Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-15 / 39. szám
4 1953 február 15., vasárnap ViUaisaiaU Pléfxt II Magyar-Szovjet Társaság II. Országos Kongresszusának tanácskozása A szovjet és magyar nép testvéri barátságának hű harcosai, a Magyar-Szovjet Társaság hatalmas táborába tömörült magyar dolgozók küldöttei szombaton a budapesti EFEDOSZ Székház kongresszusi termében gyűltek egybe, hogy a közeledő évfordulót is ünnepelve, az MSZT II. Országos Kongreez- szusán megvitassák, hogyan értékesítették a Szovjetuniótól kapott tanácsokat, mit tettek és mit kivannak tenni a magyar-szovjet barátság további erősítése terén. A kongresszuson mintegy 500 szavazati és 200 tanácskozási joggal rendelkező küldött jelent meg. Elküldte képviselőit a hős szovjet (nép, eljöttek a testvéri népi demokráciák és több kapitalista ország dolgozóinak küldöttei is. A kongresszus elsőnajpi tanácskozásán megjelent Révai Józsefi népművelési miniszter, Kiss Károly, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Rónai Sándor, az MDP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, Darvas József közoktatás ügyi miniszter. Megjelent a kongresszus elsőnapi tanácskozásán J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió ma-" gyarországi nagykövete. Kilenc óra előtt néhány perccel csendültek fel a teremben a magyar és a szovjet himnusz hangjai, majd Erdei Ferenc, a Magyar- Szovjet Társaság elnöke, földművelésügyi miniszter üdvözölte a meg jelenteket és megnyitotta a Icon-, gresszust. A mandátumvizsgáló és a jelölő bizottságra tett javaslatok elhangzása után Kelen Béla, a Magyar-Szovjet Társaság főtitkára tartott beszámolót. A főtitkári beszámoló, majd az azt követő vita után Révai József elvtárs szólalt fel. szenvet a Szovjetunió iránt, amely megfér a hanyag munkával, a laza fegyelemmel, a terv nemtáljesíté- sével, a szocialista versenyben vállalt feladat elmulasztásával, az adott szó be nem tartásával. Lehetsz barátja a Szovjetuniónak, ha nem vagy barátja Magyarországnak? Nem lehetsz! De vájjon milyen barátja saját hazájának az az ózdi, vagy diósgyőri kohász, martinász, mérnök, vagy igazgató, aki lemarad a terv teljesítésében? Milyen barátja Magyarországnak az a tatai vagy pécsi bányász, mérnök, párt- titkár, vagy akár miniszter, aki félvállról veszi, teljesítik-e a szén- bányászati tervet vagy nem teljesítik? Milyen híve a békének — és ami ezzel egyet jelent: a szovjet-magyar barátságnak — az a traktoros vagy gépállomásvezető, aki elkésik a mélyszántással vagy a vetéssel? Nem mondom, talán az ilyen lusta és nemtörődöm emberek is lehetnek barátai — tisztesség ne essék szólván — a Szovjetuniónak. De az MSZT-nek legyen gondja rá, hogy a Szovjetuniónak Magyar- országon ne lusta és nemtörődöm barátai, hanem szorgalmas és lelkes barátai legyenek, akik nem tessék- lássék módra, hanem odaadással szolgálják saját ügyüket, a magyar nép ügyét. Sztálin elvtárs az SZKP XIX. kongresszusán arról is beszélt, hogy: »A SZKP nem maradhat a testvérpártok adósa és a maga részéről is támogatnia keli őket, valamint népeiket a felszabadulásért vívott; harcukban, a béke megőrzéséért vívott harcukban.