Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-22 / 45. szám

AZ HD P BÉKÉSMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1953 FEBRUÁR 22., VASÁRNAP Ára 50 fillér IX. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM A Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusa elé írta: VIZSNYICZAI JÁNOS, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke Ügy válthatja valóra adott szavát Revenues, ha a verseny minden dolgozó ügyévé válik A SZOT határozata alapján a Ma­gyar Szakszervezetek XVIII. kon­gresszusát ez év február 27-én tart­juk meg. A kongresszus a magyar munkásosztály, a szakszervezetek számára komoly jelentőséggel bír a szocializmus további építése szem­pontjából. Itt kell számot vetnünk, hogyan róttuk le hálánkat felszaba­dítónknak, a dicső szovjet népnek, amely súlyos véráldozatok árún meg hozta számunkra a szabadságot. Számot Ítéli vetnünk, hogy a szo­cializmus építésében, hazánk védel­mében ránkháruló feladatok végre­hajtásából hogyan vettük ki részün­ket, hogyan hajtottuk végre pár­tunk, kormányunk határozatait, inennviben hasznosítottuk és tettük magunkévá Pártunk, Rákosi elvtárs állandó segítségét és útmutatását. A kongresszus feladata, hogy mind­ezeket felmérve újabb néhány évre megszabja a szakszervezetek fe1 ada­tait 5 éves tervünk végrehajtásá­ban, a szocializmus építésében. Ha megvizsgáljuk megyénket, megállapíthatjuk, óriási ' fejlődésen mentünk leereszt ül az elmúlt kon­gresszus óta. Míg 1948-ban a mun­kanélküliség nehézségeivel küzdöt­tünk, addig ma a legnagyobb gon­dunk: kevés a szakmunkás. 1948- ban az üzemben dolgozó munkások és alkalmazottak száma megyénk­ben csak 11.135 volt. Ma 33.451 s külön a mezőgazdasági üzemoki ien foglalkoztatottak száma 16.8,3. (Szakszervezeti tagjaink száma ma már 41.957, akik közül 1049 szta­hanovista. Ezek a számok mind azt igazolják, hogy az elmúlt 4 év alatt sokat fejlődtünk. Pártunk rendkívül nagy gondot fordít arra, hogy népgazdaságunk fejlesztésén, a termelés állandó fokozásán ke­resztül mind több jusson dolgozó népünknek. Ezt a gondoskodást nap mint nap érezhetik dolgozóink nem­csak a munkabéren keresztül, de a munkabéreken fölül az állandóan növekvő közvetett juttatásokon ke­resztül is. Az elmúlt évben pl. csak a dolgozók egészségvédelmére majd­nem 200 millió forintot fordítot­tak Békés megyében. Társadalom- biztosításon keresztül, táppénz, szü­lési- és egyéb segélyekre 13.9 mil­lió, családi pótlékokra 17.7 millió, gyógyszerre, gyógyfürdőkre, gyó­gyászati segédeszközökre és egyébre 24.3 millió, öregségi, rokkantsági nyugdíjakra több mint 3„0 millió forintot fordítottunk. A megyei ta­nácson keresztül 65 millió formtot kaptak a dolgozói:, kórházak, szülő­otthonok és egyéb egészségügyi cé­lokra, amit mindig díjtalanul ve­hetnek igénj'be. Hasításra, ami egy­ben a TBC elleni harcot is jelenti, több mint 5 millió . forintot köl­töttünk, Az üzemekben is állandóan nö­vekszik a közvetett juttatás. Hogy csak néhányat említsünk, ina már megyénk területén 10 üzemi nap­közi otthon és bölcsőde működik. Majdnem minden üzemben, kultúr- etthónókban gondoskodnak dolgozó­ink szórakozásáról. Kétszázhuszon- híroin üzemi könyvtárunk van, 67.400 könyvvel. Létrehoztuk az üzemi társadalombiztosítási kifizető helyeket 53 üzemben. Ezenkívül 116 üzemben és állami gazdaságban vittük le a családipótlék kifize­tését, de ez a szám is állandóan növekszik. Megmutatkozik a dolgo­zók