Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-19 / 66. szám

\Jil\oKsai&lc Piepe 1953 március 19., csütörtök Milliók Klement Gottwald elvtársat „Szilárdan és újabb győzelmek felé visszük elére Gottwald elvtárs zászlaját“ A »Rudé Právo« vezércikk©* Prága. (MTI) Valamennyi csehszlovák lap vezércikkben bú­csúztatja a púit és a köztársaság szeretett vezérét, a béketábor első csehszlovákiai harcosát. A »Rudé Právo«, Csehszlovákia Kommunista Pálijának Központi lapja »Szilárdan és újabb győ­zelmeik felé visszük előre Gptt- wald elvtárs zászlaját« című ve­zércikkében a többi között a kö­vetkezőket írja: A Gottwald elvtárs halálával ért pótolhatatlan veszteség mi­att határtalan bánat tölti el ha­zánkat és népünket. Velünk együtt mélyen gyászolja őt az egész békeszerető világ, élén a szovjet néppel. Körünk történetének lapjaira, melyet büszkén nevezünk sztá­lini korszaknak, Klement Gott­wald elvtárs neve úgy fog bevé­sődni, mint a munkásosztály és az egész dolgozó nép boldog éle­téért küzdő lánglelkü harcos neve. Gottwald elvtávs szilárdan állt tanitói, Lenin és Sztálin mellett, alkotó módon alkalmazta viszo­nyainkra a marxizmus- Ieniniz­mus tanítását. Szocialista életünk alapjai, me­lyeket Gottwald elvtárs teremtett meg, szilárdak, szilárd és osztha­tatlan a párt, amelyet Gottwaid elvtárs kovácsolt ki, szilárd és egyenes az az nt, amelyen ben­nünket vezetett. Keserűen csalódnak ellensége­ink — hangsúlyozza befejező ré­szében a »Rudé Právo« cikke, — ha azt hiszik, hogy Gottwald elvtárs fájdalmas elvesztése meg­bénítja sorainkat. Még szilárdab­ban fogunk munkálkodni szocia­lista hazánk építésén, még meg- bonthatatlanabb lesz egységünk és még jobban felzárkózunk Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága köré, még szorosabban tömörülünk nagy vé­dőpajzsunk és barátunk, a Szov­jetunió köré, még eltökéltebben fogunk hazánk szocialista céljai felé haladni, még keményebb kéz­zel fogjuk szétzúzni a kártevő­ket és az ellenségeket. A csehszlovák lapok a «ehszlo­vák közélet vezető személyiségei­nek, munkásoknak, parasztoknak, tudományos dolgozóknak és írók­nak leveleit közük. Ezekben az írásokban kifejezésre jut a cseh­szlovák nép eltökélt szándéka, hogy maradéktalanul teljesíti Gottwald eflvtárs hagyatékát. A csehszlovák nép fájdalmában osztoznak a béketábor országai­nak népei is. A «Rudé Právo» Borisz Polevoj: «A Szovjetunió hűséges barátja» című cikkét; Alekszej Szurkov szovjet író: «Szívemben örökké megmarad em­léke» című cikkét; Alekszandr Berdun, a .«Prága felszabadításá­ért» érdemrenddel kitüntetett volt szovjet katona levelét közli. Rész­leteket közöl a lap a «Szabad Nép» március 16-i számában «GottwaH elvtárs a csehszlovák Ó3 a magyar nép barátságának ko­vácsa» címmel megjelent cikkből, valamint közfii Walter TTlbricht- nak, Németország Szocialista Egy- sőgpártja főtitkárának cikkét. fl Szovjetunió és a Kínai Képköztársaság kormányküldöttsége Klemen! Gottwald ravatalánál PRÁGA. (TASZSZ) Március 17-én délután 5 órakor N. A. Bulganyinuak, a Szovjetunió mar sálijának, a Szovjetunió mi­nisztertanácsa első elnökhelyettesének vezetésével a Klemen t Gottwald elvtárs temetésére érkezett szovjet kormányküldöttség koszorút helyezett el a prágai várban Klement Gottwald ra­vatalánál. A koszorú szalagján a következő a felirat: «A népi demokratikus Csehszlovákia nagy megalapítójának, a Szovjet­unió hűségéé barátjának, Klement Gottwald elvtársnak — a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságától, a Szov­jetunió minisztertanácsától és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségétől.» A koszorú elhelyezése után N. A. B cigányán, a Szovjetunió