Viharsarok népe, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-20 / 221. szám

1953 szrplemkír 20., vasárnap 3 [/iUate&iok héfti ________________________________________________________ Megkezdődött a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak HL országos tanácskozása (Folytatás a i. oldalról.) segítséget, amit a népi demokra­tikus államunk ad, küzdjenek a magas termésátlagok, magas ál­lattenyésztési hozamok eléréséért. A legelmaradottabb termelőszö­vetkezeteket is hozzá kell segí­tenünk ahhoz, hogy az élenjárók színvonalára emelkedjenek, hogy termésátlaguk, állattenyésztési hozamuk megközelítse az élen­járókét és az egv munkaegységre eső jövedelemrészesedés se legyen kisebb, mint a jól dolgozó és már jelenleg is virágzó termelő­szövetkezetekben. Termelőszövetkezeteinkben jő munkával rövid idő alatt elér­hetjük és el is kell érnünk, hogy a ma már sokszázezres termelő­szövetkezeti tagság anyagi hely­zete elérje, sőt meghaladja a jól dolgozó, földműveléshez jól értő középparasztokét. Termelőszövetkezeti mozgal­munk ilyenirányú fejlesztésének világos útját mutatja meg az a határozati javaslattervezet, ame­lyet Dobi elvtárs vezetésével a Termelőszövetkezeti Tanács kidol­gozott. Sok termelőszövetkezetünkben a bajok onnan indulnak ki, hogy különböző hibák miatt a tagok munkájának nincs meg a kellő eredménye, azaz egy' munkaegy­ségre kevés termény és kevés pénz jut. Ily'en termelőszövetke­zetekben azután a tagoknak el­megy' a kedvük, nem szívesen vesznek részt a közös munká­ban. Ahhoz, hogy a termelőszövet­kezetekben az egy munkaegység­re megfelelő jövedelem jusson termény ben és pénzben is, min­denekelőtt meg kell növelnünk ct termelőszövetkezetek termésát­lagát), ;iU«tve a. közös állatte- iiy osztás hozamait. A termései éúmény növelésének módjai ismeretesek. A mezőgaz­dasági tudomány eredményei és az élenjáró termelőszövetkezetek tapasztalatai hozzáférhetők ter­melőszövetkezeteink számára. Ezen tapasztalatok felhasználásá­val a legutóbbi évben a mezőgaz­daság minden ágában nagy ered­mények születtek, de még csak kis területeken, egyes jóldolgo­zó állami gazdaságok és terme­lőszövetkezetek tábláin. Csak el­ismeréssel lehet megemlékezni a bal Ti «Micsurin>x termelőszövetke­zet eredményeiről, ahol az átlag­termés őszibúzából 22.20, ősziár­pából 26.43 mázsa volt és mel­lette még a termelőszövetkeze­teknek egész sora van, ahol őszi­búzából és ősziárpából kataszteri holdanként húsz mázsán felüli termést értek el. A baj azonban az, hogy ter­melőszövetkezeteink többségének termésátlaga messze elmarad az élenjáróktól. Nem messze a balfi «Micsurin» termelőszövetkezettől terülnek el a soproni «Dózsa» termelőszövetkezet táblái, bar földjük nem rosszabb, mégis ná­luk egy kataszteri holdon a fele sem termett, mint a balfi «Mi­csurin » termelőszövetkezetben, átlagtermésük őszibúzából katasz­teri holdanként tíz mázsa körül van. Az élenjáró módszerek elter­jesztéséhez, a mezőgazdasági tu­domány' eredményeinek hasznosí­tásához feltétlenül szükség van arra, hogy az agronómusok. ál­lattenyésztők és a mezőgazdasag területén dolgozó műszaki szak­emberek az irodákat, különböző hivatalokat otthagyva mennél na­gyobb számban lemenjenek a ter­melőszövetkezetekbe és közvetle­nül irányítsák a mezőgazdasági termelést a szövetkezeti gazda­ságban, ahol az ő szakmai tudá­sukra a legnagyobb szükség