Viharsarok népe, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-19 / 92. szám

Vika^&aí^U VHyii 1953 április 19., vasárnap Nagy lelkesedéssel jelölik képviselőiket megyénk dolgozói Jelölőgyűlés a rónán n lakta Méhkeréken Aliiknak a múltban dolguk akadt Méhkeréken, a faluból kiérve só­hajtva tekintettek vissza a sáros, elhagyott faluja és azzal indultak tovább: »Ide sem szívesen jövök még egyszer«. A falut hétszer göi'be, tengelyig érő sáros út szelte át. Az emberek félénken köszöntek az ismeretlennek, feltétlen csuk magyarul. Olyan élet volt itt, aniit Szucsigán György dolgozó paraszt úgy jellemez: jaj, jaj és újra jaj. Most villany világítja meg az ut­cákat, a házak belsejét s rádió hangja, szűrődik ki az ablakon át. — Buna seára — hangzik vi­dáman és határozottan a jóestét köszönés innen is, onnan is. A .betonjárdára siető léptek kopognak. El sem halkulnak a kultúrotthon bejáratáig. Ide jönnek most so­kan, különösen a »Bakóéi« termelő- szövetkezet tagjai. Egyedül álló az ilyen este, mint ez az április 17-i, Méhkerék történelmében is. Képviselőjelöltet választanak az or­szággyűlésre. Ök, a román dolgo­zók, akikre a múltban csak az volt bizvh, hogy hallgassanak, meg­hunyászkodjanak az intézők, a jegyzők, a kulákok, a csendőrök előtt. Arra a kérdésre, hogy volt-e valaha szavazati joguk, úgy fe­lelnének csaknem valamennyien, mint Juhász György: — hat elemi és a nyomorba való belenyugvás tellett ahhoz. Már pedig nekünk sem iskolánk, sem belenyugvá­sunk neon volt. Kik szavaztak? Hát a kulákok, meg néhány au, aki­ket a kortesek megvásároltak egy pár kupioa pálinkával, egy pár pohár borral. — Ma minden hatalom a dol­gozó' népé — hangoztatja Fekete Mihály elvtárs, a községi párttit- kár,' a kultúrotthon termét meg­töltő jelölők, tsz-tagok és egyénileg dolgozó parasztok előtt. S mint e tény következményeiként sorolja mit kaptak eddig a falu dolgozói és, hogy rövidesen 500 vezetékes rádiót, 17 kilométer járdát kapnak Nem sokkal később dübörgő taps szakítja félbe ßzavait. Rákosi Má­tyás elvtáisát köszöntik, éltetik, hosszan, forró szeretettel. Rákos^ elvtársat, aki hazánkba átültette és teljes mértékben érvényrejuttatta a sztálini nemzetiségi politikát. — Ki sem fejezhetnénk Rákosi oivtárs iránti szeretőiünket jobban, mint azzal, hogy őt választjuk Méhkerék,, az egész megye dolgo­zóinak képviselőivé — mondja meg­hatott hangon Dúló György fiatal pedagógus. — Mindent, ami széppé és bol­doggá tette életünket, a Szovjet­uniónak és Rákosi elvtársnak kö­szönjük, — hangoztatja Koszta László is. SelÄku nélkül, Rákosi elvtárs nevével alakítottuk meg termelőszövetkezetünket 1948-ban. Azóta sokat fejlődtünk, két nagy istállót, fiaztatót, hizlaldát építet­tünk s május elsejére befejezzük az 500 férőhelyes ólat. — Mi, méhkeréki anyák köszön­jük Rákosi elvtársnak az anyák- és csecsemők védelméről szőlő rendeletit — hangzanak Patkás Jánosná elérzékenyült szavai. Köszönjük a családi pótlékot. Hálásan köszönjük az ingyen ba­bakelengyét. Köszönjük szép éle­tünket. Áladnak a szavak románul1, ma­gyarul1. Vége, hossza