Viharsarok népe, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-30 / 203. szám

6 1953 tuüíu»4iis 30., vasárnap VUuumwIl Vlípt A Lengyel Tudományos Akadémia széles körben felhasználja a szovjet tudomány eredményeit A Lengyel Tudományos Akadé­mia küldöttség© J. Dembowski el­nöklő?,1 az élőn a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája vendégeként hosszabb időt töltött az épülő kommunizmus országában. Len­gyelországba visszatérve Dem- bowszki professzor a Lengyel Táv­irati Iroda munkatársának beszá­molt Szovjetunióién élményeiről: — Mindenekelőtt meg kell em­lékeznem arról a szívélyes fogad­tatásról, amelyben a szovjet kol­légák részesítették — mondotta Dtembowszkr professzor. — Rend­kívül barátságos légkörben ismer­kedhettünk meg a szov jet tudo­mány legújabb eredményeivel, a Nyugat-Németországban Nyugat-Német országban napról napra siralmasabb az értelmisé­giek, különösképpen az írók. ze­neszerzők, tudósok helyzete. Egy zeneszerző pl. havonta legfeljebb 100 márkát keres. Ebből a fize­tésből természetesen nem tud megélni; kénytelen adminisztra­tív munkakörben elhelyezkedni. — A költő kisegítő könyvtárosi állásban van és a festőművész giccsreklámokat készít a vadnyu­gati filmekről — írja Kurt Ho- nolka, a stuttgali rádióban elő­adott hangjátékában. Nyugat-Németországban még a legnevesebb írók művei sem je­lennek meg több mint 5000 pél­dányban. A tehetséges fiatal írók, bármilyen kiváló legyen is alko­tásuk, legjobb esetben 1000 -2000 példányszámol érhetnek el. A nyu­gatnémet írók nem kapnak elő­leget. * A nyugatnémet diákok nem ré­szesülnek ösztöndíjban. A leg­többen kénytelenek ezért alkal­mi fizikai munkát vállalni,' hogy tandíjukat megkeressék. A diák­évek elteltével újabb nyomor vár rájuk. Egy tanító kezdő fizetése mindössze 220-250 D-márka, többéves működés után pedig maximum 450 D-márka. * Nyugat-Németországban a leg­siralmasabb a tudományos mun­kát végző dolgozók helyzete. Egyetemi tanársegédek éhbérért dolgoznak. Egyetemi előadói meg­bízásokért például havonta át- lagban mindössze 50—200 D-inár- ka jutalom jár. Emellett egész Bor tudós tengődik munka nélkül, vagy kénytelen tudásának nem megfelelő állast elfoglalni. A fiatal tudósok a legszomorúbb ésj leglcilátástalanabb jövő előtt áll-1 uak. I szovjet tudományos-kutatóintézetek fejiődé-óvel, szervezetével és mun­kamódszereivel. Szovjetunióiéi i tartózkodásunk több szakaszra osztható. Az első szakasz, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémia Elnökségén tartott konferencia eredményeként megis­merkedtünk a tudományos kutató" sok tervezésével, a tudományos ká­derek képzésével, a tudomány nép­szerűsítésének módszereivel és ma­gának az Akadémiának szerveze­tével. Ezt követően küldöttségünk négy cso'poitra oszlott és felke" reste a moszkvai és a Szovjet­unió más városaiban található tu­dományos intézményeket. A leg­a Német Demokratikus Köztársaságban A Német Demokratikus Köz­társaságban az írók, zeneszerzők, stb. már nem ismerik a művész- nyomort. Klaus Heuchler író, nemrég megjelent könyvének első kiadá­sa 10.000 példányban jelent meg, második kiadása ugyancsak tíz­ezer példányszámot ért el. A Né­met Demokratikus Köztársaság­ban az írók műveik tervezetének benyújtásakor egyezményt köt­nek az írószövetséggel és a ki­adóvállalatokkal. A szerződés megkötése után az író megkapja a honorárium egynegyedéi, a kézirat beadásakor a második ne­gyedét, a könyv megjelenése után pedig a fennmaradó összeget. Ez annyit jelent, hogy az írók anyagi gondok nélkül dolgozhatnak mű­veiken. Hasonlóan kedvező a ze­neszerzők, a festőművészek és más művészek helyzete is. * A Német Demokratikus Köz­társaságban a diákok 80 százaié­vá tandíjmentes és mint egy 2Q0 D-márka havi ösztöndíjban ré­szesül. Egy gyakorló tanító fize­tése 