Viharsarok népe, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-12 / 86. szám

1953 április 12., vasárnap t/iUaitaiöU Hifit KÉTSOPRONYBAN az ellenség szabotálása hátráltatta a tej- és tojásbegyiijtést Kétsoprony község huzamos időn keresztül elmaradt a tojás- és a tej begyűjtéssel. Különösen nagy volt az elmaradás a tej begyűjtés­nél, a teljesítés mindössze négy százalékos volt. A nagy elmara­dás mögött — mint általában minden olyan dolog mögött, ami az előrehaladást, a fejlődést aka­dályozza, — az ellenség húzódott meg Iíétsoprony községben. Sza­botálás, hivatali visszaélés, sik­kasztás... így lehetne sorolni azo­kat az elkövetett bűnöket, ame­lyek visszatartották a begyűj­tést, amelyek a négy százalékos tejbeadást előidézték Kétsoprony- ban. A nagy elmaradás ellenére Szabó Gábor tanácselnök elvtárs tapasztalta, hogy a gazdák, főleg a kétsoprony! kulákok igen nagy mennyiségű tojást és tejet szállítanak be Békéscsabára, a hetipiacokra. Nem egyszer el- f vecskéjüket, rendben van_e a tej- lenörzött tejeskannákkal felsze-I beadás? Mert tudják, ugye, hogy relt asszonyokat, hogy jogosan csali akkor lehet a szabadpiacra viszik-e piacra a tejet, vagyis teljesítették-e előzőleg a tejbe­adást. Mindannyiszor rendben ta­lálta a begyűjtő könyvecskéket. Még a kulákok begyűjtési köny­vecskéit is. »Itt valami nincsi rendjén — mondotta magában —, akármilyen szabályosak is a könyvek, valami kulákraffinériá- nak kell itt lenni...« A megyei tar nács begyűjtési osztályáról is többször voltak lent a község­ben ellenőrzésre, a kiküldött elv­társaknak a tanácselnök mind­annyiszor elmondta tapasztala­tait és gondolatait a tejbegyűj- téssel kapcsolatban. Az egyik me­gyei begyűjtési előadó azután igen hasznos tanácsot adott Sza­bó elv társnak, aki aztán a kapott tanács szerint járt is el a .kö­ve tkezőképpen •. ...Az egyik nap kora hajnal­ban a tanácselnök elv társ lezárta A«^lyéscsab^a vezető utakat« Éppen piaci na]i volt Békéscsa­bán Zeitté elv társ -, az egyik megyei ellenőrrel — úgy négy óra körül kiment a kondorost' betonúthoz. Látják ám, hogy ott már 2—3 asszony álldogál tele tejeskannákkal kezükben. Csabá­ra akartak menni a piacra. Sza­bó elvtárs, ahogy odaértek, meg is kérdezte az egyik asszonytól; — Hova, hova jó asszony a tejjel ? — A piacra lelkem — vála­szolt az asszony — sietnénk már, hogy időben beérjünk. — Jól van, rendben van, — így a tanácselnök —, csak mutas­sák már meg a begyűjtési köny­vinni a tejet, ha rendben van a begyűjtés... — Hát hogyne volna rendben a tejbeadásunk —kapcsolódott bele a párbeszédbe egy másik asszony, Laurinyecz Istvánné. — Hatvan liter az én előirányzatom, tel­jesítettem én azt már előre, erre a hónapra is- Kifizettem... — Kifizette? A tejet? — szólt közbe a megyei ellenőr. — Hát itt, ebben a községben fizetni lehet a tejbeadás helyett? Ez... A tanácselnök gyorsan közbe­vágott s intett a szemével az el­lenőrnek, hogy ne szóljon, majd ő... — Hát hogyne lehetne, ná­lunk, Kétsopromyban az a szokás, hogy ha nem teljesítik a gazdák természetben a tejbeadást, akkor kifizethetik nyugodtan. így csi­nált ez a jó asszony is. De csi­nálnak így többen is a faluban. — Az asszony felé fordult — igaz-e? — Hát hogyne... én is, meg vagy hat Laurinyecz család, ítet- rovszkiék is. — Sorolja csak lelkem a ne­veket mind, — biztatta az elnök Laurinyecz Istvánnét Az meg mondta sorjában, hogy kik »tel­jesítik« így a tejbeadást Még ott nyomban kiderült a követ­kező: A község 22 kulákja, és még néhány dolgozó paraszt is »megegyeztek« ifj. Petrovszki Mihály tejbegyűjtővel, hogy a tej beadást nem természetben, ha­nem literenként 2 forint 30 fii— ifj. Petrovszki igen érdekes vá­laszt adott: a pénzt »testvérie­sen« megosztották Mitykó