nincs a felszó­lalásoknak. Mindenki úgy érzi, hogy ilyen sok ember előtt ki kell önt­se mindazt a há(lát és örömet, ami. eltölti szívét. Románul beszél Szá­va Mihály, Martyin János és má­sok, mintha csak most válna sza­baddá édes anyanyelvűk haszná­lata, mintha csak most nyíltak vol­na meg a románnyeilvű általános is­kolák, gimnáziumok, főiskolák gyer­mekeik e'-őtt. Mindez a jog olyan :jog, mint az, hogy maguk határoz­zák meg, ki képviselje őket a nép pari ament j ében. Kozma Tivadar is felszólalt. A tsz eredményéről beszél. Büszkén mondja, el, hogy a járásban ez az egyetlen szövetkezet, amely szere­tett vezérünk, Rákosi elvtárs novét viseli. Aztán arra fordítja a szót, hogy a múltban csendőrök álltak a szavazóhelyiségek körül. Akik nem értettek egyet a-z urak, a tőkések jelöltjeivel, azokat előre elhurcol­ták, bezárták. S most magunk kö­zül jelölünk képviselőt, — emelte fel a hangját. Javaslom, hogy jelöljük termelőszövetkezetünk egyik legrégibb és egyik legjobb dolgozóját, Orosz Sándort örömteli taps a válasz, a tekin­tetek Orosz Sándort keresik. S újra ömlik a szó románul, magyarul, meghatottsággal, örömmel, büszke­séggel vegyesen. Egyénileg dolgozó parasztok. is felszólalnak, saját je­löltjüknek tekintik Orosz Sándort. Orosz Sándor is felszólal, az egy­kor nyomorgó, árverezéstől lettegő ötholdas dolgozó paraszt fia, aki testvéreivel1 együtt ifjúkorban cse­lédnek, napszámosnak kényszerült, mert apja nem tudta előteremteni a nagy adóll s a falatot a sok éhes szájnak. Az- eddigieknél még jobb munkát ígér és Segítséget kér azok­tól, ákik megválasztották, a dolgo­zóktól. Fetejthetetten ez a nap a méh­keréki dolgozók -számára. Az ifjak szebbnél-szebb román táncokkal' kö­szöntik képviselőjelöltjüket, a-ztán sokáig dübög a kuítúiterem padlója a fiatalok és idősek lába alatt. AMERIKAI VÁLASZTÁS (Delon Anderson cikke nyomán) Az augusztusi nap for­rón tűzött a kis texasi Stockton városkára. A parkban mái- napokkal ez­előtt emelvényt ácsoltak össze, a fákra pedig ha­talmas hangszórókat he­lyeztek. A dobogó mögött csillogó gépkocsi áll, ar­ra is hangszórót ée egy hatalmas táblát szereltek. A tábla, a kocsi utasának nevét és ittartózkodásának célját hirdeti: «Hores K. Ball, a kormányzói szék jelöltje». Az emelvényen a Nagy Van, az ismert bűvész igyekszik minél jobban magára vonni a járókelők figyelmét. Frázisokkal nem lehet tömegeket összecső- ditoni, ezért a kormányzó- jelölt választási beszédei előtt ez a bűvész csalo­gatja közel mutatványai­val a járóke1 őket. A Nagy Van házinyulakat, játék­kártyákat, telyeml ende­tet, vggül pedig a jelen­lévők nagy megrökönyö­désére egy csőre töltött pisztolyt húz elő a légkö­re'ebb állók füléből. A po­faszakáll as bűvész még ja­vában kápráztatja a hall­gatóságot, amikor a do­bogón már megjelenik Hores K. Ball és a mik­rofonhoz lép. Négyszög­letes, zsíros arcáról csak úgy árad a jólét. Á kormányzójelölt most széles mozdulattal eltolja magától a mikrofont és éles hangon kije érti, hogy semmi szüksége sincs ilyen technikai cselfogásokra, hogy régi barátaival