Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-25 / 71. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! 1953 MÁRCIUS 25., SZERDA Ara 50 fillér A Terv — több gép, több kenyér,, gazdagabb élet Javítsák tovább munkájukat az üzemi filmfelelősök IX. ÉVFOLYAM, 71. SZÁM Új honfoglalás évfordulója Öt évvel ezelőtt, 1948 március 25-én a dolgozó magyar nép ha­talmas győzelmet aratott, új hon­foglalóként elhódította a tőkés ki­zsákmányol óktól a száz alkalma­zottnál többet foglalkoztató ipari vállalatokat. Hogyan sikerült ez a nagyszerű hőstett ? Hogyan tudott a magyar mun­kásosztály diadalt aratni a tőkések felett? A magyarázat egyszerű: a munkásosztály harcát segítette a párt, vezette a küzdelmet a ma­gyar nép nagy tanítómestere, Rá­kosi Mátyás. A párt a nap min­den órájában figyelemmel kísérte a tőkések garázdálkodásait, lelep­lezte azt és a dolgozók ezrei és tízezrei híven követték azokat az útmutatásokat, amelyeket a párt adott a nemzet vagyonának, igy az ipari üzemek felszerelésének, berendezésének megmentésére. A párt volt az, amely biztosította, Jiogy a tőkések ne tudják kivonni (tőkéjüket a gyárakból s ezzel kö­nyörtelenné tenni ezreket, a párt volt az, amely gondoskodott arról, hogy a tőkések minden gonoszsága és rosszindulata ellenére épségben maradjanak a munka gépei, melye­ken majd új, győztes termelési csatára indulhatnak dolgozóink. A magyar munkásosztály határ tálán nagy lelkesedéssel és öröm­mel fogadta az ipari üzemek ál­lamosítását. A gyárak homlokza­tára felröppentek a vörös zászlók, a nemzeti lobogók, hirdetve, hogy Bbben az országban már a dolgo­zóké a gyár és az üzem. Hihe­tetlen gyorsasággal festik serény kezek a táblát, — »Éljen az álla­mosított Kis text.', — írja a Szabad Nép, beszámolva a munkások nagy öröméről. A Magyar Optikai Mű­vek —: s számos más gyár mun­kássága — kormányzatunkhoz kül­dött táviratukban Írták: »... Lel­kesedéssel és örömmel vesszük tu­domásul a demokratikus magyar kormány korszakalkotó törvényja­vaslatát ...« A tőkésekre mért csapás hatal­mas volt. A gyárak, üzemek régi gazdái, a pénz emberei a felsza­badulás után, felhasználva az inflá­ciót, a munkásosztály vérét szi- polyozva hatalmas összegeket ha­rácsoltak össze. Az 1946—47-ben a tőkések már azt hitték, hogy visa szaragadhatják elvesztett uralmukat s már nagyon berendezkedtek a vezérigazgatói szobákban, ahová munkásember alig tehette be a lá­bát. Nem riadtak vissza sem.mi gaztettől és mig kizsákmányolták az elérhető legnagyobb haszon ér­dekében a munkásokat, adócsalás­tól kezdve valuta eltitkolásig min­dent elkövettek. Az 1948 március végén államosított vállalatok het­venöt százalékának priusza volt az akkori gazdasági rendőrségen. Az államosítás idején az ország már nj-olc hónapja a tervgazdálkodás útján haladt, a nagyipari válla­latok tőkés vezetőinek azonban a legkisebb gondjuk volt, hogy az állami bankok által nyújtott hite­iteket a nemzetgazdaság érdekeinek megfelelően használják fel. A tőkésekre mért csapás után természetesen a suttogó propaganda folyton folyvást, imamalomként szajkózta, hogy az államosított vállalatok tőkés vezetés nélkül csak ráfizetéssel gazdálkodhatnak, a .munkások nem értenek a nagy vál­lalatok vezetéséhez, hiányzik majd a tőkés kezdeményezése. öt év távlatából a napfénynél is világosabban látja a dolgozó magyar nép, hogy a szocializmus döntő fölénnyel rendelkezik a pro fit hajtotta anarchikus tőkéster- melés felett és csak a szocialista gazdálkodás biztosítja a leggazda­ságosabb termelés megszervezését, a szocializmust építő ország gon-' doskodik csak emberhez méltóan a dolgozókról. A tények beszélnek: a győri Wil­helm Pieck Vagon és Gépgyár például a felszabadulás után félig romokban hevert. Az akkori tőkés gazdálkodás nem is gondolt arra, hogy teljes egészében .