János­sal, a békéscsabai tejüzem áru- Ennek a megegyezésnek a szel- ‘főjével. Ez a Mitykó »vette lemében folyt a tejbegyűjlés egé­szen idáig Kétsopronyban. A községi tejbegy üj tő, miután a kész tények elé állították, nem, tagadott semmit, bevallotta, hogy valóban így járt el, hogy valóban megszegte a begyűjtési rendele­tét Dehát, hol van a befolyt pénz, a tej ára? Erre a kérdésre rá« Petrovszkit a csalásra, (köny- nyű Katit táncba vinni...) és Ugyancsak ő »falazott« a tejf­üzemnél a községi begyűjtőnek. A két gazembernek ez az »üzlet« összesen 18.200 forint tiszta hasznot jelentett, vagyis fejen­ként 9100 forintot... A tanácselnök elvtárs ellen­őrizte a helyi begyűjtést is. Az adminisztrátor nem tudott elszámolni a tejbegyüjtés irataival Azt hazudta, hogy a papírokat (a kimutatásokat!) elhasználta számolópapírnak. És egy újabb érdekesség: ez az adminisztrátor menyasszonya volt ifj. Pelr^ szkinak, a községi tejbegyűjic- nek, akitől 20 forintos csokoládé» kát és egyéb drága encsem-ben- csemeket kapott ajándékul. Bizo­nyára azért, amiért a kimutatá­sokat számolócédulának használ­ta fel... S míg a községi tejbegy üj tő, a békéscsabai tejüzem árukísé­rője s a begyűjtési nyilvántartó adminisztrátor folytatták üzel- meiket a községben, addig a ku­lákok — kiállított begyűjtési könyvecskéjükkel a zsebükben — kannaszámra Hordták a piacra a tejet s adták el literenként 4—. 5—6 forintos áron a dolgozóii­nak... A kétsoprony!tanács leleplezte, felszámolta a tejbeadás terén levő visszásságokat, megfelelő helyre juttatta a bű­nösöket. Ez osztályharcos győ­zelmet jelent, de nem jelenti azt, hogy nincs több tennivaló a köz­ségben. Van még ott elég. Ebből az esetből vonják le a megfelelő következtetéseket: fokozzák éber­ségüket az ellenséggel szemben, harcoljanak még keményebben a lemaradások, a hibák ellen, ne nyugodjanak bele eddig elért eredményeikbe, hanem harcolja­nak a szebb, nagyobb eredmé­nyekért. A hibák és hiányossá­gok mögött keressék és találják meg az osztályellenséget, sújt­sanak le rá a dolgozó. nép tör­vényének teljes szigorával. Úgy, ahogy azt az osztályharc, a szo­cializmus építése tőlük megkö_ veteli A gyomai járás gépállomásai kössenek talajművelési szerződést az egyéni dolgozó parasztokkal A gyomai járás gépállomásai ee- százaléka nincs elvetve, a szántást rBghajtók a gépállomások közötti versenyben. Vontatottan indult be ezeken a gépállomásokon a tavaséi munka, csak a felszabadulási hét versenyében, az utóbbi napokban vették észre lemaradásukat, emé!- Jaedett a napi teljesítményük. A kései ébredés miatt tftbbezer hold föld szántatlan még a gyoma-kleseősi, póhalom-bal- lai, dévaványa-varsányhátí. határré­szeken. Nagymezben felelősek a gépállomások vezetői, amiért a ha­táridő lejárta előtt két nappal az árpa- éű a ki L vetésnek mintegy 25 is csak 80 százalékban végezték el a járásban. De bem kisebb a dévavójnyai, gyomai, a járási tanács felelőssége sem. A minisztertanács tavaszi munkákra vonatkozó határozata — amely február 1-én jelent meg — világosan kimondta, hogy a par­lag-gyanús .területetet a mezőőrö­kön, dűlőié1 élősök ön keresztül fel laell kutatni, kötelezni keli a tu­lajdonost a föld megművelésére s ha az nem lehetséges, termelőszö­vetkezetnek kell átadni hasznosí­tásra. A gyomai járásban azonban ezt kevásbbó hajtották végié, most az utolsó napokban próbálják behozni a hetek óta elmulasztott hiányosságokat Kevésbbé tudatosították az egyé­nileg dolgozó parasztokkal a mi­nisztertanács legutóbbi határozatát, amely kimondja, hogy a gépállomá­sok — utólagos természetbeni elszá­molással — szerződést köthetnek gépi munkáira egyénileg dolgozó pa- nasztokkal is, hasonlóan az előző évekhez. Ez a határozat igen nagy