életszínvonalúnak állandó emel­kedése. abban is, hogy dolgozóink vásárlása állandóan növekedik. Hogy ez mennyire igy* van, elég ha csak néhány példát említünk. Például az 1952. éviién pamut mé­teráruból 70 százalékkal, kötött­áruból 3.7 millió forinttal többet vásároltak, mint 1951 ben, gyap­júszövetet 39.000 méterrel, cipőt 4793 párral, rádiót 1100-al, ke­rékpárt 1430 darabbaL többet vá­sároltak, mint 1951-lien. Az élelmi- szerfogyasztás 1951-hez viszonyítva 20 százalékkal növekedett. Ezek a számok mind azt igazolják, hogy népgazdaságunk, termelésünk ál­landó növekedése egyben azt is jelenti, hogy életszínvonalunk ál- •landóan növekszik. így mutatkozik meg a kongresszus határozati ja­vaslat tervezetének megyénkben is az a megállapítása, mely hazánk eredményeit túrja fel. Hogy eze­ket a z eredményeket tovább fokoz­hassuk, elsőrendű feladatunk, hogy a termelés minden területén szí­vósan harcoljunk a még meglévő hiányosságok kijavítása érdekében. Tervgazdálkodásunk igen fontos feltétele az állandóan növekvő egyenletes termelés biztosítása üze­meinkben. Gerő elvtárs igen éle­sen bírált bennünket a hévégi, de különösen az évvégi hajrázások miatt. S meg kell mondjuk, hogy etéren a szakszervezetek még igen keveset tettek. A terv teljesítés — a termelés lemaradását a szak- szervezeti funkcionáriusok is épp úgy, mint gazdasági vezetőink ál­landóan az objektiv nehézségek, nyersanyag és egyéb okokban kere­sik. Pedig, ha megvizsgáljuk az elmúlt év eseményeit, 'megállapít­hatjuk, hogy a szakszervezetek ver­senyszervező munkája is döntően befolyásolta a termelést. Jellemző erre a szakszervezetek verseny­szervező munkájának multévi hul­lámzása. Március 9 re 82, április 4-re 78, május 1-re 84, június 1 -re 77, augusztus 20-ra 83, novem­ber 7 re 73, december 21-re 82.9 százaléka állt versenyben dolgo­zóinknak. Amilyen mértékben hullámzott a dolgozók százalék- aránya a versenyvállalásban, úgy hullámzott a tervteljesités is. Nem fejlődik egyenletesen a Bőder, Gazda, Loy, Nazarova mozgalmak alkalmazása sem. Mindez azt bi­zonyítja, hogy a szakszervezetek jó, vagy rossz munkája döntően befolyásolhatja népgazdaságunk to­vábbi fejlesztését, életszínvonalunk további emelkedését. Az 1953-as tervév beindítása ko­moly figyelmeztetés számunkra, hogy már most, év elején szívós, kitartó munkával küzdjünk a ter­melés egyenletes fejlesztéséért. Az o tény, hogy januárban egész sor üzemünk nem teljesítette tervét s ezek között nem egy olyan döntő üzeni is van, mint például a Ruha­gyár, amely 94.3 százalékra, a me- zőberénvi Szövőgyár, mely 93.5 százalékra teljesítette tervét és az I. sz. Gépjavító Vállalat, mely hosszú idő óta nem teljesíti tervét, arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a versenyszervező munkánk­ban még mindig komoly hibák vannak. Pártunk többször figyelmeztetett már arra és az SZMT is szám­talanszor felhívta az üzemi bi­zottságok figyelmét az egyéni és csoportos párosverseny fejleszté­sére. Etéren még ma sem mutatko­zik komoly eredmény. Vállalások megszervezése ugyan megy üze­meinkben, de a versenyszellem megjavításában lemaradtunk. En­nek egyik legdöntőbb oka, hogy műszaki dolgozóink és biaalmia- ink nem biztosítják annak feltéte­lét, hogy dolgozóink napról-napra ismerjék a versenyben elért ered­ményeiket. Ezer négy ven ki lene szta­hanovistánk további fejlődéséről, eredményeik hasznosításáról eem gondoskodnak a szakszervezetek