« Nos elvtársak, van adósság és adósság. Kétségtelen, hogy mi, magyarok — és ez nemcsak iánk, magyarokra vonatkozik — sokkal, de sokkal többel tartozunk a Szovjetuniónak, mint amennyivel a Szovjetunió tartozik nekünk. Sztálin elvtárs szarait a szovjet' nej} adósságáról nekünk, lehetetlen bizonyos szégyenérzós nélkül olvasni. Hiszen nekünk, magyaroknak, sokkal, de sokkal nagyobb a törleszteni valónk! Kétségtelen, hogy egyet-mást törlesztettünk az adósságunkból a felszabadításért, a békénk megőrzése érdekében nyujott segítségért, a szakadatlan gazdasági és kulturális segítségért, a szocialista építés terén nyújtott műszaki és egyéb támogatásért. De nem jó magyar hazafi az, aki nem érzi, hogy törlesztve adósságunk egy részét, még mindig jócskán hátralékban vagyunk! Legyünk rajta, hogy terjesszünk ebből a hátralékból. De itt sajátságos tartozásokról és követelésekről van szó. Nem kereskedők közötti adósság ez, hanem testvérek, barátok kölcsönös támogatása. Mindazt, amivel a Szovjetuniónak tartozunk, önmagunknak kell visszafizetnünk. A Szovjetuniónak azzal kell törlesztenünk az adósságunkat, hogy jól dolgozzunk saját magunknak, hogy felépítsük a magunk szocialista országát, hogy megvédjük a magunk békéjét és függetlenségét, hogy teljesítsük a magunk kötelességét saját népünkkel szemben, hogy körmére üssünk a magunk ellenségeinek — külsőknek és belsőknek —, hogy éberek legyünk a mi építésünk kártevőivel szemben. Elvtársak! Az idén különleges körülmények között ünnepeljük meg a Magyar-Szovjet Barátság Hónapját. Amerikában új emberek kerültek kormányra és azt mondják, hogy ezek az új emberek — akik mellesleg szólva egytől-egvig az amerikai milliárdos monopóliumoknak az emberei — valamiféle »új politikát« akarnak kezdeni, többek közt velünk kapcsolatban is. Akármilyen furcsán hangzik: »fel akarnak szabadítani« bennünket. Ugyan mitől? Mióta hívják »felszabadj tásnak« azt, hogy az amerikai Weiss Manfrédolc vissza akarják szerezni Csepelt a magyar Weiss Manfrédoknak ? Mióta hivRévai elvtára felszólalása Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy az MDP Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság kormánya nevében üdvözöljem az MSZT II. kongresz- szusát és eredményes munkát kivárjak ne hi. Az MSZT társadalmi szervezet, páitonkívüli tömegszervezet. De nem akármilyen társadalmi szervezet, nem akármilyen tömegszervezőt. Az MSZT különleges tömegszervezet, különleges feladatokkal. Az MSZT különleges nagy és megtisztelő feladata: a magyar-szovjet barátság ápolása népünk legszélesebb tömegeiben, a szovjet kultúra gazdag tapasztalatainak a lehető legszélesebbkörű terjesztése, a szocialista építésünk minden területén. Kétségtelen, hogy e megtisztelő feladata megoldása terén az ÍBISZT komoly eredményeket ért el az utolsó két esztendőben. Kétségtelen, hogy az MSZT mint tömegszervezet egyike azoknak a fontos transzmisszióknak, amelyek pártunkat, a dolgozó nép milliós tömegeivel ösz- ezekapcsolják. Az MSZT komolyan segíti pártunkat és államunkat, dolgozó népünk szocialista nevelésének munkájában. Bár az MSZT szervező éa nevelőmunkája javult, nem mondhatjuk el, hogy megtettünk mindent, amit meg kellett és meg lehetett volna tenni. Az MSZT tömegszer vezet, de még nagyobb, még erősebb törneg- ezervezettó kell tenni. Az MSZT nem rossz munkát végzett a szovjet tudomány, a szovjet művészet és irodalom, a szovjet technika megismertetése és eredményeinek közvetítése terén, a vezető magyar értelmiség felé, de a szovjet kultúra megismerésére való törekvés, a szovjet