Viharsarok népe, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-04 / 80. szám
* * s szabad, boldog élet útján halad BSaflBBflBBaBBBBBBBBBBBBBBBBBaBBBBBBBBBnBBBBBaaBSBBflBBBBBBBBBBflBaaBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBflBBBBBSBa*' / így van most... ünnepelnek CSABA MARIA, a békéscsabai Pamutszövő fiatal sztahánovistája április 4-re vállalta, hogy tervét 106 százalékra teljesíti. Vállalását 111.8. százalékra teljesítette. Csaba Mária párttag és jó rmyilcájávai kiérdeme'te másodszor is a sztahanovista oklevelet. Barkas János termelőszövetkezeti tag levele is azt bizonyítja, hogy dolgozóink élete igen sokaí változott a 8 év alatt ée merőben más, mint régen. Az egykori napszámos ée cselédemterekből termetöszö vetkezeti tagok, üzemi dolgozók, egyetemi heMgatók lettek. Országunkban minden ember egyenlő jogokat éhez. Államunk gondoskodik a dolgozók életszinvonalának emelkedéséiről is. A három- és az ötéves terv keretében számos olyan létesítményt — iskola, üzem, gépállomás, kórház — kaptunk, amelynek segítségével megkönnyebbült az emberek élete ée egyre vidámabban, boldogabban veszik ki részükét a szocializmus építésének rájukeső részéből. Mindez azért van, mert ülan- dóan áraik, hogy pártunk és államunk gondoskodik róluk. Megyénkben több község, város dolgozói, közöttük Bélmegyer, Mezőgyán dolgozói is örömmel írták meg szerkesztőségünknek, hogy milyen beruházásokat kaptak a tervtől, Elmondották, hogy most már nem kell pislákoló lámpafény mellett olvasni, vagy tanulni, mert villanyt is kaptak. Azonkívül lakóházakat, gyógyszertárat, napköziotthont, bölcsődét. Igen sokáig lehetne még sorolni azokat a létesítményeket, amiket a felszabadulás óta kapott megyénk és országunk valamennyi dolgozója. Ezt a szerető gondoskodást úgy akarják megköszönni dolgozóink, hogy az állammal szembeni kötelezettségüket teljesítik, a pórt és a kormányhatározatokat végrehajtják. Száz és száz dolgozó tett vállalást hazánk felszabadulásának évfordulójára'. Alig egy héttel ezelőtt már örömmel írták és büszkén jelentették pártunk megyei lapjának, hogy vállalásaikat nemcsak teljesítették, hanem túl is teljesítették, így akarják méltóan ünnepelni hazánk legnagyobb nemzeti ünnepét. Megyénk d atgozó parasztjai nemcsak a termelésből1, hanem a pártKedvss Szerkesztő éh-társak! sajtóval való levelee&ből Is kikérik részüket. Pártunk biztosított« részükre azt, hqgy a toH £egyve” legyen kezükben, amellyel Harcolni tudnak azért, hogy a dolgozók egyre jobban végezzék el azokat a feladatokat, amelyeket pártunk és kormányunk reájuk bízott, Nap, mbit nap 'újsága in kbóf számos le rétet olvasok, amit a dolgozó parasztok írnak. Pártunk és kormányunk nagy lehetőséget nyújt a munkás-paraszt levelezéshez, illetve vagy gondot fordít reá. Amióta lehetőség nyílt, a dolgozók tömege kapcsolódik be a levelezők táborába. fin is most ehhez a nagy táborhoz csatlakozom, mint termelőszövetkezeti tag. Nekünk, Bélmegyer leözség dolgozó parasztjainak a felszabadulás hozta meg a szabadstégunkat, a három- és ötéves terv az új, szebb életet. Községünk a fejlődés Soltit» szocialista községgé vált- Nagyon sok mindent kaptunk az ötéves téritől 1952-bgn. Negyven új lakóházat, új iskótát, ami mind a kultúrához tartozik. Ezenkívül még egy mozi be rendezést is. Elvtársi üdvözletté: Farkas János Bélmegyer, »Táncsics« tsz. PAílASZTSORS és ma Bizony így volt a harmincas , toknak som kell mar félniük, hogy éveikben. A gyomai piacon már I