Viharsarok népe, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-25 / 225. szám

2 11*53 swintinbH' 25, péntek ViUai&auiU hép,e Az „Egyesült Európa“ létrehozásának tervei kudarcot vallanak J. Pavlov szemléje a „Pravda“-ban Moszkva. (TASZSZ) J. Pavlov, a «Pravda» szeaileírója Francia- ország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Nyu- gat-Németország külügyminisz- terhelyeltescinek szeptember 22-én Rómában megnyílt értekez­letével foglalkozik. Kiemeli, hogy a római értekezleten az «európai törvényhozó és végrehajtó szer­vek» létrehozásának terveit vizs­latják meg. Az «összeurópai törvényhozó és végrehajt) szervek» megterem­téséről szóló szóbeszédeknek — mutat rá a szemleíró — egészen meghatározott céljuk van: ezek segítségével kellene elvonni a fi­gyelmet az «európai hadsereg» létrehozásáról szel) szerződés militarista tartalmától. Az «euró­pai politikai közösség» megszer­vezését célzó tárgyalásoknak ez az igazi rendeltetése mind vilá­gosabban áll Nyugat-Európa szé­les társadalmi körei előtt s az ilyen közösség megteremtésének tervei egyre keményebb ellenál­lásba ütköznek. A francia sajtó, utalva arra, hogy «a német kép­viselők feltétlenül vezetni fog­ják vagy vezetni igyekszenek a Rómában megkezdődött értekez­let munkáját», azt követeli a fran­cia kormánytól, hogy helyezked­jék függetleu álláspontra. A francia kormány most ki­térőket keres az «európai politi­kai közösség» létrehozásának kér­désében, minthogy ez a «közös­ség» szorosan összefügg a ter­vezett «európai hadsereggel», amely ellen Franciaország mind szélesebb társadalmi körei fog­lalnak állást A római értekezlet menetéről szóló első jelentések azt mutatják, hogy ezúttal még az «európai egységről» szóló szo­kásos dagályos beszédek is el­maradtak. A római értekezlet megmutat­ja — állapítja meg végezetül Pav­lov — milyen mértékben foko­zódik Nyugat-Európa széles tár­sadalmi köreinek ellenállása min­den olyan kísérlettel szemben, amely arra irányul, hogy meg­gyorsítsák az «európai hadsereg­ről» szóló szerződés ratifikálását és végrehajtsák azokat az ame­rikai terveket, amelyek kiszol­gáltatják a nyugaleurópai orszá­gokat a boimi militaristáknak. Szolnok megye vezet a kukoricabegyüjtésben A begyűjtési minisztérium jelentése Dolgozó parasztságunk a be­gyűjtés terén sok helyen már ed­dig is igen szép teljesítmény­nyel segítette elő a kormany- programm megvalósítását. Külö­nösen ott értek el jó eredmé­nyeket, ahol a párt és a tanácsi szervek, valami.it a begyűjtési ál­landó bizottságok megismertették a dolgozó parasztsággal kormá­nyunk intézkedéseit. Igen jó munkát végzett a nap­raforgó- és a burgonyabegyü j - tésben Győr megye. A megye naprnforgóbegyüjtési tervét 73 százalékra, burgonyabegyüjtési tervét 44.2 százalékra teljesítette. Vannak azonban olyan megyék, járások és községek, ahol nem láttak kellő lendülettel a be- gyiijtési lenek teljesítéséhez. Kü­lönösen gyenge munkát végez a kukoricabegyüjtés terén Fejér, Komárom, Vas, Somogy és Vesz­prém megye. Ezekben a megyék­ben, annak ellenére, hogy sok községben a kukorica törésével igen előrehaladtak, a kukorica- begyüjtési terv teljesítésével szé­gyenletesen elmaradtak. A kukoricabegyüjtésben: 1. Szolnok, 2. Bács, 3. Heves, 4. Csongrád, 5. Nógrád, 6. Pest, 7. Borsod, 8. Hajdú, 9. Zala, 10. Békés, 11. Győr, 12. Szabolcs, 13. Baranya, 14. Tolna, 15. Vesz­prém, 