440 D-márka. A tanítói vizs­ga letétele után fizetésük 530- 930 D-márkáig terjed. A Német Demokratikus Köztársaságban a tanítók ugyanolyan jó fizetést kapnak, mint a többi dolgozók. * A Német Demokratikus Köz­társaságban a kiváló képességű főiskolások, akik államvizsgáju­kat jeles-, vagy jórendűeii vé­gezték el, közvetlenül tanulmá­nyaik befejezése után tudomá­nyos pályára léphetnek. Három év alatt elnyerhetik a doktori címet és további 4 év után már rendes főiskolai tanárokká vál­hatnak. Az egyetemi tanársegé­dek lizelése 700 -825 márkáig ter­jed, a docenseké 1015—1800 D- márkáig. több időt a tudományos-lcutatóiutó- zeteknek szenteltük. Urológusaink resztvettek az Orvosi Tudományok Akadémiája elnökségének konferen­ciáján és tanulmányozták a Me- zőgazdaságtudományr Akadémia szervezetét. Moszkvában, Lening rágdban és Kievben több mint 30 tudományos intézményt látogattunk meg, meg­ismerhettük iivunkaszerve Jetüket, tudományos problémáikat, tervei­ket. Rám a Leningrad melletti Pav­lov intézet gyakorolta a legnagyobb hatást. Ugyancsak kellemes benyo­mással távoztam az Ukrán Tudo­mányos Akadémia Jcievr biokémiai intézetéből és a fiziológiai intézet­ből. Csak a legnagyobb elragad­tatással beszelhetek a szovjet tu­dományos intézetek berendezésének és felszere lésének töké'etességéről. Rendkívül nagyjelentőségű ese­mény volt számunkra a moszkvai Dokumentációs és Információs In­tézet meglátogatása. A hatalmas, négyemeletes épületben székelő in­tézet több tucat folyóiratot, bro­súrát ad ki. Csupán a vegyészeti tudományok szerkesztőségének 000 előadója van a Szovjetunió terü­letén, valamennyi a kémia egy-egy anyagának specialistája. Naponta közel 200 tudományos referátum érkezik a szerkesztőséghez. A Lengyel Tudományos Akadé­mia az Intézet anyaggyüjteményére támaszkodva lehetőséget nyer, hogy rendszeresen mag ismerkedjék a legújabb tudományos eredmények­kel. Megállapodást kötöttünk, amelynek értelmében a Lengyel Tudományos Akadémia is meg­küldi az intézetnek a lengyel ku­tatásokra vonatkozó anyagot. Szoyjetuniébeli Iái tózkodásunk. személyes kapcsolataink az ottani tudósokkal, munkamódszereik, eredményeik" megismerésé hatalmas' jelentőségű a Lengyel Tudományos Akadémia tejlődfeehelc szoh'ipónt- jából. Széles körten hasznosítjuk a szovjet tudomány eredményeit, fő­ként a tervszerű munka és az új tudományos káderek nevelése terén. Termő Szenesen az összes látotta­kat nem tudjuk teljes műitekben idehaza megvalósítani. Igyekezünk azonban a tanultak alapján jó szer­vezéssel, a tudósok közötti kapcso­lat megerősítésével, a tudományos intézetek felszerelésének javításával előre vinni a tudományt, elősegí­teni a béikés alkotó munkát. A Szovjetunióban sokféle em­berrel beszéltünk, sokféle témáról. Egy volt csak, amiről nem hal­lottunk beszélni: a háborúról. A szovjet társadalom a békés alkotó munka lázában él. Moszkva a béke fővárosa, ahol a világ minden ré­széből érkező küldöttségek a békés alkotó munkát tanulmányozhatják. AZ ÉRTELMISÉGIEK HELYZETE Tanévkezdés elé Szeptember első napjaiban is­mét benépesednek iskoláink pad­jai. Kezdetét veszi az 1953/54-es tanév. Általános és középiskolás tanulóink a nyári szünet után új lendülettel — a múlt év tapasz­talataiból tanulva — indulnak új harcba «a tudomány várának be­vételére*. Pártunk és államunk nagy szeretettel és gondoskodás­sal készítette elő az új tanévre úgy az iskolákat, mint a tan­termeket, ahol a jövő nemzedéke, az új értelmiség készül fel az életre. Elég itt csak az orosházi gimnáziumot, vagy a békéscsa­bai Mélyépítőipari Technikum diákotthonát említeni, melyek löbbmillió forint beruházást je­lentenek. Általános iskoláink az elmúlt oktatási évben igen szép tanul­mányi eredményt mutattak fel. Az évvégi tanulmányi átlag ko­moly fejlődés az előző