Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-26 / 121. szám
2 1953 május 28., kedd « A jelenlegi nemzetközi helyzetről A „Pravdau szerkesztőségi cikke-------------------------------------- ViUaisaíúU Héf*e A »Pravda május 24-i száma »A jelenlegi nemz.tközi helyzetről« címmel egcszoldalas sz-rkcsztősági cikket küzöl. Alábbiakban közöljük a szerkesztőségi cikk teljes szövegét. Az utóbbi hónapokban minden országban nagy érdeklődés nyilvánul meg azok iránt a lépések iránt, amelyeket a vitás nemzetközi kérdések rendezése érdekében foganatosítanak. A je'enlegi körülmények között ez természetes. Senki sem tagadhatja, hogy széles nemzetköri körökben erősödnek a nemzetközi viszonyokban tapaev taiható feszült-ég megszüntetését célzó törekvések. A vitás kérdések megoldása útján tett minden lépés csökkentené a háborús veszélyt, efősegitené a népekre nyomorúságot hozó fegyverkezési hajsza beszüntetését, megkönnyítené soknvil- lió 'ember helyzetet. Es viszont, a nemzetközi helyzetben mutatkozó, feszültség fenntartása a háborús előkészületek további fokozását jelenti, a katonai kiadások további növekedését, az adók további emelkedését, amelyek- súlya mindenekelőtt a néptömegek vállára nehezedik. Ilyen körülmények között bármely ország kormányának nemzetközi téren megtett minden újabb lépését figyelmesen tanulmányozzák nemcsak kormánykörökben, hanem a legszélesebb körökben is. Köztudomású, milyen figyelem mel és rokonszenvvel fogadták a szovjet kormány vezetőinek nem- lég tett nyilatkozatait arról, hogy- a Szovjetunió kész az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alapján megoldani a vitás, vagy megoldatlan nemzetközi kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok megszilárdították a népekben azt a hitet, hogy lehetséges a megérlelődött nemzetközi problémák rendezése, a népek ugyanis tudják, hogy a szovjet kormány nyilatkozatai soha nem térnek el valóságos szándékaitól. Az is köztudomású, hogy a béke megőrzésében érdekelt emberek békeszerető megnyilvánulásként fogadták Eisenhower elnöknek április 10 i nyilatkozatában elmondott azon szavait, hogy a vitás kérdések közül, »legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tisz- teletbentartására« és, hogy az Egyesült Államok hajlandók igazságos részt vállalni magukra« a vitás nemzetközt kérdések megoldásában, jóllehet Eisenhowemek ugyanebben a nyilatkozatában voltak más olyan mozzanatok is, amelyek semmissé tették e szavak pozitív jelentőségét. Most meg kell állapítani, hogy Eisenhower május 20-i újabb nyilatkozatában nyoma sem maradt ennek a békészerető megnyilvánulásnak, nem is szólva a tettekkel való alátámasztásról. Teljesen érthető, hogy Churchill- nek, Nagy-Britannia miniszterelnökének nemrégiben tartott alsóházi beszéde, amelyben a nemzetközi élet számos égető kérdését érintette, valamint a beszéddel kapcsolatos vita nemcsak Angliában vonta magára a figyelmet, hanem messze annak határain túl is. A brit miniszterelnök sok tekintetben támogatta az Egyesült Államok kormányának álláspontját. Beszédében azonban az is visszatükröződött, hogy eltérés van néhány elsőrendű fontosságú kérdésben Nagy-Britannia és az Egyesült Államok állásfoglalása között. Churchill beszédének jelentős részében Nagy-Britannia és a Szovjetunió viszonyával foglalkozott. A Szovjetunió közvéleménye az e tárgyról mondottakból nem ' fogadhat el mindent bírálat és komoly ellenvetések nélkül. Most azonban mindenekelőtt nem arra fontos rámutatni, amiben eltérünk Nagy- Britannia