16. Somogy, 17. Vas, 18. Komárom, 19. Fejér megye. A napraforgébcgyüjtésben: 1. Győr, 2. Zala, 3. Vas, 4. Veszprém, 5, Somogy, 6. Heves, 7. Baranya, 8. Gsongrád, 9. Fejér, 10. Szolnok, 11. Tolna, 12. Nóg­rád, 13. Békés, 14. Komárom, 15. Pest, 16. Borsod, 17. Báes 18. Hajdú, 19. Szabolcs megye. A burgonyabegvüj lésben: 1. Nógrád, 2. Vas, 3. Győr, 4. Tolna, 5. Csongrád, 6. Zala, 7. Pest, 8. Szabolcs, 9. Somogy, 10. Baranya, 11. Fejér, 12. Heves, 13. Szolnok, 14. Borsod, 15. Bé­kés, 16. Komárom, 17. Veszprém, 18. Hajdú, 19. Bács megye. A GYULAI VÁR A KURUC-KORBAN rT,hököly Imi» a szabadságharc végső é.eiben a felvidékről ^ a déli részekre húzódott, mert a megszorult török hata­lom segítséget ígért neki a német eben. A kurucok ezentúl gyak­ran megfordultak Gyulán is. De a török is igénybevette segít­ségüket s amikor a német hadak már nagyon sűrűn portyáztak a vár körül és a gyulai bégek és efíeodik kamrái nagyon meg­ürültek) a kurucokat kérte meg, lopjanak be egy-egy szállítmányt a várba. Veszedelmes vátlalkorús volt ez, mórt a Maroson in­nen nfír a német, volt az úr.Mégis töbhizhen sikerült a kuru- coknak élelmet hozni a törökök számára és így a németek meg sem próbáltok ostrom alá venni a várat. Tíz esztendeig halogat­ták a dolgot, alkalmas, száraz időszakra várva, mert- a Körö­sök árvíziéi tengerhez hasonló tóval borították a vár környékét. — Sarkadig sik vizen lehetett hajózni rajta. Azért Sarkadi- tónak nevezték a gyulaiak. — Do sok lúd disznót győz s (mi­kor már a kurucok sem tudtak áthatolni a német gyűrűn, a kiéhezett török őrség feladta a várat. (1695.) \Iég sem veit sok ideig nyugta itt a németnek. Az elnyo- jnott nép ismét fellázadt és 1705-ben már Rákóczi sere­gei ostromolták a gyulai várba szorult németeket. Rákóczi szabadságharca is a Felvidéken zajlott le. Ide csak a német mellett harcol i rácok megfékezésére jöttek le a kuru­cok. — A rác katonaság éppen úgy, mint a magyar hajdúság, a török elöl menekülő hontalan népség volt, mely odaszegődött, ahol megfizették, vagy hadizsákmányt igéitek neki. így szol­gálta kezdetben a törököt, a kuruckorban pedig a német érdeke­ket s kegyetlenül pusztította a kurucokhoz húzódó magyar fa­lukat. A gyulai vár őrsége is nagyobbré zébfen rácokból állott. Ezek az ostrom első napjaiban kiszöktek a várból és igy a kuru­cok a belső várba szorították a bennmaradt 200 főnyi német őrséget. A belső vár a középkor folyamán épült, de két-három méter vastag fala jól buta a kurucok ágyúinak tüzet is. Vé­gül aknát ástak a vár fala alá és megpróbálták szétvetni. De ez sióim sikerült nekik. A fal megrepedt, do nem omlott le. A kurucokat más harcmezőre szólította a fejedelem parancsa s a várban a német maradt uz úr. Kéiőbb a bécsi koralány te­romboltatta a vár külső falait és bástyáit. A belső váró.,-•* tornyait is lebontatta, csak a nagy' kaputornyot hagyta meg. A saeglettomyokat már Evlia Cselobi, a tudós török világutazó is eml ti út'eirásában 1664-ben. Károlyi Sándor, az ostromló ku­rucok vezére a vár tervrajzán is feltünteti a szeglettornyokat, de inár az 1722-ből és 1745-ből eármazó látképekről hiányzanak ezek a részletek. A kormány« kulturális programúi jának keretében még az idén megindul a vár állagmentés, a következő években pedig a helyreállítása is. így dolgozó népünk eredeti formájában fogja megismerni a magyar honvédelem e nagyértékű