Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-04 / 53. szám

1953 március 4,, szerda 3 UiUaísaíaU Hépt Miért maradt le a Tatarozó Vállalat terve teljesítésében és mit kell tennie? A békésmegyei Tatarozó és Építő Vállalat elmúlt évi tervét mind­össze 65.4 százalékra teljesítette. Mi gátolta a dolgozókat tervük teljesítésében? A vezetők szívesen hivatkoznak arra, hogy hol az épü­letei© mgyártó vállalat, hol pedig más vállalatok késleltették munká­jukat. Arra is szívesen hivatkoz­nak, hogy mintegy 50 munkahe Iyen végeznek a megyében tata­rozást, emelnek új épületet, óvodá­kat, iskolákat. kahelyre irányítják a dolgozókat. Miért? Azért, mert ugyanilyen az anyagellátásuk is. Az sem meg­Szerveisettebb munkát! Az alapvető hibák azonban nem ebben találhatók meg. A hiba oka mindenekelőtt az egyes munkaterü­leteken, a gazdasági és politikai vezetők gyenge* és tervszerűtlen) munkájából ered. A példátlan nem­törődömség akadályozza a vállala­tot a terv teljesítésében, amihez hozzájárul a munkaidő gyenge ki­használása. Mindez természetesen szorosan összefügg a munka szer­vezetlenségével, azzal, hogy a mű­szakiak nem eléggé előrelátók. Ez pedig mindjárt a központtól, Ta- raposilc Gyulától, a műszaki osz­tály vezetőjétől indul el. Ha ma beindítanak egy munkát, holnap, már leállítják és egy másik mun­lepő, hogy az egyik szarvasi mun­kahelyre tutajon kellett szäJlitani az anyagot az .építkezéshez, mert nem gondoltak az anyagellátásra az esős idő beállta előtt. — Oldja meg egyedül — hang­zott a központ »segítség©«. Hát miegoldottált. Ezialc a körülmények hozzájárul­tak azután ahhoz, hogy a munka­verseny is lanyhult és ami iftég jobban elvette a dolgozók kedvét az, hogy a munkavezetők hibá­jából sokszer kétszer is el kel­lett ugyanazt a munkát végezni. Ez előfordult az alapozásnál, de más munkáknál is. Fogadják meg a dolgozók bírálatát! Mit tettek mégis a munkaveze­tők, amikor hibájukra figyelmez­tettél! őket a dolgozók? Fölényes­kedtek, nem fogadták el a bí­rálatot^ Mondván: — Tudjuk mi mit csinálunk! Régen megtanultuk már mester­ségünket! —- És ami még szomo­rúbb, Meskó Lajos munkavezető a kétsopronyi építkezésen nem egy­ezer ledorongolja hangoskodva a dolgozókat. Nem is szeretnek mel­lett© dolgozni. És ilyesmi más munkahelyen is tapasztalható. Ka- luzsa Mihály, a kirendeltség veze­tője komoly liibát követ el, ami­kor nem ellenőrzi ezt és szemet huny fe'ette, mint ahogyan szemet huny Varga Mátyás igazgató elv­társ is, csali: futólag keresi fel az üb titkárral egyetemben a mun­kahelyeket. Ott egy kicsit »Matyi bátyám«-oznak és ez minden ellen­őrzés. Vájjon hogyan tudja igy a dolgozók munkafegyelmét meg­szilárdítani ? Sehogy! Kövessék a példamutatókat! Ha minden munkavezető úgy vé­gezné munkáját, mint Jenei József a mezőkovácsházi építkezésen, — a megye legjobb munkavezetője a Tatarozó Vállalatnál, — vagy Sza­bó László Sztahánovista munkave­zető, akik nem restellik a fárad­ságot és megmagyarázzák, ellen­őrzik a Brigádok munkáját,' akkor lennek meg is lenne az eredmé­nye, állandóan emelkedne a dol­gozók teljesítménye. Molnár Mi­hály és Kovács Mihály brigádja nemcsak többet termel, hanem mi­nőségi munkát is végez. Ma már tények bizonyítják, hogy a vállalat dolgozói megfogadták Gerő elvtárs figyelmeztetését. De- cfeWB&bfeM.' '"'januárban már tel- sitették előirányzatukat. Sikerrel dolgoztak, de még mindig adósai államunknak. Ahhoz, hogy ezt meg tudják oldani, gyökeres változást