Viharsarok népe, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-25 / 225. szám

i#5J «»pirmlier 25., péntek---------------------­------------------------- ViUaisaiok hcpe . A ielekgerendási „Vörös Hajnal" tsz-ben nagy örömet okozott a tagok anyagi jólétének érdekében hozott minisztertanácsi határozat 3 A Békéscsabától nem messzire fekvő Telekgerendás szövetkezeti község határában terül el a «Vö­rös Hajnal» termelőszövetkezet gazdasága. Közel 2000 holdat mű­velnek a tsz tagjai. A brigádoknál az utóbbi idő­ben kilépő hangulat uralkodott. Az egyéni dolgozó parasztokra vonatkozó kormánykedvezmé­nyek hallatára többen a magán- gazdálkodáshoz való visszatérés­re .gondoltak. «A Vörös Hajnal» tsz irodá- dájában gyakran szól a rádió. A tagok egy része a közelben nap­raforgót csépel, őszibúzát szelek- toroz. Kintebb a földeken szor­galmasan végzik a betakarítást. Időközönként befutnak a meg­rakott szekerek, a tsz központjá­nak udvarára. Ilyenkor gyorsan lerakják a terményt s utána rö­vid szünetet tartva, feszült fi­gyelemmel hallgatják a rádió hí­reit. A párt és a minisztertanács határozatai, a termelőszövetke­zetekre vonatkozó kedvezmények biztató meglepetésként érték a tagságot. Kedvezőbb színű lett előttük a jövő és a kilépés gon­dolatával foglalkozóknak is meg­változott a véleményük. Szombaton délelőtt, amikor a postás elhozta az újságot, a ta­gok azonnal elolvasták a minisz­tertanács legújabb határozatát. Mindenki helyesléssel fogadta a rendeletet. Különösen az a rész töltötte el őket megelégedéssel, hogy a háztáji gazdaság ezentúl mentesül a tej-, baromfi- és to­jásbeadás alól is. Ez 180 tagol érint a «Vörös IIajnal»-ban. Min­den háztáj után 2.5 kg baromfit, 45 tojást és 63 liter tejet szol­gáltatlak be eddig. Többeknek — akik szerették volna háztáji gazdaságuk állatállományát ki­egészíteni, — lehetővé tette az állam, hogy üszőt vehessenek. — Érdeities erre felfigyelni — mondták a tagok egymásközt. A szövetkezetnek ezer hold tarla- lékföldje is van. Most már ez is mentesítve lesz a búzaföld­adó fizetése alól. Amint így beszélgettek egy­másközt a «Vörös Hajnal» tsz tagjai, a párt és a kormány tá­mogató ha'ározatairól, egyre job­ban meggyőződtek arról, hogy érdemesebb a közös gazdálkodás útján járni. A tavasz folyamán is az állam segítségével vásárollak ötven darab szarvasmarhát, s már az idén 2.5 vagonnal keve­sebb búzát, árpát négy vagonnal, tengerit másfél vagonnal keve­sebbet kellett beadniok. A tava­lyi húszezer forintos gépállomási tartozásukat is elengedték s a jövő évben csak a gépálloiuási díjazás leszá lítása több mint öt­venezer forintot és egyszáz má­zsa gabonát jelent a tagok javára Most a csorvási gépállomás hét traktora éjjel-nappal szánt a Vö­rös Hajnal» földjén. Egy gép egy műszakban hét -nyolc hol­dat felszánt, így a 800 hold fel- szántásával határidőre készen lesznek. Idejében elvethetik az ősziárpát és búzát. Minden lehe«- tőséget és támogatást megkap,- nak államunktól, hogy jövőre még több termésük legyen. Ezévi jövedelméből lakóházat vásárolt Erdei János tsz-tag Szénteloniyán is az. ellenség* x | forintokat a termés befuviarozfa­elemek azt akarják elhitetni, tásáért. Eh hoz hozzájönne az 4 körös tárcsái állami gazdaságban felkészüllek az attclcltctésrc Az elmúlt esztendőben r.em egy állami gazdaságunkban, lermelő- csoportunkban okozott komoly nehézségeket az állatok áltelelte- tése. így volt ez a köröstarcsai állami gazdaságban is. A hiba már ott kezdődött, hogy a szül« takarnianytermés ellenére már a nyár folyamán sem úgy gazdál­kodtak a szénával, hogy bizto­sítsák azt a téli időkre. Később ugyan igyekeztek a mutatkozó