Viharsarok népe, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-15 / 191. szám

1953 augusztus 13., szombat l/iU&iMauUt Héjlt z4 szerelők munkáján is múlik9 hogy u gyomai gépállomás teljesítse cséplési tervét A gyomai gépállomáson már a cséplés megkezdésénél megmutat­kozott a szervezetlenség. Nem gondoskodtak melegítőlámpákról, 12 darab hiányzott. A traktoro­sok két-három kilométerre jár- ká.tak egymáshoz lámpáért, nagy volt a gépkiesés. A szerelők lét­száma sem volt meg. így meg­történt az is, hogy műszaki hiba miatt nyolc cséplőgép állt egy napon, ami 10 vagon gabona el- cséplését akadályozta. A gépállomás vezetősége sokat javított munkáján Ma már kevesebb a gépkiesés- lelkiismeretesebben dolgoznak a szerelők is. A gépállomás igaz­gatója szerzett melegítőlámpákat. A szerelők között felosztotta aí szerelő van a gépállomáson, 12 cséplőgép ellenőrzése jut egyre. A szerelők rendelkezésére bocsá­tottak minden járművet (kerék­pár, motorkerékpár), hogy gyor­san el tudjanak jutni a gépekhez. cséplőgépeket is. Három körzeti« A szerelők minden nap beszámolnak végzett munkájukról a vezető mechanikusnak Munkájukat úgy szervezik meg, hogy reggel mindjárt ahhoz a géphez mennek ki, ahol hiba észlelhető. A legjobb szerelő Ko­csis bajos, odaadóan végzi mun­káját. Ahány gépet már meg­javított idáig, mind gépkiesés nél­kül dolgozik. Hetenként műszaki értekezletet tart a vezetőség. Értékelik az el­múlt hét munkáját. Átadják egymásnak javítási tapasztalataikat és megbeszélik a gyors javítás jelentőségét. Jobban ellenőrzik a felelős vezetők munkáját a cséplőgépek­nél, meil legtöbb esetben az ő hanyagságuk miatt történnek a géphibák. Nem ápolják rendesen a gépeket, széjjel hagyják a szer­számokat. Azoknál a gépeknél, ahol a cséplésre való felkészülés gondosan történt és a cséplés során a felelős vezető (js jól kezelte, ápolta a gépet, komoly eredményeket értek el. Például Galambos Imre felelős vezető 50 vagon gabonát csépelt el idáig. Gépét lelkiismeretesen ápolja. Na­ponta 250—300 mázsa gabonát is «leeresztenek». Közeleg augusztus 20-a, a csép- lést be kell fejezni. A gépállomás tervét 85 százalékra teljesítette, 900 vagon gabonát csépeltek el eddig Hátra van még 184 vagon ga­bona elcséplése. E néhány napon a pártszervezet mozgósítsa nép­nevelőit a kenyércsalára. A gép­állomás igazgatója pedig adjon meg minden segítséget a szere­lőknek, mert az ő munkájuktól is függ, hogyan teljesíti a gép­állomás a minisztertanács hatá­rozatát, augusztus 20-ra a cséplés befejezését. A gyomai gépállomás szerelői végezzenek jó és gyors javítást minden esetben, hogy a hátralévő 184 vagon gabonát mi­nél hamarább elcsépeljék. Medve Mária 3 Termelőszövetkezeteink életéből 1949-ben alakult meg az örménykúti «Petőfi» tszcs 44 tag- gal. Egy pár lovuk volt akkor, meg egy ökörfogat. így vágtak neki a közös gazdálkodásnak. Államunk ezt a csoportot sem hagy ta magara. A segítség es a tagok szorgalmas munkája nyomán meg- növekedett a közös vagyon. Most már 96 lovuk, 146 szarvasmar­hájuk, 530 sertésük, 460 juhuk és 1500 baromfijuk van. Az idei termésből bőven jut a tagok munkaegységeire is. Úgy számítják az eddigi cséplési eredmények alapján, hogy búzából 5 kilót osz­tanak munkaegységenként. így Filyó András csoporttag, aid a nö­vénytermesztésben 400 munkaegységet szerzett, 20 mázsa búzát visz haza. Túri János feleségével együtt 620 munkaegységet szer­zett. Nekik búzából 31 