marsallja, M. A. Jastznov, N. M. Pegov, A. J. Bogomolov és A. Z. Kobuílov altábornagy állt díszőrséget. Röviddel ezután megjelent a tetemben a kínai kormány­küldöttség: Csou En-Laj, a Kínai Népköztársaság népi közigaz­gatási tanácsának elnöke, Kuo Mo-Zso éa Tan Hszi-Lin. Koszo­rút helyeztek el, majd felváltották a szovjet kormányküldötteé- gj&t a díszőraégben. VARSÓ. (PAP) A Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Lengyel Népköztársaság minisztertaná­csa képviseletében küldöttség vesz részt Klement Gottwald elv- társ temetésén. A küldöttség vezetője Boleslaw Bierut, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának elnöke, a Lengyel Népköz- társaság minisztertanácsán alc elnöke. Az országgyűlés szerdal illése (Folytatás az 1. oldalról.) hatáság korhatára még magasabb. Választójogi törvényünk módosítá­sával, a választójognak a 18—20 éves korosztályokra való kiterjesz­tésével újabb százezreket vonunk be az alkotmányos jogok gyakorlá­sába. A választójog kiterjesztése a fiatat korosztályokra pártunk, kormányunk részéről elismerése an­nak, hogy ifjúságunk mindjobban helytáll a szocialista épitőmunká- t>an, a béke védelmében, de egyben buzdítás is, hogy iíjaink, leánya^ ink növeljék erőfeszítéseiket a ta­núi as, a termelés, a honvédelmi kö­telezettségek terén egyaránt. A törvényjavaslat legfontosabb •rendelkezése, hogy a jövőben kép­viselőt jelölhetnek a tömegszerve­zetek, az üzemek, gépállomások, állami gazdaságok, termelőszövet-v kezetek, a hivatalok, intézmények* dolgozói, valamint a fegyveres tes­tületeknél szolgálatot teljesítők; gyűlései. A képviselők jelölésének! ez a módja újabb lépés előre, olyan vívmány, amely a burzsoá-cteinio- krácia virágkorában is elképzelhe­tetlen volt. A széles dolgozó tömegeknek le­hetőséget nyújt arra, hogy nem­csak a képviselők megválasztásá­ban, hanem kiválasztásuknál is ér­vényesíthessék akaratukat. Ez a rendszer lehetőséget nyújt arra, Az országgyűlési választásokról szóló jogszabályok módosítására, vo­natkozó törvényjavaslathoz elsőnek Kádas István elvtára szólt hozzá. A javaslatnak arról a részéről szeretnék beszélni, amely választói jogot biztosít minden olyan ma­gyar állampolgárnak, aki 18. élet­évét a választás évének január hó első napja előtt betöltötte. A javas­lat törvényerőre emelkedésével több­százezer magyar ifjút és leányt ér az a megtiszteltetés, hogy szavát érvényesítheti az ország vezetésé­ben, irányításában. Páitunk és koimányunk, mióta népünk a Szovjetunió, a nagy Sztá­lin segítségével a szabadság és fel­emelkedés útjára lépett, minden er­kölcsi és anyagi eszközzel támo­gatja ifjúságunkat. Amíg a mi országgyűlésünk a Szovjetunió példáját követe©, leszál­lítja a választói korhatárt — hang­súlyozta Kádas István elvtárs —, addig a kapitalista országok ifjú­sága nem szavazhat, — semmi bete­hogy a legszélesebb dolgozó tömegek maguk közül képviselőnek jelöljék azokat, akik legjobban ki­tűntek a nép iránti odaadásban, a termelésben való helytállással, az állam iránti kötelezettségek teljesí­tésében. Páliunknak, kormányunk- pak ez a javaslata pontosan meg­felel annak a hatalmas aránya fej­lődésnek, ami népünk politikai ön­tudatában az elmúlt évek során végbement. Bizonyosak lehetünk abban, hogy dolgozó népünk —• élve törvényben szentesített jogá­val — olyanokat fog képviselőknek jelölni, akik magatartásukkal be­bizonyították, hogy hűségesek nép- köztársaságunkhoz, nagy pártunk­hoz, drága vezérünkhöz, Rákosi Má­tyás elvtárehoz. (Lelkes taps.) Tisztelt országgyűlés 1 A jogi bizottság javasolja az or­szággyűlésnek, hogy a törvényja­vaslat 7. paragrafusának 4. bekez­dését a következő szöveggel fo­gadja el: »7. paragrafus (4) a választóke­rület lajstromára a Magyar Füg­getlenségi Népfront Megyei (buda­pesti) Bizottsága a gyűlések által előterjesztett jelöltek közül tesz ja­vaslatot.