miniszterelnökétől. Fontosabb kidomborítani azokat a mozzanatokat, amelyek előmozdíthatják vitás nemzetközi kérdések rendezését a népek békéje és biztonsága érdekében. Churchill beszédében vannak olyan állítások, amelyek az angol nép béketörekvéseit tükrözik és azt bizonyítják, hogy Nagy-Britannia miniszterelnöke reálisan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány lényeges mozzanatát. Ezeket a megállapításokat helyesléssel fogadták a béke megőrzésében érdekelt széles társadalmi körök; Ugyanakkor e megállapítások ellen — különösen az Egyesült Államokban — kirohanásokat intéznek azok a körök, amelyeknek különös érdeke fűződik a nemzetközi viszonyok jelenleg} feszültségének fenntartásához. Figyelmet érdemel Churchill következő kijelentése: »Nem hiszem, hogy mego'dhatat'an l;nne Oroszország biztonsága és Nyugat-Európa- szabadsága és biztonsága összeegyeztetésének rendkívül komoly problémája«. Ez a kijelentés szükségképpen együttérző visszhangot váltott ki azoknál az embereknél, akik valóban a megérlelődött nemzetközi problémák rendezésére törekszenek, akik gyűlölik a népeknek — különösen a jelenlegi körülmények között — felmérhetetlen nyomorúságot okozó háborút. Churchill említett kijelentése országunkban magára vonta a figyelmet, mint kellő időben tett lépés a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Amikor a miniszterelnök a Szovjetunió és a nyugateurópai oiw.á- gok »biztonsága összeegyeztetésének« (ehetőségéről nyilatkozott, természetesen saját országának érdekeit tartotta szem előtt. Ugyanakkor nem kétséges, hegy az a politika, amely Anglia nemzeti érdekeinek ,másfelől a béke fenntartása megszilárdítása érdekeinek összehangolására irányul, a Szovjetunió- és a nemzetközál együttműködés' és a többi bébeszerető nép megértésével és támogatásával találkozik. ChurchiUnek az a megállapítása, amelyet a Szovetunió biztonsága, és Nyugat-Európa biztonsága ösz- szeegyeztetéjsérői tett, annál nagyobb jelentőségű, mivel a brit mi niszterelnök e kérdés felvetésével nemcsak a Nagy-Britannia ée a Szovjetunió közötti viszonyt érinti, hanem a béke fenntartásának és megszilárdításának egész problémáját is. ' A jelenlegi nemzetközi helyzetet a rendezendő problémák nagyfokú bonyolultsága jellemzi és ez arra kötelez, hogy kellő megértéssel viseltessünk azok iránt, akik úgy vélik, hogy az összes vitás és megoldatlan problémák egyszerre való megvitatását és megoldását célzó kísérletre kudarc várna. Az előrehaladás olyan égető kérdések rendezése terén, amilyen a koreai háború kérdése, vagy Németország kérdés©, e'őmozdithatná a jelenlegi nemzetközi helyzet feszültségének megszüntetését, előkészíthetné a talajt más problémák megoldására is. Nyilván a nemzetközi problémák rendezésének ilyen módjára gondolt Churchill is, amikor kijelentette: »Hiba volna azt gondolni, hogy semmit sem lehet rendezni Szövet - OreszorSzággal, ha — vagy amig’ — nem kerül rendezésre minden. Két vagy három nehézséget jelentő mozzanat rendezése eredmény vol-- na minden békeszerető ország számára«. Az egyik legfontosabb nem jptközi kérdés, amelynek békcs rendezéséhez minden ország népednek érdeke fűződik, a koreai kérdés. Köztudomású, hogy a Kínai Nép- köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság diplomáciai kezdeményezése, amelyet a Szovjetunió támogatott, reális lehetőségeket nyitott meg a koreai fegyverszünet megkötése és a koreai háború beszüntetése előtt. A Koreában létrejött megegyezés alapján máris megtörtént a beteg és SéBesült hadifoglyok