Viharsarok népe, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-12 / 86. szám
UJ HAZAT EPIT büszkeségei CZESZNOK GYÖRGY elvtárs — az ország harmadik legjobb gépállomási brigádjának —, a kondorost gépállomás »Komszomol« traktoros brigádjának vezetője. Brigádja iöbb mint 800 normál- holddal teljesítette túl eddig a tavaszi tervét. A brigád traktoristái gépenként ebben az évben 368 hold középmélyszán- tásnak megfelelő gépi munkái végeztek el. Kaszaper községben a felszabadulás után végleg eltűntek a nagybirtokok. A község dolgozó népe azon volt, hogy a régi földesuraktól el kell venni a földet, hogy az ezeréves álom valóra váljon. Ez valóra vált. A kaszaperi dolgozók az első adott pillanatban ásóval, kapával kezdték el a búza vetését. Azt mindenki nagyon jól tudja, hogy a német fasiszták mindent elvittek országunkból, tehát új életet kellett kezdeni. Ez az új ólet meg is kezdődött a kommunisták irányításával, útmutatásával. Azóta is folyton dolgozunk és igen szép eredményeket tudunk felmutatni. Igen sokat fejlődött a mi községünk is. A hároméves terv keretében új tanácsházát kaptak a dolgozók, egy korszerű gyermekotthont és sok-sok családi házat. Mondhatnánk a falu kétszer olyan nagy, mint régen volt. A hároméves terv adott nekünk, dolgozóknak korszerű vasúti kocsik t, hogy kényelmesen tudjunk utazni. Községünkbe heveBoldog emberek, nagyszerű győzelmek zették a villanyt és ezzel együtt a kultúrát is. Egyszóval Kaszaper dolgozói igen sokat kaptak a hároméves terv keretén belül. Van mozink is. Ebben az évben tervbe vettük*, hogy egy 500 személyt befogadó kultúrlemiet építünk. Ezt nagyrészben társadalmi munkával akarjuk felépíteni. Azonkívül kaptunk még gépállomást és így lehetőségünk nyílt arra, hogy Kaszaper termelőszövetkezeti község legyen. Ma már öt termelőcsoport működik és igen jól. A tervet eddig mind az öt csoport Iszáz száz allékig teljesítette, a szántásnál, vetésnél, simítózásnál és a különféle agrotechnikai munkák elvégzésénél. Megkezdték a gyapot vetését is és három nap alatt minden termelőcsoport be is fejezi ezt a munkát. Mi 46 hold kapásbúzát is vetettünk s ezt már be is kapáltuk. Azonkívül a »Rákóczi« tsz-be már bevezették a telefont is. AI léssel köszönik meg államim ledolgozok mindezt a sok ajándé- I nak. Adok Péter levelező kot jó munkával és terv teljes íj- | Kaszaper, »Rákóczi« tsz. Alkotmány biztosítja jogainkat Népi demokráciánk alkotmánya a dolgozók számára biztot- sí'tja a sajtói- és a szólásszabadságot. Ezzel a lehetőséggel élnek is megyénk dolgozói. Képünk a füzesgyarmati «Vörös Csillag» term előszőve Övezetben megtartott sajtóankélról készült, ahol mintegy 140 dolgozó vett részt. virágsó élet szerezhettek. Ezekről az iskoláiéról kerültek ki az üzem teremmesterei, normások, technikusok. Ncliányan közülük már más vállalathoz kerültek, vagy mint Pintér Mária elvtársnő, a budapesti MNDSZ központjában dolgozik, Lesztyán Pálné a veszprémme. gyei MNDSZ. titkár. Másolt, mint Varga j Judit í és Springely János szakérettségire menteit, Lénárt Károly tisztiiskolán van. De sorolhatnánk ezeket a neveket még tovább is. A dolgozóit életszínvonalának általános emelkedése lemérhető nemcsak a tanulásban, hanem abban is, hogy számosán vásároltak az üzemen keresztül különböző berendezéseket, kilencen bútori, tizenöten kerékpárt, Elnyomás, bizonytalanság, máról-holnapra való élés, ez volt az osztályrésze a múltban Nagy Józsefnek is. Végigszolgálta a kondorosi kulákokat, megpróbálta a kubikos talicskát, a napszámoskodást, hattagú családjának huszonötén