Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-14 / 38. szám

2 1.955 ídiruár 14., * Minted UiUaisaiaU Plé^e a iMimei/iMi i Svecz József elvtárs, a geren- dúst .Viharsarok« tszcs pártszer- veíiv.óDck tagja. De nemcsak párt­tag, hanem pártbizalmi is. A párt- szervezet vezetősége azzal bízta meg, hogy tanítsa, helytállásra, példamutatásra nevelje a pártcso- porljához tartozó elvtársakat. A pártmegbizatás kötele?. Ez any- uyit jelent, hogy nemcsak a saját munkájáért felelős és nem is al­kalomszerűen kell az elvtársai nevelésével törődnie, hanem terv­szerűen kell dolgoznia. A jó bi­zalmi pártcsoporlja élén csaknem olyan, munkát végez, mint a párt­szervezet titkára. Nevel, tanít, utat mutat, a sor ontó vő feladatok maradéktalan végrehajtására mozgósítja a kommunistákat. Az elmúlt év őszén még Svecz elvtárs pártcsoportjában is az volt a szokás, hogy a pártcso portértckezlet alkalmával megbe­szélték, mikor tartják meg a kő­vetkező ülést. Ez azonban nem vezetett eredményre. Többen el­maradtak az ülésről. . Svecz elvtárs ekkor elhatá­rozta: minden értekezlet előtt értesíti az elv társakat Mióta így dolgozik, — ha csak va­lami halaszthatatlan dolog közl>e nem jön —, mindenki jelen van a pártcsoportérto­kezlelen. Az értekezleten beszámoltatja az elvtársakat, ki, hogyan végezte el a reábízolt munkát. Yolt-c va­lamilyen akadály, amit nem tu­dott legyőzni, vagy a népnevelőn mmiká alkalmával nem tudott valamit jól és helyesen megma­gyarázni ? ilyen volt például az elmúlt hetekben az, hogy Janin esek Lajos elv társ Dani János dolgozó parasztnál járt és elbe­szélgetett vele a tavaszi vetés fon­tosságáról és arról is, hogy már most szerezze be a vetőmagot * Dani János azt mondotta: »800 forintot adjak egy mázsa árpáért, hogyan kapom én azt vissza. Még, ha sertést hizlalok vele, akkor sem térül meg.« Janiesck elv társ akkor nem tudta helyesen meg­magyarázni. A pártcsoporlérte- kezleten is elmondta az esetet, amikor munkájáról beszámolt. Svecz elvtárs azt mondotta neki: »Már holnap keresd fel ismét Dani Jánost és mond el neki: 11a elvet egy mázsa árpát -- még, ha 800 forintért is veszi meg — és 10— lő mázsát terem s ha csak 200 forint lesz a szabadpiaci ár, akkor is 2—3000 forint értékű gabonája terem. Tehát a 800 fo­rint többszörösen megtérül neki.« Svecz elvíárs azután ellen- ' őrizte, hogy Janicsek elvíárs végrehajtotta-« a rábízott fel­adatot. Dani János inár be is szerezte a szükséges vetőma­got­Svecz elv társ —- mint pl. leg­utóbb Németh János elvtárs­sal — elmegy népnevelőmun- kát végezni, hogy tapasztalato­kat szerezzen arról, hogyan dolgoznak az elvtársak. így ismeri meg a népnevelők fej­lődését. A pártbizalmi figyelmének sok- mindenre kell kiterjednie, hogy jó útra vezesse az elvtársakat. Nikola György elvtárs egyidőben kezdett elmaradni a politikai is­kolából. Nikola elvtárs arra hi­vatkozott, hogy ő mint állatgon­dozó későn végez és ezért nem tud rendesen megjelenni a poli­tikai iskolán. — Mikor van későn? — kér-, dezte a pártbizálmi — 5 órakor? A foglalkozás 0 órakor kezdő- dili. Te már ötkor bent vagy a lakáson. Nyugodtan megvacso­rázhatsz és 10—15 perc alatt el tudsz érni a politikai iskolába és még akkor sincs 6 óra. Csak egy kis akaratra, felelősségtudiLra van szükség és mindig időben ott lehetsz. A többi "elvtárs is megbírálta Nikola elvtárs helytelen maga­tartását. ö úgy gyakorolt önbírá­latot, hogy azóta minden foglal­kozáson rendes időben