tapasztalatokból való tanulás vágya még mindig nagyobb, mint amennyit az MSZT lei tudott elégíteni. Még több, még jobb munkára van tehát szükség, hogy közelebb hozzuk nemcsak a vezető értelmiséget, hanem az egész magyar értelmiséget a világ leghaladóbb kultúrájához, hogy még jobb feltételeket 'teremtsünk ahhoz, hogy tanulhassunk ettől a kultúrától. Még többet kell tennünk annak érdekében, hogy munkásaink, sztahanovistáink — elsősorban kohászaink és bányászaink — megtanuljanak szovjet módra dolgozni, szovjet módra tervet és vállalást teljesíteni. Még többet kell tennünk, hogy dolgozó parasztságunk, elsősorban a mezőgazdaság szocialista szektorának dolgozói, vajlóban elsajátítsák és alkalmazzák a ^földművelés és állattenyésztés fejlett szovjet módszereit. Mire építhet, mire ltell, hogy építsen az MSZT ebben a megtisztelő munkában? Mi legyein munkájának alapja és kiindulópontja? Az alapja és kiindulópontja ennek a munkának az, amit Sztálin elvtárs fejtett ld mélyen és tömören, az ő utólérhetetlenül, világos és egyszerű módján, az SZKP XIX. kongresszusán ezt mondva: »Pártunknak és országunknak mindig szüksége volt és mindig szüksége is lesz a határon túli test>- véri népek bizalmára, együttérzésére és támogatására. Ennek a támogatásnak a sajátossága abban rejlik, hogy bármely testvérpárt részéről, pártunk békeszerető törekvéseinek nyújtott minden támogatás egyben támogatja saját népüket is a béke megvédéséért vívott harcában... a kölcsönös támogatásnak ez a sajátossága azzal magyarázható, hogy pártunk érdekei, nemcsak, hogy nincsenek ellentétben a békeszerető népek érdekeivel, hanem ellenkezőleg, egybeforrnak azokkal Ami a Szovjetuniót illeti — annak érdekei egyáltalán nem különíthetők el az egész világ békéjének .ügyétől.« ... Mi következik ezekből a sztálini szavakból? Az, hogy a barátság a Szovjetunió iránt önnön érdekünk, hogy magunkat támogatjuk, ha a Szovjetuniót támogatjuk. Aki a Szovjetunió mellett áll, az a magyar nép, a magyar nemzet, a magyar haza mellett áll. Az imperialista háborús uszítok azt kiabálják úton-útfélen, hogy a szocializmus építése nem magyar ügy, hanem orosz ügy, hogy az iparosítás nem olyan cél, amit mi tűztünk ki és mi valósítunk meg a magunk érdekében, hanem a Szovjetunió erőszakolta ránk, hogy az ötéves terv nem magyar érdele^ hanem szovjet érdek. Nos, elvtársak, ezeknek az állításoknak egyik felével egyet lehet érteni. Azzal a felével ugyanis, hogy mindaz, amiért mi küzdünk és fáradozunk: szovjet érdek is, Az ostobák nem veszik észre, hogy rágalmaikkal önmagukat cáfolják meg. Ha a Sztálin- városi Vasmű, ha a budapesti földalatti, ha Tiszalök éa Inota, ha a veszprémi és a miskolci műegyetem, ha a négyszer több egyetemi hallgató és ötször több középiskolás Magyarországon: szovjet érdek, ha az anyák védelme, a gyermekek támogatása: szovjet érdek, akkor ebből az következik, hogy szovjet Ó3 magyar érdek egy és ugyanaz! (Taps.) A Szovjetunió» nak valóban érdeké, hogy a magyar nép erős, egészséges és boldog nép legyen, ura legyen saját sorsának. Mint ahogy a magyar népnek is érdélre, hogy a Szovjetunió viruljon, erősödjék, még hatalmasabb támasza legyen a népek szabadságának és békéjének. Sztálin elvtárs szavaiból, a mi népünk és a szovjet nép érdekeinek azonosságából azonban más is következik. Az következik belőle, hogy csak az szolgálja igazán