újjáépítse, arról pedig szó sem esett, hogy fej­lesszék. Ma már a dolgozók a győri Yagongyárban is nagyszerű, új gé­pekkel harcolnak a többtermelés­ért és például a kéttonnás szov­jet légkalapács mintegy tiz há­zalókkal növeli a műhely kapa­citását. 1949 óta többszáz szovjet gépet, esztergapadot, horizontúit, csiszol ót, fogaskerékmegmunkálót, különféle automata, és félautomata gépet kaptak a győriek a Szov­jetuniótól s az új munkacsarnok­ban mar sokkal egészségesebb kö­rülmények között dolgozhatnak. A hódmezővásárhelyi Mérleggyár, a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár, az ötéves terv sok új gyára és üze­me mind azt bizonyítja, hogy a párt segítségével az államosítás után ipari fejlődésünk soha nem remélt és gondolt fejlődéshez juthat. A tőkés egyéni kezdeményezését felváltotta a dolgozó százezrek kez­deményezése. A tőkés viszonyok kö­zött, az államosítás előtt nem érvé­nyesülhetett a munkások alkotó és újító, ószszerűsítő kezdeményezése. A kapitalista viszonyok között el­képzelhetetlen volt, ami azóta meg­valósult: munkások tízezrei törik fejüket munkamódszerük megjaví­tásán, újításokon, amelyek a munka termelékenységét fokozzák. Öt év távlatából azt is világosan láthatjuk, hogy megdőlt, mégpedig alaposan a tőkéseknek az az «aggo­dalma», hogy a munkásság legjobb képviselői nem állják meg helyüket a vezetésben. Az államosítás után újtipusú szocialista ipari vezetők vették át a gyárak éjs üzemek irá­nyítását s ezek az újtipusú veze­tők nem trónolnak a párnázott ve­zérigazgatói szobák elérhetetlen ma­gasságában, hanem meghallják a munkások hangját, javaslatait, azo­kat felhasználják az irányításban és vezetésben. Az államosított gyárak és üzemek élére került dolgozók •megtanulták száz százalékig érvé­nyesíteni az egyéni vezetést, páro­sítva azt a legmesszebbmenő egyéni felelősséggel. Az államosítás után megváltozott a dolgozók életkörülménye, munka­körülménye, de óriási távlatok nyí l­tak meg iparunk fejlődése előtt is. Itt is a példák beszélnek legszeanr léltetőbban: a magyarországi tőké­sek nyolc év alatt, 1930—1938-ig 11 százalékkal emelték a gépgyártást. Mi a gépgyártás termelését az öt­éves terv végére 390 százalékkal emeljük, ez azt jelenti, hogy ahol 1949-ben egy gépet gyártottunk, ott most csaknem négy gép készül, öt­éves tervünk során végleg rendez­zük a gépgyártás tőkés tennelesé- ből adódott rendezetlenséget: a fel- folytatás a 2. oldalon.) „Felszabadulási Hét“ győzelmével köszöntsük felszabadulásunk ünnepét! | A Gyulai Harisnyagyár | dolgozói hétfőn reggel röpgyűlésen beszélték meg a Felszabadulási Hét jelentőségét, ahol újabb felajánlá­sok születtek. Tímár Miklósaié elv­társnő fejelő vállalta öt egység reszli harisnya megfejelését. Dan- dé Andrásné elvtársnő 97 százalékos minőségi eredményét 98-ta, Szabó Erzsébet láncoló ugyancsak 97-ről 98-ra, Tövisháti Sándorné orsózó 