mondja szerényen. Ezért a pártvezetőségi ülésen javasolta: adjunk minél több elvtársnak pártmegbi- zatást. — Ez volt az első lépés n pari szervezet munkájának megjavítása felé. A gazdasági munka pártellenőrzésére is kiterjedt a figyelme, meg az emberről való gondoskodásra is. Ezért azt a gyakorlatot tartotta helyesnek (ami régebben nem igen volt meg), a pártvezetőség beszámoltatta a gépállomás igazgató helyettesét (az igazgató szabadságon van), hogyan halad n munka, mik a problémák. így azt is megtudták, hogy a brigád- ezál'ások elhanyagolt állapotban vannak; lepedők hiányoznak és védőruha sincs elegendő. — A pénz megvan rá — állapították meg a vezetőségi ülés olkalmá- vak Ezért határozatot hoztak: «november 10-rc pótolni kell a hiányt* és felelőssé tették az igazgató helyettest a feladat végrehajtásáért. A traktorosok meleg teával való ellátására is határozat született a pártvezetőségi ülésen: november 7-ig, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáig el kell látni a traktorosokat hőpalackkal. így a műszakba álláskor magukkal tudják vinni a meleg teát és bármikor fel tudják magukat melegíteni a hűvös őszi időben. A határozat végrehajtásáért ugyancsak az igazgatóhelyettes a felelős, akinek kötelessége a határidő lejárta előtt is beszámolni, a feladat végrehajtásának hogylétéről. Ha csak ennyit tett volna a pártszervezet vezetősége, mióta Varga elvtárs vette át az irányítást, már ez is igen dicséretre méltó volna. De Varga elvtárs nem szeret félúton megállni. Eddig nem igen tudtak arról, mi történik kint a szántás-vetés területén. Leginkább csak utólag értesültek róla, vagy akkor, ha éppen arra járt a vezetők közül valaki. — Már pedig minden nap tudni kell arról, hogy mi történik a gépek körül — beszélte Varga elvtárs a vezetőségi ülésen. Majd javnsolta, hogy az állomás igazgatója — jelenleg a helyettese — rendszeresítse ezt, Fogy a brigádvezetők minden reggel számoljanak be az előző nap eseményeiről. A brigádrezetők kezdetben duruzsoltak egy kicsit, de aztán belátták, erre szükség van. Például az elmnlt héten beszámolt az egyik brigádvezető arról, hogy a 18-as gépnél nincs minden rendben. Búsi József traktoros nem akar munkatársaival ösz- szeférni, mert ő maga akar dolgozni a géppel, ö úgy mondja: ha egyedül marad, többet tud keresni. Ez lehet, hogy igaz (?), de a gépet nem tudná kellően kihasználni. Busival azóta már elbeszélgettek és jobb belátásra bírták. A gépállomáson dolgozó kommunisták érzik a pártszervezet 6egílő kezét — bátrabban lépnek fel a lógósokkal, az önfejű emberekkel szemben. Az október 19-i taggyűlésen határozatot hoztak, hogy a felelőtlen, hanyag munkát végzőket, amennyiben nem fog rajtuk a figyelmeztetés és a nevelés, el kell bocsátani a munkából. A tervteljesítéet senki sem gátolhatja Azóta már ki is penderítették Oláh Pál vontatóst, akit többször rajtakaptak a hazugságon. Azt állította, minden gépnek vitt üzemanyagot. Közben egyik-másik gép üzemanyaghiány miatt órák hosszat állt. Oláh Pált többször figyelmeztették és megmagyarázták neki, mennyire az q munkájától is függ a gépek folyamatos üzemeltetése, de ő nem törődött vele. Végül elbocsátották. A taggyűlésen pártmegbizatá- sokat is adtak. Hajkó József körzeti szerelő elvtársat megbízták az október 19-i taggyűlésen: segítse elő az «Uj Élet» tszcs-ben dolgozó traktoristák munkáját, hogy minimumra tudják csökkenteni a gépkiesést. Komoróci j Sándort a brigádszállások rend- behozatalának ellenőrzésével és a i brigádláda feltöltésével bízták meg. Vagyis, hogy egyetlen brigádládából se hiányozzék a ventilátor, a szükséges csavarok, porlasztó és egyéb fontos eszközök, amelyek a zavartalan üzemeltetést biztosítják. Kovács Ferenc elvtárs pártmegbizalásként kapta az oktatáson való megjelenésre és a jó felkészülésre mozgósítani a politikai oktatásban részvevő elvtársakat. A pártmegbizatás végrehajtásáról vezetőségi ülésen és a taggyűlésen számolnak be. Az orosházi gépállomás párt- szervezeténél tehát gyökeres vál- j tozás van. Egész biztos, ha már j előbb is ilyen helyes nevelő módszerrel dolgoztak volna, sokkal j jobbak volnának az