Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-01 / 51. szám
1953 március 1-. vasárnap 3 ViUaí&aiok Hépt lit a §ztahanovi§ta oklevélig vannak. Farkas elvtárs a műszak Damjanieh-utca 9. A ház inkább falusi, mint városi tipusu. Jelenlegi tulajdonosának, özv. Baukó- nénak és elhunyt férjének sokat kellett küzködni, amíg össze tudták hozni a házikó árát. Horthyek idejében öt gyereket neveim és csáládiházat is szerezni, hosszú évtizedekre volt szükség. De még igy is igen kevés dolgozónak sík©-1 riilt. Földből, sárból építették a házat. Az ilyen házak lakói sohasem lehettek megbecsült emberek a múltban. Áru volt az ember, az erő, méghozzá nagyon olcsó, özv Baukónó nem is tudta, mikor a negyvenes évek elején meghalt a férje, hogyan is tartja el majd a családot. Szovjet földön abban az időben vívta élethalálharcát a hitleri fasisztákkal a haladó emberiség reménye, a Szovjet Had sereg. De hát a dolgozó parasztasszonyok keveset tudtak abból érteni. A családi gond, meg a főzőkanál, a robotmuaka lekötötte minden idejüket. A dolgozó parasztasz- Ezonvokhoz azonban aüg-alig jutott el valami a politikából. így Ba ukónó sem tudta, hogy a Vörös Hadsereg győzelme azt is jelenti, hogy két lánya majd a legmegbecsültebb emberek közé tudja magát felküzdeni. Hiszen a leány, a nő az még a megalázottnál is megalázottabb volt az úri Magyar- országon. Félmunkabért meg háromnegyedet kapott. Üggyel, bajjal, gonddal mégis csak felnevelődtek a fiúk is meg a lányok is. Még hozzá a két lányból nem is akármilyen ember lett. Szóval az úgy történt, hogy Jutka, a fiatalabb lány is 1948 októberében bekerült dolgozni a békéscsabai,, J’amntszövő üzembe. Alig múlt el akkor még 15 éves. Fürgén mozgó gyerek lányka volt. Hatheti tanfolyam után négy gépen kezdte meg, mint önálló szövőnő, a munkát. Bekapcsolódott az üzem ifjúsági szervezetének munkájába is. Itt sokat hallott arról, hogy a többtermelés mennyire hozzájárul a dolgozók életének megjavításához, hazánk megerősítéséhez, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításához. De ő akkor még csak azt tartotta szem előtt, hogy többet akar keresni. Több pénzt. Szorgalmasan eljárt a pártnapokra, DISZ gyűlésekre. A gyűléseken hallott beszédekből mindjobban felismerte, hogy nem elég csak a pénzért dolgozni. Előre kell látni a jövőbe. Aki csak a pénzéit dolgozik, abból nem lesz jó munkás, csak ideig-óráig. De aki előre néz, előre lát, az állandóan tudja emelni a termelést. Még jobban megerősödött nála ez a gondolat, amikor bekapcsolódott a népnevelő munkába is. Olvasott, tanult, hogy helyesen meg tudja magyarázni a soronlevő feladatokat. kiig arra készülődött, hogy másokat neveljen, addig ő maga is nevelődött, látóköre mind szélesebbé vált. Pártcsoportokon, DlSZ-gyűlése- ken, termelési értekezleteken, a hallottak alapján, mindjobban felismerte; ha többet akar termelni, műszakilag is tanulni kell. Szorgalmasan tanult. Megismerkedett a szövőgépek alkatrészeivel, megtanulta azt is, hogyan kell a "ki sebb hibákat kijavítani. Mikor ezt felismerte, eljárt a sztahanovista iskolába. A sztahanovista iskola után, új erővel, több tudással fogott munkához. Ezután már hat, majd nyolc gépen dolgozott. Emelkedett a termelési átlag, de a munkaszervezés körül még hibák voltak. Nem tudta saját munkáját jól megszervezni, kissé magára is volt hagyatva. Az elért eredménnyel sohasem volt megelégedve pedig akkoriban már a jó termelők között emlegették nevét az üzemben. — Mi az oka, hogy nem tudok többet termelni? — töp- rengeti magában. Fáradtra futkosta magát a gépek között mégsem tudta a hiba