Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-14 / 62. szám
r --------------N M arx Károly halálának 70. évfordulójára Tartsuk be a vetési határidőket V._____________________________J Ál MD P B É KÉ SMEGYEI PÁRTBI ZOTT SÁGA N A K LAPJA 1953 MÁRCIUS 14, SZOMBAT 4ra SO fiitér. IX. ÉVFOLYAM, B2. SZÁM A proletárnemzetköziség legyőzhetetlen sztálini lobogója Ezekben a fájdalmas napokban, melyek mély gyászba döntik a világ minden dolgozóját, minden szabadságszerető népét, százmilliók tekintete fordul a felszabadító Szovjetunió fővárosa, a ragyogó Moszkva felé. Mindnyájunk gondolatát eltölti a fájdalmas veszteség, amely szeretett Vezérünk, nagy tanítónk, Sztálin elvlárs halálával ért bennünket; mindnyájunk gondolatát eltöllik az ő tanításai, az ő hagyatéka. A rokonszenvnek, az együttérzésnek és a részvétnek valóságos tengere árad a világ minden sarkából a Szovjetunió oly súlyos veszteséget szenvedett dolgozó népe felé. A részvétnek és együttérzésnek ez a soha még nem látott megnyilvánulása minden szónál ékesebben bizonyítja, milyen mély és őszinte, milyen bensőséges volt az a viszony, mely a haladó emberiséget a Szovjetunióhoz fűzte; milyen határtalan az egyszerű emberek szereteie nagy vezérünk, Sztálin iránt. Joszif Visszárionovics Sztálin a mi egész korunk legbölesebb vezetője és tanítója volt. A legszélesebb tömegek szokták meg, hogy minden nehéz helyzetben, minden komoly fordulat előtt az ő bölcs szávait, az ő biztos kezének úlmütatását figyeljék és kövessék. Az oszlályharcos proletariátus gondolkozását ő formálta és cselekvését ő alakította ki. Tőle tanultuk az új típusú lenini-sztálini párt építését, az imperialista elnyomás ellen vezetett proletárfelszabadító harc taktikáját és stratégiáját, ö dolgozta ki és valósította meg a szocializmus építésének terveit; ő oldotta meg a szocializmusból a kommunizmusba való átnövés problémáit. Az ő tanácsai alapján építik szocialista jövőjüket a népi demokráciák kommunistái. Ő öntött belénk bátorságot és kitartást minden történelmi fordulat idején és ő hívta fel szakadatlanul figyelmünket arra, hogy óvjuk mint a szemünk fényét a marxi-lenini eszmék tisztaságát és lobogtassuk magasan a proletár- nemzetköziség zászlaját. Sztálin elvtárs sokoldalú forradalmi működésén vörös fonalként húzódik keresztül a prole- Iárnemzetköziség nagy, győzelmes gondolata. «A Szovjetunió munkásosztálya — mutatott rá Sztálin elvtárs — nemcsak azért erős, mert harcaiban kipróbált lenini . pártja van, továbbá nemcsak azért erős, mert a dolgozó parasztok milliós tömegei támogatják. Erős még azért is, mert az egész viliig proletariátusa támogatja és segíti. A Szovjetunió munkásosztálya a világproletariátus része, élcsapata, köztársaságunk pedig a világproletáriátus édes gyermeke. Nem kétséges, hogy ha a tőr kés országok munkásosztálya Stem támogatta volna, altkor g»em tudta volna megtartani a hatalmat, nem biztosíthatta volna a szocialista építés feltételeit, következésképpen nem érhette volna el azokat a sikereket, melyeket «elért. A Szovjetunió munkásosztályának a tőkés országok munkásosztályához fűződő inter- nacionáüs kapcsolatai, a Szovjetunió munkásainak a világ munkásaival való testvéri szövetsége a szovjet köztársaság erejének és hatalmának egyik sarkköve». Erre a gondolatra Sztálin elvtárs szakadatlanul visszatért és igyekezett minden kommunistának, a proletárfelszabadulás minden harcosának szívébe vésni. Minden oldalról megvilágította s különösen kiemelte a proletár- nemzetköziségnek azt a szerves kölcsönhatását, mely a Szovjetunió és a világ proletariátusa között fennáll. Sztálin elvtárs fáradhatatlanul tanította a világ munkásságát arra, hogy mindvégig hű maradjon a proletárinternacionalizmus ügyéhez, az egész világproletariátus testvéri szövetségének ügyéhez. «Internacionalista az — mondotta J. V. Sztálin —, aki fenntartás nélkül, ingadozás nélkül, feltételek nélkül kész megvédeni a Szovjetuniót, mert a Szovjetunió a forradalmi világmozgalom bázisa, ezt a forradalmi mozgalmat pedig lehetetlen védelmezni és előbbre lendíteni, ha nem védelmezzük a Szovjetuniót. Mert, aki a világ forradalmi mozgalmát a