megjele­nik és azóta nem is hiányzott az iskolából. Alig pár hónapja, hogy így dol­gozik Svecz elvtái's pártcsoport- ja, de már egy tagjelöltet taggá, egy pártonkíviUi dolgozót — ,Bo- "tyánszki Jánost — pedig tagje­löltté nevelt. Mindkét elvtárs fej­lődését, munkához való viszonyát figyelemmel kísérték. A taggyű­lés elölt a pártcsoportériekczlet is foglalkozol! felvételi kérelmük­kel és elhatározták, támogatják a vezetőség ezirányú javaslatát De nemcsak Svecz elvtárs pártcsoportja dolgozik fgv, ha­nem a többi pártcsoport is. Ennek eredménye, hogy a tag­gyűléseken mindenki részt- vesz, ha csak nem beteg. Tag­díját mindenki pontosan fizeti A tagkönyvcsere alkalmával sgm volt olyan párttag, akinek vissza­menőleg kellett volna tagdíjat fi­zetni.­A jó eredmények mellett azon­ban vau még egy-kél hiányosság Svecz elvíárs munkájában. Pél­dául nem bíz meg pártcsoportjá­ban egy-egy jól fejlett elv társat a tagjelöltek, vagy a jól dolgozó pártonkívüliek nevelésével Ezt ő maga végzi el. Még az is hiba, — ez a többi pártcsoportnál is fennáll —, hogy a tszcs alapszer­vezet kettős rendszerű pártcso- portot hozott létre. Szerintük Svecz elvtárs nem pártbizalmi, hanem csoportbizalmi és aktívája a pártbizalmi, akinek kötelessége a tagdíjak összeszedése. A já-j rási pártbizottság helyesen cse­lekszik, ha á lehető legsürgö&eb-i ben- tisztázza a gereudási elvtár­sak előtt, hogy pártunknál nincs »csoportbizalmi« megbízatás és alapjában helytelen az, hogy a pártbizalmi megbízatást aláren­delték egy úgynevezett »csoport- bizalmi« rendszernek. Pártbizal­mi az, áld azt a munkát végzi el, amit Svecz elvtáris , meg a töb­biek és a tagdíjösszeszedését sem szabad albérletbe másoknak ki­adni. Kim Ir Szén marsull, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hadserege főparancsnokának távirata Farkas Mihály hadseregtábornok, honvédelmi miniszterhez PARKAS MIHÁLY ELVTARSNAK, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének. Őszinte kö&zönotemet nyilvánítom Önnek miniszter ©ívtárs a .ko­reai néphadsereg fennállásának 5. évfordulója alkalmából hozzám intézett üdvözletért. Kívánok Önnek új sikereket, Rákosi elv társ vezetésevei, őrnagyai* testvémép által kivívott szocialista építés hatalmas vívmányaim i: további megerősítése és védelmet terén kifejtett gyümölcsöző mun­kájához. Pbonjan, 1055 február 10-én. KIM ÍR SZÉN MARSALL, a Koreai Népi Demokratikus Köztéré ;itór hadseregének főparancsnoka, Szovjetunió népe készül a Szovjet Hadsereg és haditengerészet megteremtésének 35. évfordulójára Moszkva. (TÁSZSZ) Az egész szovjet ország készülődik a Szov­jet Hadsereg ca haditengerészet mogteremtésénak 35. évfordulójára. A városokban, falvakban, a ka­tonai alakulatoknál, (előadásokat tartanak az évforduló jelentősé­géről. . A Szovjet Hadsereg központ; házának könyvtárában és más fő­városi könyvtárakban könyvHálli­tások nyíltak. Kiállított fényk-i|>- sorozatok ismertetik a szovjet hiút sereg' ős a haditengerészet die«'! történetét, Moszkva parkjaiban a nevezni ■- évforduló alkalmából népünnepély.' kot tartanak. Megtartják a hagyó Hiányos 15vészversenyeket, amely • ken a Szovjet Hadsereg és * * sport egy es öletek legkiválóbb csapi tai vesznek részt. Az amerikaiak új vegyi fegyvert alkalmaztak Kocsedo szigetén a hadifoglyokkal szemben Koszon. (Uj Kína) Az ameri­kaiak iámét vegyi fegyvert alkal­maztak a hadifoglyokkal Bzamben Kocsedo szigetén. A vegyi fegy­ver alkalmazása következtében 