Viharsarok népe, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1953-05-31 / 126. szám
1953 május 31, vasárnap i/iUoísamk Hifit. így sikerült az elsők közé jutni a növényápolásban Sveex elvtárs népnevelő munkájáról | Százával és ezrével vannak olyan népnevelők megyénkben, akik termelési eredményeikkel bizonyítják, hogy náluk a szó és a tett egyet jelent. Ilyen népnevelő Svecz József elvtárs, a gerendási «Viharsarok» tsz népnevelője. Svecz elvtárs nem most a választások után került az angyal- kúti területre népnevelőnek, nem is közvetlen a választások előtt, hanem már ezelőtt két évvel is olt dolgozóit. Jól ismeri már a nyolc tanya minden lakóját Kívülről elmondja, hogy egy családnak mennyi földje és gazdasági. felszerelése van, de azt is mindjárt megmondja, hogy ezek a dolgozók hogyan állnak a tavaszi munkál, végzésével. Amikor Svecz elvtársat a párt az angyalkúti területre küldte népnevelőnek, akkor még csak elvétve, 1—2 család vonzódott a közös gazdálkodás útja felé. Azóta sokat változott ez a terület, eltűnt a sok kis apró parcella. Ma egy tagban r ingának a kereszt- be-hosszába vetett búzatáblák. Azóta Vidovenyeczék, Gábor Im- réék, a tegnap még egyénileg dolgozó parasztok a «Viharsarok» termelőszövetkezet megbecsült tagjai. Hogy ilyen fejlődés állt be az angyalkúti területen, ebben nem kis része volt Svecz elvtársnak. Nem várta, hogy most jön egy kampányfeladat, hát «lejárjuk» a dolgozókat, elbeszélgetünk belüli. Mint népnevelő állandó pártmegbízatásnak tartja népnevelő tisztségét; minden különösebb megbízatás nélkül Svecz elvtárs hetenként meglátogatja a hozzá beosztott dolgozókat. így volt ez most a választások előtt is. De nem is vallolt szégyent a területével, mert valamennyi dolgozó reggel 9 órára már a Népfrontra adta a szavazatát. A választások óta már kétszer felkereste a dolgozókat elbeszélgetett velük. Győzelmet kell aratni a tavaszi munkában, sikerre kell vinni a növényápolást. Az időjárás rendkívül kedvező, de a sok csapadék nemcsak kultúrnövényeinket, hanem a gyomok fejlődését is elősegíti. A gyomok gyorsabban fejlődnek, mint a gyapot, kukorica, burgonya, cukorrépa. így különösen nagy kárt tehetnek, ha nem irtjuk ki őket haladéktalanul. A melegre fordult idő fokozza a párolgást és így emiatt is kétszerié fontos, hogy a kapálással porhatiyóssá tegyük a talaj felső rétegét és ezzel megóvjuk a drága nedvességet. így ad szaktanácsot is a dolgozóknak. így beszélgetett el ifj. Vidovenyecz Mátyással is, aki a munka mielőbbi elvégzése érdekében feleségével együtt dolgozott, hogy minél előbb befejezzék a cukorrépa kapálását és egyelését, hogy hozzáfogjanak a kukorica kapálásához, így sikerült is az elsők közt lenni a kapálás befejezésével. Hasonlóan beszélgetett el Csiba Lajossal és Gábor Imrével, akik most már a területükön a család minden tagját foglalkoztatják. Svecz elvtárs sem akar utolsó maradni. Nem is mernék a növényápolásról beszélgetni, ha az én területem meg gazos volna — mondja Svecz elv társ. A feleségemmel együtt igyekeztem az elsők közt lenni, hogy a beszédet tett is kövesse. Azért mégis voltak olyanok is, akik nem akarták megérteni, hogy mit jelent az idejében végzett munka. Vízvári Lajos úgy beszélgetett, hogy nem kell őt biztatni, tudja, mikor kell végezni a növényápolást, megtanulta, míg «egyéni» volt. De Svecz elv társ rámutatott, hogy milyen helytelen nézete van. Addig, míg egyénileg dolgozott és nem ápolta a növényt, saját magának csinált kárt, de