Viharsarok népe, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-04 / 80. szám
1853 április 4., szombat 7 Alekszaedr Rekeausuk: EGY FIATAL NÉPNEVELŐ Jónéhány évvel ezelőtt történt. Marija Bmnanyenkova akkor a rjazanyi állami pedagógiai intézet elsőéves hallgatója volt. É-ppen a beiyi szovjet választásúra készültek. A Komsaomöl megbízta Masát, hogy lopjon be a népneveiőgárdúba. Masa napokon át aludni sem tudott enz izgalomtól. LeÜriismeretecen készült első beszélgetésére a dolgozókkal. Részletes vázlatot készített .. • Első útja egy régi káéhoz vezetett. Becsengetett az első emeleten az egyik lakásba. Töpörödött kis öregasszony nyitott ajtót és kíváncsian nézte végig Masát. Botit a szobában idős férfi alt egy karosezékbon. — Népnevelő vagyok és szeretnék elbeszélgeted önökkel — kezdte bátortalanul Masa. A karosszékben ülő férfi furcsán mosolygott és így szólt: — Azt meg minek? Magunk is tájékozottak vagyunk a világ dolgaiban., újságot olvasunk, rádiót hallgatunk. Masa majdnem élsírta magái. Már azon volt, hogy sarkonfordul és elmegy, de aztán azt gondolta: nem lehet igaz, hogy ez a két öregember eleget tud a választásokról. Illő vett» yázlatát, kicsit remegő hangon felolvasta, olvasott valamit az újságból is. Az öregek mosolyogva hallgatták. Masa érezte, hogy a dolgok nincsenek rendjén. (íyorsan felállt és elbúcsúzott. Az öregasszony még mindig mosolygott, amikor kikíeérte. — Nincs semmi baj, kislány, — mondta barátságosan. — Jöjjön esek el máskor is. . Másnap aztán Masa megtudta, hogy az öreg nyugdíjas fiatalabb korában Bugyonnij ezredében harcéit a fehérgárdisiák ellen, tagja a pártnak és bizony sokmindenre taníthatná a helyi szovjetek jelentőségéről az olyan fiatalokat, mint Masa. Marija irolt-pirult a szégyentől és pl is határozta, hogy telhagy a népnevelőmunkával. A komszomolszervező azonban azt mondta neki: — Senki sem születik jó népnevelőnek. Azt is meg keli tanulni, Mindenetelőtt tudnod kell, hogy kihez mégy, ismerned kell az embereket, akikkel beszélni akarsz. Aztán meg nemcsak felolvasni kell nekik, hanem beszélgetni velük a problémákról, válaszolni a kérdéseikre. A népnevelőnek az a feladata, hogy a kommunista igazság eleven szavát vjgye él az emberekhez! Masa második népnevelőútja már sokkal sikeresebb volt. Elmondott», bpgyan zajlanak le a választások a tőkés országokban, felolvasott egy-kéfc részletet Dickens és Mark Twain írásaiból, felélt a választók kérdéseire. Egyre gyakrabban járt el Szavolovékhoe is, az öreg Bugvonnijharcoshoz és feleségéhez, bár még mindig szégyenkezett, ha első látogatása eszébejutott. Szavolovék szeretettel fogadták. Rövidesen me- legyn összebarátkozott velük. Szavolov sok érdekeset mesélt a régi har- ookiŐl'.'Az orég házaspár meg érdeklődéssel hallgatta 'Műt efbeötélé- Bőit 'iá ííátaióK életéről. y Azóta Masa már negyedéves hallgató. Rövidesen pedagógus leez. Sok munkája, tanülnivalója van, de szabad estéit gyakran tölti a régi ház lakóinál, akiket egytől-egyig jól megismert ee nagyon megszeretett. Azok is mindig nagy örömmel fogadták Masát. A fiatal lány meghallgatja ügyes-bajos dolgaikat, tanácsokat ad nekik és színesen, világosan beszél mindarról, ami a világban történik. Megismertette őket J. V. Sztálin: «A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban» című művének jelentőségével, állandóén beszéd a kommunizmus nagy építkezéseinek új eredményeiről, a külpolitika eremé#yeiről. így vált Masából igazi, jó népnevelő. tor csillog. Még egészen újnak lát- soaló kép ée hasonló szavak fonák. A rádióból Csajkovszkij egyik gadnának: »Cselédek voltunk, kin- Bzép keringő jenek dalUmai «mW- lódtunk, nyomorogtunk s most így DBk. Szemben egy hatalmas tűz- élünk. Nézze meg.,.