a szovjet-magyar barátságnak, a népek testvériségének, az internacionalizmusnak nagy ügyét, aki oda- adóan, fegyelmezetten szolgálja a magyar nép, a magyar haza ügyét. Köszönjük szépen az olyan rokonják »felszabadításnak« azt, hogy . z amerikai milliárdosok barátaiknak, a volt magyar grófoknak éi^báróknak. vissza akarják szerezni azt a földet, ami a magyar paraszté lett? Ezekre a »felszabadításról« szóló ostoba amerikai beszédekre a mi válaszunk csak egy lehet: Csepelt többé nem WM-nek, hanem visszavonhatatlanul és mindörökre Rákosi Mátyás Műveknek (nagy taps) hívják, jeléül annak, hogy Csepel és vele együtt az egész magyar ipar, az egész magyar föld nem, a grófoké és báróké töb- |bó, hanem, a magyar dolgozó népé. Az idén a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja egybeesik a Szovjetunió és Magyarország közötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 5. évfordulójával. Ez á szerződés öt évvel ezelőtt hatalmas segítője volt a magyar állam fcalpraállásának. Ennek a szerződésnek a megkötésétől kezdve nem voltunk többé legyőzött nép, egyenrangú, megbecsült tagjává lettünk a szabad .népek családjának. — Ea a , szerződés tette lehetővé hároméves tervünk befejezését, első ötéves tervünk megkezdését és való. leváltását, hazánk és népünk gyarapodását, gazdaságilag, kulturálisan, honvédelmi készenlét dolgában. Ez a szerződés tette lehetővé felemelkedésünket, nemzetközi becsületünk es tekintélyünk helyreállítását és növekedését. Mindvégig ki kell tartanunk és ki fogunk tartani a szovjet-magyar barátéiig nagy ügye mellett, amelyet ez a szerződés öntött jogi formába. Fogadjuk meg, hogy mindvégig követjük azt a férfit, bílri a (magyar népet a Szovjetunió iránti, tehát saját magunk iránti hűségre neveli, aki szüntelenül arra tanít, hogy tanuljunk, tanuljunk és harmadszor is tanuljunk a Szovjetunió tapasztalataiból és kövessük példáját: a mi szeretett Rákosi Mátyás elvtársunkat. (Hatalmas laps.) Fogadjuk meg, hogy mindvégig hűek leszünk a szovjet nép és az egész haladó emberiség vezérének, Sztálin elvtársnak halhatatlan tanításaihoz. (Viharos taps.) Valerij Pavlovica Druzin elvtárs beszéde Kedves Elvtársak! Kedves Barátaim 1 A szovjet kulturális küldöttség nevében forró szeretettel üdvözlöm a Magyar-Szovjet Társaság II, Kongresszusának részvevőit és a Magyar-Szovjet Társaság tagjait: a Magyar Népköztársaság városi és falusi dolgozóinak százezreit!, az értelmiség és a tanulóifjúság képviselőit, akiknek minden vágyuk, hogy megismerjék a Szovjetunió népgazdaságának, kultúrájának és békeharcának eredményeit. A Magyar-Szovjet Társaság II. Kongresszusának s a néhány nap múlva kezdődő Magyar-.Szovjet Barátság Hónapjának jelentőségét még jobban növeli az « körtilménty kógy 'február 18-án ünnepelhetjük a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény aláírásának ötödik évfordulóját. A Szovjetunió és a népi demokratikus Magyarország egy táborban küzd a békés (életért, a békés fejlődésért, a dolgozó emberek bol dogságáért. A békeszerető dolgozóknak ez a tábor a a világbéke fenntartásának igazságos''ügy éért harcol az új háború gyujtogatói, az amerikai angol imperialisták ellen. A szocialista tábor békeszerető országai gazdaságilag még közelebb kerültek egymáshoz, még inkább megszilárdították együttműködésüket s kialakították a kölcsönös megérté« szellemét, Sztálin