39 kínai és koreai hadifogoly meg halt, .vagy megsebesült. Az aljas bűneaetekinény l^lops testűéül tíz afneÜkaiiif:’ nenV ótól1 ték közölni, mi volt a fegyver, amit alkalmaztak. Csupán úgy je­lölték meg, mint ringer lőszer pec metszést«. Nam ír tábornok, & koreai- kína i küldöttség vezetője csütörtökön erélyesen tiltakozott az amerikai fii­nál a hadifoglyok meggyilkoló ■», illetve inegsebüsitésa miatt, Elítélték a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának egyik tagját, mert részt vett egy hazafias tüntetésen Párizs. (TASZSZ) A »P Huma- nité-.i jelentése ezerint a montpel- lieri fellebbviteli bíróság Raonul Gátlást, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ját feltételesen kéthónapi börtönre és húszszor frank pénzbüntetésre Ítélte. Callas perbefogására azt «3 tirügyet használták fel, bogy a mult év május 29-én részt vett a Jacques Duck* törvénytelen látni tóztatása sollen tiltakozó tüntetésért, Estébe baj tik az idő. fény ömlik ki a szarvasi vasút- utcai emeletes ház ablakain, ön­kénytelenül is megáll az ismeret­len járó-kelő: mi lahot itt? És hitetlenkedv© nézi: cipészek — és milyen sokan. Akaratlanul em­lékezetébe ötlenek a régmúlt évek. Akkor... akkor ketten- hárman hajlongtak a «pangli» (munkaasztal) mellett. Volt, oki egyedül «barkácsolt», ha volt mit. Legtöbben azok közül, okik itt a kedélyesen tiszta munkahelyen dolgoznak — vörös lámpafényról varrtak, szegeitek. Egyiknek-má* eiknalc a konyhában, szobában volt a «műhelye». Az asszony mo­sott, a pelenka eaáradt, a gyerek tárt. Azok, akik nem «önálló mes­terek» voltak, még vasárnap is ott hajlongtak a «pangli» mellett. Akiknek nem volt ilyen «szeren­cséjük», azok az utcán ődöngtek. Milyen öröm volt az olyan eset, mint Paulik elvtársó, aki a «tar- honya-gyár»-ba körűit. «Szeren­csés ember.» Ezt tartották róla a többiek. Ketton-hárman is kifor­gatták zsebüket, hogy sodorhas­sanak egy cigarettát. Táncmu­latság? Az nagyon elevenbe vá­gó volt: szerényen is egyheti ke­reset kellett rá. Tanulás? Az any­ujára távol volt tőlük, mint ég a földtől. «Az uraknak vak)» — így vélekedtek sokan. Ezt oltotta beléjük a szolgabírói rend. 1948-ban többen beszélgetni, ta­nácskozni kezdtek: felszabadul­tunk, de a múlt átka itt kísért közöttünk. Máéként kellene élni. Napok, hetek teltek — és tizenöt taggal megalakult a Kisipari Szö­vetkezőt. Egy helyiség volt min­denük, Ma: kul túrhelyiség, öltö­ző, fürdő hirdeti a megtett utat. Az, hogy 1952-ben 200 százalék­kal emelkedett termotósi értékük 1951-hez viszonyítva. Ezt már negyvenhéten érték el. Ez év ja­nuárjában 515 pár szandált hul­ladékanyagból készítettek. 1120 «kvadrát» bőrt takarítottak meg, közel 400 pár férfi magasszárú cipőhöz való felső anyagot. Az új élet formálásában új em­berek is szüleinek. Kéeskoi Bán- dór azon gondolkozott, hogyan le­hetne a felső rész díszítését szol­gáló cakkozáíst és lyukasztást egy munkafolyamattal elvégezni. Volt éjszaka, amikor még aludni is alig tudott a gondolattól: a cak- kozás, a lyukasztás egyenleteseb­bé válna és a tűzés is. De sok időmegtakarítást ia jelentene. És a gondolat kiforrt: a tűlyukasz­tót, a cakkozót együtt keli Kisze­relni a gépre. Reszelés, igazítás — szívvel végzett munka és meg lett az újítás. Ma már felényi idő alatt végzik a felsőrész dí­szítését és szebb, egyenletesebb. Do az új, a jobb nem hull az égből. Ott settenkedik a régi. Visszahúz, gátol. Ma így, holnap úgy, do asm hagyja magát «csak úgy» legyűrni. Ott van a gondol kodásban, a szokásokban. Ott van a közös tulajdonhoz való viszony­ban. Nem sok kell hozzá és né­ha-néha elő-előbukkan. És Id így, ki úgy birkózik meg vele. Egyik eikerssebbon, másik sikerteleneb­ből. 1948-ban e szó röppent fel: szövetkezet. Sokan igy válaszol­tak: nőm! Ma meg már a «ke­ret» kozd szűkké válni. Győzött áss új, a régi vereséget szenvedett. 