kicserélése. Április 26-án Panmindzsonban újra megkezdődtek a tárgyalások az ösz- szos hadifoglyok hazatelepitéséről. A kinai-koreai fél javaslatai és különösen május 7-i legutóbbi javaslata — amint ez minden elfogulatlan ember előtt nyilvánvaló — megadják a kellő alapot a fegyverszünet megkötése útjában álló utolsó kérdés gyakorlati megoldásához, következésképpen, a koreai háború megszüntetéséhez. Churchill a koreai-kinai fél javaslatának türelmes és együttérző megvizsgálása mellett foglalt ál" Iást. Kijelentette: »Nem ismerek most olyan okokat, amelyek arra a feltevésre késztetnek, hogy ezek nem szolgálhatnak megegyezés alapjául,« ChurchiUnek ez a kijelentése, valamint több képviselő alsóházi nyilatkozatai, amelyben élesen bírálták az »ENSZ-parancsnokságnak« a pamindzsoni tárgyalásokat fékező képviselőit, azt tükrözték, hogy az angol társadalom minden rétegében fokozódik az elégedetlenség a koreai kérdés- rendezésének elhúzódása miatt, Phenjan és -más kosSSi városok és falvak, valamint Antung és néhány más kínai város folytatódó vadállati bombázása éppen úgy, mint Harrison amerikai tábornoknak a panmindzsoni tárgyalások megszakítására irányuló állásfoglalása, jogos felháborodást és tiltakozást vált ki mind Angliában, mind más országokban. Nehru indiai miniszterelnök az indiai parlamentben nemrég tett nyilatkozatában rámutatott arra, hogy'Harrison álláspontja nyilvánvalóan ellentmond annak a határozatnak is, amelyet a múlt év végén hoztak az ENSZ ben a koreai hadifoglyok kérdésében. Nehru egyenesen kijelentette, hogy a koreai-kinai fél javaslatainak »a tárgyalásoknak — és reméljük, a probléma megoldásának — alapjául kell szolgálniok«. A panmindzsoni tárgyalások ennek ellenére — Harrison álláspontja következtében — újból lefékeződtek. Ebben a helyzetben teljesen érthető a panmindzsoni tárgyalások menete miatt tapasztalható határozott elégedetlenség, amelyet Attlee, a labouristák ismert vezére juttatott kifejezésre az alsó- házban. ChurchiT beszédében különleges helyet foglalt el a német probléma, amelyet méltán nevezett »Európa domináló problémájának«. De ha ez valóban igy van, ebből az következik, hogy ChurchiUnek a német problémával kapcsolatos és beszédében kifejtett felfogása különös jelentőségre tesz szert. Chur- ehillnek e kérdésre vonatkozó felfogása azonban semmiképpen sem tekinthető az említett »domináló« nemzetközi probléma rendezésére irányuló tényleges törekvés kifejezésének. Mindenekelőtt figyelemre méltó az a tény, Hogy Churchill nem is tartotta szükségesnek megemlíteni a jaltai nyilatkozatot és a potsdami határozatokat, amelyek kidolgozásában ő maga is résztvett és amelyek megformulázták a német kérdés tényleges rendezésének legfontosabb elveit az egységes Németország, mint békeszerető, demokratikus állam megteremtésének alapján. A fentemlítétt íiéinzetközi okmányok történelmi jelentősége az, hogy bennük kifejezésre jut a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között a német kérdésben a háború idején elért és közvetlenül a háború befejezése után megerősített politikai összehangoltság és konkrét szerződéses megegyezés. Ebben az értelemben az említett megegyezések, amelyek előírják Németország, mint békeszerető és demokratikus állam egyesítésének elősegítését, a legfontosabb eredmények «Oroszország biztonsága és Nyugat- Európa szabadsága és biztonsága összeegyeztetésének» ügyében. Most is feltétlenül érdekelni fog bennünket, mennyire fognak megfelelni Nagy-Britanniának a nemzetközi viszonyok területén a miniszterelnök beszéde után foganatosítandó lépései azon megegyezések alapelveinek, amelyek alatt ott állnak a nagyhatalmait aláírásai és mennyire mozdíthatják elő a közöttük megkötött új megegyezések a népek békéjének és biztonságának megszilárdítását. