Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-06 / 31. szám

KKft Miitiif *>., péntek-----------------—------------------------------— ifiha^&axúk A Ruhagyár dolgozói miért nem teljesítették a reájuk bízott feladatokat? A békéscsabai Ruhagyár dolgo­séi tervünk döntő évének sikeres teljesítéséhez azzal járultak hozzá, hogy időben teljesítették üzemi tervüket. Azonban ha a januári, arankájukat figyelemmel kisérjük, azt tapasztaljuk, hogy sutba dob­tak előző évi sikereiket ée ma le­maradtak tervük teljesítésével: ja­nuár havi tervüket 94.8 százalékra teljesítették. Kövessék Gerő elviárs útmutatásai Az üzem dolgozói és vezetői nem hivatkozhatnak objektív okokra, mert minden feltétel biztosítva volt számukra. S mégis egyhely­ben topognak. Minden erejüket a döntő év teljesítésére használták — de ugyanakkor nem gon­doltak ezévi munkájuk meg­kezdésére. Nem vették figye­lembe Gerő elvtárs november 29-én elmondott figyelmeztetését: »El kell érni, hogy 1953 első negyedé­ben a termelés 1952 utolsó negye­déhez képest folyamatosan tovább emelkedjék, hogy januárban s© le­gyen visszaesés — az idényjel­legű iparágaktól eltekintve — de­cemberhez képest.« Az üzem terv- taljösitése az első két nap után »le­zuhant«. A lemaradás legfőbb oka újból a nagyfokú átszervezés, mely az egész üzem életét meg­rázkódtatta. Az új munkahelyre került dolgozók teljesítmény© le­esett, — még á sztalíánovisták is jóval 100 százalék alatt teljesí­tettek. Ehhez hozzájárult még az is, a művezetők — hogy leplez­zék a szervezetlenséget —, a sza­bászatról több dolgozót szabadságra küldtek, mivel a szabászaton fel- tomyosult a laszabott anyag. Jobb együttműködési a szalagvezetők, művezetők között Ebből viszont az következett, hogy amikor a dolgozók elérték, előző teljesítményeiket, nem volt elegendő leszabott áru. Bizony elő fordult, hogy egy, másfél órát áll­tak ©miatt. Ezen úgy igyekeztek segíteni, hogy a szalagon is szab­tak anyagot, így aztán sűrűn elő­fordult, hogy összekeverték az anyagot és keresgélni kellett. De hátráltatta az üzem tervteljesitését az úgynevezett aszalagrabiáfs« is. Az egyes szalagok a következő mű­szaknak nem készítettek elő anya­got, azt saját maguk feldolgoz­ták és az utánuk következő mű­szak dolgozóinak várni kellett mig kézről-kézr© elindulhatott az anyag. Ilyen körülmények természetesen elvették a dolgozók kedvét és jóval ke. sebben tettek felajánlást, mint az előző hónapban. No, meg nem aka|t.ü vpnpnytiük gazdája, amun- faaverhBLiy a Ruhagyár «árvája» lett. Az üb siránkozni kezdett: «nem se­gítenek a többi tömegszervezetek», holott későn kezdtek a munkaver- seny szervezéséhez és akkor is csu­pán mennyiségi és minőségi vál­lalást gyűjtöttek. A különböző Szo­cialista mozgalmak elaludtak. Ä vándorlás miatt a dolgozók állan­dóan új és új gépre kerültek, nem érezték azt magukénak, tehát a Na­zarova-mozgalom is ismeretlen fo­galom lett. Érvényesüljön a felelősségrevonás Az üzem tervének nemteljesíté­sét, azt, hogy lazult a dolgozóknak a munkához való viszonya, az is elősegítette, hogy nem történt fe- telősségnevonás. A vállalatvezető elvtársnő nem tartotta be a kor­mányhatározatokat. Mit tett a mun­kafegyelem megszilárdításáért, a tsrvteljesítés biztosításáért? Keve­set. Bizonyaira «jó ember» akart lenni, nem volt «szíve» a büntetés­ihez; Nem bírságolta