mázsa jut. Tímár Ede négy családjával dolgozik a csoportban. Úgy számítják: október 1-ig 1100 munka­egységet szereznek. Erre 55 mázsa búzát kapnak. Ebből 25—30 mázsát értékesíthetnek szabadpiacon, ennyi a feleslegük. * A békésszentandrási «Béke» tszcs-ben dolgozik Kiss András. Szorgalmas tagja a csoportnak, meg is van a jövedelme. A cso­portban munkaegységenként 12 kiló búzát osztanak. Kiss András­nak 30 mázsa búza jut munkaegységeire. El is mondta, mikor iazavitték neki a részét, hogy öt hold földjén sohasem termeti ennyi. Felesége alig akart hinni a szemének, mikor lerakták a zsákokat, meg is kérdezte a csoport elnökét: «Ez mind a mi­énk?» És ez még csak egy része a jövedelemnek, még ezután kapják meg a kukoricái, cukrot, árpát, amiből szintén sok jöve­delem lesz. Szorgalmas csoporttagjaink jövedelme nemcsak eléri, hanem túl is szárnyalja az egyénileg gazdálkodó középparasztok jöve­delmét : Az augusztus 20-i vállalások teljesítéséért A falu dolgozóinak jobblétéért A munkás-paraszt szövetség gondolatától áthatva, jelentős felajánlást tettek a DÁV békéscsabai üzletvezetői égének dolgozói. Vállalták, hogy a pusztaföldvári faluviUamositásnál hátralévő csatlakozó és órasaerelési munkálatokat, 150 százalékos átlagteljesítménnyel, alkotmányunk ünnepére elvégzik. — Mindent megteszünk azért, hogy a község dolgozói is méltóan ünnepeljenek augusztus 20-án, — mondotta Vágvölgyi Károly el társ, a szerelő-brigád vezetője. ö és brigádjának minden tagja — valamennyien ifjúmunkások és DISZ-tagok — valóban azon vannak, hogy adott szavukat valóraválteák. A 10-én elkezdett munkánál csütörtökön már 160 százalékos normatel jesitményt értek el. Munkájuk eredményeként Így augusztus 20-án a pusztaföld­vári házakban kigyullad a villanyfény és több bolyén megszólal a 'rádió. Ugyancsak a falu dolgozóinak életszínvonala emeléséért végzett munkában tettek vállalást a Béltésmegyei Tatarozó Vállalat dolgozói. A Itadnai ácsbrigád alkotmányunk tiszteletéi» vállalta, hogy az ecsegfalvi óvoda tetőszerkezet ét négy nappal az előirt határidő előtt elkészíti. Az adott szó megtartásának biztosítéka az elmúlt dekád teljesítménye, amikor 208 százalékra teljesítette normáját a brigád. Az említett munkára tett vállalást Zsilinszki János segédmunkás, valamint a vállalat szállítási részlege. Az előbbi a festés elvégzésére, az utóbbi pedig arra, hogy a kész munkát hét­főn reggelre kiszállítja. Fejlődik az élelmiszeripar, bővül a kereskedelmi hálózat a Szovjetunióban BjeloTUSsziában a kö­zelmúltban számos új, kői szerűen gépesített élel­miszeripari vállalatot he­lyeztek üzembe. Meg­kezdte termelését az új minszki kényé gyár, a no- vog ud.-zki sörgyár, be­fejezéshez közeledik aa oszipovicsi kenyérgyár. Ezeken kívül számos élel­miszeripari üzem épül Belorusszia különböző területein. A belorussz konzerv- és gyümölesfeldo’go í> ipar az elmúlt öt év alatt négyszeresére emelte ter­melését. Jelenleg három hatalmas konzervgyár épül a Belorussz SzSzK- bam, a gyárak mindegyike évente 10 millió üveg kanzervet állít majd elő. A konzervgyárakban szé­leskörben bevezetik a különböző gyümölcslevek gyártását. * * m A primőrjei határvidé­ken ebben az év ten jelen­tősen bővült a kereske­delmi hálózat. A kerületi központokban új élelmi­szer- és iparcikkeket áru­sító áruházakat, számos nagy pékséget, több teá- zót helyeznek üzembe. A falvak lakossága év- lől-évne több jóminősé-» gű