évihez vi­szonyítva. Hiba volna azonban, ha nem látnánk a hiányosságo­kat. A munkás- és parasztszár­mazású tanulók alkotják tanuló- ifjúságunk túlnyomó többségét, azonban a tanulmányi eredmény nem kielégítő. Nagymértékben hozzájárult ehhez az, hogy tanév kezdetén, de évközben is komoly problémák voltak a hiányzással. Biztosítani kell azt, hogy ne csak iskoláink, hanem pártszervezete­ink, tömegszervezeteink is fog­lalkozzanak-az iskoláztatás kér­désével. Beszéljenek az olyan szü­lőkkel, akik nem engedik gyer­meküket a tanév megkezdése után iskolába, hogy saját gyermekük jövőjét teszik tönkre ezzel. Szé­leskörű felvilágosító munkával biztosítsuk, hogy ne legyenek le­maradozott gyermekek már a tanév kezdetén s ezzel nagymér­tékben tudnánk csökkenteni a bukott és nem osztályzott tanu­lók számát, mely a múlt évben is igen magas vplt, különösen a fa­lusi és külterületi iskoláknál. Az iskolai pártszervezetek, pedagó-. gus népnevelők munkájuk leg­többjét adják a hiánytalan beis­kolázás biztosításáért. Pedagógus alapszervezetek, népnevelő érte­kezleten — melyre a szülői mun­kaközösség aktív tagjait is meg­hívják, — beszéljék meg a beis­kolázás agitációjának szempont­jait. Adjanak segítséget a nép­nevelők felkészítésében a területi alapszervezeteknek azzal, bogy a népnevelő értekezleten a beisko­lázást megbeszélik a népneve­lőkkel. Iskolai párttitkárok ad­janak messzemenő segítséget az iskolai igazgatóknak a tanév za­vartalan megkezdéséhez, a hibák azonnali felszámolásához. Népne­velők, pártbizalmiak saját példa- mutatásukkal is neveljék a többi dolgozó szülőket arra, hogy gyer­meküket tanév kezdetétől rend­szeresen járassák az iskolába. Középiskoláinkban egyre nö­vekszik azon munkás és paraszt, valamint haladó értelmiségi gyer­mekek száma, akik mint techni­kusok, mérnökök, orvosok, stb. akarják a szocialista országépítő- munkábó! kivenni részüket. Ta­nulóink többsége tudja, milyen hatalmas feladat vár rá s ennek eredménye az, hogy több mint fele kitűnő és jeles, jő, általá­nos tanulmányi eredményt ért cl a múlt tanévben. E minőségi ja­vulás mellett néhány év alatt megtöbbszöröződött a középisko­lás tanulóink száma. Ebben az évben is túlteljesítette Békés me­gye a beiskolázási tervét. Ez azt jelenti, hogy a VIII. általános iskolát végzett tanulóknak több mint 50 százaléka továbbtanul, középiskolákban. Ezek között kö­zepes kevés van, elégséges pedig egy sincs. A beiskolázás minőségi megja- vulását jelenti ez, szemben a mull évek beiskoláztatásával, amikor még az elégségesek közül is töb­bet felvettek középiskoláink. A beiskolázásnak ilyen teljesítése azonban csak akkor lesz bizto­sítva, ha a beiratkozott tanulók valóban meg is jelennek a tanév kezdetétől végig az iskolában. Pedagógusok, népnevelők látogas­sák meg a továbbtanulásra je­lentkezett tanulókat és szüleiket, magyarázzák meg jelentőségét annak, hogy államunk széleskör­ben lehetővé teszi a dolgozók gyermekei számára a továbbtanu­lást, csak élni kell ezzel a jog­gal. Nyitva áll az út ifjúságunk előtt az egyetemekig, főiskolák­ig, csak akarni és dolgozni kell. Tekintse szívügyének minden pe­dagógus és népnevelő, hogy min­den beiratkozott középiskolás ta­nuló megjelenjen az iskolában. Népnevelőinkre vár még az a feladat, hogy segítséget adjanak az iskoláknak a dolgózók'i’s'kó'lájáí nak megszervezéséhez. A népne­velők területeiken ’beszélgessenek fel a dolgozókkal és szervezési té­ren segítsék az iskolákat a dolgo­zók tagozatának összeállításában. Kormányunk programmja a dolgozókról való fokozottabb gon­doskodást teszi előtérbe, ennek kulturális vonalon az iskolapoliti­kánkban is tükröződnie kell. Kor­mányunk mind nagyobb összege­ket fordít különösen általános is­kolák építésére és fejlesztésére. A mi feladatunk ezen a téren az, hogy a nevelés