Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-13 / 110. szám

_ __________________________________,_________________________ Uikaís&í&k Vléi(it A béke népe vagyunlt — &. Rákosi elvtárs utat mutatott a tanácsok munkáiéhoz is Elmondta: VINCZE GYULA gyulai járási tauácselnök 1953 május 13., szerda Rákosi elvtárs választási be­szédében elmondta a többi kö­zölt, hogy: «Szocialista építé­sünk további sikereinek egyik feltétele, hogy az állami hatósá­gaink, helyi tanácsaink jól dol­gozzanak». Ennek érdekében mi sem tettünk meg eddig mindent járásunk területén. Még jobban felismertem azt most, Rákosi elv- társ beszédének a meghallgatása után. Több helyen előfordult járá­sunk területén is, hogy tanácsa­ink a dolgozókat mozgósítani, a feladatokat megoldani, admi­nisztrációs intézkedésekkel akar­ták. Dobozon például, amikor az őszi vetésben észrevették a lemaradást, ahelyett, hogy a dol­gozók közé mentek volna, százá­val küldték ki az idézgetésekct, 2000 formt pénzbüntetéssel fe­nyegették a dolgozó parasztokat. A gyulai városi tanácsnál pedig a vágómarha pénzbeli megváltását nem könyvelték el, emiatt a dolgozó parasztokat jogtalanul zaklatták, hivatták be a legnagyobb dolog­időben a tanácsházára. De volt súlyosabb formája is a törvény­sértésnek. Több tanácsi'unkcio- náriust lehetne felsorolni járá­sunk területén, akik magukra nézve nem tartolták kötelezőnek törvényeink betartását. Ezek vezettek és vezetnek az­tán oda, hogy dolgozóink taná­csainkban sok esetben nem a saját ügyük képviselőit látják és bizalmatlanok a tanács munkájá­val szemben. Ezt azután felhasz­nálja az ellenség arra, hogy éket verjen államhatalmunk helyi .szerve, a tanács és a dolgozó nép közé. Nekünk, tanácsvezetőknek — Rákosi elvtárs figyelmeztetése után — kötelességünk, hogy fo­kozottabban ellenőrizzük, taná­csaink hogyan hajtják végre a a minisztertanács határozatait, a különféle rendeleteket és utasítá­sokat. ­Ne engedjük meg a lazaságot, a felelőtlenséget, ne engedjük azt meg, hogy a dolgozó parasztokra hárítsák át a kulákok Lerílét, ne engedjük azt meg, amikor a dol­gozó parasztok többségükben ele­get tesznek az állammal szembeni kötelezettségüknek, ugyanakkor az ellenség, a kulákság semmibe vegye a törvényt. De ne engedjük meg azt sem, hogy túlkapásokkal jogtalan követelésekkel, ássák alá egyes lan ácsfunkcionáriusaink ál­lamunk tekintélyét, gyengítsék ezzel - a munkás-paraszt szövet­séget. A törvények betartása ott kez­dődik, amikor tanácsaink dolgo­zói nemi a múltra emlékeztető hi­vatalnokként látják el munkakö­rüket, hanem együtt élnek a dol­gozó néppel. A tanácsüléseken, tanácstagi beszámolókon, kisgyű- léseken választ adnak a dolgozók kérdéseire és állandóan javítják a tömegkapcsolatot. A tanácsap­parátuson belül és a dolgozók részéről nemcsak szavakban, ha­nem a valóságban is elfogadjuk a bírálatokat, javaslatokat s fel­használjuk azt munkánkban. Gyulavári község az utóbbi ido- beu évekig a járás legutolsó köz­sége volt a tervek teljesítésében. Ennek oka a dolgozóktól való el­szakadás volt. A párt figyelmezte­tése után a gyulavári tanács fel­ismerte hibáját, sokat javított a munkáján. Ma a begyűjtésben, adófizetésben, a mezőgazdasági munkák végzésében a járás első községei közé került. Azért har­colunk most járásunk területén, hogy tanácsaink a gyulavári ta­nács munkamódszere szerint dol­gozzanak. így akarjuk valóra vál­tani a Népfront program inját, megvalósítani Rákosi