eredmények. Egész biztos, hogy a talajmunkák i elvégzése nem 53.9. százalékos eredményt mutatott volna október 31-én, hanem jóval többet. Szula Imre. T apasztalaicsere-értekezlei a Pártoktatók Házában D ékéscsabán a Pártoktatás Házában tapasztalatcsere értekezletet tartottak a propagandisták, instruktorok, járási ágit. prop. titkárok és oktatási felelősök. Ezen az értekezleten megvitatták a pártoktatás eddigi tapasztalatait. A hozzászólások bizonyos mértékben megfelelő képet adtak arról, hogy pártbizottságaink az oktatást másodrangú kérdésnek tekintették. Nem ismerték fel, hogy az elméleti kérdés milyen nagymértékben hozzájárul a maguk feladatainak sikeres végrehajtásához. Kulcsár elvtárs, a mezőkovácsházi járási pártbizottság oktatási felelőse pl. elmondotta, hogy Medgyesegyhá- zán még a párttitkár sem volt beosztva oktatásba. Ugyancsak a dombegyházi állami gazdaságban a párttitkár nem jár tanulni. JJogy az oktatás még szervezetileg - sem kielégítő megyénkben, ennek magyarázata éppen az, hogy a funkcionáriusok egyrésze «túlképzettnek» tartja magát és az oktatásban való részvételt csak az egyszerű tagok számára tartja «kötelezőnek». A másik oldala ennek, hogy a járási — de mondhatjuk, a Megyei Pártbizottság sem ellenőrzi megfelelően az oktatást. Erre ismét Kulcsár elvtárs hozzászólásából idézünk: «Az oktatási instruktorokkal nem beszéljük meg a szemináriumok tapasztalatait, egyáltalán nem foglalkozunk velük. (Sajnos, nem beszélt arról 5 sem, hogy miért nem foglalkoznak velük, noha elsősorban ez az ő feladata lenne.) Vagy hogyan történhet meg Gyo- mán, hogy Deliné elvtársnő mint propagandista, még propagandista konferencián nem vett részt. «Egyszerűen» azért, mert nem volt konferencia. Természetesen ilyen esetben a járási párt- bizottság ellenőrzéséről nem beszélhetünk, az éppen úgy elmaradt, mint a konferencia. Még olyan elemi dolgok is elmaradtak, pl. a dombegyházi állami gazdaságban, hogy helyet biztosítsanak a szeminárium megtartására. J^egtöbb hiba falun, a tsz-ékben mutatkozik, de előfordult az is, hogy a mezőberé- nyi Alföldi Szövőgyárban öt foglalkozást nem tartottak meg. Mindez a p ártok t a fás lebecsülését, a pártbizottságok közömbösségét mutatja a pártoktatás iránt. Főként hiányosságokról beszéltek a felszólaló elvtársak, azonban jó módszerek is (bár kevés) hangzottak el. Például a békéscsabai Szerszámforgácsolóban a hallgatók nem jegyzetelnek — panaszolta a felszólaló elvtársnő. Erre igen jó módszert mondott él a szeghalmi I. kerülettől bent- lévő elvtárs. Elmondta: a szemináriumvezető megmutatja, hogyan keli jegyzetelni. A hallgatók fél 7-re már a szeminárium- terembe mennek és egymás jegyzeteit megnézik és összehasonlítják. De az anyag elsajátításához, a tanult anyagokkal kapcsolatban faliujságcikkeket is írnak. Az ilyen módszer azt jelenti, hogy a propagandista törődik a hallgatókkal, valóban pártmegbi- zatásnak veszi a dolgozók nevelését. A csorvási állami gazdaságtól Hudák elvtárs elmondotta, hogy ő a DISZ-iskoJa hallgatóival hetenként a munkaterületen is elbeszélget. Esténként pedig a brigádszállásokra is ellátogat, így a DISZ politikai körön nincs is lemorzsolódás. M indezt összegezve, az értekezlet hivatott volt segíteni az oktatás megjavítását, azonban ezt a szerepét nem töltötte be teljesen. Kevés szó esett a tartalomról, az elvi kérdések tisztázásáról. Ez azt mutatja, hogy kevés helyen végeznek a pártbizottságok ilyenirányú ellenőrzést. Az ellenőrzéseknek nemcsak szervezeti, hanem, elsősorban elvi ellenőfizésook kell lennie, ami kiterjed az oktatás politikai tartalmára és színvonalára. Oktatási munkánk akkor teljesíti feladatát, ha minden aktivista, pártfunkcionárius és pártvezetőségi tag elsősorban személyes példájával serkenti a tagságot a marxi-lenini elmélet elsajátítására. Ha tudatában vagyunk annak, hogy a párttagság marxista-leninista nevelése az egész párt ügye, olyan munka, amelynek jó elvégzése megsokszorozza eredményeinket. AZ OKTÓBERI ÉJSZAKA Részlel Nyikolaj Nyikityin elbeszéléséből Este érkeztünk meg Petrográdba. Anyám teát főzött és sok jó ennivalót tett az asztalra. Jegor