« hely. Zöld színe összeolvad a kony- Gyulát magunk mögött hagyva habútorral. Bz úton arra gondolok, hogy nyolc — Két éve vettük — mondja évvel ezelőtt itt is végigvonultak a büszkén keresné —, akkor, amikor győztes szovjet csapatok. _ Aztán a rádiót. mosolygok is ezen a naivitáson, — Ej ha! — jnondom tettetett hiszen nincs olyan út hazánkban, csodálkozással. — Tűzhelyet, rádiót amelyen ne jártak volna, amelynek egy évben? két oldalán ne hullatták volna drá— Meg ruhát magamnak, férjem- ga vérüket. S lám az elhullatott nek, kislányomnak. — A kislány is drága vér megtwmtekenyitette haelőkerül és anyja biztatására pi- zánk földjét, felszabadította né rulva elmondja, hogy az általános púnk tehetségét, cselekvő és al- iskola III. osztályának oaztályekső kotó készségét. Ennek a* alkotó tanulója. Veremének azonban csak készségnek egyik hirdetője az Uj- egy pillanatra terelődik el figyéme kígyós felé vezető út mentén lévő az előbbi beszélgetésről ée máris gépállomás is. Újkígyósán pedig visezaforditja a szót. új, modern, emeletes iskola, uj — Láttam, csodálkozott az előbb., lakóházak. Az emeletes iskolával 1948 ősze óta tszos-tagok vagyunk, szemben népkönyvtár van. Gyer- a «Népköztársas.ág»-ban. Férjemmel melrek álldogálnak e csukott ajtó együtt azóta 20o0 munkaegységet előtt. Hónuk alatt, vagy kezuk- teljesítettünk. Tavaly előtt például ben könyveket szorongatnak. Szov- 14 ezer forint értékű jövedelmünk jet és magyar írók műveit, volt. Az elmúlt évbon a szárazság — Itt csak gyermekek olvasnál!;? miatt csak 9 ezer. De mégis van — kérdezem a később megérkező mtértanUnlr ami kell. Levágtunk Darabos Lászlótól, a könyvtár fia- egy 180 kilós hízót, 3 süldőnk ifi tál aktívájától. van, aztán ruházkodtunk is. —- Dehogyis, olvasnak itt sokan — Hát régebben hogyan éltek? a felnőttek közül is. Olyan dolgozó — Sehogy, csak tengtünk, leng- parasztok, mint Tamási Sándor, tünk egyik napról a másikra. Nél- meg Susán István. Csakhogy Ieg- külözés közben nőttem fel, aztán inkább gyermekeiket küldik el köny- szolgáltam Szeneséknél, meg Po- Vekért. S mintha csak az ő állítását komyikéknál, a férjem is cseléd akarná igazolni; egy pöttömnyi volt hosszú éveken át... fiúcska történelmi könyvet kér. Mikor elbúcsúztam tői®, azon tű- — Kinek kell az öcsi? - - ker- nődtem, hogy ha benyitnék még dezi tőle Darab«» László, sok-sok dolgozó ember házába, ha- — Édesapámnak, mert csak a ViUaisai&k Hfyt _____________________________________ V állalás teljesítésével ünnepelnek Most már nehezen tudnák megmondani, hogy ki hozta szóba először. De estére már megvolt a határozat:’ ők, á dombegyházi állami gazdaság I. számú farmja 1-es istállójának tehenészei; Kardos Miklós, Debera József és Matyelka József vállaltál!, hogy a fejési átlagot egy literrel emelik. így mondták el akkor este, — 26-án — az üzemi értekezleten, mikor az egész gazdaság csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, hogy magasabb teljesítményekkel ünnepeljék a felszabadulás napját. Elsejére épp három nappal a határidő előtt már teljesítették, sőt túlteljesítették a vállalást. A fejési átlag a vállalt 5.1 liter helyett 6.6 liter lett. Akkor már arról beszéltek, hegy május Íme új vállalást tesznek. 