kellőképpen. Ennek következménye, hogy meglevő sztahanovistáink nagy része már régen nem tartja a sztahanovista szintet. Feladatunk, hogy sürgősen megvizsgáljuk szta­hanovistáink IHelyzetét s ny újtsunk segítséget nekik további fejlődé­sük biztosításához. Pártunk Köz­ponti Vezetőségének 1950 január 22-i határozata, — mely kimondja: »Fokozott figyelmet kell fordítani a Sztahánov-mozgalom további meg erősödésére, mint a szocialista munkaverseny magasabb formá­jára:! — munkánkban még ina sem érvényesül teljes egészében. Nem kisebb feladat vár a szak­szerrezetekre a munkaverseny bon mutatkozó bürokrácia kiküszöbölé­sében. A kongresszus határozati javaslat-tervezete felhívja figyel­münket a munka verseny ben mutat­kozó sematikus, bürokratikus mód­szer káros jelenségeire. Jellemző a bürokratikus munkaversenyszer­vezés re például a Kötöttárugyár üzemi bizottsága munkája. Itt ezév február 2-án kimutatták, hogy ná- fűk a Deák-mozgalomba 326 ( ?) dől gozó kapcsolódott be, holott köz­tudomású, hogy a Deák-mozgalom­ba általában csak műszaki vezetők, csoportvezetők kapcsolódnak be. Szakszervezeteink feladata, hogy a munkaverseny szervezése terén több terv-szerűséget vigyenek mun­kájukba és időről-időre mindig az üzem jellegének és szűk kereszt- metszetének megfelelő mozgalma­kat indítsanak be és ezekét rend­szeresen értékeljék is ld. Meg kell szüntetnünk azt az állapotot, hogy a versenytábIákon és egyéb szem­léltető versenynyilvánossági helyé­kein csak az egyes dolgozók tervtel- jesitése legyen feltüntetve, emel­lett az egészséges versenyszellem kialakítása érdekében döntő, hogy az értékelést úgy végezzük el, hogy a versenyben vállalt kötelezettségek hány százalékát teljesítettük. Számtalan eset, bizonyítja, hogy dolgozóink szeretnek versenyezni és megértik aimak jelentőségét. Ezt bizonyítja az a tény, hogy megyénk dolgozóinak több mint 80 százaléka tett verseny vállalást április 4-re. Szakszervezeteink fel­adata. hogy ezt a kezdeményezést tervszerűvé tegyék s fokozottabb gondot fordítsanak az anyngtaka- íékosságul, a minű-ég ir.egjav itú-ára irányuló verseny mozgalom kiszól v sité'ére. Döntően vonatkozik ez el­Január 28-án Revenues község dolgozói begyűjtési páros verseny­re híviák a medgyesegyháziakat. Vállallak, hogy március 31-ig el­sőnegyedévi tojásbeadási tervüket 105, baromfibeadási tervüket 125, hízottsertésbeadási tervüket pe­dig 110 százalékra teljesítik A versenykihívás után a község dol­gozói új lendülettel kezdtek a beadási tervük teljesítéséhez! A községben 389 egyénileg dolgozó paraszt tett vállalást tervének ha- láridőelőlli teljesítésére, túltelje­sítésére. A tanácsnál egy verseny- naplóba írták azoknak a dolgo­zóiénak a nevét, akik vállalásokat tettek és ide vezetik be azoknak a neveit is, akik már teljesítették vállalásukat. Az élenjárókat fali­újságokon, versenytáblákon és hangoshíradón keresztül népsze­rűsítik. A vállalások teljesítésében a tanácstagok jártak elől jó példával K. Mag Béla 12 holdas tanácstag elsőnegyedévi tojásbeadását 110, baromfibeadását 102 százalékra teljesítette. P. Tóth József tanács­tag félévi baromfibeadását mái' 110 százalékra teljesítette. A jó példának azlán akadtak követői szép számmal. Magyar Pál 4 hol­das dolgozó paraszt, elsőnegyed­évi baromfi-, tojásbeadását 110 százalékra teljesítette. I.ipai Fe­renc tanyai dolgozó vállalta, hogy február 20-ra elsőnegyedévi tej- beadását rendezi. Február 