szövetet, iparcikket, rádiókészüléket, kerékpárt és motorkerékpárt vásá­rol. A kolhozparasztok egyre több személygépko­csit vásárolnak. A pri" morjei kolhozok több mint 200 teherautót vásá­roltak ebben az évben. A határvidéki fogyasztási szövetkezet kibővíti az építőanyag-kereskedelmet. A kolhozok egyie több cementet, üveget, meszet én faanyagot vásárolnak. Bővitdk edkklietájukat a távoli tajgai falvak szövetkezeti boltjai. Az udege kolhozparasztok nagy mennyiségben vásá­rolnak jóminőségű szöve­teket, divatcipőt, háztar­tási villamoskészülékeket, szőnyegeket. A csabacsűdi «Béke» tszcs-ben a beadás teljesítése, a vető­mag biztosítása után — úgy számítják — 3 kiló búzát oszta­nak egy-egy munkaegységre. Hajdú Pál 8 és fél hold földdel lé­pett a csoportba, családjával együtt szorgalmasan dolgozott. Ed­dig 10Ó0 munkaegységet szereztek s az ezer munkaegységre 30 mázsa búzát kapnak. Ebből biztosítva van az egész család évi kenyérszükséglete, a felesleget pedig eladhatják, nem kell be­adni belőle semmit. Sulecz Mihály 8 és félholdas «te'gozó paraszt még egyénileg gazdálkodik. Már elcsépelte gabonáját, s állam iránti kötelezettségét is teljesítette. A vetőmag biztosítása után 15 má­ssa búza marad kenyérnek, meg a szabadpiacra. Ez is mutatja, a közős gazdálkodás fölényét az egyéni gazdaságok felett. 200.000 forintot jövedelmezett eddig a gyulai „Petőfi“ tsz 60 hold zöldségtermelő kertészete Gyula kertész város. Csaknem minden ház leértjében melegágyak sorakoznak. Legnagyobb, jövedelmi forrása a kertészkedés az ország első zöldségtermelő szövetkezeté­inek, a »Petőfi«. tsz-nek is. Föld­jüket félkörben a Körös veszi kö­rül, szinte kínálkozik az öntözési lehetőség, amit ki is használnak. Kukoricájukat is barázdás mód­szerrel öntözik, ilyen nagy, dús­termést Ígérő kukoricát nem látni máshol a megyében. A 60 hold költészetben éjjel-nappal búgnak a szivattyúk motorjai. Innen került még február elején a budapesti pi­acra a retek, zöldhagyma, nem sokkal később a karalábé, paprika. A kertészetben asszonyok dolgoz­nak. Az ő szorgos munkájuknak köszönheti a tsz, hogy ezévben 15 vagon zöldségfélét szállítottak Budapestre, 200.000 forint érték- bon. A kertészet minden kát. holdja eddig több mint 3000 forin­tot. jövedelmezett, ami a búza je­lenlegi szabadpiaci érát véve ala­pul, holdanként 20 mázsa búzáiéi - més jövedelmének felel meg. A kertészetből naponta átlag 5000 fo­rint értékű zöldséget árulnak. Csü­törtökön 50 mázsa káposztát és' 20 mázsa paprikát szállítottak a MBZÖKEIi révén a fővárosba. A kertészeti brigád tagjai csütörtökön uborkát, paprikát szedtek és végez­tek a barázdás öntó-óst. L zöld­ségszüret legjava ezután követke­zik. Úgy tervezik, hogy a kerté­szet eddigi 200.000 forintos jöve­delmét ez év végéig megdupláz­zák. A FARKAS-CSALÁD Messziről Lakatlannak látszott a tanya. Közelebb érve tehén és egy jókora borjú tűnik elő a bozótból. Egészen gömbölyűié falták magu­kat a jó fűvel. Valahol a tanya- épületek között lustán, álmosan felvakkant egy kutya. Forró vasár­nap délután van. A nap tüzet csak alig-alig hűsíti a tanyához közel folyó Körös vize, az épület körül nőtt fák és a víz túlsó pártján lévő erdő. — Ej, de szép ez . .. — akarom mondani a tájra, de aztán egy kis vasgyúró fiúcskára mondom ezt, aki gyanakvóan, hunyorgó szemmel néz rám. Az első pf.la- natban kis vadócnak képzeltem, aki, ha közeledek felé, megijed, sii vafakad tás futásnak ered szü- ‘leihez. Eszébe