Viharsarok népe, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-23 / 145. szám

Viíáp proletárjai egyesüljetek! Kondoros termelőszövetkezeti község dolgozói elfogadták a tótkomlósiak versenyfelhívását Aratás után azonnal elvégezték a tarlóhántást a lőkösházi „Május 1“ tsz-ben J A Z MD P B ÉK ÉS M E G Y EI LAPJA 1953 JÚNIUS 23., KEDD Ara 50 fillér IX. ÉVFOLYAM, 145 SZÁM A vezetők állandó kötelessége: gondoskodás a dolgozókról FELHÍVÁS! Minden erőt a növényápolásra! Csúfosan lemaradt megyénk a növényápolásban. Az országos versenyben a 19. helyen áll. Egyetlen járásunk sincs, ahol a kapások gyomtalanítása 100 százalékos lenne. A növényápolás el­hanyagolása veszélyezteti a jó termést. Szorít az aratás, összetorlódik a munka, ami egyik vagy másik rovására megy. Mindennapi késés súlyos veszteséget okoz! Fel teháj a harcra falu és város, öreg és ifjú, asszony és leány, a növényápolás gyors el­végzéséért! Állami gazdaságok dolgozói! Járjatok élen jó példával, gyorsítsátok meg a növényápolást. Teremtsétek meg az alapját a szcmveszteségnélküli betakarításnak. így bizonyítsátok be a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Gépállomások dolgozói! Minden gépre szükség van. Ne hagyjátok kihasználatlanul a növényápoló gépeket. Jó minő­ségi munkával járuljatok hozzá a terméshozam növeléséhez. Érjétek el, hogy minden gép, mind­egyik napon túlteljesítse normáját! Több termés — magasabb életszínvonal! Több növényápolás — több keresetet jelent a gép­állomás dolgozóinak! Tsz-ek, tszes-k dolgozói! Növényápolásban, aratásban járjatok az egyéni gazdák előtt, többször végezzétek el a ka­pálást, mint az egyéniek. Vegyétek igénybe a gépek segítségét. Ne tűrjétek a siránkozást. Dolgoz­zon ma minden tag és családtag. Ahány családtag dolgozik, annyi keresőt jelent a csalási szá­mára. Több munkaegységre több kukorica, több búza, több pénz jár. Funkcionáriusok, mutassatok példát családtagjaitok munkábavonásával! Egyénileg dolgozó parasztok! A terméshozam nagysága a ti munkátoktól is függ. Egymást segítve harcoljatok a jó növény- ápolásért, a szemveszteségmentes aratásért. Jó növényápolással alapozzátok meg, hogy a beadási kötelezettség teljesítése után több termény jusson gazdasági szükségletre, szabadpiaci értékesítésre. Leplezzétek le az ellenséget! Az ellenség a maradiakra, a kényclnteskedőkre épít, a gépimunka ellen uszít. Személyes ér­deked az ellenség leleplezése, mert mesterkedése téged károsít meg! Versenyben a minisztertanács zászlajáért) Állami gazdaságok, gépállomások, tsz-ek dolgozói, egyénileg dolgozó parasztok! Lépjetek versenyre a növényápolás meggyorsításáért, a szemveszíeségmentes aratásért. Versenyezzen város, falu. dűlő és utca Rákosi elvtárs zászlajáért. Küzdjetck úgy, hogy megyénk szerezze meg a dicső­séget, a nép elismerését kifejező zászlót. Tanácsok dolgozói! Mutassátok meg, hogy méltók vagytok a nép bizalmára. Ingyen talpon mindenki, akinek csak szerepe van a versenyszervezésben, a bő termés biztosításában. Tömegszervezetek ! DISZ, MNDSZ, MEDOSZ, MSZT, MSZHSZ, földművesszövetkezetek! Mozgósítsátok tagjai­tokat a növényápolás gyors befejezésére, a szemveszteségnélküli betakarításra! Pártbizottságok, pártszervezetek ! Vezessétek kitartó és győzelmes harcra a kommunistákat. Kommunisták! Példamutatásotok­kal ragadjátok magatokkal a dolgozók széles tömegét. Kommunisták, népnevelők! Legyetek el­sők a többtermésért, békénk megerősítéséért vívott harcban. Előre a bő termés biztosításáért, a szemveszteségnélküli betakarításért. Békésmegyei