emlékét. LÜKÖ GABOR TTIT történelmi szakosztály. A dániai parlamenti választásokról Koppenhága. (TASZSZ) Dániá­ban kedden tartották meg az új eg> kamarás parlament — a fol- If'ing - választásait. Megállapítható, hogy a kor- fnány'koalíció (a venstre párt és a konzervatív párt) helyzete meg­gyengült az áprilisi választások­hoz képest és, hogy azok a pár­tok, amelyek a választási kam­pány során szembehelyezkedtek azzal, hogy« dán területen katonai támaszpontokat bocsássanak az amerikai csapatok rendelkezésé­re, az új folketingben abszolút többséget kaptak. E párthoz tar­tozik a Kommunista Párton és a radikális párton kívül, a szociál­demokrata párt, amely válasz­tási felhívásában kijelentette, h*)"y mindaddig ellenzi külföldi leverők elhelyezését, «amíg e nemzetközi helyzet ki nem éle­ződik». A választások kimenetelé­vel kapcsolatban felmerül a kér­dés, vájjon hatalmon maradhat-e a mostani koalíciós kormány. Hedtoít, a szociáldemokrata párt vezére ezzel kapcsolatban kije­lentette, hogy a választások ki­fejezik a választóknak a kor­mány iránti bizalmatlanságát. Axel Iarsen, a Kommunista Párt elnöke a választások elő­zetes eredményeivel foglalkozva kijelentette, hogy a választások megmutatták az «atlanti politi- ká»-val szemben megnyilvánuló bizalmatlanság növekedését és azt, hogy fokozódik az ellenál­lás a külföldi csapatok dán te­rületen történő elhelyezésével szemben. Megmutatjuk, hogy méltók vagyuuk a „Rákóczi nemzedéke“ elnevezésre Szomba on ünnepeljük a Rákóezi-szabadságharc évfordulóját. Nagy ese­mény ez a magyar nem­zet életében. Ali, fiata­lok az igazi történel­met tanuljuk Rákóczi­ról. A régi történelem lázadónak nevezte, mi kegyelettel őrizzük Rá­kóczi emlékét, úgy em­lékszünk rá, mint olyTan férfira, aki aranybetűk­kel írta be nevét az igazi magyar történelembe, mert a magyar nemzet szabadságáért harcolt. A nyár folyamán is­kolánk több tagja meg­tekintette a Rákóczi-em- lékkiállílárt Budapesten, a Nemzeti Múzeumban. Láttuk, hogy Rákóczi még az apró, jelenték­telennek látszó cseleke­deteivel is arra töreke­dett, hogy népét a pol­gári fejlődés útjára ve­zesse. Az én számomra nagyon emlékezetes az a kép, amikor Rákóczi átadja a felkelőknek a zászlókat, melyre a «Sza­badságért» szó volt rá­írva. Harcuk elbukott, amely önzetlenül segí­tette volna a magyaro­kat harcukban. Népünk számára tanulság volt ez a harc. Most, ami­kor már élünk a sza­badságadta jogokkal, úgy kell vigyáznunk er­re a szabadságra, hogy senki el ne vehesse tő­lünk. De ma már nem vagyunk egyedül. MeI- lettünk van az önzetlen segítséget nyújtó Szov­jetunió. A Rákóczi-sza- badságharc részvevői szünk hazaszeretetükről, ami akkor azt jelen­tette, hogy fegyverrel akarták elősegíteni ha­zánk fejlődését. A mi hazaszeretetünk pedig azt jelenti, hogy szívós munkával építjük «dol­gozók új társadalmát. Mi, diákok jótanulással, fegyelmezettséggel akar­juk bebizonyítani forró hazaszeretetünket, meg­mutatni, hogy méltók vagyunk egy olyan el­nevezésre is: «Rákóczi nemzedéke ». Jancsik Ilona, Vízműépítőipari Techn. Békéscsaba, példáját adták az igazi mert fölényben volt a hazaszeretetnek, haza­reakció. Külpolitikailag fiasságnak. Mi, magyar nem volt olyan nemzet, fiatalok is példát ve­Egy hollandi család tapasztalatai a Német Demokratikus Köztársaságban Meglepetéssel állapítottuk meg, hogy sok élelmiszer — Egy holland család, a