elvtárs sza­vait, amelyek a mi munkánkra is hosszú időre útmutatásul szol­gálnak. Az édesanyákon is múlik, hogy béke legyen wtm csalódtunk még e&yetloii eg X Még zúgott a taps, az éljen, de már megindult a beszélgetés a rá­dió kőiül. Mindenki egyszerre akart beszélni, mindenki el akarta mondani, amit hallott, egymás sza­vába vágtak. Mikor kezdtek már széjjel széledni a tagok a gyula­vári »Felszabadítók hagyatéka« tsz irodájából, az asszonyok még hát­ramaradtak. Beszélgettek. Nyolc asszony volt itt a szomszédból, hogy közösen meghallgassák Rákosi elvtársat. A többiek odahaza vol­tak, hiszen már csaknem min­denkinél van rádió, vagy a szom­szédban hallgatta meg a beszédet. — Milyen borzasztó is a há­ború — mondta valaki az asszo­nyok közül. Ártatlan gyermekeket, Mi, asszonyok a Népfrontra szavazunk Nem is olyan régen, alig kilenc éve nekünk, asszonyoknak nem volt beleszólásunk az ország ügyeibe, igen kevés asszonynak volt választási joga. Horthy-Ma- gyarországon erőszakkal tartot­ták vissza az asszonyokat a po­litikától, azt akarták elhitetni: a nők csak a fakanálhoz értenek. Ez már a múlté. Rákosi elvtárs 1947-ben, á kaposvári beszédé­ben mondotta, hogy mólóban vau már az az idő, mikor az anyák és feleségek nem törődtek a köz­ügyekkel, az ország dolgaival, mondván, hogy az a férfiak dol­ga. Azóta hat esztendő telt el és ez az idő bebizonyította; az asz- szonyok tudnak és akarnak is tö­rődni az ország ügyeivel. Meg­értették, hogy egyéni sorsuk, csa ládjuk, gyermekük sorsa össze­függ a nemzet felemelkedésevel. Ma már az asszonyoknak vá­lasztójoguk van és választhatók. Régen a tőkések, a földbirtoko­sok, a reakcióé főpapok voltak képviselők és Magyarorszag urai cscndőrszuronnyal kényszerítették a népet, hogy rájuk szavazzanak. Ma kik a jelöltek? Megyénket az a kitüntetés érte, hogy szere­tett Rákosi elvtársunk lett az első képviselőjelöltünk, akinek mi nők annyi mindent köszönhetünk: egyenjogúságunkat, békénket, gyermekeink boldog mosolyát. Ezért jelentette ki Rékésszent- andráson Szilágyiné egyénileg dolgozó parasztasszony: négy gyermekem van, egy 21 éves fiam szakérettségis, tudom, hol a helyem. Elsők között szavazok le a népfrontra. Eleken B. Kun Já- nosné, Serfőző Sándorné három­szor látogatták már le a hozzájuk beosztott szavazókat, megmagya­rázva nekik: a békére szavaznak, mikor a népfrontra adják szava­zatukat. Képviselőjelöltjeink között olyan asszonyok vannak, mint Vass Ist- vánilé elvtársnő, az MNDSZ fő­titkára, aki 14 éves korátór gyár­ban dolgozott, Laki Istvánná az egyik orosházi tszcs élenjáró dol­gozója. Ki képviselhetné jobban érdekeinket, ha nem ezek a je­löltek? Rákosi elvtárs május 10-én, a budapesti nagygyűlési beszédében ismertette azokat az eredménye­ket, amelyeket 1949 óta dér­iünk. Ugyanakkor döntő feladat­ként állította elénk jelenlegi öt­éves tervünk sikeres befejezését és beszélt második ötéves ter­vünkről, melynek «sikeres meg­valósítása a jómód; az erő, a kultúra országává változtatja or­szágunkat». Természetesen ahhoz, hogy mindez meglegyen, békére van szükség. Rákosi elvtárs megmu­tatta azt is, hogyan harcoljunk a békéért. A béke megvédésének nálunk mindenki harcosa, aki jól végzi munkáját. A békéért har­colnak asszonyaink, mikor telje­sítik állam iránti kötelezettsé­güket, mint pl. az orosházi Gör- bics Jánosné, mikor jól végzik a növényápolási munkát, mikor 250—300 munkaegység elérését vállalják. «A mi hazánk a béke országa, a