takarmányliiányt silózással pótol­ni, azonban nem fordítottak kellő gondot a siló minőségére. így azután nehéz volt az átteleltetés, romlott az állatok kondíciója, esőkként a tejhozam is. Istálló­átlaguk alig haladta meg a 3 litert. Ebben az évben már körülte­kintőbben készülnek fel a gazda­ság dolgozói a télre. A téli ta karmány biztosítását tulajdon képpen már az első kaszáláskor megkezdték. Az első kaszálásból nyert szénát sem etették fel az állatokkal, hanem eltették s a jószágokkal zöld takarmányt etet­tek. A szénakészítésnél részben alkalmazták a Kund-féle szárí­tást a jó minőség érdekében. Szeptember végére a gazdaság jószágallománya részére 4 ezer mázsa szénát biztosítottak. Nem elégednek meg azonban csak a széna biztosításával. Fel­ismerték, hogy a silótakarmány készítése nemcsak szükségmegol­dás takarmányhiány esetén, hn­h/epe Megyénk dolgozói számos levelet írnak a sajtóhoz közügye­ket érintő panaszaikról. Néhány példa arról, hogy egyik, vagy má­sik panasz', hogyan vizsgálta ki szerkesztőségünk: Hunya község dolgozó parasztjai közösen írták a következő levelet: «A köcsegi postás a múltban korcs maros volt, a dolgozók kizsákmányolá­sából élt és kupeckodással is foglalkozott. Az illetékes szervek mégis megtűrik, nogy ebben a munkakörben dolgozzon.» A dolgozók panasza jogos volt, ele a községi pártbizottság egyedül nem tudott intézkedni, ezért szerkesztőségünk segítségét kérték, hogy minél hamarabb váltsák le a volt kocsmárost mun­kahelyéről. A járási pártbizottság intézte el Ilunya község dolgozó parasztjainak bejelentését. Közölték: •Klszely András postást rövid időn bellii eltávolítják munkahelyéről.» ■ Ifj. Boros Gáborné elvtársnő békéscsabai levelező egyik leve­lében megírta tapasztalatait a megyei építkezési vállalat pártszer­vezetének hibás munkájáról. Az ügyet a városi pártbizottság vizs­gálta ki. Később levelezőnk így írt: «A levelemben említett hiányosságra felfigyeli a városi pártbizottság. Azóta n vállalatnál pontosan megtartják a taggyűléseket- Az üzemi pártszervezet tit­kárát megbírálták, amiért hiányosan készült fel a taggyűlésekre. Ez is azt bi­zony ttja, hogy az üzemi pártszervezet életében változás történt.* ♦ «Nádat vettünk a községi tanácstól — írja Püski Gábor békési dolgozó pa­raszt — ki Űzettük 48 forintos árban s közben a Cirokláda Eiemgyár levágatta a nádat- A tanács nem volt hajlandó visszafizetni a pénzünket.» Szerkesztőségünk kivizsgálta a panaszt, az eredményt levél­ben közölte Püski Gábor dolgozó paraszttal. Későbbi levelében már arról adott hírt: «Meg vagyok elégedve a kivizsgálással. A tanácselnök elismerte, hogy nem foglalkoztak megtelelöen ezzel az üggyel- Köszönöm, liogy elintézték a nád- ügyet.» ♦ «Nem tudjuk, jár-e a segédmunkásoknak éjjelipótlék és vé­dőruha?» Erről érdeklődtek egyik levelükben az endrődi Föld- művesszövetkezet péküzemének segédmunkásai. Ebben az ügyben a MEDOSZ-tól kért segítséget szerkesztőségünk. A panaszt rövid időn belül orvosolták. «Kérésünk a szerkesztőség segítségévet elintéződött — írjak az endrődi se­gédmunkások. Mindezt köszönjük a i y yvetkezet dolgozóinak nevében » Ebből a néhány levélből minden vezető levonhatja a tanul­ságot. Érdemes a dolgozók hangjára figyelni, mindennapi építo- tnunkánk ezer hiányosságát, nehézségét segítenek megoldani. nem fontos része a zöld futósza­lagnak. Kellő mennyiségű nedves takarmány biztosítása siló nél­kül elképzelhetetlen. Már eddig közel 50 százalékra teljesítette a gazdaság silózási tervét. Több mint 900 köbméter silót készí­tették. Úgy tervezik, hogy nem­csak teljesítik, hanem túl is tel­jesítik a silózási tervet. Mármost gondot fordítanak a