Szovjetunió megkerülésével és a Szovjetunióval szemben szándékozik védelmezni, az a forradalommá! kerül szembe, az okvetlenül a forradalom ellenségeinek táborában köt ki». A világ kommunistái felismerték a proletár,íiemzetköziség döntő jelentőségét az imperialisták ellen vívott nehéz harcokban. Mindannyiunk véleményét fejezte ki Mao Ce-tung elvtárs, a nagy kínai nép felszabadító harcának vezére, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusát azzal üdvözölte: »Lenin és Sztálin neve az a zászló, amely előre vezeti az egész földkerekség dolgozóit. A Szovjetunió Kommunista Pártja példakép az összes kommunista és munkáspártok számára». A Sztálin nevelte szovjet kommunisták példáján tanultuk meg azt is, hogy a legjobb munkát a proletárnemzetköziség és az emberi haladás érdekében akkor végezzük, ha saját hazánk dolgozó népének ügyét védjük jól és következetesen, ha saját hazánkban visszük diadalra a dolgozó nép ellenségeivel szemben a harcot. Megtanultuk Sztálintól, hogy a hazafiság és proletárnemzetköziség elválaszthatatlan egységben és kölcsönhatásban fonódik ösz- sze és a kettőnek e kölcsönhatása új erő forrása, új győzelmek serkentőjévé válik írta: RÁKOSI MÁTYÁS A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa eleven és meggyőző illusztrációja volt annak, hogy a kommunista és munkáspártok a proletárinter- naciolanizmuslegyőzhetetlen sztálini zászlaja alatt milyen komoly sikereket értek el és milyen hatalmas erőt képviselnek. «Ha az eszme meghódítja a tömegeket, anyagi erővé válik» — hirdette Marx. Nos, a munkásnemzelközi- ség eszméje tíz- és százmilliókat hódított meg s motorjává vált világszerte a tőkés elnyomás és kizsákmányolás elleni felszabadító harcnak. A kapitalista országok kommunista pártjai vezetőinek fogadalma — hogy soha nem engedik, hogy országukat a felszabadító Szovjetunió elleni harcija vigyék — a népek elszántságának adott kifejezést s a cselekvő proletár- nemzetköziség lelkes megnyilvánulása volt. A népi demokrácia országai testvérpártjának küldöttei a XIX. kongresszuson arra mutatlak rá, hogy felszabadulásukon túl mennyit köszönhetnek a Szovjetuniónak, Sztálin elvtársnak és hogy milyen óriási az a segítség, melyet számukra a Szovjetunió minden sikere, példája, támogatása jelent. Ugyanezt mondották el a legkülönbözőbb példákkal alátámasztva a kapitalista, a gyarmati országok kommunistáinak küldöttei is. A XIX, kongresszus hatalmas, világméretű demonstrációja és megnyilvánulása volt a proletár- internacionalizmusnak, (mutatta, hogy ez a szellem elevenen él a dolgozó százmillióknak szívében s új tettekre, új győzelmekre serkenti őket Ebben a szellemben fűtötte a világszerte harcoló kommunista pártok képviselőit, akik lelkesen és egységesen tömörültek ' a Szovjetunió Kommunista Pártjának szeretett vezére, a nagy, a bölcs Sztálin köré. Sztálin elvtárs ezen a kongresz- szuson, ahol utoljára adatott meg neki, hogy az egész világ dolgozóihoz szóljon — beszédének központjává újra a proletárnemzetköziség eszméjét tette meg. A nagy vezér rámutatott arra, hogy, a Szovjetuniónak mindig szüksége volt és szüksége is lesz a határokon túli testvéri népek bizalmára, rokonszenvére és támogatására. «Érthető — mondotta Sztálin elvtárs —, hogy pártunk nem maradhat a testvérpártok adósa és neki is támogatnia kell őket, valamint népeiket a felszabadulásért vívott harcukban, a béka megvédéséért vívott harcukban. Mint ismeretes, pártunk így is jár el. Miután pártunk 1917-ben kezébe vette a hatalmat és miután reális intézkedéseket tett a tőkés és földesúri elnyomás megszüntetésére — a testvérpártok képviselői pártunk merészségén és sikerein fellelkesülve, a világ forradalmi és munkásmozgalma «rohambrigádjának» nevezték el pártunkat. Ezzel azt a reményüket fejezték ki, hogy a «rohambrigád» sikerei meg fogják köny- nyíteni a kapitalizmus jármában sínylődő népek helyzetét. Azt hiszem, pártunk beváltotta ezeket a reményeket...» Sztálin elv társ e szavait, a proletárnemzetköziségnek e ragyogó megnyilvánulását, melyben hazánkat, a magyar népi demokráciát is a világ forradalmi és munkásmozgalmának új (rohambrigádjai» között említette, mélyen