be­széljen. — Hiszen itt születtem én is Texas államban, igen szegény család gyermeke­ként ! — sóhajt fel a köp­cös uraság. — A megha­tottságtól alig tudok be­szélni, hogy végre itt le­hetek Stockfconban és úgy érzem, hogy ismét otthon vagyok. Ahogy itt körül­nézek, a legkedvesebb, hozzám " legközelebb álló emberek arcát látom. Hores K. Ball megfcü- rölgefci tar fejét, többrétű tokáját, majd elégedetten körültekintve folytatja be­szédét. — Már látom Stockton város jövőjét! Kiharco­lom, hogy itt nagyszerű utakat építsenek. Az utak mentén mély árok bizto­sítja majd a tavaszi vad­vizek zavartalan elvezeté­sét. Stockton város így közvetlenül bekapcsolód­hat az ország vérkeringé­sébe, rohamosan emelked­nek majd a jószágok és a mezőgazdasági termékek árai.. ■ Mindeddig miért is nélkülöztétek a jó uta­kat és mindazt, ami ez­zel jár? Miért, kérdezi­tek, és joggal. Azért., mert Austinban, a texasi kor­mányzó székhelyén kor­rupció és pazarlás ural­kodik. Minden szavazat, amit rám adtok le, azt jelenti, hogy véget akar­tok vetni ennek a tart­hatatlan állapotnak, azt jelenti, hogy fel akarjátok vixágoztatni Texas álla­mot ... Mit akar ezzel szem­ben Tornado Timpson, az ellenpárt jelöltje?... — feszi fel hirtelen a kér­dést és hatásvadászóan szünetet tart. — En gyű­lölőim a monopolistákat, én gyűlölöm a trösztöket, jobban, mint az ördög a tömjénfüstöt. — Nagyszerű! Bravo, Ball. Remekül beszélsz! — hangzik a felkiáltás éa a taps köröskörül. — En, kedves válasz­tóim — folytatja Hores K. Ball a sikertől felvil­lanyozva — gyűlölöm a választási komédiákat is. Irtózom az ellenjelölt sze­mélyének ócsáriásaitól. Tornado Timpson azt ál­lítja rólam, hogy engem a trösztök és a monopolis­ták támogatnak. Aljas ha­zugság! A trösztök urai éppen eTentezőleg, Tor­nado Timpson megválasz­tását támogatják, ezét a báránybőrbe bujt farkasét. Kérdezzétek csak meg majd tőle holnap, amikor beszédet tart nálatok. Ö persze tagadni fog, de ne higyjetek neki, mert aljas képmutató! .. • Másnap ugyanebben az időben az emelvény körül gitáros cowboyok ée lenge öltözetű mandolinos lá­nyok igyekeztek, hogy ösz- szecsődítsék & választó­kat. Aztán hirtelen szólás­ra emelkedett Tornado Timpson. Dühtől tajték­zó szájjal szidta a trösz­töket és természeteién Ho­res K. Ballt is.., * Néhány nap múlva a Nagy Van Pekos város­kában szórakoztatta bű­vészmutatványaival a kö­zönséget. — Nagyszerű az asz- eziszten snője, Van mes­ter! — jegyezte meg va­laki a tömegben. — Igen, megjárja. Csak a külseje nem elég vonzó. Sajnos, nem igen csábítja a választókat. — Hát akkor miért nem küldi el? — Miért? .. • Mert nem lehet. Hores K. Ball gyorsírónője, akit a «Bra- nigan & Schwartz» ti őszt. helyezett el nála. — Mi köze mindehhez a «Branigan & Schwartz» trösztnek? •— Nézze kérem, ez egy nagy útépítő tröszt. Es. .. ez támogatja Hores K. Ball választási hadjáratát. — No, és Tornado Timpson megválasztását ki támogatja? — Ugyan ld ? .. . Hát a «Branigan & Schwartz» tröszt. A mezőhegyest állami gazdaság csatókamarási üzemegységében Mezei Pál sertésgondozót