96-ról 98 százalékra növeli minő­ségi eredményét vállalása szerint. Veres Mária kötőnő árra tett válla­lást, hogy a Felszabadulási Héten selejtmentesen dolgozik. Japport Ferencné válogató egységének eme­lésére tett vállalást. Az üzem dol­gozói közül nyolcvannyolcan van­nak párosvereanyben. A «Novem­ber 7» brigád vállalást fett arra, hogy minőségét 75-rő.l 78-ra, »«Sza­badság» brigád 97-ről 98-ra, az «Elő­re» brigád 94-ről 96 százalékra, nö­veli. Március 23-án 6 órától 10-ig az orsózóban Tatár Mária 140, a te­jelőben Hajdú Erzsébet elvtársnő 210, a láncolóban Béla Ottóné 147, a javítóban Remeczki Erzsébet 148 százalékot ért el. A műszak máso­dik felében újabb eredmények szü­lettek. Az orsózóban Titár Mária 198 százalékos teljesítményt ért el. A fejelőben Hajdú Erzsébet 210, a láncolóban Csonka Józsefné II. 146, a javítóban Remeczki Erzsébet 148 százalékot teljesített. Az elért ered­ményekről a dolgozók hangoshír­adón és a Felszabadulási Hét ve.r- eenytáblájáról tájékozódnak. A leg­jobb eredményt elérőket rigmusok­kal népszerűsítjük az üzemben. Hiá­nyosság volt az, hogy hétfőn reg­gel, a műszak kezdésekor Tamás Jánosné szegélykötő és Dávid Gyu- láné javító késve érkeztek munka­helyükre, így ezzel akadályozták a többi becsületes dolgozó törek­vését abban, hogy a Felszabadulási Hét minden percét kihasználva győ­zelmére vigyük az első negyedévi tervünk teljesítését. Szeneit Eitel, üzemi párttitháv | Alföldi Kisvasút Az egykori nagybirtokosok érde­keit szolgáló kisvasút ma már a dolgozókat, a szocializmus építését segíti. Az Alföldi Kisvasút dolgo­zói a rájuk háruló feladat teljesí­tése érdekében azért, hogy dolgozó parasztságunknak, termelő.zövetke- zeteinknek mindenkor időben bizto­sítsák a termények elszállítását, verseny-szerződért kötöttek egymás­sal <;a legjobb szolgálathe'-y» cím­ért és páros versenyre hívták a kecs­keméti vonalfőnökség állomásait. A február havi értékelés Szerint Lu- dad állomás dolgozói 230, Kaszaper állomás dolgozói 175, Pusztaföld­vár állomás dolgozói 163 százalék­ban teljesítették tervüket. A Felszabadulási Héten a mim- kaverseny lendülete tovább emelke­dett. Az első napán pl. Kaszaper ál­lomásra a «Rákóczi» tsz-nek 18 ko- Ai kő érkezett, amelyet a mostani nagy munkaidő alatt is a tsz dol­gozói 40 perc alatt kiürítettek. így a vonat csupán 1 órát tartózko­dott az állomáson és azután újból megrakva másnap 11 kocsit továb­bítottunk a szövetkezethez. A «Rá­kóczi» tsz dolgozói ezzel a munká­jukkal újból példát mutattak szál­lítóinknak. Ezenkívül a beadásban, a mezőgazdasági munkákban is élen­járnak, ezt bizonyítja a község ver­senytáblája. Szabadkígyós állomás dolgozói sem maradtak le ebben a munkában. Az Útfenntartó "állatot és az állami tangazdaság részére ér­kezett szállítmányokat előzetes érte­sítés alapján az illetékesek 40 perc alatt ürítették ki. Mag János és Koosor (Mihály — aki egyébként tanácstag — így mutatnak példát üzemünk dolgozóinak, amikor a munka verseny váll állásnak eleget tesznek és segítik a vállalások tel­jesítésében dolgozó társaikat. Honfi Pál Alföldi Kisvrrsiit, llókrscsaht Mezőhegyesi Kendergyár | Nagy lelkesedéssel indult meg üzemünkben a Felszabadulási Hct, az eLső negyedéves tervünk leljesí- téséórt folytatott csalja. A legjobb eredményeket elérő dolgozókat a Felszabadulási Hét beindulásának reggelén