7.5 literre növelik a fejési átlagot. Mert megállni a megkezdett úton, ugyan ki akarna? Különösen altkor, mikor alig 5 nap alatt 1.5 literrel nőtt az átlag. Hiszen haszon et a gazdaságnak, haszon ez a dolgozóknak egyaránt Alti jószággal foglalkozik, tudja, nem volt ez könnyű munka, a siker nem hull az égből. — Jobb lett a takarmány, — így mondják először Kardoséit, ha valaki a módszer után érdeklődül, de tekintetükben mosoly villan. Ez árulja el, hogy többről van itt szó. Persze, sok apróságból tevődik össze. — Egy vakarás, fél abrak, a tisztaság az abrak másik fele. Az az*abrak, amit meg kapnak, már duplának számít — mondja tréfásan a brigádvezető. De azért van ebben valami. Olyan tisztaság van az istállóban, hogy szinte ragyog a jószágok szőre. S nem egyszerű formaság az sem, hogy fertőtleníteni kell. Aki nem lép bele a fertőtlenítő ládába, gyorsabban jön vissza, mint ahogy bemegy. De így is kell ennek lennie. Ez a rend. Ehhez jön még a gondos betartása a fejési időnek, az egyedi etetésnek, — vagyis minden tehén a teljesítménye után kapja az abrakot. Na, meg a tőgymasszá- zás! — Egyik-másik jószág már le sem adná anélkül — bizonygatják a tehenészek Mind erről beszélnek, ha a vállalás teljesítése kerül szóba. Pedig még más titka is van annak. Hosszú utat tettek meg ők is, míg eljutottak Jakabfi Tibor, meg Lakatos Lajos uradalmából — az állami gazdaságig. Amíg a cselédkenyeret felváltotta a megbecsült emberként keresett kenyér. Erről nem beszélnek, de benne van ez is a teljesítésben. Mert más emberré vált az egykori urasági kocsis, vagy tehenész. Olyan emberré, aki akkor ünnepel igazán, mikor jó munka van mögötte. S maid jobban dolgozik, mert ez a gazdaság érdeke. — Meg a miénk is — mondják s ebben benne van az is, hogy gazdái ennek a földnek. BOLDOG Í T 1951-et mutatott a naptár, mikor a budapesti főiskolán a Szovjetunióba kimenő ösztöndíjas magyar egyetemi hallgatókat bú-‘ «»áztatták. A hallgatók arcáról büszkeség áradt és gondolataik már a szovjet fővárosban jártak. Maguk elé képzelték Moszkvát, a Kremlt a magas bástyatamyokkal, melyeket rubinvörös ötágú csil tagok koronáznak. A lágyon hömpölygő Moszkva folyót, amint a Kreml falainak láibát mossa... A szülők szorongó érzéssel hallgatták a búcsúztató szavakat, de mikor a kipirult arcú, boldog fiatalokra néztek, enyhült szorongó érzésük. Nemes Károly békéscsabai vasutas seorongó érzése ifi megszűnt, mikor fiára nézett és felszóMár* eában mar keményen, öntudatosan hangzott a hangja: történelmi könyvet szereti. Két kötetet választ ki és odaadja. — No, ezek biztosan tetszeni fognak édesapádnak .., Aa egyik Borisz Potevoj, »Egy igaz ember«, a másik, Mód Aladár: »Négyszáz óv küzdelme Magyar- országon« cimfi műve volt. Nem tudom készakarva, vagy véletlenül választotta-® ki a két kötetet. Sokáig gondolkoztam rajta. Pillanatra ugyan elterelte róla a figyelmem Darabos László azzal, hogy elmagyarázta, októberben csak 47 kölcsönzés volt. Januárban 578, februárban 571, márciusban 550. Feljegyezhettem a számo(fcat s újra az »Egy igaz ember« s a »Négyszáz év küzdelme Magyarországon« jutott az eszembe. Négyszáz éven át folyt a küzdelem azért, hogy végre olvasson, emberhez méltó életet éljen a magyar munkás és paraszt. S lám ea a küzdelem talán még ma is folyna s nem volna népkönyvtár, emeletes iskola, gépállomás Újkígyóson és más községekben. A régi, sötétség terjen- gene és benn© nélkülözve, nyomorognának a dolgozók milliói, ha nyolc évvel ezelőtt nem jöttek volna az igaz emberek, a hős Mereszjevek, a szabadságot hozó szovjet katonák. Mereszjev két lábát áldozta, a szovjet hősök vérüket hullatták népünkért. S azóta is miennyit segítettek s mennyire örül minden szovjet dolgozó annak, hogy gyarapodunk, hogy épül, szépül, virágzik hazánk, hogy egyre boldogabban él dolgozó népünk. Kukk Imre. — Úgy fogok dolgozni, hogy a Szovjetunióban tanuló fiam büszke lehessen az édesapjára. — Két év telt el azóta — mondja büszkén Nemes élvtárs — adott szavamat beváltottam. Ha- zánk megbecsült