van. Pártunk Központi Vezetőségé­nek és kormányunknak elhatá­rozott szándéka, hogy a jövő­évi tavaszi munkák megkezdé­séig a szövetkezeti 'termelés irá­nyítására közvetlenül a termelő- szövetkezetekbe legalább kétezer agronómust és állattenyésztőt küld. Az agronómusok szakmai isme­retei mellett fel kell használni a földműveléshez jól értő ter­melőszövetkezeti tagok terme­lési tapasztalatait. Minden terme­lőszövetkezetben akadnak olyan tagok, akik, míg egyéni gazdák voltak, a mezőgazdasági termelés egyik vagy másik területén ki­magasló eredményeket értek el. Számukra a termelőszövetkeze­tekben mód nyílik arra, hogv száz holdakon és nagy állatte­nyésztési farmokon hasznosítsák tapasztalataikat és szakismeretü­ket. Retter György, a turkevei «Táncsics» termelőszövetkezet ju­hásza nemcsak a falujában, ha­nem a környező községekben is híres volt arról, hogy kiváló juh­tenyésztő. Most n i it a «Táncsics» termelőszövetkezet juhásza elér­te, hogy az általa vezetett juh­ienyészet nyírási átlaga 6.46 ki­ló, a bárányozási százalék 140 és a tejtermelés anyajuhonként 37 liter. Itt a termelőszövetkezet jól hasznosította tapasztalatait, de sokezer, sőt tízezer olyan ter­melőszövetkezeti tag van, akinek a tapasztalatait nem használják fel, akiknek tanácsaira nem fi­gyelnek fel és nem engedik, hogy tapasztalatát, kezdeményezését a közös gazdaság javára fordítsa. Ahhoz, hogy' termelőszövetke­zeteink az élenjáró módszereket sikeresen alkalmazzák, sok mun­káskéz is kell. Olyan termelő­szövetkezetekben ugyanis nem nagyon lehet beszélni a négyszeri kapálásról, ahol munkaerő még az egyszeri kapálásra sem na­gyon jut, pedig sok ilyen terme­lőszövetkezet van. 'Ezen a téren is segíteni kell termelőszövetkezeteinknek ott, eltol kevás a munkáskéz, új tago­kat kell bevonni, fel kell hasz­nálni azt a minisztertanácsi ha­tározatot, amely a napokban je­lent meg és amely lehetővé tette, hogy az iparból, — a bányásza­tot és a kohászatot kivéve — visz- szamenjenek a tagok, ha a szö­vetkezetekben rájuk szükség van és ők is vissza akarnak térni. Jobb termelőszövetkezeteinkben már mutatkozik ezen rendelke­zések hatása: az utolsó napokban pl. Alsógödön az «Egyesült Tö­rekvő» termelőszövetkezetbe 4, a bagaméri «Alkotmány» terme­lőszövetkezetbe 15 fő tért vissza ipari üzemekből. A termelőszövetkezetekben a munkaerőkérdést azonban egye­dül csak új tagok bevonásával, nem lehet megoldani. Feltétle­nül szükség van arra, hogy a me­zőgazdasági termelést gy orsabban, mint eddig, gépesítsük, ennek elősegítésére kormányunk az ed­diginél nagyobb mértékben látja el a gépállomásokat olyan gépek­kel, amelyekre termelőszövetke­zeteinknek a legnagyobb szüksé­gük van. M|ár a jövőévi munkákhoz gép­állomásaink nagy számban kap­nak a növényápoláshoz szükséges könnyebb traktorokat, ezek szá­ma a jövő év tavaszáig meghá­romszorozódik, ezenkívül a gép­állomások nagy számban kapnak kultivátorokat, traktoros és ló­fogatú fűkaszákat. Már a jövő évben megkezdődik a gabona aratása mellett a cukorrépa és burgonya szedésének gépesítése is. Csak azok a gépek, amelyeket gépállomásaink mostantól a jö­vőévi mezőgazdasági munkák megkezdéséig kapnak, országosan 8-10 millió, azaz átlagosan egy- egy termelőszövetkezetben 1600— 2000 munkanap megtakarítását teszik lehetővé. Pártunk és kormány unk tehát minden segítséget megad ahhoz, hogv a termelőszövetkezetek