Tanács Magyar Dolgozók Pártja Végrehajtó Bizottsága Békésmegyei Bizottsága demlí, hogy nagy figyelemmel és gyorsasággal vizsgáljuk ki. Eb­ijeit a kérdéshon nem törhetünk meg semmiféle kibúvót. Nálunk az egyszerű munkás sérelmét olyan odaadással és készséggel kell orvosolni, ahogy az urak or­szágának hatóságai a befolyásos tők viszonya a dolgozókhoz jó, elvtársias, ha vezetési módsze­rük helyes, kommunista módszer. Minden vezető több ember mun­káját irányítja, nagy felelősséget hord a vállán s ezért munká­jában nélkülözhetetlen a szigorú­ság, az igényesség. De az igé­nyesség a munkában nem vál­vauinak, akinek örönne, bánata lehet s ezért meg kell hallgatnia problémáit. A szocializmusban és a szocia­lizmust építő államban a .vezetés­hez nem elegendő a szakmai tu­dás, a határozottság, az erély — ezenkívül még valami szükséges: HM'/.í'Á Si7,ÍV Í17 -PmlYOrMr nyagolják ezt az elsőrangú ügyet. «A termelés mindenekelőtt» — (Részletek a S/.ubad Nt'*p június 21-én megjelent vezércikkéből.) A kommunista pártok ereje ab­ban van, hogy a legszorosabb kapcsolatban állnak a dolgozó tö­megekkel, ismerik érzéseiket, vá­gyaikat, igényeiket és politikájuk meghatározásában a dolgozó nép érdekeit követik. Ez a tulajdon­sága képessé teszi a kommunista pártot arra, hogy megértesse ma­gát a dolgozó tömegekkel, ve­zetni tudja őket, a dolgozók pe­dig önként, szívesen kövessék a pártot. Ez a politika kell, hogy vezé­relje a mi pártunkat, a Magyar Dolgozók Pártját is. Magyaror­szág valaha a népnyomor, a há­rommillió koldus, a munkanélkü­liség országa volt. A mai Ma­gyarországon nincs már nyomor, nincsenek koldusok és végleg el­tűnt a munkanélküliség. Népköz- társaságunk alkotmányában rög­zítette le polgárainak jogát a munkához, a végzett munka sze­rinti díjazáshoz, a pihenéshez és üdüléshez, a fizetett szabadság­hoz, orvosi ellátáshoz es. a mű­velődéshez. Jelentős változások mentek végbe a dolgozok szociá­lis és kulturális életében. Pártunk azonban nem elégedett az elért eredményekkel, tisztában van azzal, hogy a szocializmus épí­tésé során rendszeresen, állan­dóan kell növekednie a tömegek életszínvonalának. Partunk meg­győződött róla, hogy az. életszín­vonal emelkedését nem helyes csak a közelebbi vagy távolabbi jövőre előirányozni — szakadat­lanul meg kell tenni minden le­hetőt e cél érdekében. Pártunk tanult a tömegektől. Magyaror­szágon csakúgy, mint más or­szágokban, ahol a munkásosztály van hatalmon, a dolgozókról való gondoskodás elhanyagolása a párt és a tömegek közötti kapcsolat meglazulásával járna. A dolgozókról való gondosko­dás politikája azonban csak ak­kor érvényesülhet teljesen, ha va­lamennyi vezetőnket az emberről való szakadatlan gondoskodás szelleme hatja át. Gazdasági és pártvezetőink rendelkeznek azok­kal az állami eszközökkel, ame­lyeket a dolgozó nép életviszo­nyainak megjavítására szánunk; ők ellenőrzik a különböző intéz­kedések betartását, ők érintkez­nek mindennap a dolgozókkal; az emberek problémái, ügyes-bajos dolgai az ő kezükben vannak le­téve. A párt és az állam egyre hatékonyabb törekvése a nép élet- viszonyainak megjavítására, nem sikkadhat el egyes^ vezető funk­cionáriusok közönyén, megnemer- tésén. A dolgozókról való gondos­kodás politikai irányelve és a ve­zetők gyakorlati magatartása kö­zött semilyen törés, semilyen el­térés nem engedhető meg. őszintén meg kell mondanunk, hogy sok párt-, állami és gazda­sági vezetőnk nem fordít kellő figyelmet a dolgozók jogos igé­nyeire. Az ipari üzemek