jelölték képviselőjükké Április 17-én mintegy 180—200 dolgozó gyűlt össze a csatókama­rási üzemegységben Jelölőgyü- lést tartoltak, amelyen szívük sze­rint, a legjobb belátásuk szerint választották maguk közül Mezei Pál sertésgondozót a nép parla­mentjébe országgyűlési képvi­selőjelöltté. A gyűlés megkezdése után egy­öntetűen szavazták meg első je­löltjükként népünk szeretett ve­zérét, Rákosi elvtársat. Majd ja­vaslatot tettek a második képvi­selőjelöltre, Mezei Pál sertésgon­dozóra. Többen hangoztatták fel­szólalásukban, hogy sohasem gon­dollak arra, hogy valaha egy sér-> tésgondozó a parlament szőnye­gére lépjen, mint képviselő. A jelelőgyűlést a Mezőhegyfesi Cukorgyár fiataljainak nívós mű- sorszáma zárta be. A kunágotai gépállomás jelöltje: Arg y elán Sándor Kunágota, április 17. JELÖLŐGYÜLÉS. Milyen is le­het az? Hiszen a múltban fogal­muk sem volt arról, hogy ebbe is beleszóljanak. Akkor az volt, hogy a báró Urbán a jelölt és azt meg kell választani. »Nem szavazunk rá« — mondogatták az emberek. Urbán bárót ez azon­ban egyáltalán nem izgatta. Meg is mondta a választóknak: »Néz­zék emberek, ha akarják, hanem, akkor is én leszek a képviselő.« Ez jellemezte Horthvék válasz­tási komédiáját. Éppen ezért nagy érdeklődéssel várták a jelelőgyű­lést a kejzség dolgozói. A kultúr­terem zsúfolásig megtelt, de még kívülről is sokan álltak. Az út­törők mozgalmi dalokkal, szava­latokkal köszöntötték a jelelő­gyűlést. A gyűlés elppl^e(,. ismerteti a jelölés jelentőségét és elmond­ja: a múltban még szkVaziií sem volt jogunk, ma pedig mi jelöljük ki azt, akit a mi' ügyünk képviseletére a legalkal­masabbnak, a legmegfelelőbbnek tartunk. Azt, aki értünk harcol, értünk szenvedett, aki még élete kockáztatásával sem adta fel a dolgozó nép jogáért folytatott harcot. Első jelöltnek Rákosi Má­tyás elv társat javaslom. Felzúg a tapsvihar. Mosolygó arcú, ra­gyogószemű emberek egy szívvel- léleklcel jelölik pártunk, dolgozó népünk szeretett vezérét. — Községünkben a felszabadu­lás óta 150 házban ég a villany. A múltban 10—15 rádió volt, az is a kulákok és a népelnyomók szórakoztatását szolgálta. Ma 125 dolgozó családnak van rádiója. Napköziotthon is van. Vigyáznak a dolgozó anyák gyermekeire. Kormányunk megígérte közsé­günknek a kisvasutak Ez az ígé­ret nyolc hónap alatt megvaló­sult. Gépállomásunk van, amely megkönnyíti dolgozó parasztsá­gunk munkáját. Elősegíti a több­termést. Mióta Árgyelán Sándor elvtárs, az állomás igazgatója, só­im t javult a gépállomás ineny- nyiségi és minőségi munkája és az állomás tömegkapcsöjúta. Ál-1 lomásunk az ő vezetésével olyan Eredményt ért el, amilyet "cííílig még soha. Ezelőtt tervét nem ludla teljesíteni, most pedig ta­vasszal 113 százalékra teljesí­tette. őt ezért javaslom, hogy válasszuk meg képviselő jelöl Inek. Lelkes tapssal fogadták a javas­latot. A megválasztás után sok hozzá­szólás hangzott el. A hozzászólói munkafelajánlásokat tettek. Színjátszó csoportjaink feladatai A művészeti együttesek II. országos versenye színjátszó mozgalmunknak is megjelölte a fejlődés