a rájuk váró feladatokat idejében meg tudják oldani és munkaerő hiányában a jövő évben ne ma­radjon el egyetlen fontos mező­gazdasági munka sem. Ezen cél eléréséhez szükség van maguknak a szövetkezeti tagoknak az erő­feszítésére, szükség van arra, hogy az eddiginél sokkal jobban be­vonják családtagjaikat a mun­kába és maguknak a tagoknak a munkaerejét, a munka jó meg­szervezésével, a brigádszervezet megjavításával jobban felhasznál­ják, mint az idén történt, magas termésátlagok és hozamok eléré­sére. A termelőszövetkezeti tagságnak komoly érdek© fűződik ahhoz, hogy az őszi vetést jól végezz» el, mert a tagság j, len '©g messzemenően ér­dekelt abban, hogv magas termést érjen eí. A kiadások egy hold vető teiüLtre majdnem Ugy anazok, jó és rossz termés esetén is, mert változatlan a vetőmagszükséglet, ugyanakkora területre történik a begyűjtés kivetés© is és igy min­den mázsa többlettermés a tag­ság jövedelmének növekedését szol­gálja. Súlyos hibát követnek ©I azok a termelőszövetkezetek, amelyek késlekednek a vetéssel, vagy nem gondosan elkészített talajba vetik a gabonát. Minden napi késedelem és így a rosszminőségű munka megtörése több mázsányi kenyér- gabonát vehet el a termelőszövet­kezeti tagok jövedelméből. Gondolni kell a tavaszi vetikű növények magas termésátlagának biztosítására is és ennek érdeké­ben különösen nagy figyelemmel kell végezni a trágyázást é.) a gép­állomásoknak sietniük kell a ve­tőszántás és a vetés végzés© mel­lett a, mélyszántással is. A termelőszövetkezetek megszi­lárdítása, a termelőszövetkezeti ta­gok élst szmvonalának emelése ér­dekében most legnagyobb jelentő­ség© az őszi munkák időben való és jó elvégzésének van, mert csak igy lehet biztosítani a jövő évi magas termésátlagokat és ennek következtében nagy részesedést a munkaegységekre. A mostani jó munkán múlik, hogy. termelőszövetkezeteink ga­bonatermése már ■ a jövő évben országos átlagban xs legalább két mázsával meghaladja az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasztokét. A termelőszövetkezeti tagok élet­színvonalának emelése szempont­jából a magas termésátlagok el­érése mellett nagy jelentősége van annak, hogy a szövetkezetek jö­vedelmező gazdálkodási ágakat építsenek ki, sokoldalú gazdasággá fejlődjenek. Mindenekelőtt az állattenyésztés­ről toll, hogy szó essék. Termelő­szövetkezeteinkben jelenleg az ál­lattenyésztés nagyon elhanyagolt állapotban van és nem hoz meg­felelő jövedelmet mégpedig azért, mert az állattenyésztésben gyenge a tenyésztői munkt), nem megfelelő a takarmányozás, az állatok gon­dozása, ápolása. Ezen a tűrhetetlen helyzeten fel­tétlenül változtatni toli. Minden termelőszövetkezetben magas pénz­jövedelmet biztosító ágazattá kell kifejleszteni * az állattenyésztést,, különösen a szarvasmarha, sertés és juhtenyésztést. A közös állattenyésztés fejlesz­tésének jövedelmezőségéhez nagyr mértékben hozzájárul a Központi Vezetőség határozata a begyűjtés új rendszeréről, amely szerint a termelőszövetkezetekben éppen az állattenyésztési termékek beadása csökken leginkább az elmúlt évi­hez viszonyítva, mintegy harminc százalékkal. Ez lehetővé teszi, hogy szövetkezetetek, ha jól dolgoznak, rövid időn belül jelentős mérték­ben tudjanak állatot és állati ter­méket szabadpiacra vinni. Az új begyűjtési rendelet éltei­mében termelőszövetkezeteknek 100 kát. holdra átlagosan 5,5 