megperdül fejük felett a dob. Megfelszedték a sátorfákat, de a cső- J szűnt az eanberváaár a gyomai portokba verődött, munkaalkalmat kereső emberek tömege nem akart hazamenni. Néhány an voltak esek a sokszor közül, akiket a »vizsla- szemű munkaadók« alkalmi munkásnak, napszámosnak egy-két napra felfogadtak. A többség szomorúan ténfergett, szidta az átkozott rendszert, az életet, aa egész mindenséget. Keservesen fájt a szive, hogy családjának nem tudja biztosítani a betevő falatot, nem is beszélve a szükséges ruházatról. De azoknak sem volt jobb sorsuk, akik hónapokra, vagy egész évekre eladták munkaerejüket az nraságnak, a kulákoknak. Hajnaltól késő estig húzták az igát, hétköznap, vasárnap egyaránt. Ez volt a sorsa a. többezer gyomai nincstelen dolgozónak, ez a sors várt családjukra ie. Ceglédi Dániel a kubikos talicskától a vasútiig, a vasúttól a feles főidig mindent megpróbált, de mindég odajutott vissza, ahonnan elindult: a nyomorúságba. A szorgalmas munkásnak ismert Bácsi István is élete javarészét végig tse’ódeskedtenyolc családjával. Átélte a múlt minden nehézségét, küzdelmét megalázását. Nem jutott ő sem tovább, sőt a nagycsalád még akadály is volt az elhelyezkedésnél. • * • Az embertelen étet, a bizonytalan jövő mfa. már csak rossz emlék a gyomai volt agrár proletároknál. A kis és középparaszpiaean. Vége már ft máról holnapra való élésnek, a kilátástalan - tudják már a gyomai a betakarításig segítik a »Dózsa« tsz tagjait, a dolgozó parasztokat. Huszonhat pár' fogatuk van, csak a könnyebb munkát; vetést, boroná- lást, eimitózést, betakarítást végzik. A technika, a gépek, a munkásosztály áldozatos munkája révén gazdáivá válnak a földnek, eredményesen harcolnak az időjárás, a természet szeszélyei ellen a gazdagabb termés eléréséért. Kemény akarattal megváltoztatják a természetet, átalakítják a környezetet, falu lesz a tanyákból, város a faluból, miközben maguk az emberek is megváJtoanak, átalakulnak, újtipusúvá formálódnak. S az új emberek már nem rabjai, cselédjei a földnek, hanem urai, tonnáiéi a természetnek. Aa eddig megtett út nem volt anyák, mire szülik, nevelik gyermeküket. A múltban lenézett, sem mibevett Bácsi István, Ceglédi Dániel, Diószegi László, Ágoston Lajos a gyomai »Dózsa« tsz- ben harcolnak jövőjükért. 900 hold föld gazdái lettek. Maguknak dolgoznak, de sokkal könnyebben, mint a múltban. A gyomai földekről eltűnnek a7. egy lóval, tehénnel szántóvető doígozo parasztok. A gépállomás gépei a szántás-vetéstől könnyű, nem lesz zökkenőmentes ezután sem, keményen kell harcolni a fejlődésért, a legkisebb eredményért is. A gyomai »Dózsa« tsz, a járás, a megye termelőszövetkezeteinek tagsága, a Ceglédi Dánielek, a Bácsi Istvánok még keményebb munkával, szilárdabb helytállással, dolgoznak a saját, családjuk boldogabb jövőjéért, hazánk építéséért. Jó munkájukkal adják tanújelét, hogy élni tudnak a szabadsággal, azokkal a tehetőségekkel, amelyeket nyolc évvel ezelőtt a felszabadító Szovjet Hadsereg hős katonái életük árán hoztak el számukra. parkas Sándor. Dolgosra és művelődre építjük szabad hazánkat A múlt rendszerből visszamaradt iratok között számosat találunk olyant, amely egy-egy munkáid alái úa betiltásáról szól. Aa indok, amiért betiltották a munkás dalárdákat, szemenwzedett hazugság volt annak Leleplezésére«, hogy ne lássa ország-világ, mennyire felnek a népnyuzók a munkásosztálytól, hogy mennyire félnek attól, ha a munkások 40-en, 50-en összejönnek, és szivükből