zenés ébresztővel köszön­tötték zenekarunk tagjai. A '.eind.i- lás előtt röpgyű lést tartótunk, ame­lyen Huszár párttitkár elvtárs és Horváth István sztahánovista te­lepvezető elvtárs ismertette a dol­gozók előtt a Felszabadulási* Hét jelentőségét. Ezen a röpgy ülésen a dolgozók a már megtett vállalásaik mellett újabb vállalásokat tették, Merlák Márton elvtárs, az eddigi 10 kilós napi felajánlásához még 5 ki­lót, Bakos Erzsébet az eddigi 5 ki­lós vállalásához ugyancsak 5 ki­lót, Vasas Rozália 5 kilós felaján­lásához még 2 kilót vállalt. Var­ga Jánosné brigádja nevében Ígé­retet, tett arra, hogy a Felszabadu­lási Héfen jobb muhkát végeznek. A dolgozók vállalásai teszik lehe­tővé azt, hogy első negyedévi ter­vüket március 25-re, a határidő előtt 5 nappal befejezik. Különösen nagy .lelkesedést váltott ki dolgozó­inkból az, hogy a munkagépeken dolgozókat zenével köszöntötte ze­nekarunk. A Felszabadulási Hót jelentőségét az üzemi dekoráció is ünnepélyessé teszi. Dolgozóink csat­lakozva a Zsédely-mozgalomhoz, lá­váié minőségű anyag gyártásával biztosítják a szövőgyárakat. Csubái Etelka sztahanovista, Mezőhegyest Kendergyár, Befejeztük a cukorrépavetést Elvetettünk 10 hold zabot és 20 hold tavaszi árpát beresztsorosan és simavetéssel még 20 hold tavaszi árpát. A 40 hold cukorrépavetésün­ket 21.-re befejeztük. Tizenhato­dikéra az összes szántást befejez­tük. ötezer darab facsemetét is elültettünk. Dohányos Mihály, »Uj élet« tszcs. A területet felosztottuk egyénekre A minisztertanács határozata ál­tal megszabott határidő előtt elvé­gezzük a tavaszi munkákat. Pél- IdáuL a tavaszi árpa vetésével már­cius 15-ne 100 százalékban végez­tünk. Vállaltuk, hogy április 2-ra a kukorica kivételével mindent 100 százalékban elvetünk. Az elmúlt évben a munkaszer­vezés nem a legjobb volt nálunk. Kukoricánkat és egyéb növényein­ket csak egyszer kapáltuk meg. Így a termésünk is gyenge volt. Most a területet felosztottuk egyé­nekre. A munkából 68 női dolgozó is kiveszi részét. Egyénenként vál­laltok egy hold kukoricát, 400 négyszögöl cukorrépát, 400 négy­szögöl takarmányrépát. így bizto­sítjuk, hogy ezévben idejében el­végezzük a növényápolást. Fekete József, Gyulavári, »Felszabadítók Hagyatéka«. Traktoraink éjjel Nagy lendülettel kezdtünk hozzá a tavaszi munkák elvégzéséhez. El­vetettünk 142 hold árpát, 144 hold tavaszbúzát keresztsorosan, 50 hold zabot szintén keresztsorosan. Bor­sót 15 holdon vetettünk, a simitó- zást pedig 480 holdon végeztük el. Az őszön a területünk 800 hold­Asszonyok szórt Nálunk, a »Béke« termelőcsoport­ban a tavaszi munkák szépen ha­ladtak. Az árpa, zab, borsó, mák, saláta és minden aprómagvak már el vannak vetve. A búzára a fejtrá­gyát is elszórtuk. Harminc asz- szony egy nap alatt 72 hold gya­pot alá szórta el a műtrágyát nappal szántanak ról 3400 holdra szaporodott. De a vetőmagot csere útján biztosítot­tuk. Kukoricát árpáért, zabért cse­réltünk. A traktoraink éjjel-nappal szántanak, minden percet kihasz­nálunk, hogy a tavaszi munkákat határidőre elvégezzük. Stiblő János, Szentetornya. ók a műtrágyát februárban. Márciusban 16 a&z- szony fejenként 287 kg fejtrágyát szórt el a búzára. Csoportunkat az orosházi »Kossuth« tsz ver­senyre hívta ki az egészéri mun­kák elvégzésére. Sasvári F«rencné, Orosháza, »Békés tszcs.

Next

/
Thumbnails
Contents