most azonfelül, hogy Sokat segített a vasárnapi újságcikk Lapunk május 24-1 számában: «Néhány Jé tanács, című Írásunkban tanácsot adtunk a reformáluskovácsházl «Dézsa, tsz tagjainak: hogyan ronják b« a családtagokat a termelőmunkába. A napokban levelet kaptunk télük, melyben •a áll: <Az a munkalendület, amit a választásra beindítottunk, továbbra Is erdv Mktik. Mindenesetre nagyon sokat segített a vasárnapi újságcikk a munkafegyelem megszilárdítása terén. Ezért köszönetét mond a «Dézsa, tsz. Ml már többszőr tapasztaltuk, bogy a szerkesztőség szívvel-lclekkel segíti a termelőszövetkezetek munkáját. Takács Júlia levelező Reformátusfcovácsháza, «Dézsa, tsz. magának csinálja a kárt, még a közösséget is megrövidíti vele. Vízvári Lajos azóta feleségével egyült jár dolgozni, hogy minél hamarabb befejezzék a növény- ápolást, biztosítsák a jó termés előfeltételeit. Egy pár napion belül meg kell látogatnom megint az angyal- kútiakat — mondja Svecz elvlárs — mert az új határozat az aratás, cséplés, betakarításról megszabta a tennivalókat. Ezt ismertetni szeretném a régi jó ismerőseim közölt, akikhez már két éve járok beszélgetni. Az igaz, hogy itt, a szövetkezetben ismertetve lett, de sokkal jobb az; ha az ember személyesen elbeszélget velük, így legalább a véleményét is elmondja róla és azt, hogy mi az ő konkrét feladata. Ahol így dolgozik a népnevelő, ott meg is van az eredménye. A gerendási «Viharsarok» tsz-ben a kukoricán kívül minden növényt megkapáltak. Svecz elvtárs példája követésre méltó. C&epkó Etelka Szovjet ember — szovjet élet Egy egyszerű csafád Irta: Sz. Tarhanova Grigorij Erasztovics Vasakidze mérnök szülőfalujában, Didi-Dzsihai- eiben töltötte szabadságát. Innen visszatérve először a vasútépítő központba ment és érdeklődött, hogy távolléte alatt elfogadták-e a főútvonalak fejlesztéséről szóló ötéves tervezetet. Ennek a tervnek az ösz- szeállításában ő is részt- vett... S amikor munka után otthon a család együtt ült az asztalnál, Grigorij Erasztovics lelkesen mondta: — Az új ötéves terv keretében félmilliárd rubelt fektetnek az építkezésbe. Képzeljétek el, ez több, mint a mi grúz köztársaságunk egész multévi költségvetése. A kaukázusontúli vasútvonalakat teljesen villamosítják. A mi nagyszerű feketetengeri fürdőhelyeink mellett, a füstöt és kormot okádó mozdonyok helyett nikkeltől csillogó villanyvonatok száguldnak majd. Uj állomások, új vasúti lakóházak épülnek!,.. — Az új ötéves terv végén — vette át a szót Grigorij bátyja, Jászon Erasztovics Vasakidze, a kaukázusontúli Sztálin kohászati gyár mestere, — gyáraink a jelenleg készített . hengertuskó- kon és csöveken kívül nyersvasat, hengerelt idomvasat és sok más árut is gyártanak majd. Nálunk a gyárban — folytatta büszkén — a dolgozók többsége középiskolái képzettséggel rendelkezik, mestereink pedig valóságos mérnökök. Másként nem is lehet jól dolgozni! Érászt Lukics, a családfő is bekapcsolódott a beszélgetésbe. — Figyelj ide Jászon! Te sem maradhatsz el elvtársaid mögött, három évfolyam elvégzésével nem sokra vihe- ted. Be kell iratkoznod a főiskolára. — Igazad van, apám. Már jelentkeztem — felelte Jászon. — Ruszta- viban megnyílik a Grúz Politechnikai Intézet levelező tanfolyama. így a munkám mellett tanulhatok is. Érászt Lukics Vasakidze a tbiliszi Sztálin mozdonyjavítógyár tolatómozdonyvezetője, minden gyermekét képzett, művelt emberré neveli. Legidősebb fia, Vahtang a mozdony javítógyár mellett működő politechnikai iskola