1952-ben: laza a norma, rendezni kell. Egyesek: már megint valami okoskodás. És jött Győr vári La­jos, az OKISZ-tcjl. Elmondta a norma: endezés jelentőségét. Ügye­sen beszélt. Tapsot is kapott. «Szépen» mondta el — csak nem jói, De hát: köd előttem, köd utánam. Törődjenek á helybeliek. Ha nem így lennie, biztosan úgy mondta volna el a normarende- zésb, hogy az igaz is legyen. S a javító-részlege ír érthetetlenül néz-, tok egymásra. Egyesek persze «to­vábbmentek» ennél: a szövetkezőt ilyesmit talált ki; hogyan gon­dolják ezt? Ehhez hozzájárult, hogy a KTSZ vezetői a javító részlegen nem tartottak külön termelési értekezletet — csak az új részleggel együtt. Ez is gyen­gítette az új h.axcájt a régi alton. Gyengítette annak megértését: «nem ehetjük meg azt a tyúkot, mely holnap aranytojást tojna». Hói tenne ma a Sztálin Vasmű, Kazincbarcika, hol hónaiénak a kombájnok, traktorok ezrei, új kultúrotthonok, iskolák, ha mind­ezt megettük, megittuk volna? Sehol! Hogyan raknánk le a szo­cializmus alapjait? Sehogy! Pe­dig a laza normák rendezése sem jelent egyebet, mint: még több kombájn, életűm, még több ru­ha, lakás, kuÜtúrház. A holnapot jelenti — a jövő zálogát. Azaz: ennek egy részét. A szövetkezet kommunistái rom voltak eléggé állhatatosak. Oka: nem igen tanulnak. Hol elmen­nek, hol nem a szemináriumra. Legtöbbször — nem. E hanyag­ság abban jelentkezik, hogy ők asm érzik valamennyien: a szö- vetlcozyt a mienk, ezt erősíteni egyet jelent saját jövőnk biztosí­tásival. Ma nem az urak dolga a ta­nulás, Ma a mi dolgunk. A Bzép, a jó megteremtéséhez «kiművelt emberfők sokaságára» van szük­ség. Ehhez a szövetkezet kom­munistáit is még jobban hozzá­járulhatnak, csak aknmiok kel!, még jobban, mint eddig. Akkor megszűnik az olyan nagy különb­ség a keresetben is, mint mu-1- juk Paulik elvíárs és Dömét." István között. Augusztus l-i* 10-ig Paulik elvtárs 406 forin­tot kötetett, Demeter István pe­dig kétszaanyolcvanötőt. Sesams más nem történt, • «csak» az, hog y Demeter István reggeenként ké­sőbben járt be az űzőmbe. PauEk elvtárs meg időfcep. Paulik óiv- táranak és a többi kommunistá­nak nem leélt belenyugodniol; ebbe. Tanuljanak, hogy tudják növelni a pórtonkívüli dolgozó­kat. Da ugyanakkor a pártonkí- vüili dolgozók figyelmét is for­dítsák á művelődés felé. Akkor mind jobban magukénak érzik a szövetkezetét. Kovésbbé fordul elő a javítórészlegen, hogy a rendbe szedett kaptafák «kál»-jai (a kaptafa egyik része) néhány • napon belül összs-visszu vaunak keverve. No fe'odkozzeiek meg so­ha hazánk, megyénk, saját köz­ségük, szövetkezetük eredményei­ről beszélni. No feledkezzenek meg a múltról. Ne tévesszek szem elől a jövőt. Nö feledkezzen >1 meg: köztünk él az ellenség, ott. árt, ahol tud. No feledkezzen'»I meg: ezeket támogatja Tito é- mindazok, akik újra bilincset ten­nének kezünkre — ha hagynánk. Ha így lesz: még gyorsabban erősödik a szövetkezet, még biz­tosabban tárai a jövő a szövet kezet tagjai elé. Csere/ J'“i. Új úton haladva Neon-

Next

/
Thumbnails
Contents