Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-29 / 280. szám
6 ViUaisaialc htyi 1933 november 29., vasárnap A SZOCIALIZMUS ÚTJÁN A bolgár gépipar 1949 óta 400 új típusú gép gyártását kezdte Egyedül a ruszei • Georgi Dimitrov» gépgyárban 26 különböző fajtájú mezőgazdasági gép gyártását vezették ba az államosítás óta. Első ízben gyártanak most a bolgár üzemek négyhengeres gázmotorokat, légkalapácsokat, betonkeverő-gépeket, trollibuszo- kat, transzformátorokat és villanymotorokat. O Romániában, a «J. V. Sztálin» vegyipari kombinátban új műtrágya- és kénsav-gyárat helyeztek üzembe. A műtrágyagyár berendezéseit részben a Szovjetunióban, részben a román lcoliá- szati üzemekben készítették. A önműködő erőtelep épül Kína Hunan tartományában. A csengcsowi erőmű önműködő berendezésének felszerelését nemsokára be is fejezik. Az erőműnél minden munkafolyamat gépesítve lesz, kezdve a szénszállítástól az energiatermelésig. Képünk az erőmű égjük épülő üzemcsarnokáról készült. Szovjet segítséggel, a moszkvai Metro tervei nyomán, készül ötéves tervünk egyik büszkesége: a budapesti földalatti gyorsvasuk Nimsch Márton vájár, a földalatti vérmezői építkezésének együk legjobb dolgozója munka közben. gyárat határidő előtt öt hónappal helyezték üzembe. O Ez év végéig 6823 lakásegységet adnak át a dolgozóknak Szlovákiában s újabb 2100 lakás építését kezdik meg. Az építkezések során új módszerek születtek. Bratislavában például az építkezés jó megszervezésével minden nap három lakást készítettek el. A lakásépítéseket télen is folytatják. O A lengyel cukorgyártás év- ről-évra jelentősen fejlődik. A termelés az 1938. évi termelést 100-nalc véve, 195 százalékra emelkedett. Az idei cukortermelési kampányban jelentősen túlszárnyalják ezt a teljesítményi is. O Az erfurti ventilátor- és gépgyár két dolgozója nemrég egy hegesztőárameloszl'ó készüléket szerkesztett. Ez a készülék lehetővé teszi, hogy a két hegesztő egyszerre egymástól függetlenül használja a hegesztők Az új készülék 100 százalékkal növeli a kapacitást. A varsói hőerőmű a lengyel hatéves terv egyik legnagyobb alkotása- Mér», leiben hasonló a JawomuS II. höerBműhoz, mely Lengyelország egyik legmodernebb és legnagyobb vállalata lesz. Ez a hőerőmű is egyike azoknak az alkotásoknak, melyek szovjet segítséggel készülnek. r' , . A Német Demokratikus Köztársaság számos üzemében létesítettek már napközi otthont. Az üzemben dolgozó anyák gyermekeire szakképzett gyermekgondozónak vigyáznak. A bölileni tOUő Grotewohl» kombinát napközi otthonában Hű gyermeket gondoznak. 'Halad a tűk (3-ik folytatás} II. Hogy mit jelent ez a szó: »soha«, — azt Jóska is és Jutka is hamar megtanulták. Az első hetek és hónapok során a forró búcsú emléke és a még forróbb levelek valósága úgy-ahogy elviselhetővé tette szamukra a távollétet. De a mátkaságba is bele lehet fáradni, s ezt hamarosan észrevették mindketten. így kezdődtek az első félreértések. A fiú a megszokottnál később válaszolt, mert sok volt a tanulnivaló, a rajzolás, az elmélet s az ilyenfajta képletek, mint C=£a+Cm+Cmű+Cá+Cl és ehhez hasonlók. Nemcsak a szakmát kellett újra és magasabb síkon a maga teljes összefüggésében megtanulnia, de meg kellett tanulnia és el kellett sajátítania egész sor elemi alapismeretet, részint az alsófokú számtan, részint a szocialista iparosítás és üzemvitel kérdéseit. De Jóska feje jól fogott, olyannyira, hogy feleletei feltűnést keltettek az iskolán. És a feltűnés veszélyes dolog. Jóska ezt akkor vette észre, amikor két oldalról is tapasztalta a rokon- --«nv-megnyil vonulásokat: egyfelől az egyik technikuslány az is(Vázlatok egy téglagy ár életéből) írta: BERECZ MIKLÓS kóláról, másfelől meg az egyik iskolatársnője, utána a legjobb tanuló, — kezdett vele szemben furcsa módon viselkedni. S mindennek a veszélyét fokozta az összehasonlítás. Az, hogy pl. Jóska is kezdte észrevétlenül méregetni magában: vájjon, nem különb Iány-e ez az Anikó, a technikus, aki egész nap tanít, este meg éjfélig tanul, az egyetemre, — mint az ő Jutkája, aki könyvek közül csak a nagyon szerelmeseket olvasta el, és azokat sem Jókaitól, vagy Mik- száthtól, vagy Móricztól, hanem azoktól a letűnt íróktól, akiknek a könyveit már a könyvtárban nem