magyar nép a béke asszonyokat, férfiakat gyilkolnak le a hóhérok. — Egyetlen becsületes ember sem akar háborút — mondotta Grúz Istvánné elv­társnő, szövetkezeti tag. Én sem, de úgy gondolom, egyetlen édes­anya sem akarja gyermekét a vágó­hídra adni. Milyen fájó azoknak az amerikai anyáknak — akikről Rákosi elvtárs is beszélt —, hogy gyermekeiket el kell küldeniök a háborúba, meghalni. Míg hallgat­tam Rákosi eívtáTS beszédét -» folytatta Grúz elvtársnő — eszembe jutott, hogy milyen is az árvák sorsa. Édesapám a háborúban halt meg. Hat kis testvénemmel ma­radtam árván. Milyen nehéz, ke­serves volt anyánknak felnevelni bennünket. Nem akarom, hogy az én gyermekeim is árvák tegyenek. De nem akarom az én fiaimat sem háborúba küldeni. Laci 18 éves korában ment ei önként katonának. Hát csak menjen — mondtam néki. Őrizzétek meg a legnagyobb kincsünket, a békét. Hiszen csak békében tanulhatnak tovább a többi testvérei. Zsuzsika tanácselnöki is­kolán van. Pista Gyulán kollé­Egyeilen szavazópolgár se maradjon ki a választási névjegyzékből Vasárnap, május 17-én járul dolgozó népünk a választási ur­nák elé, hogy hitet tegyen né­pünk egysége, hazánk továbbfej­lődése, ötéves tervünk sikeres be­fejezése, második ötéves tervünk, ragyogó jövőnk mellett. 17-ig mindössze négy nap van még hátra. A községi tanácsok azonban nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy egyetlen dolgo­zó se maradjon ki a választási névjegyzékből községük terüle­V> A c i-t cl wti^ a aaa er n y tu jz u atvivu ? » ,_ « r _ ^ r népe!» Erre gondoljanak asszo- ‘V"' 1 cldaul Battonyan csak az 1 . . ; ", , ,, i rr fMBTlii !<• nnnol/non dAKÍill L-! nyaink, beketaborunk lelkes nu giumban tanul, első gimnáziumba jár. Másnap ismét szóba kerültek Grúzéinál Rákosi elvtárs szavai, amit a békéről mondott. Rákosi elvtárs azt mondta — kezdte oda­haza Grúz elvtársnő —, hegy erő­södött az a remény, hogy a békét akaró dolgozók milliói megakadá­lyozhatják a háborús banditák mes­terkedéseit. De ehhez az kell, hogy mi itt a szövetkezetben jobban dolgozzunk. Rákosi elvtáis világo san megmondta, a békéért mindenki a saját munkaterületén harcol A békét erősítjük akkor is, ha a Népfrontra szavazunk, hiszen ez a választás a béketábort erősíti. Rákosi elvtárs bízik, a magyar, anyákban, bízik a magyar nőkben, bízik ■ bennünk’ szövetkezeti tagúk­ban is, bennem is. Rákosi elvtárs nem csalódhat bennünk, mert ini nunk, hogy méltók legyünk arra, hogy ilyen vezérünk, édesapánk van, mint Rákosi élvtárs. Grúz Istvánné eddig is becsü­lettel megállta a helyéfa munká­ban. A szövetkezet asszonyai kö­zött egyik legszorgalmasabb dol­gozó. A férje állattenyésztésben dolgozik. Ö területet vállalt, amit saját maga kapál, egyel meg. Vál­lalt hat kvadrát répát (egv kvad- rát 100 négyszögöl) és hat kvad­rát 80 négyszögöl burgonyát egédz- évi megmunkálásra, A burgonyát egy másik asszonytársával közösen kapálják, ezenkívül a kukorica ka­pálásából és a szövetkezet más munkájából is kiveszi a részét. Igyekeztem eddig is jól dolgozni — mondja Grúz elvtársnő —, de ezentúl még jobban dolgozom. Rá­kosi elvtáis szavai új eredmények elérésére adnak erőt: ©Rákosi *Iva társ békéről mondott szavai még jobban megerősítettek' abban; raj­tunk, édesanyákon is áll, hogy bók© legyen. Ml TÖRTÉNT KÜLFÖLDÖN! katonái, — akik annyit szenved­tek a háborútól, — mikor a sza­vazásra készülnek. Megyénk asz- szonyai munkájuk melleit a nép­frontra adott