« Kérem az országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot a bizottság módo­sításával fogadja el. (Taps.) szólása nincs az ország vezetévének ügyeibe, saját életének rendezésébe. Ezzel szemben a mi hazánkban az ifjúság soraiból nagy számban kerültek ki az állami és politikai élet különböző területednek vezetői és irányítói. De még többről van szó, nemcsak arról, hogy a dolgozó és tanuló ifjúságot nálunk bevonják a veze­tésbe. Ennél is fontosabb, hogy pár­tunk, kormányunk megteremti mind­azokat a feltételeket is, amelyek lehetővé teszik, hogy fiataljaink be is tudják tölteni azt a szerepet, Amelyet e jogok számára biztosíta­nak. Még egy évtizede sincs, hegy eb­ben az országban a középiskolákba járó tanuló ifjúságnak csak két és fél százaléka, az egyetemeken és fő­iskolákon tanuló fiatalok három és fél százaléka volt munkás és pa­rasztszülők gyermeke. Ma középis­koláink tanulóinak 66.7 százaléka, az egyetemeken és főiskolákon ta­nuló if jóságnak 56.7 százaléka mun­kás- és parasztszármazású. Szocializmust építő hazánkban minden ifjú előtt nyitva áll' a fel­emelkedés útja. Büszkén elmondhatjuk, hogy if­júságunk él is azokkal a tehető­ségekkel, amelyeket pártunk, kor­mányunk az ifjú nemzedéknek n-yujt. Az a tudat, hogy előtte biztos a jövő, hogy maga alakíthatja, ren­dezheti be életét, családot alapíthat, emberhez méltó szabad életet él­het, újabb és újabb hőstettekre ser- tenti. A törvényjavaslat, amely felett itt az országgyűlésnek döntenie kell, elismerés» ezeknek az eredmények­nek, elismerése annak, hegy ifjú­ságunk mind jobban betölti szere­pét, mindinkább a szocialista építés rohamcsapatává válik. Lfjóságunk — elsősox’ban a mun- káeifjúság úgy fogja legméltóbban megünnepelni április 4-ét, úgy fog­ja kifejezni köszönetét pártunknak, Rákosi elvtársnak, hogy mind ma­gasabb termelési eredményekké!, va­lóban roíiamcsapat módjára harcol a negyedévi terv teljesítéséért, a felszabadulási hét sikeréért. Lf jóságunk tudatában van annak — folytatta Kádas Lstván elvtárs —, hogy az építőmunka fokozott éber­séget követel. Népünk és ifjúságunk ellenségei, az amerikai imperialis­ták és fizetett ügynökeik, a belső osztályeltenség, a klerikális reak­ció, a jobboldali szociáldemokraták és a cionista banditák hazánk sza­badsága ellen törnek. Ezért az ed­diginél még éberebbek leszünk, a hibák és építőmunkánk akadályai mögött az ellenséget megkeressük és leleplezzük, bárhol is garázdálkod­jék. Mivel az országgyűlési választá­sokról ézóló törvény módosítására és kiegészítésére vonatkozó javaslat népi államunk demokratikus fejlő­dését elősegíti, hazánk felvirágozta­tását szolgálja, mind a magam* mind pedig ifjúságunk nevében el­fogadom. Sárfi Rózsi elvtársnő beszéde Az országgyűlés ezután áttért a kisdedóvásról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslatot Sárfi Rózsi előadó ismertette: Hazánk felszabadulása után ha­talmas feladatok álltak előttünk a gyermekvédelem területén. Fel kel­lett számolni a múlt rendszer bű­nös politikáját és. biztosítani kel­lett a gyermekek egészséges fejlő­désének, védelmének feltételeit. A hároméves terv keretében ál­lamunk hatalmas összegeket fordí­tott a gyermekvédelmi intézmények hálózatának megteremtésére. Ezen belül újjáépítettünk 1050 óvodát, 600 napköziotthont, 48 gyermek- otthont és több mint 20 gyermek- üdülőt létesítettünk. Döntő lépést jelentett óvodáink fejlődésében 19-18- ban az óvodák államosítása. Ötéves térvtörvényünk kimondja, hogy a dolgost» nép elsősorban a munkásosztály