útját. A színját­szás az, amely a legközvetlenebbül tölti be feladatát, vagyis a legközvet­lenebbül harcol a szocializmus építé­séért. Az elkövetkező hetekben szín­játszó csoportjaink előtt is nagy fel­adatok állnak. Május 1, a munkásosztály legna­gyobb ünnepe. Színjátszóink legyenek azon, hogy műsoraikkal hangulatossá és vidámmá tegyék ezt az ünnepet. Különös tekintettel arra, hogy most háromnapos ünnepünk lesz, a közsé­gekben adódhatnak olyan nehézségek, hogy mivel kevés csoport van, mind a három napra nem tudnak műsort biztosítani. Ajánlatos lenne, ha ezek a községek tárgyalnának a szomszé­dos községekkel és csereakció utján biztosítanák községük dolgozóinak szó­rakozását. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata értelmében az országgyűlési választások 1953. évi má­jus 17-én lesznek. A választással kap­csolatos felvilágosító munka színjátszó csoportjainktól is megköveteli, hogy erőiket fokozottabb mértékben mozgó­sítsák a választási kulturagitációra. Az előadások műsoranyagáról a Népművészeti Intézet Sánjátszó Osztá­lya gondoskodott azzal, hogy kiadta a »Választ a nép« c. műsorfüzetét. Eb­ben bőséges és jól használható anya­got találnak színjátszóink és kulturagá- tációs brigádaink. Lépjenek kapcsolat­ba a helyi pártszervezetekkel és nép­frontbizottságokkal, a jelölő- válasz­tási-, kis- és nagygyűléseket is tegyék műsorukkal hangulatossá, ezzel is se­gítve pártunk politikáját. A népművelési ügyvezetők fokozot­tabb mértékben ellenőrizzék és segít­sék a területükön működő művészeti csoportok munkáját. Ne forduljon az elő, hogy a csoportok erejüket megha­ladó báromfelvonásos darabokkal fog­lalkozzanak, mint például a sarkadi MSZT az »AranycsiUag«-ot, a Szarvas bikazugi csoport a »Figaró házassá­gát«, a vésztői csoport a »Revizort« játsza a kulturagitáció legfontosabb időszakában. A népművelési ügyveze­tők feladata az is, hogy megfelelő műsoranyag kerüljön a csoportok ke­zébe. A kondorosi területi DISZ hosszú időn keresztül tanulta Cserháti Lajos »Petőfi« c. hazafias daljátékát. Ez a darab a Horthy-reakció idején Íródott és Petőfit a néptől elszakadva ábrá­zolja, ügy főúri ingyenélő társaság közepette. A valóság meghamisitása, az osztályproblémák elkenése jellemző erre a darabra. A járási előadó, Kocziha elvtárs helyesen cselekedett akkor, amikor nem adott engedélyt a darab bemutatására. Ha nincs megfelelő műsoranyag, for­duljanak bizalommal a.. Népművészeti Intézet színjátszók könyvtára és a SZOT kulturosztálya által kiadott mű­sorfüzetek felé. Készítsenek a csoportok havi ütem­tervet. Ebben vegyenek példát a békés­csabai Téglagyár színjátszó csoportjá­ról. Ez a csoport fennakadás nélkül működik. A kulturfelelős, a csoport vezetője, a csoport tagjai az üzemi pártszervezettel, üb-vel, DISZ-szel, nő­szövetséggel, MS.ZT-vel egy értekezle­ten tárgyalják az előttük álló legfonto­sabb feladatokat és műsorukat úgy ál­lítják össze, hogy a színjátszással is a legfontosabb problémák megoldására tudjanak választ adni. GULYAS JANOS meg vei szinjátszóf el elős.

Next

/
Thumbnails
Contents