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban arról tanúskodnak, hogy a vitás és megoldatlan kérdések rendezését az a politika akadályozza, amelynek keretében a nyugati hatalmak egyoldalúan elvetik a megkötött megegyezéseket. Nem vonható kétségbe, hogy az egész jelenlegi nemzetközi helyzet merőben más képet mutatna, megszűnnék jelenlegi ki- éleződöttsége és feszültsége, ha megvalósították volna a nagyhatalmak között a legfontosabb nemzetközi kérdésekben kötött megállapodásokat. Ezzel kapcsolatban nem lehet elmenni amellett, hogy Churchill bizonyos okoknál fogva célszerűnek tartotta megemlíteni a hírhedt 1925. évi locarnói szerző» dést, amely — szavai szerint —- azon az «egyszerű «tételen» alapult, hogy ha Németország megtámadja Franciaországot, akkor Anglia a franciák oldalán lesz,: ha pedig Franciaország támadja meg Németországot, akkor Anglia a németek oldalán lesz. Churchill nem tett említést ezzel kapcsolatban arról, hogy annakidején a locarnói rendszer adott szabad kezet a támadószellemű német imperializmusnak. Nyugaton ugyan korlátozza Németország cselekvési szabadságát, Keleten azonban cselekvési szabadságot adott neki, a Szovjetunió felé irányította a német agressziót. Mint ismeretes, a locarnói politika volt egyike azoknak a nem csekély fontosságú tényezőknek, amelyek előkészítették a második világháborút. A történelem tapasztalatai azt mutatják, hogy amíg Nénjetor- szágban cselekvési szabadságot adnak a militarista, revansvágyó elemeknek, amíg nem foganatosítanak olyan hathatós intézkedéseket, amelyek biztosítják Németország békeszerető alapon való fejlődését, a német militariz- mus elég gyorsan feltámad és semmiféle formaszerinti garanciák és kötelezettségek sem nyújthatnak bizonyosságot a német állam szomszédainak biztonságuk felől, afelől, hogy nem fogja őket ismét német agresszió fenyegetni. Meg kell jegyezni, hogy a Locarnóra utaló terv maga Nagy-Britannia biztonságának érdekei szempontjából is tarthatatlannak látszik, nem is szólva más európai államok és mindenekelőtt Németország szomszédai — Franciaország, Belgium, Hollandia, Lengyelország, Csehszlovákia és mások — biztonsága biztosításának érdekeiről, mivel a Loearno- tervhez való visszatérésre irányuló kísérletek tág teret nyitnának ingadozó és átmeneti nemzetközi kombinációkra és egyes országok csoportosulására más országok ellen, ami kikerülhetetlenül nem a nemzetközi viszonyok enyhülését* hanem kiéleződését vonná maga után. Nos, és hogyan lehetne megvalósítani Locarno eszméit a mai Németországot illetően ? Churchill, felvetve Locarno gondolatát, egyetlen szóval sem tett említést Németország egységének helyreállításáról, ami pedig döntő jelentőségű nemcsak Németországra nézve, hanem Európa és az égész világ biztonságának biztosítására nézve is. A bonni és párizsi szerződések megkötésével kapcsolatos, most folyó különintézkedésekre célozva Churchill az angol kormány- politikát Németország széttagoltságának lerögzítésére orientálja. Sőt, mi több, Churchill beszédéből az következik, hogy nemcsak befejezett ténynek tekinti Németország széttagoltságát, hanem olyan jelenségnek is, amelybe bele lehet és bele kell nyugodni. «Őfelsége kormányának politikája az — jelentette ki Churchill (Folytatás a 3* oldalon.)