szívébe véste világszerte minden kommunista. Az ellenség most azt reméli, hogy elemycdünk a nagy csapástól, e szörnyű veszteségtől, amely az egész haladó emberiséget érte. Az ellenség nem tudja, hogy a százmilliók egyesülő bánata és részvéte nem a gyengeség forrása, hogy belőle nem csüggedés ered. A haladó emberiség legjobbjainak százmilliói közös őszinte bánatának, mélységes gyászának és részvétének ilyen megnyilvánulása az együvé- tartozás, az egység imponáló és tiszteletet parancsoló demonstrációja. Belőle nem gyengeség, hanem új erő fakad. Uj erő, mely még jobbad tömöríti a világ dolgozóit a felszabadító Szovjetunió körül és még izmosabbá teszi a harcban edzett kezeket, hogy szilárdan vigyék tovább előre, új győzelmekre a sztálini proleiár- uemzetköziség büszke' zászlaját. Ez az érzés és ez a tudat mélyen áthatja a magyar dolgozó népet. Évszázadokon át a magyar nép nehéz küzdelmet vívott szabadságáért és függetlenségéért. Mint a költő mondja, legjobbjaink elhullottak a szabadság véres zászlai alatt, a hosszú harcban. Hazánk szabadságát, nemzetünk függetlenségét csak a Sztálin elvtárs nevelte Szovjet Hadsereg győzelme hozta meg. Modern történelme folyamán népünk először szívja a szabadság levegőjét, rendelkezik az új élet minden javával, s az átalakítás nagy művét viszi végbe. Mindezt a Szovjetuniónak, a nagy Sztálinnak köszönhetjük. Ez a tudat a nagy Szovjetunió, a szeretett Sztálin iránti szakadatlan hála és szeretet forrása népünkben. Sztálin elvtárs baráti segítsége, bölcs tanítása tette lehetővé, hogy felépítsük harcos pártunkat, a Magyar Dolgozók Pártját, hogy megdönthettük a tőkések, a kizsákmányolók uralmát hazánkban, ö segítette talp- raállani rombadőlt országunkat, ő védett meg bennünket a ránk acsarkodó imperialisták támadásaival szemben, ő vezette vissza népünket a szabad, haladó nemzetek megbecsült családjába. Neki köszönhetjük, hogy most békésen, bizakodva építhetjük boldogabb szocialista jövőnket. A magyar dolgozó népben kitörölhetetlenül él és egyre inkább elmélyül annak tudata, hogy minden eredményünk, minden sikerünk kiindulása és megvalósulása elválaszthatatlanul összefügg a felszabadító Szovjetunió, a nagy Sztálin segítségével. Nincs szabad életünknek olyan területe, ahol ez meg ne nyilvánulna. És minden sikerünk, minden eredményünk csak növeli szabad nemzetünk köszönetét és háláját a Szovjetunió és a magyar nép legdrágább barálja, Sztálin iránt, felszítja és elmélyíti dolgozóinkban a sztálini proletárnemzetköziség szellemét és tudatát. i Minket őröltre a Szovjetunióhoz köt a hála, a köszönet és az elvek közössége: most még szorosabbra fűzi e kötelékekét a közös csapás, a közös bánat, a közös gyász. Nemcsak nálunk, de világszerte ugyanez az érzés tölti el a dolgozó milliókat. A mi városaink és falvaink dolgozói szeretett vezérünk halála alkalmával megfogadják, hogy még egységesebben sorakoznak fel a Magyar Dolgozók Pártja mögé, még áldozatosabban építik szocialista jövőjüket. De azt is megfogadják, hogy az elszakíthatatlan kötelékeket, melyek eddig felszabadítójukhoz, a nagy Szovjetunióhoz fűzték, még szorosabbá, még bensőségesebbé teszik, hogy még hűbb katonái lesznek a világot átfogó hatalmas békefrontnak. S még hívebben harcolnak a prole tárnemzetköziség sztálini eszméjének győzelméért. Nincs erő a világon, amely megállíthatná a haladó emberiség fejlődését. Mindnyájunk szeretett vezére, nagy tanítónk, sikereink ihlelője eltávozott közülünk: de megmaradt korszakalkotó, legyőzhetetlen műve. Itt van a hatalmas, kipróbált és harcokban acélozott Szovjetunió Kommunista Pártja, a lenini-sztálini politika tántoríthatatlan folytatója. Itt tömörül körülötte a testvéri kommunista és munkáspártok egész gárdája. S a szovjet népben, a 800 milliós egységes és hatalmas szocialista táborban, az egész haladó emberiségből tovább él, ihleti meg a népeket és vezeti őket előre Sztálin forradalmi alkotó szelleme. A proletárnemzetköziség győzelmes zászlója alatt bizton haladnak a (népek a nagy cél, a szocializmus, a kommunizmus megvalósítása felé. (Megjelent a »Pravda« március 124 és a Szabad Nép március 13-f számá ban.)