vezetői, tatiácsfunkcionáriusok, pártszer­vezetek vezetői sokszor annyira «beletemetkeznek» a termelés gondjaiba, hogy eközben megfe­ledkeznek a dolgozókról, az élő emberről. De nemcsak «elfeled­keznek», sokszor tudatosan elha­ezzíl a jelszóval hárítják el ma­guktól a dolgozók* jogos — lát­szólag a termeléssel össze nem függő — igényeit. lebecsülni, másodrangú kérdésnek tekinteni a dolgozók mindennapos gond­jait — a munkásosztálytól való elszakadás jele. jobboldali oppor­tunista, jemberlelcn vonás. így csak a kapitalizmusban néztek az emberre, ahol — mint Sztálin elvtárs egyik beszédében emlí­tette — «a barmot jobban saj­nálják, mint az embert». Az em­ber emberhez való lelketlen, bur- zsoá viszonya a mi országunkban tűrhetetlen. A munkásosztály ál­lamában a vezető a dolgozó nép' megbízottja, ezért kötelessége törődni a dolgozók mindennapi életével. A gazdasági vezetőknek nagy körültekintéssel kell gondoskod­tok a dolgozók egészségéről, a munka biztonságáról. A jó üzemi vezető gyakran körüljárja a mű­helyeket, maga győződik meg ar­ról, hogy nincsenek-e a munká­sok kitéve baleseti veszélynek, tiszta, egészséges körülmények közölt dolgoznak-e. A jó gazda­sági vezető a legszigorúbb taka­rékosságot valósítja meg üzemé­ben, de nem tűr meg szűkmarkú­ságot a munkavédelmi beruházá­soknál, nem fukarkodik, ha a dolgozók egészségéről van szó. A jó vezető úgy tekinti a gyár, az állami gazdaság kollektíváját, mint saját családját és úgy óvja a dolgozók egészségét, biztonsá­gát, mint saját családjáét. Sok­helyütt azonban a vezetők nem követik ezt az elvet. Csárádi D ezső né levele nyomán a vezetők lelkiismeretlenségére, a dolgozók iránti közönyére derült fény a Magyar Pharma Gyógy­szergyárban is. A fürdők elha­nyagolt állapotban vannak, bal­esetet okoznak; terhes anyákat bocsátottak el, illetve dolgoztat­tak egészségükre ártalmas beosz­tásban; az elbocsátásoknál ko­holt, odavetett indokolással «ráz­ták le» az érdeklődő dolgozókat. Gazdasági, állami és pártszer- vezeti vezetőinknek biztosbaniok kell a dolgozók számára időt és lehetőséget a pihenésre, szórako­zásra és művelődésre. Nem sza­bad eltűrni, hogy a dolgozók» rendszeresen túlórázzanak, hogy szabadijejüket feleslegesen az üzemben töltsék. Hozzá kell segí­teni a dolgozókat és családjukat a barátságos és kényelmes ott­honhoz: példás rendet és tiszta­ságot kell teremteni a munkás- lakótelepeken és szállásokon, gondoskodni kell kult’úrájis és szórakozási lehetőségeikről. Tor­nyospálca község tanácsának ve­zetői például nem akarták előse­gíteni a dolgozó családok nyu­galmát, gondtalanabb életét. Nem törődtek azzal, hogy befolynak-e a község bevételei, s ezzel meg­fosztották a falu lakosságát a napköziotlhonlól, óvodától, amely­nek már működnie kellene. A legkisebb panasz, a dolgozói ért legapróbb «érelem is megér­em berek, nagytőkések ugycDem jártak el. Ezeknek a feladatoknak az el­látása tagadhatatlanul komoly kö­vetelményt jelent vezető funkcio­náriusaink számára. Sikeresen megvalósítani ezeket a feladato­kai csak akkor lehet, ha a vezo­hat ridegséggé, érzéketlen seggé, szenvtelenséggé a dolgozók egyé­ni problémáival szemben. A jó vezető a dolgozóban nem egysze­rűen «a termelőt», «a munka­erőt» látja, hanem az érző em­bert is, akinek vágyai, gondjai iránt, a dolgozókkal való egy.be- forrotlság. Az a vezető, aki nem szereti az embereket, sakkfigu­rának nézi őket, nem inéi ló. a reáruházott bizalomra. Az elmúlt esztendőben a rend­kívül kedvezőtlen időjárás miatt (Folytatás a 2. oldalon.!

Next

/
Thumbnails
Contents