18-ra vállalását 250 százalékra teljesí­tette. Lakatos Antal egyénileg dol­gozó paraszt is 105 százalékra teljesítette elsőnegyedévi tojásbe­adási tervét A községben össze­sen 182 dolgozó paraszt teljesí­tette ígéretét február 18-ig. így érte el a község, hogy elsőno- gyedévi 1 tervét baromfiból 180 százalékra, tejből 63, tojásból 11 százalékra teljesítette, sertésből pedig túlteljesítette elsőnegyed­évi tervét A legnagyobb lemaradás a to­jásnál van. Bizony szégyenszem­re ezzel maradtunk le — mondja az elnökhelyettes elvtárs. A hiba ott \folt, hogy mi is elhitt ük az ellenségnek azt a rémhírét, hogy kevés a takarmány és nem tojnak a tyúkok. Persze, a valósáig más. A piacon lehet venni tojást, amennyit akarunk. Most megszer­veztük az MNDSZ-szel közösen a piacok ellenőrzését. Pontosan ellenőrzik az MNDSZ asszonyok, hogy csak azok áruljanak a piacon tojást, akik teljesítették már beadási kötelezettségüket A kevermesi MNDSZ-asszonyok a tanáccsal megbeszéllek, hogy lemaradásaikat behozzák a töjás­nál. Nőnevelők keresik fel a dol­gozó parasztasszony okai és lie- szélgetnek velük a beadási köte­lezettségük teljesítéséről. A tojás- beadási terv teljesítése úgyis az asszonyoknak a .kötelessége, liL szert az asszonyok etetik és gon­dozzák a baromfiakat. Teljesíte­nünk kell adóit szavunkat — mondják az MNDSZ-asszonyok. És ha hozzálátnak, be is tudják majd hozni lemaradásukat A község területét körzetekre osztották fel az állandó hizotts ági tagok között. Minden körzetben egy-egy állandó bizottsági : lag van, aki aktívákat szervezete ma­ga mellé, künden utcában van egy-egy aktíva, aki figyelemmel kíséri, kik teljesítették az uIcá­jában a beadási kötelezettségü­ket. De még nagyobb eredményt tudtak volna elérni, ha az elmúlt évben meglévő utcák közötte ]>á- rosversenyt ez évben is felújítják. Mert csak úgy tudja a község teljesíteni adott szavát, ha a dol­gozók még nagyobb tömege kap­csolódik be a versenybe. Lipcsei Bősorban állami gazdaságainkra, gépál'r,másainkra, ahol e téren leg­nagyobb a lemaradás, E feladatok végrehajtásában döntő szerep vár műszála dolgozó­inkra és agronómusainkra. Űaemi bizottságaink tartsák fontos fel­adatuknak a műszaki dolgozókkal való kapcsolatuk megjavítását. A szakszervezetek legjobban ak­kor veszik fel a küzdelmet a la­zaságok ellen, ha a kongresszus határozati javaslatának megfelelő­en nagy gondot fordítanak a párt­ós kormányhatározatok betartására. Etéren meg kell javítani mun­kánkat. Szakszervezeteink nem ve- pzik fel a harcot egyes vállalatok­nál a helytelen béralapfelhasználás, a felelőtlen túlórázások ellen. Meg­mutatkozik ez a minisztertanács és a SZOT munkavédelmi rendele­tének elhanyagolásábau is, A szak- szervezetek még mindig nem lát­ják, hogy a termeléstől elválasztha­tatlan a dolgozók érdekvédelme. Legyen a kongresszusra való fel­készülés a szakszervezeti munka megjavításának fegyvere. Minden szakszervezeti tagnak tudnia kelt, hogy a szocialista építés arcvona- Iának fontos őrhelyén áll cs jó munkájával nagy segítséget ujt a munkásosztálynak, dolgozó né­pünknek a szocialista épitőmunka terveinek megvalósításában, a béke- front ránkesii szakaszának megerő­sítésében. -A szakszervezetek min den erejükkel azon legyenek, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának ve zotésévet becsülettel teljesítsék kö­telezettségüket az új szocialista Magyarország felépíti-sálion. i

Next

/
Thumbnails
Contents