tűzhelyet, másolt motorkerékpárt. A munkatermeit egészségesek, világosak, a nyári melegidőben nagy ventillátorok gondoslcod- arról, hogy a dolgozók egészséges levegőben végezzék munkájukat. Az elmúlt évben orvosi rendelőt is kapott az üzem, amelyben már nemcsak üzemi orvos, hanem külön ápolónő is a dolgozók segítségére van. Munka után ma már a tisztálkodási lehetőség nem álom, hanem valóság; mosdó és zuhanyozó helyiségek vannak. Mindezek a tények világosan bizonyítják az üzem megváltozott életét, azt, hogy szocializmust építő államunkban legfőbb érték az ember. ♦ B ♦ a»azonban alig tudta biztosítani a szűkös betevő falatot. A felszabadulás után egyre könnyebb lett Beléptek a «Dolgozók» tszl-be. Nagy József később a gépállomásra kerüli Az elmúlt év őszéről több mint ezer hold föld szántatlan maradt a termelőszövetkeze tnelc, látva a sok munkát, nem is volt nyugta Nagy Józsefnek egész télé®. S mihelyt kijavították az erőgépét, kint volt a földeken váltótársával. Egymásután dolgozta végig a téli napokat, a hosszú éjszakákat. A gépállomáson elsőnek csatlakozott Nagy József az »1700 normálholdas «-mozgalomhoz. Az április 4-i versenyben váltótársával naponta döntötte meg az előző napi teljesítményeket. A csendes, kevés beszédű Nagy József, a kondorosi gépállomás traktorosa országoshírű ember lett. A gépállomások traktoristái közötti ver-, senyben a második helyet szerezte meg. < A dolgozó parasztságnak sok küzdelmet, nyomorúságot adott évszázadokon keresztül a »magántulajdon«, a szerteszét lévő, apró, nadrágszíjparcellás földek. Örökös költözés a munkában, ezerféle munka egy nap, az egyedüli kínlódás, a gyenge munka következtében! silány termés, mind nehezítik az életet. Egyre többen ébrednek ennek a tudatára megyénk dolgozó parasztjai közül, a parasztcsaládok ezrei szakítanak a régivel, termelőszövetkezeteinkben keresik, találják meg a boldogulásukat, közös erővel harcolnak a gazdagabb termésért A tó tkom! ősi „Alkotmány“ tsz tagjai március 28-án az utolsó fordulókat tették a vetőgépekkel, befejezték a 60 hold cukorrépa vetését Mennyi munkát, fáradságot jelentett volna ez az öt-hatszáz négyszögöles, szétszórt kis parcellákon, így a nagy táblákon kevesebb erővel gazdagabb termést érhetnek el. A jó munka után nagyobb lesz a traktoristák keresete, a munkaegységekre eső jövedelem A jó. munka eredményeképpen megyénk dolgozóit szocialista kereskedelmünk bő árukészletei várják, egyre több élelem, szebb és jobb ruha jut a családnak. A dolgozó népünk áldozatos munkája bőséget teremtett az iparban, virágzó életet a mező- gazdaságban. Tavaszi vásár Tótkomlóson hogyan érezték magukat az ilyen lakomákon. Mit számított nekik, hogy honnan teremtjük elő számukra az eszem-iszomot, hogy utána megnélkülözzük, mit törődtek ők azzal, hogy a feleségem fuvarköltség híján 8 kilóméterre gyalog vitte be beteg gyermekünket az orvoshoz. Ráadásul még kuncsorgott az orvosnál, hogy várjon a kezelési költségre. — Az egyház utólag adta ki a bért s azt a búzát, amit drá- galátos gazdáink 23 pengőben számollak fel, csak 9 pengőért tudtuk eladni a piacon. Vegyes, szemetes és ocsús búza volt Az áldott kulák és egyéb hívek voltak annyira istenfélők, hogy az egyházi adóba adott búzában leginkább másodosztályút, vagy ocsúval kevertet adtak. A tiszttele tes urak nem szerették az ocsút. Odaadták a tanítóknak. — Hogy milyen volt a tanítás az akkori körülmények között? Amolyan hivatalszerű. A gyerekek félénk, riadt tekintettel néztek ránk. Borzongtak attól, ha felelniök kellett. Keveset magyaráztunk. Kijelöltettük