Joell teremteni a 'műszaki dolgozók munkájában. Nem szabad megen­gedni, hogy vállrándítással (men­jenek el a hibák mellett. Csak ezért történhetett meg az Orosházán, — ahol legjobban megy a munka — hogy egy újonnan elkészített tég­laszáritószin máról-holnapra Össze­dőlt. Bűnös mulasztás terheli eb­ben a vezetőséget és abban is, hogy a normán alul teljesítőkkel nem foglalkoznak- az egyes munkahelye­ken. Segítsék az elmaradókat! — Csakugyan úgy van, hogy nem segítik a gyengéket, eőt egyes brigádok In is közösítik a lemara­dókat. Foglalkoztunk már ezzel a dologgal, cte nem tudtuk megol­dani, — mondja Varga elvtárs, a vállalat igazgatója. Vájjon, ho­gyan, ha az üzemi bizottság elnö­ke, Sajben György elvtárs is, csak {ígérget a dolgozóknak, de segítsé­get nem nyújt munkájukhoz. In­nen van az, hogy a normán alul teljesítők december óta szaporod­nak és ezen úgy igyekeznék »so- gitani«, hogy a normán alul telje-, sitőket egy brigádban dolgoztat­ják. Természetesen igy nem ha- Ladnak, egymást akadályozzák a munkában és ők maguk sem fej­lődnek. A szervezés hibáját iga­zolja az xs, hogy egyes helyeken túl. solr-segéderőt foglalkoztatnak, ami még növeli a 100 százalékon alul teljesítők számát. Állandó nevelő munkát! A vállalatnál keveset törődnek a felvilágosító, nevelő munkával csupán annyit tesz a vállalat ve­zetősége, hogy havonta beszámol­hatja a munkavezetőket, gmi önma­gában nem minden. Ez még nem segíti elő a munka-versenyt és a tervteljesitést. Ennél többet kell tenni. Eei kell keresni a dolgozó­kat munka közben és több időt kell forditaüi a valük való be­szélgetésre. Bátrabban kell támasz- kodniok a kommunistákra, az ön­tudatos dolgozókra is, ea a legelső biztosítéka annak, hogy .mielőbb •megszüntessék lemaradásukat és teljesítsék tervüket. Nagy Imre. A takarmánykészletek helyes felhasználásával az állatok jó átteleltetéséért Ápoljuk, gondozzuk lelkiismeretesekben állatainkat AZ ELMÚLT ÉVI aszályos -esz­tendő okozta takarmúnyhiány, állatállományunk jó áttelelteté- se, komoly feladatok elé állította állami gazdaságaink, termelőszö­vetkezeteink vezetőit és állatte­nyésztési szakembereit. A nehéz­ségek ellenére, több járásban és állami gazdaságunkban, termelő- szövetkezeteinkben, ahol betar­tották az adott utasításokat, szak­tanácsokat, eredmények vannak az átteleltetésben. A nagyszénási »Dózsa« tsz-nél például az ősszel felmérték a meglévő takarmány- készletet s a hiányt szalmafeltá- rással pótolták. A niezőkovács- házi járási tanács mezőgazdasági osztálya is maga vette kezébe a takarmányvásárlást, a takar­mány elosztását, így csak az a csoport kapott, ahol arra való­ban szükség volt. Ahol nem hanyagolták el az állatok ápolását, az állatállomány növekedése nem esett vissza, sőt a hozamemelésben is eredmé­nyek vannak. Például a gyulai »Petőfi« és az eleki »József At­tila« tsz-nél egész Lélen betartot­ták a háromszori fejest, szaksze­rű takarmányozást, a napi fejési átlagot 2.8 liter tejjel emelLék. Több termelőszövetke­zetet, állami gazdaságot lehetne még felsorolni, ahol igen jól ol­dották meg az áltatátteleltetést, a szakemberek nem vesztették el a fejüket, mint a sarkadi járási tanács mezőgazdasági osztályán, •ahol emiatt igen nagy a járás területén az állatelhullás. Vagy á Szeghalmi járásban, ahol a tér meló sző ve tk eze tek »lem Ond­iak« a háromszori fejesről, a be­vezetett új módszerek alkalmazá­sáról, a ‘ takarmány hiányra hivat­kozva. A TÉL NAGYJÁBÓL