lehetett ugyan megkapni, de a lányok azért elkölcsönőz- gették egymásnak a szatyor mélyéről azzal, hogy »ez aztán remek«. És az iskolatársnőjével, a Manóival való összehasonlítás sem Jutka javára ütött ki, — Manci is különbnek látszott, mert nemcsak szép volt és kedves, de szorgalmas is, sőt, még ő tudott az osztályban legjobban röplab- dázni. Az összehasonlítások kényszerébe azonban előbb-utóbb Jutka is beleesett. Az egyik kerületi táncmulatságon — ez már 1950 tavaszán történt — megismerkedett Jutka valami »tisztviselőfélével«, aki komoly és szapora célzásokat tett előtte nősülési törekvéseiről, a kilátásban levő szép új lakásról s hogy az ő feleségének bizony nem kell majd dolgoznia, mert ő nem engedi, — és így tovább, és így tovább. És Jutkának ekkor eszébe jutottak vőlegénye szavai: »ha gyerekünk lesz, te azért dolgozhatsz, mert ott a napközi, jól is néznénk ki, ha én, mint párttag lefetyelek a szocializmus építéséről, a feleségem meg nagyságát játszik.« Persze, ezeket a gondolatokat Jutka hamarosan elhessegette magától, de ahogy múlt az idő, úgy keveredett egyre nagyobb viharba szerelmük törékeny papírcsónakja... Szerencsére jött a nyár, megint összekerültek, a régi vonzalom újra lángralobbant és megint merítettek egy kis erőt a következő évhez. Hogy komoly pálíordu- lásra a későbbiek során sein került sor köztük, az talán a véletlen mellett csak annak köszönhető, hogy az öreg Birinyi telebeszélte az üzemet és a fél várost ilyenekkel: »a vöm Pesten tanul, nagy ember lesz ám«, — »nem soká jön haza a vom«, — s ez a hírverés Jutka szemében légkép visszavonhatatlanná tette a kettőjük közti elkötelezettséget, — Jóska pedig, egyre jobban megilletődve a lány ragaszkodásától, már becsületből sem akart hitszegő leírni. így nagynehez-en ezernyi kísértés veszélyén át lassacskán elmúlt a három esztendő, Jóska 1952-ben hazajött végre a tanfolyamról, kicsit megem- beresedve éa kifinomodva, — ahogy Jutka megállapította. De a bajok csak ekkor kezdődtek igazán. III. Először is nem volt lakás. Éveken át állandóan megígérték nekik: amint megesküsznek, költözhetnek is az üzemi bérházba. De mikor arra került a sor, hogy na, itt vagyunk, hol is az a lakás, — kiderült, hogy lakás nincs, azaz van, csak azt már megkapta más, ahová be lehetne költözni, onnan még nem vitte el bútorait Merka, aki Sztálinváros- ba ment dolgozni. Jutkából kitört a méreg, odavágta az üb. elnöknek: — Csak papolni tudtok a dolgozókról való gondoskodásról, de ha tettekre kerül a sor, hímez- tek-hámoztok. Itt az esküvő a nyakunkon, s most nincs, hova menni lakni. Otthon már így is hegyen-hátán vagyunk, nálunk is, meg a Jóskáéknál is, — talán az utcára költözzünk, azt akarjátok? De lakás azért nagynehezen mégiscsak lett. Merkáék beleegyeztek, hogy bútoraikat összerakják az egyik szobába, — azt lezárták, a lakás többi részébe meg beköltöztek a fiatalok. Nagy mulatságot csaptak, s bár nem esküdtek templomban, még násznagy is került, aki rigmust mondott. Minden nagyszerűen sikerült, legnagyszerűbben az esküvő utáni mézeshetek. A baj megint ott kezdődött, amikor Jóskának letelt a szabadsága és ba kellett menni az üzembe. És ne,ra is akárhol á, nem Í3 a bányába, hanem az irodába, az új íróasztalhoz, az új környezetbe, az új feladatok közé. És ekkor kezdtek esőstől jönni a nehézségek, Jóska korán ment be, későn menti haza. Napközben ép, hogy találkoztak egyszter-egyszer, de volt! rá eset, hogy egyszer sem. A fiatalasszony házsártoskodott: — Te nem is engem vettél el feleségül, hanem az üzemet. Egy szavad sincs hozzám. Felénk sem nézel! Érdekel is téged már a a téglaprés! Pedig, hogy ígérgetted: így lesz, úgy lesz! Irodista lettél, kisasszonyok közt sündörögsz. Kellett ez nekem?! Jóska már közel járt hozzá, hogy felcsattanjon és alaposan odamondjon a feleségének, da aztán meggondolta magát. — Édes Jucikám, nyugodjmeg. Mögt kicsit sok a dolog, de majd elrendeződik minden. A présnél, ott nálatok is. kieszelünk majd valamit. Persze, ba olyan könnyen ment volna. Jóskának már az iskolán nagyszerű tervei születtek, először is a bányával kapcsolatban, aztán a főközlőmű tehermentesítésére, meg az égetés körüli hibák felszámolására. De ezeket a terveket egyszerűen lehetetlenség