jelentőségű. Kormányzatunk segít­séget ad ezen keresztül a föld meg­művelésére azoknak, akü igaerővel nem rendelkeznek. Ha ezt ismer­nék, bizonyára Gyomán sem 100 hold föld megmunkálására szerződ­tek volna a dolgozó parasztok, ha­nem Wolf András, Forgács József, Fekécs András dolgozó parasztok­hoz hasonlóan több dolgozó paraszt igénybe venné a gépállomás segít­A gyomai gépállomás — igen he­lyesen — a termelőszövetkezetek­kel megkötött szerződések teljeeíté- sét tartja előbbrevalónak. De nem megengedhető, hogy erre való hi­vatkozással az egyénileg dolgozó parasztokkal igen keveset tőrödnek, nem érzik a felelősséget a gépál­lomás vezetői a körzetükben lévő minden talpa’atnyi föld időbeni meg­műveléséért. Tegyen többet a gyo­mai gépállomás a szerződéskötés ér­dekében. Természetein, ha a saját gépeikkel nem tudják azt időben teljesíteni, elvégzik azok a gépál­lomások, amelyeknek már nines mozgási területük, — mint ahogy többszáz holdat felszántott már a gyomai határban a kondorod gép­állomás. Az idő sürget, minden óra, amivel késünk a vetés­sel, szántással, sok mázsa termés- kiesést, kárt je'ent a dolgozóknál!, kárt jólent népgazdaságunknak. Ép­pen ezért a gyomai, dévavá&yai tp- náos a tanácstagokon, az állandó bizottság aktíváin, a pártszervezet a népnevelőkön keresztül keressa fel azokat a dolgozó parasztokat, akik még nem végezték el szántá­sukat, vetésüket, hívják fel a fi­gyelmüket, hogy haladéktalanul kössék meg a szerződést a gépi munkára Úgy dolgozzanak tanácsaink, gép­állomásaink vezetői a gyomai já­rásban, hogy minél hamasabb fel legyen szántva éa el legyen vetvau Hátul kul lógásukkal, hanyag mun­kájukkal ne rántsák tovább a többi járás, megyénk mezőgazdasági mun­kákban eddig elért eredményét. léres áron, pénzben fizetik ki WbmillHHliiHiniimiiiiiminiiimiiiiiiiiiiiiiiuiiii ...... i.ijiii.i.iiiii.iiri.i. n ■... n .................................----------------------------------------------------------------------------------------------­B ABAKELENGYE Szép nagy lánya van! — vala logy olyan messziről jutottak el lozzá a bábaasszony szavai. Még >tt sajgóit benne a fájdalom, de gy pillanatra mosoly futott át a negtört arcon. Kislány, a három íú után. A negyedik gyerek. A «egyedik éhes száj. Vájjon mire zü letett F Aztán meg is adta rá i választ, — nyomorúságra, kin- ódásra, amire ő. Arra hogy ide da vesse az élet. Mibe tegyem ezt a csöppséget? - zökkentette ki gondolataiból a ábaasszony hangja. Erőtlenül melte fel a kezét, a hangja is ilyan suttogó, gyenge volt még: itt, a szekrény felső sarkába. Oda- aktam kimosva a kis holmit. A islányból feltört az életet köve- elő sirás. »Jól van már« csitit ;atta szeretettel a bábaasszony s ■yors kezekkel adta fel a cfiöpp- égre a 6zdnehagyott, koshedt kis nget, réklit. Pelenkának az apja cska, összehajtogatott inge került Iá. Aztán odatette az anyja mellé. — Nézze csak, micsoda nagy- Lny., Maholnap már segít magának őzni. — Az ám — mosolyodéit el áradtan s ahogy a pergő könnyek mögül nézte a foszladozó szélű párnát, amiből pólya lett, úgy tört fel belőle a keserűség: Segita ség Lesz. De milyen? Sápadt kis vézna gyetek, mint amilyen itt az utca porában felnő. Aztán is­kolás e még fel nem cseperedik, már elnyeli a gyár. Barnafürtös hajacskáját belepi a fonalból szálló por, megfakul a szeme csillogása. Dolgozik reggeltől késő estig e szombaton felét vissza haza annak, amit a többiek, mert lény és fiatal még. Aztán, ha asszony lesz, hát az sem jobb. Addig egyedül kínlódott, aztán ketten. S ha a gyárban észre veezák, hegy elnehezült testtel új életet hord a szive alatt — el­küldik úgy, mint őt. — Hadd látom a lányom — nyitott be az ura az ajtón. Ne búsulj — veregette meg a ke­zét biztatóan, mikor észrevette a párnán a könnyek nyomát. — Ahol öten megvagyunk, ott a hato­dik is elfér. Meglátod milyen se­gítség lesz. S csak jobb lesz egy­szer nekünk ifi. — halkította le a hangját. — Ugye kislány — ha­jolt a szendergő csöppség felé. Megbékélten néztek egymásra. örültek a kicsinek, aztán a pillan­tásuk az ablak alatt álló széles fa- priccsre tévedt. A nappali játék fáradalmát pihente ki a ihárom fiú. A legkisebb biztos valami szép színes golyót nyert álmában, olyan édesen nevetett. 