remekül érezte piagát és nagy hévvel beszélt frontélményeinkről. — Nagy időket élünk, nénikém — mondta. — Itt bomlásról beszélnek, zni pieg; a román fronton ... Nem sikerült befejeznie a mondatot, mert az ablaküveg úgy megremegett, hogy csaknem betört. — Nyolchüvelykes... — mondta Je- |gor a anyám keresztet vetett. — A bolsevikok... Ma van a felkelés. — Ma? — kérdezte Jegor. — Már a pályaudvaron gondoltam, mikor láttam, hogy egy komisszár katonákat toboroz ... Persze, a pályaudvarokon kezdték. De te sürgettél, hogy gyerünk haza, — fordult hozzám. — No, Jnost aztán itthon vagy. Egészen sápadt lett és szemrehányóan nézett rám. összeráncolta a szemöldökét, felállt és odábblökte a székét. — Elég volt a teázásból... Gyerünk! .— Hová mentek ilyenkor, fiam? — kérdezte ijedten anyám. — Az utcára! — felelte helyettem Jegor. — Azért jöttünk! Valami furcsa érzés vett erőt rajtam. Valahogy nehezebb volt a meleg szobából harcba indulni, mint a lövészárokból, ahol amúgyis kemény az élet. Erőszakkal kellett kiszakítani magam ebből a meleg környezetből. Kirohantam a szobából. Anyám utánam futott. Jegor rosszalóan nézett utánunk, majd követett bennünket. Vállamra tette a kezét és odatolt anyámhoz. — Mindig egyedül van — mondta. — Búcsúzzatok el... Megcsókoltam anyámat. Sírt szegény. Jegor is megölelte, megcsókolta. Nagyon szégyeltem pillanatnyi gyengeségemet; fogtam a puskát és elindultunk. Jegor az utcán egy katonától megtudta, hogy a küldöttek a Szmclnijban tanácskoznak. Odasiettünk. A Szmolnij-tér valóságos táborrá vált, rá sem lehetett ismerni. Teherautók jöttek, megrakodva fegyverekkel. Közvetlenül a gépkocsiról osztották szét a fegyvereket és a lőszert a vörösgárdistáknak. A Szmolnij körül gerendákból barrikádot állítottak. Az emberek a kertben gyülekeztek. Egyesek ott gyakorolták a pisztolylövést. A főbejáratnál ágyúk álltak, a folyosón gépfegyvereket cipeltek. A fák alatt páncélautók zakatoltak. Nehéz volt a levegő az elhasznált benzingáztól. A Szmolnij pedig' olyan volt a kékes- szürke, hideg ködben, az ablakaiból kiáradó vakító fénnyel, mint valami óriási hajó. Azt mondták a vörösgárdisták, hogy a nagy oszlopcsarnokban a szovjetek második kongresszusa tanácskozik. — Lenin is ott van ? — kérdezte halkan, izgatottan Jegor. — Ott — felelte egy szőrmesapkás munkás. — Bemegyek én is, — súgta a fülembe Jegor. Meghagyta, hogy fél óra múlva várjam ott és eltűnt. A tér feketéllett az emberektől és a gépkocsiktól. A távolból lövések hallatszottak. Jegor jósokára érkezett visz- sza. Mint mindig, most is egészen váratlanul jelent meg. Zsúfolt tehergépkocsi állt meg mellettem, csikorogva fékezett. A tetejéről, mintha a sötét égből jönne, Jegor vidám hangját hallottam: — Gyerünk... szállj fel! Felkapaszkodtam. A gépkocsi elindult és őrült sebességgel vágtatott az utcákon. Jobbra-balra dülöngéltünk -a tetején. Jegor erősen megszorította a karomat és diadalmasan a fülembe kiáltotta: — Láttam Lenint!,.. Csapatunkat a Nyári-kerthez küldték. Ott mindannyian lcugráltunk a gépkocsiról. Nekiindultunk a sötét és poros Mars-mezőnek. A távolban továbbfolyt a lövöldözés. Két üteg vágtatott az óriási téren keresztül. — A kadétiskola visszavonul... — mondta valaki. Már csak a vágtató junkerek hátát láthattuk. Csapatunk élén Jegor haladt. Elértük a Pavlov laktanya hosszú, komor épületét. Kihalt, fekete ablakairól láthattuk, hogy a kaszárnyában lélek sem maradt. Egy őrszem a Mojka felé irányított bennünket. A lövöldözés a Téli Palota felől erősödött. Mindenfelé sűrű láncban álltak a felfegyverzett munkás- és katona zászlóaljak. Sok ember zsúfolódott össze, mégis ünnepi rendben várták csapataink a támadás periét. Kis idő múlva gépkocsi gördült keresztül a csatorna hídján, majd lassan elhaladt soraink között, ránkvetve egyetlen fényszórójának sugárkévéjét. Három köpenyes férfi közeledett a gépkocsi felé. Az egyik, akinek pipa volt a szájában, elvált a másik kettőtől és magához hívta a csapatok parancsnokait. Nem hallottam, hogy mit mondott Jegornak, de Jegor ezután felsorakoztatott bennünket. A Pevcsev- ezkij-hídnál barom csatárláncot alaki-