mázsa, azaz mintegy négy darab hízóser­tést toll beadni, viszont még a közepesen dolgozó termelőszövet­kezet is könnyűszerrel tud meg- 11í/lalnL csak a közös gazdaságban is ötszürannvi sertést és emellett — jó kapálás mellett — még a háztáji állatállomány részére is bő­ven juthat kukorica. Ez azt je­lenti, hogy ötszázholdas termelő- szövetkezet egy évben szabadpiacra tud vinni 80—100 liizottsertóst is, ez a mai szabadpiaci árakon szá­mítva 250—300.000 forint pénz- jövédelmét jelent. Legjobb terme­lőszövetkezeteink már eddig is je­lentős mennyiségű sertést hizlaltak szabadpiacra a beadási kötelezett­ség teljesítése mellett: a túrkevei »Vörös Csillag« beadási kötelezett­ségét időben teljesítette és ebben az évben már eddig is 290 darab sertést vitt piacra. Ebben a szö­vetkezetben ez évben csak a sertés- luzlilás közel egymillió forint pénzjövedelmet hoz. Hasonló eredménnyel jár a kö­zös tehenészet kifejlesztése is. A jövő évi beadási tervek sze­rint a termelőszövetkezetek átla­gosan száz kát. holdra mindössze 1800 liter tejet kell, hogy be­adjanak, viszont az átlagosan doí- gozó termelőszövetkezet is száz kát. holdon közös állományban legalább tíz tehenet kell, hogy tartson. Egy ötszáz kát. holdas termelőszövet­kezet szabadpiacra vihet évente mintegy 60.000 liter tejet, amely 150—200.000 forinttal növeli a pónzjövedelmet. Az újpesti »Bán Tibor« termelőszövetkezet már fel­figyelt erre a lehetőségre és ebben az évben közel 400.000 forint pénz- jövedelemre tesz szert tehenészete révén, csak Sv. beadási terven felüli tej szabadpiaci, értékesítésével. Az állattenyésztés alapvető ágai, a szarvasmarhatenyésztés és a juh­tenyésztés mellett nem szabad el­hanyagolni a baromfitenyésztést sem. Szükséges az is, hogy szö­vetkezeteink nagyobb mértékben foglalkozzanak olyan kisegítő üzemágakkal is, mint a halte­nyésztőé, méhészet, stb. Egy hold tógazdaság létesítése például a tér- molőszövetkezetek számára köze­pes eredmény „esetén is közel 6—8000 forintos pénzjövedelmet jelent. Ez különösen jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy tógaz­daság olyan területen is létesít­hető, ahol a szárazföldi növény- termelés biztonságosan nem foly­tatható. Pártunk és kormányunk minden segítséget megad a termelőszövet­kezeteknek ahhoz, hogy jövedelme­ző ágazatokat gyorsan kifejlessze­nek és ezzel az egy munkaegységre, eső pónzjövedelmet a jelenlegihez képest lényegesen emeljék. A m# nyilvánosságra hozott miniszterta­nácsi határozat például lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkeze­tek közel 75 százalékos támoga­tással létesítsenek halastavakat, ön- tözőtelepetot és állami támogatás­sal ültessenek szőlőt, gyümölcsöst. A már előzőleg hozott minisz­tertanácsi határozat rendkívül ked­vező körülmények között biztosítja a termelőszövetkezetek számára a silóépitést. Minden termelőszövet­kezet tanuljon meg élni ezekkel a lehetőségiekkel, mert ezek felhasz­nálása az egyik legfőbb módszere a szövetkezeti gazdaságok felvi­rágzásának, a mezőgazdasági ter­melés fellendülésének. Termelőszövetkezeteink .minden feltétellel rendelkeznek ahhoz, hogy jelentős pénzjövedelemre tegyenek szert, és munkaegységekre a rend­szeres pénzjövedelem segítségével évközben havonta, vagy másfél- havonta rendszeresen tudjanak elő­leget adni, olyan mértékben, hogy a termelőszövetkezeti tagok évköz­ben sem szenvedjenek