velük a könyvben: ettői-eddig meg kell tanulni! Ha nem tudták, előkerült a pálca. A képzettségünk megrekedt annál a foknál, amely- lyel kikerültünk a tanítóképzőből. Sajtótermék is ritkán került a kezünkbe. Szégyenlem elmondani és kérem, ne nevessen ki Ady Endréről, József Attiláról csak annyit tudtam, amennyit az akkori rendszer urai szükségesnek tartottak kinyomtatni, hogy «szélsőséges» elemek voltak. Dózsa Györgyről sem tudtam egyebet, csak azt, hogy fellázadt «az isten és a hiaza ellen» s ezért tüzes trónon elégették. Budai Nagy Antalnak hírét sem hallottam. Róla, Adyról, József Attiláról, Dózsáról a szovjet fogságban olvastam. Ott tudtam meg róluk az igazat, ott tudtam meg, hogy népünk szabadságának hősei voltaic. Addig, míg fogságba nem kerültem, az volt a véleményem, hogy van néhány pap, aki hivatásával visszaélve kapzsiskodik. Mikor hazajöttem, féktelen gyűlölet támadt bennem irántuk. A feleségem sírva panaszolta, hogy éveken át nélkülözött Krúdy Sándor tiszteletes úr nem adta ki az esedékes járandóságot Akkor még ők tartották kezükben az iskolák feletti hatalmat. — Az államosítás után egy csapásra megváltozott minden. Nem a papokat szolgáltuk többé, hanem a nép szolgálatába állhattunk. Gyors ütemben kezdett azzá válni iskolarendszerünk, amilyet a Szovjetunióban láttam, tapasztaltam. Az állam egyre jobban gondoskodik a nevelőkről és tanítványainkról. Még máig sem tudom megérteni, hogy havi 1400 forintos iskolaigazgatói fizetésem ellenére a szegedi fémipari technikumban tanuló fiamért havonta csak 5 forint hozzájárulást kellett fizetnem. A fiam; két éve végzett s ma mái- igazgató fiatal létére. Ez is csaknem hihetetlen. A múltban nem számított a tudás, rátermettség, fiataloknak a sor végén volt a helyük. Háttérbe szorították az idősebbek, megalázták, lenézték a papok, a lculákpresbiterek. A dolgozó emberekkel szinte semmi kapcsolatunk nem volt. Nem látogattunk el hozzájuk. Vájjon, minek is? Felkiáltójelként virított gyermekeik beesett arcán, testük rongyán szüleik nyomorúsága. Tudtuk anélkül is, hogy nedves, fertőző betegséget lehelő cselédodúkban laknak, amelyek hangosak a nincstelenségen való veszekedéstől. Ha ellátogattunk volna hozzájuk, mit szóltak volna a kulákpresbiterelc és a papok, akik mellüket veregetve hangoztatták: «Mi fizetünk, mi rendelkezünk.» Az ilyen kijelentésekből bárki megérthette, hogy az oklevél könnyen a ládafiába kerülhet Mindez a múlté. Nem kell már rettegni attól, hogy elvesztik az állást, hiszen pillanatnyilag az a baj, hogy kevés a tanító. Bár míg a múltban csak 10--12 tanító volt Köröstarcsán, most huszonegyen tanítanak. S akik akkor kevés tudású, lenézett tanítók voltak, ma egymásután képezilc át magukat tanárokká, népi demokráciánk jóvoltából. Az elmúlt évben is 3 körös tárcsái n evelő szerzett tanári oklevelet, az idén újabb 3 szerzi meg. Kiss Imre pedig igazgatói továbbképzésen vesz részt. — Eddigi munkánk eredménye legjobban abból mérhető le — mondja Kiss Imre —, hogy a gyermekek ragaszkodnak hozzánk, szeretnek bennünket s bizalommal kérdeznek meg tőlünk mindent. Szoros kapcsolat teremtődött a nevelők és a szülők között is. Eljönnek hozzánk, közösen beszéljük meg a nevelés feladatait. S ez meglátszik a tanulmányi eredmény növekedésén, meglátszik a hiányzók kevés létszámán. Összehasonlíthatatlanul másabb most nevelőnek lenni. Az a tudat tölt el bennünket nevelőmunkánk során, hogy most olyan gazdát szolgálunk, amely megbecsül, segít bennünket: dolgozó népünket s a népet szolgálni becsület é,s dicsőség. Kukk Imre-