széleskörű le­hetőségét felhasználjuk, számol­juk fel azt a régi felfogást, hogy «a nevelés az iskola feladata». A szervezeteken keresztül biztosít­suk széleskörű lehetőségeink ki­használását dolgozóink és gyer­mekeink nevelésére. Babák György, az MB ágit. prop. oszt. pol. mi. *** » BANDI Szabadság elvtárs! — így köszönt rám az egyik este Glembócki András elvtárs szülőfa­lumban N agy szénáson. Régen találkoztam velő. így a kézfogás alatt is kutatóan néztem boldog­ságtól csillogó szemébe. Kerestem a borostás ar­con az ismerős vonala­kat. Emlékezetemben kutattam. Végre, meg­van. Tudom már kivel beszélek. Az ember ilyen esetben a régebbi ismeretségre építi érdeklődési körét. — Mi újság Tarajon? Mikor járt arra az elv­társ ? Nem tudom — hang­zik a kurta válasz. Mi­óta eliöttem arról a táj­ról és a »Dózsa« ter­melőszövetkezetben dol­gozom, azóta nem voltam arra. —. Na és, hogy van a család? Nőnek a gyere­kek? — Elég jól megva­gyunk. Most már leküz­döttük a nehézséget. A legnagyobb fiam 16 éves. Ö már dolgozik a cso­portban. — Akkor már majd csak lesz segítsége az elv- társnak. Gondolom már ebben az évben is van neki egy pár munkaegy- séga. Titokzatos mosoly buj­kál az apa arcán. Szinte ezt lehet kiolvasni be­lőle: — látszik, hogy nem ismered a fiamat. Azt hiszed, valami nemi törődöm jellemű, hogy úgy mondjam olyan gye­rek. mint sok suhanó. Na, várj csak. Majd meglá­tod mindjárt, hogy 16 éves korára milyen em­bert neveltem a fiam­ból Olyat, an ivet a kojit- íi]ulti -t-1 szülőknek kell neveiül. Szüleit megbe­csülő és segítő kész-éggel rendelkező fiút. Most eltűnik arcán a titokzatos mosoly, nyílt, határozott tekintet váltja fel. Kétszázötven munka­egységet teljesített eddig! — Kétszázötvenet ? Bn azt hittem, csak mostanában kapcsolódott be a mun­kába. Mióta dolgozik a fiú? — kérdem. 1 — Ősz óta állandóan — tájékoztat az apa. — Ez így is nagy tel­jesítmény. Hiszen nem egy családos ember van a megyében, aki alig ért el 150—200 munkaegysé­get, — szólok meglepetve. — Azt ón is tudom. De az én líam megérti, hogy segítenie kell a ki­sebbek nevelésében — így az apa. — Szeretném látni a fiát. Nincs itt a környéken? — De itt van. Ott csin­talankodik a többiekkel. Zajos, serdülő, kamasz firí-csopoit vitázik kissé arább tőlünk. Bandi! Bandi! Kétszer is szól az elv- tára, mire fia meghallja* hangját. Fingemozgá ú apró em­berke lép hozzánk má­sod, vagy harmadmagá- val. — Ez az én fiam. Ez a kis micisapkás. Olyan ki­csi növésű, — mondja az apa büszkén. — Az nem baj, ugye Ban­di? De nagy a teljesit- niéuy. Hallom, hogy már 250 munkaegységed van. Ez iga.án szép © ei- ménv... — biztatom. — De nem 250 ,munka- egységem van ám, ha­nem 275, de ebbe még az augusztu i teljesítmény nincs beszámítva, — feleli büszkén a fiú! Tekintélye még na­gyobbra nő, mint eddig volt. Elnézem egészség­től pirosló orcát, élén­ken csillogó szemét, üde, fiatal termetét. Felsza­badult dolgozó gyermeke. Mennyivel más mint az a gondterheltarcú, kora­vén, hümmögő kulák kisbénes, a Ilorthy-fasiz- mus idején volt, az efaj- ta ivású kis legény. Azoknak egyetlen silány örömük volt csak, az, ha esetleg rövid pár órára elhagyhatták a kulák-ta­nyát. D© ez is csak ad­dig tartott, amíg az el­hagyatott dűlő úton ha­zafelé vonszo’ták elcsi­gázott, fáradt testüket. Bent a faluban lenézték őket szél kifújta siebe» kezük, kirepedezett lábuk miatt. Az év végén sze­gényen, ruha ©s pénz nél­kül tértek haza. De nem igy várja az évet a Glembócki csa­lád. Apa és fia több mint 30 mázsa gabonát mondhatnak magukénak a termelési év lezárása után. Emellé még szá­mítás szerint kb 8—0 ezer forintot, mert az év végéig még- sok munka­egységet tudnak teljesí­tem. Boldog lehet az a szülő, aki ilyen gyermeket ne­vel a hazának, Szula Imre

Next

/
Thumbnails
Contents