pénzben hiányt. Csak helyeselni lehet azt, ha a szövetkezet, kifejlesztve jövedel­mező üzeiliágakat, évközben rend­szeresen, lehetőleg havonként, vagy másfélhavonként az előző munka­egységekre a tagok között az eddi­ginél lényegesen nagyobb munka- egység-slő'eget ad ki. Kormány unk úgy határozott, hogy ennek elősegí­tése érdekében a becsületesen dol­gozó termelőszövetkezetek részére megfelelő rövidlej/ jatú hitelt iä bocsát rendelkezésre. A jövőben nem lehet jónak te­kinteni annak a termelőszövetke­zetnek a működését, amelyik jöve­delmező üzemágak kifejlesztésével a természetbeni részesedés mellett nem tud csak pénzben legkevesebb 14—20 forintot biztosítani. A termelőszövetkezeti tagok jö­vedelmének legfőbb forrása a kö­zös gazdaság, de nem szabad el­hanyagolni és lebecsülni a háztáji gazdaságot sem. A háztáji gazda­ság, ha nem haladja túl az alap­szabályban megszabott méreteket, nagyon egészségesen egészíti ki a a termelőszövetkezeti tagok közös munkában szerzett jövedelmét és növeli a közös gazdaság áruter­melési színvonalát, azaz lehetővé teszi, hogy ténylegesen piacra ter­meljen: a tagok mindennapi szük­ségleteit, zöldségfélékben, tejben, húsban ugyanis a háztáji gazdaság ki tudja elégíteni. Meg toll mondani, hogy a ház­táji gazdaság fejlesztését is pl­hanyagoltuk, erie mutat az, hogy a termelőszövetkezeti családok kö­zül csak minden harmadik, ne­gyedik családnak van tehene. A háztáji állatállomány elhanyagolá­sához hozzájárult a háztáji terü­let viszonylag alacsonyan történt megállapítása és a háztáji gazda­ságokra kivetett túlzott beadás i». Ezen hibák kijavítása érdekében a minisztertanács úgy határozott» hogy szeptember elsejétől kezdve egy kát. holdig lehet felemelni a» egyes termelőszövetkezeti családok háztáji területét és ebbe az eddigi­től eltérően nem háromszorosam hanem csak egyszeresen kell be­számítani a szőlőt és a gyümöl­csöst. A háztáji tebóntartás jövedelme­zővé tétele érdekében a mai na­pon nyilvánosságra került minisz­tertanácsi i.a'ároaat kimor.dja, hogy október elsejétől kezdve a háztáj» gazdaságban lévő tehenek után nem kell beadást teljesíteni. A háztáji gazdaságok tehát tel­jesen mentesítettek a tejbeadáa alól, ez a rendelkezés minden ter­melőszövetkezeti család számára nagyon érdemessé teszi a tehéntar­tást. Itt az ideje, hogy minden terme­lőszövetkezeti család — szigorúan betartva az alapszabályban meg­szabott mértékeket — egészsége­sen fejlessze a háztáji állatáüomári nyát. Minden családnak legyen legn alább egy tehene, egy kocája, min-« den család hizlaljon disznót és tartson baromfit és gondosan mű­velje meg a tertnelőszövetkeaet- től számára biztosított háztáji te­rületet. Termelőszövetkezeteink javuló munkája, a szövetkezeti gazdaságok nagyobb támogatása lehetővé testf^ hogy nagyobb gondot fordítsunk azokra a szövetkezeti tagokra is,- akik önhibájukon kívül nem tud­ják kivenni részüket megfelelően a közös munkából: öregeikre, bete­gekre, szülő asszonyokra. Kormá­nyunk ezen termelőszövetkezeti ta­gok megsegítése érdekében erősen kiszélesítette az eddigi betegellátási és segélyezési rendszert. Több in­tézkedés között elrendelte, hogy az első gyermeket szülő asszonyt« ha tagja a szövetkezetnek és a munkából alapszabály szerint ki­vette részét, ötszáz forint, a má­sodik és további gyermekét szülő (Folytatás a 4. oldaton.)

Next

/
Thumbnails
Contents