szavazatukkal bi­zonyítják, hpgy békét akarnak, hogy részt kérnek második ötéves tervünk megvalósításából. Tud­jál,, tőjük is függ, hogy még napsugarasabb legyen gyermeke­ink élete. Mindennapi munkánk mellett arra is kell gondolni, hogy ébe­ren leleplezzük az olyan ellensé­ges elemeket, akik kihasználva az átmeneti nehézségeket igyekez­nek zavart kelteni pl. közeli ©bú­sunkba ti. Asszonyainknak ellenük is kell harcolni. Május 17-én pe­dig szavazatunkkal bizonyítjuk be-, hogy követjük pártunkat és kor­mányunkat. L1PTÄK JÁNOSNÉ, az MNDSZ megyei titkára. elmúlt napokban derült ki, hogy közel 300 dolgozót hagytak ki a névjegyzékből. A városi és községi pártbizott­ságok ellenőrizzék le a tanácsok ezirányú munkáját és kérjék szá­mon tőlük, hány szavazópolgár van a községben cs miért nem vettek fel minden szavazójoggal rendelkezőt a névjegyzékbe és kö­veteljék meg tőlük, hogy még a hátralévő pár nap alatt hozzák helyre, javítsák ki felelőtlen?!! végzett munkájukat. De a népnevelők i, nézzenek körül alaposan agiíáelós terüle­tükön és haladéktalanul ellen­őrizzék le, hogy minden válasz­tásra jogosult dolgozó fel van-e véve a névjegyzékbe^ Ha nein is olyan nagy számban, mint Bat- íonyán, de egész biztos műiden községben, városban kerül még jónéhány dolgozó, akii pótlólag fel kel! venni a névjegyzékbe. Tunisz Párizs. (TASZSZ) Május 10-én Tunisz 34 községében kellett volna lezajlania a szavazásnak. A «l’Humanité» közli, hogy a tuniszi lakosság valósággal bojkottéiba a választásokat. Délig a tu­niszi arab negyed egyetlen választója sem jelent meg a választási körzetben. A francia negyedben a választók több, mint kéthar­mada tartózkodott a szavazásföl. 11 községben egyáltalán nem voltak «választások», mivel jelöltek sem voltak. Sousse-ban 5165 választó közül a hivatalos adatok szerint május 10-én estig csu­pán 418 ember járult az urnákhoz. A francia hatóságok által kiagyalt tuniszi községtanácsi vá­lasztások kudarcát még a burzsoá sajtó is kénytelen beismerni. A «Combat» például a tuniszi választók valóságos «sztrájkjá­ról» ír, Korea Phenjan. (Uj Kína) A «Koreai Központi Távirati Iroda» Sza- rivonból keltezett május 9-i jelentése szerint az amerikai fegy­veres erők, folytatva baktérium hadviselésüket, niagymennyi égű baktériummal fertőzött rovart szórtak le április második felében az északkoreai Hvanghe tartomány számos helységére. Mint a jelentés mondja, amerikai repülőgépek április 30-án baktériummal fertőzött legyeket szórlak le hat megye: Anak, Sziuvon, Ilvangzsu, Ongzsin, Kuni szón és Toszan megy e terü­letére. Egy korábbi alkalommal, április 26-án amerikai repülőgépek — miután hevesen bombázták Cserjong megyét —- baktériummal fertőzött rovarokat — köztük legyeket és pókokat szórlak le. Olaszország Róma. (TASZSZ) Az Olasz Kommunista Párt vezetősége köz­leményt hozott nyilvánosságra a május 8-án kezdődött «választó nők hetével» kapcsolatban. A «választó nők hetét» az olasz nőszö- vetség kezdeményezésére szervezték. Az Olasz Kommunista Párt javasolja, hogy a «választó nők hele» minden megmozdulásánál hívják fel a lehető legtöbb olasz nő figyelmét arra a tényre: minden olasz nő felelős, hogy a kü­szöbönálló választások végetvessenek az országban uralkodó elvi­selhetetlen rendszernek és hogy Olaszország népe végre a béke és a Szociális reformok kormányát kapja, olyan kormányt, amely munkát, békét és jólétet bizlosithat minden olasz családnak.

Next

/
Thumbnails
Contents