sem volt elfutni, »okkal bátrabb és talpraesettebb annál. Jó hangosan, eejpitée nél­kül, a nevét is megmondja: Far­kas Vince. Az ilyen gyerekben nem győz eleget gyönyörködni az em­ber, pedig hazánkban moet csak­nem minden gyermek ilyen fejlett, dundi, életerős. — Mitől lett ilyen vasgyúró a Ids Vince? — kérdeztem anyjától, Farkas Ambrusnétól. S mig szava­kat keres, gyanakodva nézek rá, hogy talán minden Ínyenc falatot, ami a ház körül álcád, csak Vin­cének adja. — Ó, most nem is olyan kövér, mint amilyen a télen volt, -— magyarázza és szerető tekintetével simogatja a hároméves gyermeket. — Leugrálja, lefürdr magát. Alig lehet kicsalni a csónakból. Viz van Lassan összeverődik az egész család. Az apa s mind az öt gye­rek. Farkas Ambrus középtermetű, vékonv ember. Olyan, min* az. a növény, amelyik ©sőt sem, kapálást sem igen kapott. Nagyon gyenge eledelen táplálhatták ki- esikoróban s ráadásul fiatalon igá­ba fogta a szegénység, a nyomo­rúság. Bezzeg csupa erő, egészség mindegyik gyereke. Lányáról anya­könyvi kivonat nélkül alig hinné el az ember, hogy csak tizenöt­éves. Olyan fejlett, olyan erős. A súlya fölözi a hatvan kilót. A 17 éves Ambrus gyerek vékonyabb, de ereje így is. vetekszik az apjáé­val. Hogy hogyan él a család ? Azt csak nagy kerülővel mondja el Farlcasné. Valahogy így: — Jól megvagyunk. Minden ki­kerül a tszcs-ből. Azelőtt soha nem reméltem, hogy valaha is házat tudunk venni. A télen meg már le is akartunk előlegezni egyet. Aztán úgy döntöttünk, hogy rá­érünk még vele. Hogy még nean költöztünk b© a faluba? ügy volt, bogy a télen, február derekatáján összejött egy kis pénzünk árpából, búzából, imien-onnan. Mert ha gyenge termés volt is tavaly, 400 munkaegységre 18 mázsa búzát, meg 8 mázsa árpát kaptunk sok- egyeben kívül. Élelemre nem volt gondunk, két disznót is vágtunk. Olyan 130 kilósakat. Szóval nyolc mázsa árpát, meg néhány mázsa búzát eladtunk. Beszélgettünk az­tán, hogy mit csináljunk a pénz­zel, ha már megvan. Kérdeztem a lányomtól, meg a fiamtól: ve­gyek-e nektek télikabátot? Azt mondja az öreg Ambrus: tehenet kellene venni. — Kellene hát, de kabát js kell a gyerekeknek — — mondtam — mert már kopottá^ eak a meglévők. — Kibírják azok még ezt a te­let — állt a lányom apja javaslata mellé. Még indokokat is sorolt fel: kell a tej a kisebbeknek, Vincének, Olgának, Beginának, no meg az egész családnak. Hát megvettük aztán ezt a telienet kétezer forint­ért. Akkor még hasas volt. Meg is ellett, de sajnálatunkra nem üszőt. Pedig felneveltük volna, igen jó­fajta az anyja. Naponta 16 liter tejet is ád. Amit nem fogyasztunk el, azt eladjuk. A tej árából kikerül a sóra, paprikára, erre-arra való. Hát így vagyunk a tehénnel. A borjú már kinőtt alóla. Nem is tudom, hogy miért nem adtuk el. No, ezt nem nehéz kitalálni. Biztosan azért nem adták el, mért nem volt szükség az árára. Ezután még úgy sem éreznek szükséget. Állandóan szaporodik a munkaegy­ség, hiszen az Ambrus gyerek is, meg a lány is dolgozik a gyomai »Dózsa« tsz-bea. Nem tudta még eldönteni, hóra húzza jobban a szive: a tsz-be, vagy a továbbta­nulásra. Egyszóval a munkaegy­ségük máris meghaladta a 300-at. A tavalyinál az idén mindenből jóval több jut. A két meglévő sül­dőt is jobban meg tudják hizlalni a tavalyinál. Nemcsak reményük, hanem biztos alapjuk van ahhoz, hogy a jó megélhetés mellett há­zat is vásároljanak, KUKK IMIIK

Next

/
Thumbnails
Contents