okát megtalálni. Egyszer aztán elmondta Farkas Károly elvtársnak, hogy milyen problémái kezdetével már figyelte, hogyan fog munkához Baukó Judit. Mindjárt látta, hogy itt van a hiba. Az elvtársnő sorra vette a gépeket. Egyik helyen az elszakadt szálakat kellett összekötni, a másik hejyen az ütőkar-szijon kellett húzni. Ahol feszes volt az anyag a gépen, ott pedig a súlyozást könnyítette meg. Míg ezeket a műveleteket végezte, addig azok a gépek is álltak, amelyeknek semmi hibájuk nem volt. — No, látod, — mondta Farkas elvtárs. Ez a módszer nagyban gátolja a többtermelést. Akkor cselekszel helyesen, ha előbb sorra megvizsgálod a gépeket. Amelyiken nincs igazítani való, azt indítsd meg előbb. Min dig azt inditsd utoljára, amelyiken a legtöbbet kell javítani. Mig a hibákat javítod, addig a rendbon levő gépek termeljenek. Ettől az időtől felismerte; -*- 6 erről a pártcsoport értekezleteken is beszélgettek — műszakváltás ©lőtt körülnézni a gépeket és megállapítani, hogy melyik gépnek mi a baja, az előző műszakban dolgozótól megérdeklődui, melyik gép hogyan dolgozott, milyen hibák akadályozták a zavartalan működést, — ez a helyes munkamódszer. Most már nem tere-ferével töltötte ©1 a félórákat, meg a háromnegyed órákat műszak váltásig, mint régente, hanem Ilement a,z üzembe és megbeszélt© a problémákat, figyelemmel kisérte a gépek működését. Mikor átvette a műszakot, altkor már tisztában volt vele, melyik gép, hogy működik, így sok hibát meg tudott előzni, ami a termelést hosszabb, vagy rövidebb ideig gátolhatta volna. Jó munkájának feredménye, hogy 1952 tavaszán tagjelöltnek javasolták az egyik taggyűlésen. Fel is vették. Augusztus elsején pedig megkapta a sztahanovista oklevelet. Nővére pedig már régebb idő óta a sztahanovista jelvény boldog tulajdonosa. Szula Imre. Szeminárium Február végi este van. Lanyha szél fúj már napok óta s olykor-olykor megzörgeti a vésztői házacskák ablakait. A községi tanács redőnyös nagy ablakaiból hívogatóan árad ki a világosság s a rádióból vidám muzsikaszó hallatszik ki. A szeminárium hét órakor kezdődik, de a hallgatók már hat óra után jönnek. Leülnek, csöndben olvassák jegyzeteiket, vagy magyarázzák egymásnak az anyagot. Ágoston Károly pedagógus, a DISZ-szervezet szervező titkára az előadó. Már fél hét után néhány percoel ő is itt van, nézegeti a jegyzeteket, ha esetleg hibákat talál ldjavílja és türelmesen pedagógusi tudásával megmagyarázza többször is, hogyan helyes a jegyzetelés. Szerelik a hallgatók a mindig vidám, mosolygós DISZ-litkárt—, mert mindig készségesen segít a tanulásban, de ugyanakkor szigorúan megköveteli a szorgalmas tanulást Is. Tizenöt hallgatóval megkezdődött az oktatás a politikai iskola II. éves évfolyamán — ma már 30 -35 hallgatója van. A hallgatók túlnyomó többsége dolgozó parasztdalai, DISZ-lagok. Nincs lemorzsolódás, rendszeresen eljár minden hallgató a szemináriumokra, olyanok is kevesen vannak, akiket jegyzetelésre kellene noszogatni. A ma esti anyag: Pártunk parasztpolitikája. Az előadó felteszi a kérdést: — Hogyan élt a parasztság a múlt rendszerben? Hogyan harcolt a parasztság? Kicsit nehezen indulnak meg a hozzászólások, egyik-másik hallgató bizonytalankodva néz jegyzeteire, majd szomszédjára. Lassan azonban leküzdik azt a bizonyosfokú »jaj, én nem tudok semmit* érzést és néhány perc múlva szépen elkezdődül a szeminárium. A hallgatók egészen belemelegednek a parasztság harcának felidézésébe, melyet a múltban vívtak elnyomóik ellen. Legelsőnek a nyugodt, megfontolt Bagó Ilona elvtársnő szól hozzá: — Parasztságunk nagy harcokat vívott