silótakarmá­nyok minőségére. Elsősorban siló­kukoricából, silónapraforgóból, kukoricaszárból készítenek silót. A téli takarmányszükséglet biz­tosítása magával hozza a termés­hozamok növelését is. Úgy mond­ják a gazdaság dolgozói, a téli takarmány biztosíiásával nemcsak megtartják a 8.5 literes fejési átlagot, de tovább is fokozzák. hogy nem érdemes a tsz-hen dol­gozni. Hazugságuk megtörik Er d-ei János példáján is, aki ez­évi jövedelméből házat vá­sárolt Hány, meg hány dolgozó paraszt kuporgalott, spórolhatott évtizedekig, a garast fogához ver­ve, hogy egy kis házikót vegyen, vagy építsen a feje fölé. Erdei János nem szakadt meg a munkában, csak szorgalmasan dolgozott egész éven át feleségé­vel együtt. Kelten 23 ló ápolását vállalták el az «Október 6» tsz- ben. Ennyi ló körül el lehetett volna tölteni az időt. De az Er­dei házaspár úgy ápolta a lova­kat, hogy amellett még jusson idejük mást is végezni. Erdei János gyakran kapáit, kaszált, aratott, fogattal járt. így egész éven át szeptember 1-ig 807-re szaporodott kettőjük munkaegy­sége és zárszámadásig elérik a 900 munkaegységet. A szeptem­ber 1-ig teljesített munkaegy­ségre előlegként 2600 forintot, 30 mázsa búzái és 5 mázsa árpát kapott És még valamit. 1800 négyszögöl hereföldet kaszálásra és letakarí- tásra. A here terméséből 25 má­zsa jutott Erdőieknek. Ezeket kapta hál a tsz-ből — előlegként. A tsz-ben végzett szorgalmas munka mellett állan­dóan gyarapították háztáji gaz­daságukat is. Négy süldőt, 11 li­bát és sok baromfit nevellek. En­nek ellenére az előlegosztás előtt Erdei azon gondolkozott, hogy kilép és egyénileg gazdálkodik majd 3 hold földön. A felesége azonban azt mondotta: soha sem lesz nekik ilyen jövedelmük se­hol, mint a tsz-ben. Vagyis nem egyezett bele, hogy kilépjenek. Erre Erdei János számolni kez­dett. Ha kilépne, 3 hold földje bemunkál ásáéi't legalább 900 fo­rintot kellene fizetni. Aztán 100 adó, beszolgáltatás és még sok­féle kiadás. Számolgatni kezdte, fiogy mi­lyen jövedelmet kapnak a tsz- ből, aminek a vége az lett, hogy Erdei János így határozott: «nem lépek ki, a közösben már most is több a jövedelem, mintha egyénileg gazdálkodnék. Jövőre meg még több lesz». Közben meg- hallották, hogy eladó Ilován Pál háza ot , Szentetornyán, a határ­út mentén. Elmentek megnézni. A ház szoba-konyhás kamrával. Az udvaron négy lábas jószágnak istálló, disznóól, tyúkól, 21 darab tetőgerenda és kert. — Megvesz- szük — határozták el. S eladott a kapott 30 mázsa búzából 20 má­zsát az Orosházi Malomnak 5100 forintért, 3 mázsa árpát 810 fo­rintért, 70 kiló borsót 210 forint­éit. Összesen 6420 forint gyűlt össze csupán ezekből. Három sül­dőt is elad, amiért 3600 forintot kap s máris ki van fizetve a ház ára Miből fog élni? — kérdezték tőle sokan. Miből? Hát még nem volt meg a zárszámadás. Zár­számadáskor legkevesebb 5000 fo­rintot, 70 liter napraforgóolajat, mintegy 3 és fél mázsa cukrot, nagy mennyiség ű kukorica és napraforgószárat, szalmát kap. Ezekből lehet pénzelni, ruház- kodni. Egy süldőt meghizlal, az elegendő lesz hármójuknak. Mi tagadás, mikor Erdei János min­dent összeszámolt, szégyenérzet fogta el, hogy ki akart lépni. Ráadásul eszébe jutott az is, hogy államunk milyen sok segít­ségben részesítette a termelőszö­vetkezeteket. A következő évben a még szorgalmasabb munka, az állam által biztosított sok ked­vezmény nyomán még nagyobb jövedelmet ér el, még szebb és boldogabb lesz az ő s a többi termelőszövetkezeti tagok élete. Elbizakodottság gátolja a Békéscsabai Ruhagyár dolgozóit tervük teljesítésében Alig múlt el két hónapja, hogy a Békéscsabai Ruhagyár dolgozói boldog érzéssel vették