biológiai tanára. A gyár dolgozóinak gyermekei nagyon szeretik fiatal tanárukat, aki a munka szeretetére neveli őket és megvilágítja előttük a természet titkait. A család legfiatalabb tagja, Otar távol van. Csak a múlt évben fejezte be a tbiliszi neveléstudományi egyetemet és jelenleg Grúzia feketetengeri kikötőjében, Potiban tanítja az orosz nyelvet és irodalmat. Az édesanya, Natalja Szabozna Vasakidze vendégségbe utazott, így leánya, Éteri végzi a háziasszonyi teendőket. A csinos, fiatal leány nemcsak jó háziasszony, hanem kitűnő orvos Mint mindenki a családban, ő is büszke foglalkozására, fáradhatatlanul szélesíti tudását és állandóan tanulmányozza a szakirodalmat. Érászt Lukics idős kora ellenére is sokat ol vas. Könyvtárában egymás mellett sorakoznak a mozdony javításáról, a gördülőanyagok kihasználásáról, a jelzőberendezésekről szóló könyvek. íróasztalán nyitott könyv fekszik: Sztálin elvtárs utolsó nagy műve: «A szocializmus köz- gazdasági problémái a Szovjetunióban». Natalja Szabovna és Érászt Lukics Vasakidze egyszerű munkásszülők, akik gyermekeiket művelt, hazaszerető szovjet fiatalokká nevelik. A béke védelmében Az egész világot átfogó hatalmas békemozgalom munkára, harcra ösztönözte a dolgozókat Újkígyóson is. Míg 1951-ben 14, addig 1952-ben 28 békebizottság működőit a községekben. Ebben az évben pedig már 62 a békebi- zoltságolc száma. Innen Újkígyósról röpítették szét az egész országba az újságok és a rádió az első békevédelmi szerződés megkötésének hírét. A békebi- zoltsági tagok — szám szerint 384 — «lágyrésze fáradhatatlanul tevékenykedik a béke megvédése érdekében. Azzal hirdetik a béke megvédésének lehetőségét, hogy minden dolgozó idejében és jól végzi munkáját, becsülettel teljesíti állammal szembeni kötelességét. A kisgyfiléseken és az egyéni beszélgetéseken elhangzott szavak nem maradlak hatástalanok: a községben 243 dolgozó paraszt kötött békevédelmi szerződést a beadási kötelezettség teljesítésére, a növényápolás jó elvégzésére. És ma mintegy 460 olyan dolgozó van Újkígyóson, akiket a legjobb dolgozókként emlegetnek. Jórészt az ő érdemük, hogy a község élenjár a járásban a beadás teljesítésével. Most pedig nézzünk meg az újkígyós! békeharcosok közül néhányat egyenként is. Czira Gábor négyholdas dolgozó paraszt azt mondotta az egyik békekisgyűlé- sen: összefogva, el tudjuk hárítani az előtűnik álló nehézségeket s meg tudjuk védeni a békét. Bús Menyhért ötholdas dolgozó paraszt pedig ezeket mondotta: Az ötéves teli’ sikeréért, s a béke megvédéséért előre teljesítem egészévi beadási kötelezettségem Harangozó Mátyás egyes elégedetlenkedőknek így felelte: ha néha valamiből szűkösen jut a tavalyi rossz esztendő miatt, akkor is minden erőmmel küzdők a béke megvédéséért, mert ha béke van, akkor minden van. Mi van az ilyen elszánt békevágy mögött? Sok szörnyű emlék a második világháborúból, amely Újkígyós felett is végigsepert és sok áldozatot követelt. Nemcsak azok közül, akiket a fasiszták a frontra hurcoltak, mint katonákat és fiatal leventéket, hanem az otthonmaradt idősek és fiatalok közül is. Kinek ne szorulna ökölbe a keze, ha arra gondol, hogy Harangozó Illést hiába várta haza hét apró gyermeke. Hét gyermeke és felesége siratta el Gazsó Györgyöt is. A fiatal Rozsnyai Lászlót és Raskó Györgyöt, akiket mint leventéket hurcoltak el, szülei és testvérei várták vissza — hiába. Talán még ennél is szörnyűbb az, hogy négy újkígyósi csaknem a falu szeme- láltára halt