ELMÚLT, megkezdődtek megyénkben a ta­vaszi mezőgazdasági munkák, de azért állatállományunk áttelelte- tésének további feladatairól sem feledkezhetünk meg. Fel kell mérni a meglévő Lakarmánykész- letünket, meg kell akadályozni a takarmánypazarlást, s fokozot­tabban fel kell lépni azok ellen, akiit termelőszövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban eltulaj­donítják az állatok részére ki­mért takarmányt Ahogy tette ezt a medgyesegyliázi »Moravszki« tsz tagsága, amikor leleplezte a takarmánydézsmáló állatgondo­zókat, akiket azután a bíróság elé állítottak. Fokozni kell a jól bevált módszerek alkalmazá­sát állataink takarmányozásánál, mint a szalmafeltárást, gyorssiló- zást, a takarmány élesztősílését. Gondoskodni kell arról is, hogy az állatok a takarmányokban a szükséges marhasói, meszel és foszforsavat megkapják. Az ete­tést és itatást végezzük egyidő- ben, ezzel is elősegítjük a takar­mány jobb értékesítését. MINDEN TENYÉSZTÉSRE és szaporításra alkalmas tehenet, üszőt, kocát, süldőkocát megfe­lelő időben be kell fedeztetni, bügatni. Harcolni kell azért, hogy a megszületett állatoknál minél kevesebb legyen az elhullás. El­lenőrizzük azt, hogy a termelő- szövetkezeteinkben, állami gaz­daságainkban megteremtsék a ■szaporulati terv teljesítésének az előfeltételét. Az elkövetkező időkben még fokozottabban gondozzuk, ápol­juk állatainkat. Különösen az igavonó állatainkkal, — a lovak­kal — törődjünk többet, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkák­nál az igaerőt is tudjuk használ­ni, ezáltal tavaszi vetéstervünket mielőbb teljesíthessük, a vető­magvak a jól előkészített talajba kerüljenek, hogy a jövő évben .állalállományunknak biztosíthas­suk a. szükséges takarmánykész­letet. GONDOSKODJUNK ARRÓL, hogy ahol arra lehetőség van, ál­latainkat minél hamarabb legel­tessük. Harcoljunk azért, hogy a termelési tervünkben helyet kapjon a zöld futószalag, ezen keresztül biztosítsuk állatainknak egész éven keresztül a zöld ta­karmányt. Állattenyésztési dolgo­zóink adják tudáguk leg­javát, hogy állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, egész dol­gozó népünk tulajdonát képező, sokmillió forint értékű állatállo­mányunkat a legminimálisabb veszteséggel teleltethessük át.' Pataj Mihály MT-VB állatteny. csop. vez. Két üzemrész példája bizonyítja: Politikai nevelőmimka — a tervteljesítés feltétele A békéscsabai Ruhagyár terme­lési grafikonja állandó ingadozást mutat. A felfelé Ívelés helyett szinte éles szögben esik vissza időnként a termelés. Az üzemi pártvezetőség titkára, Urbán elv- társ azzal próbálja ezt megmagya­rázni, — igen helytelenül —, hogy »sűrűn kell átállni újabb anyagok gyártására.« Kétségtelen, hogy a szokatlan munka, az új munkafo­lyamatok begyakorlása bizonyos időt igényel. De nem lehet és nem is szabad műiden hibát az átállásokkal járó nehézségek rová­sára írni. Nézzünk csak szét kissé az üzemben. A 2-es sz. varrodában poklául több sztahánovista dolgo­zik, mint bármely üzemrészben. Évek óta ez az üzemrész volt a »Ruhagyár »favoritja«. Itt évek óta inget, tehát könnyen gyártható árut termeltek. Könnyen elérték az üzemrész dolgozói a 150—160 százalékos teljesítményt. Mig f> többi üzemrészek dolgozói küz- tíöttek az átállásokkal járó nehéz­séggel, a nehezebb munkafolyama­tot kívánó árutermeléssel, addig a 2-es varrodában zavartalanul vé­gezték a jói begyakorolt munkát. Az önelégültség csökkenti az akaraterőt Az állandó jólteljesités