dolgozója vagyok, sztahanovista. De a fiam sem marad el tőlem, ő is megmutatta, hogy kiérdemelte a dolgozó nép bizalmát, mikor a szovjet fővárosba küldte ei tanulni. Első évben nem ment neki köny- nyefn az orosz nyelv tanulása, De 5 altkor is azt irta aggódó' édesanyjának: «Ne gondoljon arra, hogy beteg, vagy fáradt vagyok, gondoljon arra, hogy az itteni tanulás eegtíségével akarok dolgozni odahaza. Ez feltétlenül szükséges, bármilyen nehéz is.» Fiam legyőzte a nehézségeket és ez évben már, büszkén írta levelében, hogy félévben ötösre vizsgázott. De semcsak ő, az összeg magyar filozófus hallgató. Nemes néni egy másik levelet vett elő. — Olvassa csak el, mit ír ebben a Karosi fiam: «Mi, akik a szocializmust építjük, nem lehetünk felelőtlenek munkánkban. A múlt minden szenvedése és a jövő minden ígérete követeli tőlünk, hogy teljes erőnkkel dolgozzunk. Ha az én életprogramrmom kérdeznék, azt mondanám: tanulni, dolgozni és átadni tudásom, dolgozni azon, hogy a nép egyre feljebb emelkedhessen a kulturáltság terén.» — Ki hitte volna — kapcsolódik be a beszélgetésbe a 72 éves nagymama is —, hogy ez a fiú az egykori rolnizó gyerek ilyen sokra viszi. Más országban'tanulhat. Az én koromban örültünk, ha néha a szomszédos községbe mehettünk rokonságot látogatói. — Az még akkor volt, édesanyám — mondja szelíden Ne- rnesné —, arra az időre még gondolni sem jó. A felszabadulás előtt Szemle-sn laktunk és Karcsi onnan jóit iskolába, Fé'egyházára. A 36 kilométeres utat hetenként kétszer kellett neki megtenni, mikor élelemért jött haza. A hosszú úttól nem tudtuk megkímélni, nem tudtunk neki hosszabb időre való éleimet adni. Szentesről Békéscsabára költöztünk és Karcsi itt folytatta a tanulást. A nyári szünidőben a morifizemnél rolnizó, később mo- zigépésa lett. Itt szerette meg a filmet és elhatározta,, hogy fiim- filoaofus lesz. Ez a vágya teljesült akkor, mikor mint magyar ösztöndíjas egyetemi hallgatót Moszkvába küldték tanulni. Nemes Karcsi úgy tanul, hogy szülei, testvérei és dolgozó népünk büszke lehessen rá. Szülei büszkék ie fiukra és úgy dolgoznak, hogy fiuk is büszke lehessen rájuk, n© kelljen szégyenkeznie szovjet barátai előtt. Ezt mutatja Nemes bácsi sztaliánovista oklevele ié, amire büszkén néznek fel családtagjai. Nemes néni pedig ftz MNDSZ egyik legjobb nőne velő je és jó népneve'őmun- kát végez azok között az asszonyok között, akik idegenkednek attól a gondolattól, hogy fiukat a Szovjetunióba engedjek tanulni A legutóbb Ásványoméval beszélgetett el, aki elmondta neki, hogy fiát a Szovjetunióba javasolták tanulni, de ő nem akarja engedni. Nemes néni erre elmondta, hogy mit ír hazb a fia, hogy milyen jó dolga van neki, milyen sok szépet lát és tanul. Nemes néni még elmondta azt is, amit a fia mondott neki: «Édesanyám, minden boldog út Moszkvába vezeti A hosszas beszélgetés után Ásvá- nyosné beleegyezett, boldogan egyezett bele abba, hogy a fiai a Szovjetunióban tanulhat és ő is végigmehst azon a boldog úton, amely Moszkvába vezet. BénfítJhvi IvonaLevelezőink tollából... A BEK ÉSMEGYEI Gyógyszertár Vállalat a napokban értéltelte a gyógyszerészek negyedévi munkáját. Az értékelésnél megállapították azt, hogy legjobb munkát végeztek Endvődön Kiss Ferenc, Orosházán Adámkovics Adam, Szeghalmon Száz Károlyné, C'sorvá- son Mikula gyógyszerész kartársak. (Kémény Imre.) * * » A GYULAI AMG szakiskola hallgatói kétnapos tanulmányi úton voltak Budapesten és látogatást tettek a Vörös Csillag traktorgyárban, utána megtekintették a munkásmozgalmi kiállítást is. Az iskolán belül megalakították a DlSZ-saerveaetet és a tanulásban segitik a gyengébb tanulókat. (Szemenyei Ida.)