elvtárs a szovjet nép és az egésa haladó emberiség nagy vezére azt tanítja, hogy ez az együttműködés már eddig is rendkívül fontos és gazdag eredményeket hozott és hoz a jövőben is. Sztálin elvtárs a »Szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« cimű új, zseniális munkájában hangsúlyozta: Ennek az együttműködésnek a tapaszta'ata mutatja, hogy egyetlen kapitalista ország sem tudna a népi demokratikus országoknak olyan igazi és magas műszaki színvonalú segítséget nyújtani, amilyet a Szovjetunió nyújt nekik. Nemcsak arról van szó, hogy ez a segítség a lehető legjobb és műszakilag első rendű. Elsősorban arról van szó, hagy ennek az együttműködésnek alapja a kölcsönös segítésnek és a közös gazdasági fellendülés elérésének őszinte vágya.« A Szovjetunió és a népi demokratikus Magyarország együttműködése mindkét fél számára igen hasznos. A szovjet emberek: az ipar és a mezőgazdaság dolgozói, a kultúra, a tudomány és a művészetek képviselői kész örömmel adják át tapasztalataikat és a jövőben is örömmel ismertetik meg eredményeiket a szocializmus építésének útjára lépett testvéri magyar néppel. A béke és a demokrácia táborának szabad népei őszintén együttműködnek egymással, hogy még gyorsabban törhessenek előre az általános haladás és felvirágzás útján. A múlté már az az idő, amikor a Szovjetunió egyedül építette új életét, amikor a viliig f orr ada lm i munkás m ozg aim á na k »rohambrigádja« egyes-egyedül állott s élenjáró szerepét úgyszólván egymagának kellett betöltenie az ellenséges kapitalista környezet okozta legsúlyosabb körülmények között. , uw Sztálin elvtárs a Szovjgti+nió Kommunista Pártjának* XIX. kongresszusán mondott történelmi jelentőségű beszédében hangsúlyozta:' letek a nehézségek ma már niricse nek. Sztálin elvtárs kijelentette: »Most egészen más a hely z^b. Most, amikor Kínától és Koreától Csehszlovákiáig és Magyar- országig új »rohambrigádok« jelentek meg a népi demokratikus országok képében — most pártunknak könnyebben esi ti hurcolnia, mag a munka is vid í- mabban folyik.« Es valóban vidámabban és eredményesebben folyik a munka, hit ua emberek megértik egymást, őszintén igyekeznek segíteni egymásnak, boldog és jómódú életet akarnak élni. t A szovjet emberek szívből kívánják a magyar dolgozóknak, hpgy továbbra is biztoson haladjanak a szocializmus építésének megkezdett útján. Közös óhajunk és törekvésünk, hogy erősítsük a világbékét, meghiúsítsuk az új háború gyújtogatóinak: az amerikaiangol imponál istáknak mesterkedéseit, biztosítsuk magunk, gyermekeink. és a jövő nemzedék számára a békés, boldog életet. A szovjet emberek jól ismerik a Magyar—Szovjet Társaság eredményeit. A dolgozók millióit egyesítő Magyar—Szovjet Társaság széleskörű munkája folytán egyre jobban megszilárdulnak népeink baráti ó« kultryális kapcsolatai, Engedjék meg, hogy sikert kívánjak a Magyar—Szovjet Társaság II. kongresszusának munkájá- hpz, amely feltétlenül elősegíti a magyar nép és a szovjet nép megbonthatatlan barátságának és kulturális együttműködésének továbbfejlesztését és megszilárdítását, Éljen és viruljon a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság testvéri népeinek megbonthatatlan barátsága! Éljen a magyar nép vezére — Rákosi Mátyás! Éljen a szovjet es az egész haladó emberiség vezére, a világié ke zászlóvivője, a nagy Sztálin 1