1943-at Írtak akkor és nyár volt. Még egyhetes gyetekágyas sem volt Kovácsné, amikor az ura be­hívót kapott. Néhány nap múlva ismét ott állt a gép mögött. Meg- megszédült a gyengeségtől, de bírni kellett. A hadisegélyből nem lehBt jóllakatni négy éhes szájat. — Kovácsné magát holnaptól ki­írom. Moet már maradjon szépen otthon, öt-hat hét múlva itt a csöppség. Ez a hetedik ? Na, csak egészséges legyen, nem lesz itt semmi baj, — veregette meg biz­tatóan a hátát az orvos. Megkapja most már az utalványt ifi. Aztán szépet válogasson ám a kis legény­nek. Szépet ám, — hirtelen el tudta volna sírni magát, ahogy ránézett a kis papírlapra. »Utalvány csecse­mő kelengyére«. Elsétált az üzlet felé. Mostanában sokszor nézegette a kirakatokat, gondolatban már ki­válogatta mit is vesz majd. »Azt a 6zép kék pikétakarót, igen azt megveszi«. Észre sem vette, már be is lépett az üzletajtón. »Ezt az utalványt akarom beváltani.. .« Maga sem tudta miért csuklott ét egyszerre a hangja. S mig eléje rakták az apró holmikat, elhomá­lyosodott a szeme. Azt a régi ke­lengyét látta maga előtt, a fosz­ladozó párnát, a szinóhagyott rék­lit, amibe éppen tiz éve a kis­lányt, Jutkát pólyálták. Jól mondta akkor a férje: egyszer csak jobb lesz az élet. — Ezt a kék tipegőt kérem, meg azt a kocsipaplant, kék ée ró­zsaszínű, akár fiú lesz, akár lány, jó lesz nein: meg a kis pikétóka- rót is. Kell majd a kocsiba. Mert kocsit is vesznek, a 600 forint se­gélyhez még pótol 300-at, hiszen kapja a teljes fizetését most is, aztán megveszik a ,méIykocsdt. Már azt. is kinézték, mint valami fia­tal házasok. De cfiuda tudja, ezek az elmúlt esztendők nem öregitik az embert, hanem mintha csak le­vettek volna a vállukról vagy tiz esztendőt. Pedig hoeszú volt az út idáig. A szomszédasszonytól kölcsönkért ruháskosárban síró gye­rektől a mély kocsiig, az új ke­lengyéig. Igaz, ezt az utat nem egyedül tették meg — ezer és mil­lió ember útja volt ez. Jókora csomag kerekedett be­lőle, mire mindent összeválogatott. Jó lett volna valamelyik gyereket elhozni, hogy segitsen — ötlött az eszébe és aztán önkénytelen el- mosolyogta magát. Hol van ez a teher ahhoz, amit akkor cipelt a gyárban, amikor a kis Jutkát várta, de hát akkor vinni kellett. Megerősítette a ret­tegés, hogy kidobják a gyárból. Azért csak kifáradt, mire haza­ért. Hosszú már az út s nem vagyok 16 éves — ereszkedett le az egyik székre, de a következő pillanatban már fel ifi állt. Be kell már egy kicsit gyújtani, megmelegiteni a vacsorának valót. Mindjárt jönnek az éhesek. Egyik a munkából, a másik az úttörő­otthonból, a harmadik az óvodá­ból. Milyen vidám zsivaly van esténként. Majd felforgatják a há­zat, mindegyiknek van valami uj ságolni valója. — Nézdd csak apjuk — bonto­gatta a csomagot este a tisztára törölt asztalon — a kelengye. A picié. Látod, még meg sincs és máris gondolnak rá. Mosolyogva néztek össze. ZENKER ENDRÉNÉ 010100010102010100000101230100040601000123010153235301010101300100530100020101530201020101000100020100020102010000010100010100480153230101010123530001020102015300015353534830020201010123530002010000232348015301000253010000030200010201003001020101000110010001050248230109060005070110060900020602

Next

/
Thumbnails
Contents