meg. Kinn dolgoztak földjeiken, mikor egy fasiszta repülő géppuskazápora ^végzett velük. Mit vétett az urak ellen a 60 éves Révész Márton és a 15 éves Susánszki lány, hogy ilyen vandál módon meggyilkolták őket? — kérdezték elszorult szívvel az újkígyósnak. S ezt kérdezték szerte az országban, szerte a világon az anyák, az apák, a testvérek S ez a kérdés hangzik már évek óta az amerikai imperialisták felé: mit vétettek az apró koreai gyermekek és öregek, akiknek kioltották és kioltják életét. Ezt a kérdést dobogja a világon minden becsületesen érző szív. Csak ma már haraggal, gyűlölettel hangzik a szó: békét akarunk! S egymástól is kérdeznek. «Mit tettél a békevédelmi szerződésben vállalt kötelezettséged teljesítése érdekében? — kérdezi sorra mind a 13 dolgozó parasztot Szulyó Istvánné, akikkel békevédelmi szerződést köttetett. S azok felelnek. Tudva, hogy nem Szulyó Istvánnénak, hanem az egész békeszerető emberiségnek adnak számot béketetteikről. — Már kiegyeltem, s utána megkapáltam a cukorrépát. Le kaszálóim a füvist s nyomban hozzálátok a kukorica ipásodszori kapálásához. A félévi tojás- és baromfibeadási kötelezettségemel már teljesítettem — hangzik Ba- csa György ötholdas dolgozó paraszt számvetése, aki egész évre szóló hékevédelmi szerződést kötött. — Néhány tojás kivételével teljesífeiiiik első félévi beadási köielezeilségünkei mekem gimnáziumban tanul, — sorolja az ötholdas Réti Jánosné eddig végzett béketetteit. Apró tettek, de ezekből a sok apró tettből lesz a hatalmas legyőzhetetlen erő. Nincs s nem is lehet erő, amely ezt legyőzhetné. Kukk Imre Egyelés után is megkapáltuk a cukorrépáit s egyszer a kukoricát. Négy gyermekem van. Békében, jólétben akarok velük együtt élni. Rettegtem eleget férjemért, míg a háborúban volt. Ezután csak örülni akarok unokáimnak s annak, hogy legkisebbik gyer---------- NEMZETKÖZI POSTA ---------„ Csak“ szélhámos volt Egy linzkörnyéki osztrák kisvárosban nemrég megjelent bizonyos Kondradi Dick. Egy-kettőre kitapasztalta a helyi hatóságokat^ s őszintén feltárta előttük, hogy ő egyike azoknak az SS-legényeknejk, akik a második világháború éveiben elpusztították Oradour sut Glane francija várost, s most az üldözés elől rejtőzik ..« A jobboldali szocialista polgármester és a néppárti alpolgármester e vallomás hallatára boldogan keblére ölelte Dicketí ...A kitűnő férfiak részvétköny- nyeket ontottak a szökött SS-gyilkos sprsa fölött, s jól tartották őt a köz terhére. Kondrad Dicknek jó sora lett. A »nevezetes személyiség» megérkezéséről Felső-Ausztria tartományi kormánya is tudomást szerzett s a legfigyelmesebben gondoskodott róla. • Segély» cimón csinos kis summát utalt ki neki. Mi több, Gleissner, Felső-Ausztria tartományi kormányzójának feje kihallgatásra hívta meg Dicket. Csupán egy eliőre nem látott véletlen akadályozta meg a háborús bűnös *és a magasállású állami hivatalnok történelmi nevezetességű találkozását... Dick magasállású tisztelőinek nagy bosszúságára kiderült, hogy pártfogoltjuk nem volt SS-legény, nem volt ©radouri hóhér. Közönséges kalandor, akit szélhámosság miatt köröznek. Dick nem csalódott, amikor arra számított, hogy meséje pártfogókat szerez neki. Az toradouri hóhér» cím jó névjegynek bizonyult. A reményeikben csalat- kozottak azonban nem bocsátottak meg neki, hogy «csak közönséges bűnöző. Amikor kiderült, hogy Kondrad Dick sohasem volt SS-hőhér, (tehát nem lehet hasznos), a csalódott tartományi vezetők rács mögé dugták...