évszázadokon át a boldogságunkért, a felszabadításért. Láthattuk ezt a Dózsa-féle felkelésből is és a különböző megmozdulásokat a földért, a kenyérért. — Ezekre a megmozdulásokra azonban akasztás, karóba-huza- tás, később majd korszerűsített formája: csendőr-, rendőrsortűz, gumibot, börtön, kegyetlenkedés várt a dolgozó parasztokra, — egyenlíti ki Pardi Sándor dolgozó parasztfiatal. — Balog Ilona és Détár Erzsébet még hozzáteszi: — Láthattuk, hogy a parasztság egymaga nem tudta kivívni a függetlenségét, mert nem volt következetesen forradalmi osztály. Egy osztály van igazi forradalmi osztály: a munkásosztály. A megélhetésük a múltban kimondhatatlanul rossz volt. A ku- lák teljesen kizsákmányolta őket, robot munkát végeztetett velük. Nem volt földjük, kenyerük, néha napokig nem ettek. Ilyen volt a múlt, melyre keserűen emlékszik vissza minden dolgozó paraszt. Még igen sok kérdésre válaszolnak a hallgatók és észre sem veszik, hogy már 9 óra el is múlt. Azonban nem nyugszanak addig, amíg pontos választ nem kapnak kétségeikre, amíg a vitás pontok nem tisztázódtak teljesen. És amikor vidám, jókedvű beszélgetés közben hazafelé tartanak a szeminárium után, nemcsak érzik, de mondják is: Nagyon sokat tanultunk újra ma este. Nagyon hasznos és követő dolgokra vezet rá minden szeminárium. Bereezky Sándor tudósító, Vésztő. A pártbizalmiak jó munkájától is függ a tavaszi munka győzelme Nincs fontosabb feladat falun most, mint a tavasza munkák megkezdése. Az időjárás most kedvezőre fordult. A tetteken van a sor. Erről beszélnek a szeghalmi párt- bizalmiak is. Szeghalom termelőszövetkezeti község, ezért fokozottabb felelősség hárul a pártbizalmi- akra, a kommunistákra. A községi pártbizottság igen tevékenyen részt vett a tavaszi munkák előkészítésében. Még január végén összehívta a párt titkárokat és pártbizalmiakat, együtt megbeszélték, milyen feladatok várnak a kommunistákra a tavaszi munka előkészítésében. Ez a megbeszélés is feltárta, hogy u jó munka feltétele: alaposan kell ismerni a párt és a kormány határozatait, felkeli dolgozni azokat a pártcsoportok működési területére, mert csak igy indulhat sikeres harc megvalósulásukért. így fogott munkájához Baranya elvtárs pártbizalmi a halaspusztai állami gazdaságban. A növénytermesztésnél dolgozók most, hogy felbontották a területet, megfogadták; jobban dolgoznak, mint tavaly, ehhez nagy segítséget ad a pártbizalmi elvtárs. Uj módszerek alkalmazásáról beszél a pártcsoportban. Baranya elvtárs az újságból felolvasást tart és megtárgyalják, hogy ott az állami gazdaságban hogyan tudnák azt alkalmazni. A tavaszi munkák sikerének legfőbb követelménye az, hogy a párt- szervezetek valóban a munka moA tordai részen héifőn~k< A »Honvédő« tszos-bon már a mák vetését is megkezdték. A »Viharsarok« és az »Uj Elet« tszcs-k is hozzáfogtak a simítózáshoz. Az»Uj Alkotmány«-ban hétfőn, kedden elvetik a tavaszibúzát. A korai vetés a legjobb agrotechnika a tavaszibúzánál. A pártszervezetek »tavaszi munkák előkészítése mellett a munkaerő biztosításáról sem feledkeztek meg, az »Uj Barázda« tízesben két női gyapotbrigádot alakítottak, az »Uj Alkot-mány«-nál egy női brigádot alakítottak. Török Istvánná MNDSZ-tag szerint eddig sem ültek n tükör mellett, de ezután még jobban ki kell venni torjává váljanak. A pártbizalmiak adják munkájuk legjavát acél érdekében! Ne csak kéthetenként, a pártcsoportértetozleten. találkozzanak a hozzájuk beosztott elvtársakkal, hanem a napnak minden órájában beszéljenek arról, nem mindegy az, hogy egy héttel hamarabb, vagy később vetünk. Az idei vetésünk