munkaképességének, családjának, egészségének védelmét szolgáló intézmények fejlesztésére és létesítésére 1080 íjjilltió forintot kell beruházni, ebből 173.5 milliót keli felhasználni az anya- és cse­csemő védelem keretében szülőottho­nokra, bölcsődékre, óvodákra. Övodfthálózatunk fontosságának megfelelően egyre nagyobb mére­tekben bővül, szélesedik. Az 1938-as évhez viszonyítva óvodáink száma majdnem megduplázódott. A minisztertanács február 8-án hozott határozata megszabja, hogy 1953 végére 80 ezerről 119 ezerre keli emelni az óvodai férőhelyek számát. Övodahálózatunk nagyarányú fej­lesztése sem teszi azonban lehetővé minden dolgozó szülő gyermekének elhelyezését. Ezért kora tavasztól késő őszig a nagy mezőgazdasági munkák idejére a falvakban nyári Hazánkban a felszabadulás óta egész sor kiváló dolgozót — mun­kásokat, parasztokat, tudósokat, mérnököket, katonákat és máso­kat — tüntetett ki a párti és a kor­mány — mondotta többi között az előadó. Legjobb bányászaink, kohászaink, épitömünkásaink, élen­járó mezőgazdasági dolgozóink mel­lén ott csillagnak a népköztársaság rendjelei és érmei. Falun és váro­son, bármerre járunk, ma már min­denütt olyan élenjáró emberekkel találkozhatunk, akik büszkén hord­ják népi államunk kitüntetéseit, akiket köztisztelet és társadalmi megbecsülés övez. Egyre nagyobb azoknak a száma, akik kiemelkedő teljesítményekkel kiérdemlik pár­tunk és kormányunk elismerését. A fejlődés ©zen a fokán már nem fe­lel meg a kitüntetések régi rend­szere. A törvényjavaslat kétféle kitün­tetési sorrendet állapít meg. Egyik: polgári személyek számára. Másik: katonai személyek számára. napköziotthonok felállításáról gon­doskodik kormányzatunk. Ezekben az intézményekben 61 ezer gyerme­ket kívánunk elhelyezni 1953-ban. A kisdedóvásról szóló törvény­javaslat végrehajtása — folytatta Sárfi Rózsi — nagy és felelősség­teljes feladatot hárít közoktatásunk­ra az óvónőképzés terén is. Az elmúlt rendszer négy óvónő­képzőjével szemben népi demokrá­ciánkban 22 képzőben - három évig tanulnak a növendékek. A 22 há­roméves óvónőképzőn kívül hat egyéves és 19 délutáni tanfolyamon tanulnak a jövő óvónői, összesen. 4119-en. Óvodáink megtisztelő feladata, hogy az eddiginél eredményesebben érvényesítsék a szovjet nevelési ta pasztalatokat, módszereket, azokat a módszereket, amelyekkel a Szov­jetunióban a világ legnagyszerűbb ifjúságát és dolgozóit nevelik. A benyújtott törvényjavaslat cél­ja kialakítani az újtipusú embert, aki elért eredményeinkét tovább­fejleszti, munkálkodik hazánk, né­pünk ragyogó jövőjének építésén, aktiv harcosa lesz a nemzetköziség nagy eszméinek, az egész világ dol­gozói szabadságának. Epitője lesz azoknak a nagy eszméknek, a,me­lyeket az emberiség halhatatlan­jai, Marx-Engels Lenin és Sztálin hagyott ránk örökségül. Sárfi Rózsi végül a kulturális bi­zottság által javasolt két módosí­tást ismertette. A polgári kitüntetéseket a tör­vényjavaslat az alábbi sorrendben és szövegezésben javasolja: 1. A Magyar Népköztársaság Ér­demrendje. 2. A Munka Vörös Zászló Ér­demrendje. 3. Munka Érdemrend. 4. »Szocialista Munkáért«-érdom- érem. 5. Munka Érdemérem. A katonai kitüntetéseket a tör- vényjavas! at a következő sorrend­ben és szövegezésben javasolja: 1. A Magyar Népköztársaság Ér­demrendje. 2. Vörös Zászló Érdemrendje. 3. Vörös Csillag Érdemrend. 4. »Kiváló Szolgálatért« Érdem­érem. 5. Szolgálati Érdemérem. Németh Lmre előadói beszéde után egyhangúlag elfogadták az egyes kitüntetések alapításáról szóló tör­vényjavaslatot, majd az oiszágg^ ú lés az elnöklő Rónai Sándor jt vaslatára bevárta ülésszakát. Kádas István elvtárs beszéde Németh Imre elvtárs beszédéből

Next

/
Thumbnails
Contents