fakadó munkásdalokat, szabadságvágyó dalokat énekelnek. Az orosházi »Általános Munkás Dalárda« működésének betiltását 1927 február óén azzal indokolták, hogy »nem akarnak nemzeti dalokat tanulni, csak nemzetközi munkásdalokat«. Vájjon mit tartottak a nép hóhérai »nemzeti« dalnak, amelyeket a .munkások nem akartak megtanulni? Tudjuk, hogv azokat, amelyek aa ő bűnös uralmukat dicsőítették. A jogfosztott, nyomorban senyvedő, munkásoknak, parasztoknak a Horthy fasizmus sötét éveiben nem is lehetett közelebb más dal a szivükhöz, mint ftz, ami arra lelkesítette őket: »Fel, fel ti rabjai a földnek, fel, fel te éhes proletár ..a S énekelték is Százak és százezrek. Még azután is, hogy 1932 áprilisában az Htemrieíonálé és más munkásdalok énekléséért Békésen bezárták Kiss Sándor négy-, Buzi Mihály hatgyermekes ée hozzájuk hasonló négy öt munkanélküli napszámos családapát. Azév december üzr-r.nyoleadikán hasonló sorsra jutott Kovács F. György békéscsabai dolgozó is, mert amint az okmány tanúsítja »tótul énekelt«. 1933 február elsején betiltották a szarvasi »Yilágőseág Munkás Dalkör« működését is. A járási főszolgabíró azt jelentette a megye főispánjának, hogy a dalkör dalestjeit »aggályosnak tartom, inkább táncmulatságot javasolok, mert abban nem látók sem .tüntető, sem politikai tendenciát. A dalkör összetétele, szelleme aggályosán veszélyes.« Nem hiába rettegtek a népnyúzók, a munkásoktól és dalaik erejétől. Nyolc éve bekövetkezett az, amit a magyar, a német ée a többi fasisztáknak nem sikerült megakadályozni. A szovjet bősök felszabadították hazánkat —- szabaddá vált az éneklés, a munkásoknak, parasztoknak, fennhangon azt énekelhetik most már, amit szivük diktál. Az elmúlt nyolc évben egymásután újabb ée újabb, ezebbbnéi-ezebb dal csendült fel az egymásután alakuló üzemi, kőzeten és iskolás kórusok ajkán. A művészeti csoportok II. országos versenyén 64 énekkar vett részt. Biztató iramban nő a zenét kedvelő munkások által alakított zenekarok száma is. A versenyen 29 zenekar, 128 színjátszó és 111 népi /tánccsoport vett részt. De nemcsak a fentiekben mutatkozik meg az,, hogy dolgozóink milyen nagy mértékben fejlesztik a kultúrát és milyen nagy arányú már eddig is kulturális fejlődésünk. Lassan megszokottá válik, hogy minden dolgom elmaradhatatlan mozikedvelóvé válik. Hogy egyre többen látnak színházi előadást, egyre több házban szólal meg a rádió, hogy egyre többen pótolják hiányos iskolai tanulmányaikat esti tanfolyamokon, hogy ezrek vesznek részt a különböző ismeretterjesztő előadásokon, ezrek vásárolják a könyveket a boltokból és ezrek köles önzik a népkönyvtárak köteleit. Boldog büszkeség tölt el minden becsületes dolgozót e hatalmas kulturális tömegmozgalom láttán. Révai elvtárs mondotta pártunk II. kongresszusán: »Ma a munka és kultúra összekerült, ma dolgozni és művelődni egyet jelent.« S azért értünk el ilyen hatalmas eredményeket országunk építésében, dolgozó népünk életszínvonalának, boldogságának emelésében, mert az elmúlt nyolc év mindegyikében hatalmas segítséget kaptunk nagy fe'szabaditónk- tól, a Szovjetuniótól azért, mert segítsége nemcsak anyagiakból, hanem szellemiekből is áll s népünk tanul, művelődik pártunk irányítása mellett. A hatalmas méretekben kibontakozó kultűrfonra- dalom, — amely mind ragyogóbb győzelmeket arat hazánkb;ui — biztos záloga annak, hogy dolgozóink tanulva és dolgozva mind hatalmasabb eredményeket érnek ei jövőnk építésében, békénk megvédésében.