Ver­heere család — férj, feleség és két gy ermek több hetet töltött a Német Demokratikus Köztár­saságban. Tapasztalataikról a többi között ezeket írják: Hat hetet töltöttünk a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban. Megismertük az NDK lakosságának életét, tanulmá­nyoztuk a gazdasági helyzetet, beszéltünk a dolgozókkal ut­cán, üzemekben, üzletekben. Gyermekeink egy ideig a Stö- ritzsee melletti gyönyörű út­törőtáborban nyaraltak, ahol megismerhettük az új német fiatalságot. Operába, színház­ba jártunk és meggyőződtünk a művészeti élet magas színvo­naláról. Néhány felejthetetlen filmet láttunk, így például a «Legyőzhetetlenek»-et. Megte­kintettük a Marx-kiállítást és sok olyan könyvet vettünk, amit nálunk nem lehet kapni, többek között értékes szak­könyveket. Igen nagy benyomást tett ránk az üzletek árukészletének nagy választéka, különösen a sok élelmiszer. Csodálkozással láttuk, milyen rengeteg süte­ményt és tortát fogyasztanak a népi tulajdonban lévő ven- dégPítóipari üzemekben. Ugyan­így csodálkoztunk azon is, hogy azoknál a családoknál, akik­kel vasárnaponként találkoz­tunk, mindig sütemény, kalács került az asztalra. Nálunk er­re nagyon ritkán futja. Az is meglepett bennünket, hogy itt természetesnek veszik, hogy egy új lakáshoz fürdőszoba is jár, nálunk már igen nagy dolog, ha egy munkáslakásban zuha­nyozó van. Egy keletberlini lakos meg­kérdezte, láttuk-e már a mun- káslakásokat a Stalin-Alleen. Kiejtésünk ugyanis elárulta, hogy idegenek vagyunk. Ta­gadó válaszunkra rögtön fel­ajánlotta: tekintsük meg laká­sát. Abban a házban lakott, amely előtt álltunk. Szerényen berendezett, nagyon szép, tá­gas lakása van. — Még nem tudtunk új bútort venni, de rövidesen arra is sor kertül — mondotta. — Nálunk most gyors ütemben javul az élet. Lassan­ként mindent megvehetek, amit feleségemmel és gyermekeim­mel szeretnék. — Ez a rövid, szívélyes találkozás mély be­nyomást tett ránk. így például a hús, vaj, ke­nyér, burgonya, főzelékfélék - ára, továbbá a gáz- és villany- szolgáltatás sokkal olcsóbb, mint nálunk. Pedig Hollandiá­ra úgy tekintenek a nyugati országok, mint az «olcsóság szi­getére». Milyen nagy a különbség az NDK dolgozóinak élete és a kapitalista országok dolgozói­nak élete között. Nálunk állan­dó a rettegés a bizonytalan jö­vőtől, a munkanélküliségtől. Nálunk egyáltalán nem létezik az, ami itt, hogy a dolgozók az üzemekben jól és olcsón ét­kezhetnek. Álilyen nagy dolog, hogy az NDK-ban a dolgozók gyermekei az ország legszebb helyein ingyen üdülhetnek. Igen nagy hatást tett ránk a német fiatalság. Sok fiatallal beszélgettünk és megállanítKnt­tuk: átérzik annak jelentősé­gét, hogy szabadon fejlődhet­nek, tanulhatnak. A kormány nevelési és kultúrpolitikája egyszerűen ámulatba ejtett ben­nünket. Mi, hollandok alig tud­juk felfogni, hogy itt minden fiatal az lesz, amihez kedve és tehetsége van: mérnök, jogász, költő. Nálunk a szülők anyagi helyzetétől függ, hogy folytat­hatják-e a gyermekek a tanu­lást az elemi iskola után. És a gyermekek nevelése! Nálunk a legutóbbi háborúról szóló fil­meket mutatnak be, a külön­böző bombafajták, tankok, agyúk hatását magyarázzák. — Az itteni fiatalokat áthatja a lelkes munkakedv, derűlátás és békeakarat. Ebből az új nem­zedékből öntudatos embereket nevelnek, akiket sohasem le­hetne szennyes háborúba haj-

Next

/
Thumbnails
Contents