át a kitün­tetést jelentő élüzemjelvényt. A jogos büszkeség hangzatos ígére­teket váltott ka a dolgozókból. »Megmutatjuk, hogy továbbra as .megtartjuk az él üzem szintet. Nem úgy, mmt három évvel ezelőtt« —, mondogatták. Mindezek azonban a későbbiek során puszta ígéretek maradtak. Igaz, egy darabig, mig a lelkese­dés tartott, ment is a munka. Míg a dolgozók tudatában ólt az adott szó emléke, eredmények születtek. Az üzem homlokzatán elhelyezett jelvény csillogása nap nap után felajánlásaik teljesítéseiéi ösztönözte a ruhagyáriakat. Ekkor még majd miiikenki azzal a gon-j kelésén keresztül buzditotta-e a dolfittal ült a gépéhez, hogy az ő! dolgozókat a lemaradások meg- munkáján is múlik az elsőség meg- szüntetésére?.. .Hogy ezen a téren tartása. Ennek köszönhető, hogy július havi tervüket 100.9 száza lókra teljesítették. A minőségi ter­melés is viszonylagosan legjobb volt a hasonló üzemek között. A negyedév első hónapjának ered­ménye azonban elbizakodottá tette az üzem vezetőit. »Megy min­den magától« — vé'ekedtek. Ter­mészetesnek vették azt, hogy a haimadik negyedévben ismét csak ők és senki más nem lehet az élüzem első helyezettje a ruha­iparban. Mind kisebb jelentőséget tulajdonították annak, hogy gondo­san felügyeljenek a gyártás mene­tére. A gépeknél egyre gyakrabban fordultak elő műszaki hibák, amik a minőség rovására mentek. »Ilyen gépekkel nem tudunk töké­letes munkát végezni« — vetet-- tök fel a dolgozók. A műszeiészek nemi végezték kielégítően a mun­kájukat. Egyes szalagfce'i dolgo­zók is több alkalommal nem fo­gadtak szót szalagvezetőjüknek. Csak úgy voltak hajlandók dol­gozni, ha előbb »rábeszélték« őket. Az ilyen hangulat-munkaerők ki­rívó példaképe Priskin Anna, aki sorozatos kimaradása miatt gyak­ran álmosan je'ent meg munka­helyén és nagyban visszatartotta a IV-es varroda 11-es szalagjá­nak termelését. Do'gozótórsoi, mi­után megs ok állották fegye lmszet- lenség’ét, kitettük a szalagból. Két­ségtelen, voltak a szalagban, akik becsülettel teljesítettek feladatukat, piint például Kiss Margit ifjú« munkás, szakszervezeti bizalmi. 140 százalékos no mi atelje ítmény éve I, százszázalékos minőségi temieteíé- vel a legjobb eredményt én el. Mint bizalmi, ezzel példát mu­tat. Azonban gondolt-e arra, ő és a többi élenjáró dolgozótársa, hogy feladata ezontútmenően meggyőzni fi többieket is a jó munkáról. Meg­magyarázni nekik, mit je'ent ke­reset szempontjából is a többtenme- 1 és ? A felajánlások egyéni érté­lűányosságok voltak, az nagyiészt a szakszervezeti bizottságnak tu­lajdonítható. Nem beszélgettek el a bizalmiakkal, nem számoltatták be őket végzett munkájukról és nem szabták meg részükre a feladatokat. Felelős­ség terhelt ezért a Texti lipari Szak­szervezet Területi Bizottságát is, mely be'enyugodott abba , hogy hó­napokig elnök nélkül maradjon az üzemi bizottság. Az üzem páitszervezete sem biz­tosította kielégítő módon azt, hogy a dolgozók e'eget tegyenek a ve­lük szemben támasztott fokozot abb követelményeknek. A népnevelő­ket nem mozgósították kellőm an­nak megértetésére, hogy a lénye­gesen mognövekedett általános anyaga jólét mind több és több ruha készítését teszi szükségessé. Jól'ehet, az üzem vezetői augusz­tus hónapban »szemmel tartották« a törvtetjositést, mégis csak a hó­nap utolsó napján jöttök rá arra, hogy havi tervüket nem tudják teljesíteni. A hibákból azonban ke­veset okultak. Ebben a hónapban is igen lemaradtak a tervteljeei- téssel. Most nagy »hóvógi hajrába« kezdtek, hogy megszüntessék a te-« maradást. így jár az, aki nem tel­jesíti becsülettel minden óra, min­den perc megszabott feladatát.

Next

/
Thumbnails
Contents