nemcsak nyári termésünket teszi függővé, hanem a jövőévi beadást is. Ahol a pártbizalmi elvtársak foglalkoztak a vetés megkezdésével, ott már vaunak eredmények. dden megkezdik a veiésf a részüket a munkából. Most kell előkészíteni a bő aratást. A pártbizalmi elvtársakra vár az á feladat, hogy behozzák azt a mulasztást, amit a tanács elkövetett. A tanács eddig úgy beszélj hogy »valószínű, lesz vetőmag«, igy tápot ártott az ellenségnek; és nem készítették elő a vetőmagot idejében a községben és ebből adódik az, hogy nincs száz százalékban biztosítva a község vetőmagszükséglete. Legyenek ezen a téren i« példamutatók a kommunisták óa bizonyítsák be, hogy van vetőmag, Szeghalmon is, csak fal kell tárni, ( Csepkó.) A „Bolsevik Párt útja“ kiállításról Nemrégiben egy szakmai tanfolyamon vettem részt, ahonnan szabadidőmben elmentem a Bolsevik Párt útja kiállításra, a régi »Magyar Királyi Kúria« volt épületébe. Először önkénytelenül az jutott az eszünkbe, hogy mennyi szenny-mocsok és bűn történt a »jog !-nak ebben a hatalmas fellegvárában. Az épület nem éppen biztató külsejű, de belülről ma már igen szép. Kellemes, friss, üde levegő árad benne. Ragyogó tisztaság. A teremben a a nagy Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának a kiállítása van. Sokan nézik meg a legnagyobb párt útjának kiállítását Ahogy teremről-teremre jártunk; néztük a képeket, szobrokat* grafikonokat, olvastuk egy-egy kép alatt a magyarázó szöveg ei, elénk tárult a párt minden harca. A kezdeti, még szervezetlen, do harcos idők évei, napjai, a sok névtelen, kevésbbé ismert munkás- körök, pártkörök, amelyek a nép ügyéért kiálltak, szenvedtek és harcoltak, tagjai közül sokan életüket áldozták a pártért Szinte átéltük az egész párt történelmét. Vannak egészen megható részei a kiállításnak, a nagyobbik rész miaga a megtestesült, helytállá» és elvhűség. A kiállításon megelevenednek a Nagy Honvédő Háború hosszú napjai, amikor a szovjet népben magasra csapott a hazaszeretet és az igaz ügyben való rendíthetetlen hit lángja. A szovjet nép hazaszeretete, példás önfeláldozása — mind, mind egv-egy része a kiállításnak. Ezek olyan élethű ábrázolások, annyira elevenek, annyira emberiek, hogy megértetik mindenkivel: mindenütt ott a párt, mindenütt ott van Sztálin, mindenütt a nép egységes akarala. így ér véget a háború. A háború utáni rész külön fejezete a kiállításnak. A háborút a komor, de őszinte számok mutatják, de a következőkben mind derűsebben szemlél az ember, a számok az eredmények tükörképei, egy nép békéért folyó hősies harcát tükrözik. A háború utáni helyreállítás megtörténj épülnek az új gyárait, az új üzemek, szemünk elé tárul a nagyszerű gigászi munka terve, a Davidov- féle természet átalakító terv, a hatalmas erőműveit, öntöző csatornáit, erdősávok, minden, ami a békés fejlődéshez, a szovjet nép boldog életéhez szükséges. Az utolsó termekben vannak a szovjet nép ma élő nagyjainak képei, azoké a szovjet embereké, akik már eddig is naggyá és legyőzhetettenné tették a szovjet embereket, akik sokmi]liá testvérüket áldozták más népek szabadságáért Én így értékelem ezt az igen szép, tartalmas kiállítást. Minden kép, minden szöveg egy-egy része a párt és a szovjet nép harcának. Ezt minden embernek látni kellene, hogy értse meg végre, mit kapott a szovjet néptől és azt, hogy lássa, mibe került az, hogy a szovjet nép azzá lehetett, amivé lett is. Aki ezt a kiállítást megnézi, annak könnyebb megérteni azt, amit sokan nem tudnak még megérteni. Szép volt, jó volt Köszönet érte pártunknak és kormányzatunknak. Patakfalvi István, Orosháza.