kissé ön teltté, elbizakodottá tette a var­roda dolgozóit. A más varrodák dolgozóira felülről néztek. Ezt azonban a pártvezetőség nem vette észre. így tovább burjánzóit az önelégültség. Az önelégültség pedig csökkenti az akaraterőt, ez külö­nösen akkor mutatkozik meg, ha komolyabb nehézségeket kell leküz­deni. így volt ez a 2-es varro­dában is. Ez évben úgy alakult a terme­lés, hogy ebben az üzemrészben is át kellett állni a kétrészes munkaruhák gyártására. Jjnmol- ámmat fogadtál! ezt a feladatot. Később kialakult náluk az a hely­telen vélemény: »Majd, ha azt látják, hogy nem tudjuk teljesí­teni a tervet, elveszik tőlünk«, így is végezték a munkát. Ennek következtében aztán — fittyet hányva a régi »hírnévre« — az a szégyen érte a 2-es varroda dolgozóit, hogy* kerek egy hónapi küszködés után tudták elérni a 100 százalékos teljesítményt. Ami­kor ráébredtek arra, hogy a mun­kát nem lehet másokra hárítani, le tudták győzni a nehézségeket és ma már elérik a 130.7 százalékot. A 3-as varroda kommunistái megvitatják a feladatokat A 3-as varrodában egészen más a helyzet. Budai elvtárs az alapszervezet .titkára. A pártveze­tőség előrelátóan dolgozik. Meg­szervezik egy-egy új munkára való átállás előtt a munkamódszer át­vételt. Pártbizalmi és pártcsoport értekezleteken megbeszélik ezt a kommunisták, a szakszervezeti bi­zalmiak pedig a pártonkivüliek- kel. A munkamódszer átvétel nem­csak egyéni, hanem közérdek is. Aki nem veszi át legjobb tudása szerint a munkamódszert, az a sza lag teljesítményét gátolja. Munka­társait és önmagát károsítja meg. A munkamódszer átvétel nemcsak kötelesség, hanem felelősségtudat kérdése is. A 3-as varroda dolgozói jó előkészítés után más varrodákba mentek az új módszert megisjmerni. Ott — az előző megbeszélések alapján —- nemcsak figyelték a fogásokat, hanem maguk is leültek a gépel!: mellé és úgy gyakorol­tak. Ennek eredménye lett, hogy két-három nap múlva ez az üzem­rész 115—120 százialékos teljesít­ményt tudott elérni, amikor a bá­nyászingek gyártására tértek át. Ez is igazolja, hogy a helyes politi­kai és szakmai előkészítés siker­rel jár. így készítette elő az alap- szervezet a kétrészes munkaruhára való átállást is. Általánosítsák a jó módszereket Helyes volna, ha az üzemi párt- vezetőség alaposan megvizsgálva, a 3-as alajjszervezet politikai és szak­mai előkészítő munkáját, általáno­sítaná módszerüket, A febbi alap­szervezetek is próbálkoznak ugyan az előkészítő munkával, de ez cse­kély eredményt hozott, mint ahogy a '2-es varroda e,gy hónapig tartó felfejlődése is mutatja; Az üzemi pártvezetőség a fenn­álló hibákat akkor tudja kijaví­tani, ha több gondot fordít a komi- munista helytállás és példamutatás, a kommunista, ^ felelősségtudat el­mélyítésére. Az ünnepi taggyűlésen azt Ígérték a kommunisták, úgy dolgoznak, hogy az üzemben egyet­len 100 százalékon alul teljesítő sem lesz. Alig több mint egy hónap telt el a taggyűlés óta és a 100 százalékon aluli teljesítők száma nem csökkent, hanem másfél szá­zalékkal nőtt. Több olyan párt­tag van, mint Kovács Mária és Guszta Yilmosné elvtársnők, akiky 170, jtHetv© 130 százalékos ered­ményeket érnek el, de tapasztala­taikat nem adják át másoknak. Nem foglalkoznak a 100 százalékon aluli teljesítőkkel. Az egyenletes termelés megköve­teli, hegy az üzemi pártvezetőség állandóan nevelje a határozat el­lenőrzése közben a dolgozókat a terv szigorú betartására. Szula Imre.

Next

/
Thumbnails
Contents