meg a műszaki vezetőséget a hanyag műn Icájáért, pedig nem egyszer- felhívta erre Urbán elvtárs, az üzem párttitkára is a figyelmét. A kisipari szövetkezetek szerepe a Szovjetunió népgazdaságában A szovjet kisipari szövetkezetek közszükségleti cikkekkel ée építő­anyaggal látják ©1 a dolgozókat. A szovjet állam nagyarányú se­gítséget nyújt a kisipari szövet­kezeteknek. A forradalom előtti kézműves műhelyek, amelyekben főleg kétkezi munka folyt, gépesí­tett ipari kisüzemekké fejlődtek, ame.yekban egyre szélesebb alkal­mazást nyer az élenjáró technika. A kisipari szövetkezetek felhasz­nálják a helyi nyersanyagokat, az állami ipar melléktermékeit és hul­lád ókanyagait, valamint a -kolho­zoktól és a kolhozparasztoktól vá­sárolt terményeket ős állati termé­keket. A kisipari szövetkezeti üzemek a legkülönbözőbb áruirat állítják »lő. A Szovjetunióban és, külföldön egyaránt híresek a kisipari szövet­kezetek művészi fa-, csont-, ezüst­ös papírmasé-készítményei. A kol­hozok szükségleteinek kielégítésére a kisipari szövetkezetek nagy menny Légben készítenek mezőgaz­dasági felszerelést, szíjakat, nyer­geket, szekereket, talicskákat, szá­nokat, továbbá építőanyagot: tég­lát, cserepet, stb. 1948-ban a kisipari sző vétkező­tek túlemelkedtek a háborúelőtti termelési színvonalon, 1950-ben pe­dig már 21 százalékkal több árut készítettek, mint a háborúelőtti 1940-es évben. A fémágyak és zo­máncozott vasedények gyártása pél­dául tízszeresre, a bútoroké három- B/OiOßra, a köt-szövött fehérneműké hatszor osra, a kü öuböző szöveteké és cipőké kétszeresre, a eukrász- áruké hatszorosra emelkedett. Sok-sok műhely foglalkozik a ru­hák és cipők javításával, mértékre készülő ruházati cikkek szabásá­val és varrásával. Rengeteg fod­rász, fényképész, vegytisztító üzem és mosoda működik. Ötvennyolc- ezer ilyeu szövetkezet látja el a lakosságot. A háború utáni ötéves terv idején Moszkvában, Lanin- grádban, Kazánban, Ufában, Gor­kijban, Omszkban és sok más vá­rosban gépesített festő- és vegy­tisztító üzemeket létesítettek a kis­ipari sző vetkezetek. Kontos feladatok várnak a kis­ipari szövetkezetekre az ötödik öt­éves tervben. A XIX. pártkongnesz- szus irányelvei szerint a kisipari szövetkezeteknek fokozmiok kell a közszükségleti és a háztartási cik­kek s helyi építőanyagok gyártását, javitaniok kell készítményeik mi­nőségét. A kisipari szövetkezetek terme­lése az ötödik ötéves tervben 60 százalékkal emelkedik. A bútoripar háromszorosra nő. A kisipari szö­vetkezetek széleskörű szakosítása lehetővé teszi a nyersanyag ásí a felszerelés jobb kihasználását, a további gépesítést, a minőség javí­tását és az önköltség csökkentését. Számos gépesített szabász- és rnha- javitó műhely, cipőjavité- és villa­mossági cikkeket javító műhely lé­tesül. Különösen kiterjesztik: a kisipari szövetkezetek működését a kommu­nizmus nagy építkezéseinek vidé­kén. Tovább javítják a szövetkezeti káderek szakképzését is. Az üzem pártszervezete sem tudta átfogni így az üzemet, hiszen gyak­ran azt sem tudta, hol vannak az üzemben a kommunisták — az ál­landó átszervezés miatt. Most, ami­kor az első negyedévi tervük telje­sítéséért folyik a harc, a Ruhagyár- dolgozóira is nagy feladatok vár­nak. Ennek megoldása csak úgy le­hetséges, ha szakítanak az eddigi munkamódszerükkel — az állandó nem meggondolt átszervezéssel — és mielőbb harcba indulnak terv üli végrehajtásáért. Minden vezetőnek meg kell szívlelni Málenkov elv­társ szavait: «A pártnak nem be­gyepesedett és közömbös hivatalno­kokra vain szüksége, akik egyéni nyugalmakat előbbre valónak tart­ják az ügy érdekénél, hanem olyan harcosokra, akik lankadatlanul és önfoláldozóan küzdenek: a párt- és kormány utasításainak végrehajtá­sáért, akii» mindemnél előbbre tart­ják áz állam, érdekeit.» Rendszeres és tartalmas népnevelőmunkát Különösen fontos, hogy az üzem kommunistái olyan hangulatot te- remtaaniek üzemrészükben, hogy a dolgozók naponként harcolj írnak minden perc kihasználásáért, min­dem darab elkészítéséért, ami "azt jelenti, bogy az üzem teljesítmény© állandóan emelkedik. Január- hó­napban. is több esetben, teljesítet­ték tervüket 100 százalékon felül, még az átszervezés ellenére is. Te­hát az nem lehetetlen, maguk a műszakiak pedig ne eeak a TMK beütemezés végrehajtásáért harcol­janak, hanem az egyenletes terme­lés megvalósításáért is, hogy mi­előbb hrAiryzzák lemaradásukat. Nagy Imre. tabarmánykésztetek helyes felhasználásával az állatok jó áttelelletéséért SzenissfakariHáRvek csírá?latásávai putrosiuiilM az áttaisk téli vitamineliátásárél A malacok megkívánt ütemű fejlődésének biztosítása, az anyakocák fogamzásának elősegítése, a tyúkok tojáshozamának fokozása céljából gondoskodni kell a téli viLaminellátás biztosí­tásáról. Ezt legegyszerűbben szemes takarmányok csíráz tatásával érlieljük el. A szemestakarmányok csíráz;tatása faládákban történik. A iá dák szélessége 50 cm, az oldalfalak magassága 4.5 cm, (lécma. gasság), hossza pedig tetszésszerinti lehet. A ládákba 3—4 cm vastag rétegben beöntjük a csíráztatni kívánt árpát, vagy zabot Ezt vízzel öntözve, nedvesítjük, majd a ládákat világosság felé ablakba, vagy polcokra állítjuk. Naponta gondoskodunk arról, hogy állandóan megfelelő nedvességű legyen, ezért állott, nem túl hideg vízzel megöntözzük. Általában a csíráztatást olyan helyen kell végezni, ahol a mag csírázásához szükséges 18—20 Celsius fok hőmérsékletet állandóan biztosítani tudjuk. ÖLnyolc nap múlva kicsírázik a zöld hajtás és amint a 10—15 cm magasságot eléri, levágjuk és felaprítva feletetjük az állatokkal. A megma­radt részek újból kihajtanak és azokból 3—4-szer is tudunk zöldtermést elérni. A zöldhajtásból a kifejlődött sertéseknek naponta 10—15 de­kagrammot, szopősmalacoknak 5 napos kortól 10 malacra szá­mítva, 5 dekagrammot adjunk, A kicsírázott é»s többször már zöld­nyerés céljából használni nem kívánt magvakat az anyakocák­nak adjuk. Csíráztatott szemestakarmányt a zoldhajtás megjelenése előtti dúzzadt állapotban is lehet etetni A csíráztatott gabonamagvak etetésével különösen az apaállatoknál és a baromfiaknál érünk el kiváló hatást. Tartsuk be az etetések időpontját Ke etetések időpontját és az etetési sorrendet minden körül­mények között panto an be kell tartani. Megvárakoztatott á 'aí mo­hón eszik ,nem rágja meg a takarmányt, nem keveri el alaposan nyállal, aminek következtében emésztési bántalmak lépnek fel s & takarmányok kihasználása is rosszabb. Az etetési sorrendnél arra törekedjünk, hagy előbb a ltevésbbé ízletes takarmányokat kapjál az állatok. A napi adagot lehetőleg háromrészre osszuk el és há- romszorra adjuk az állataink ele, mert így a sok rostos takarmá­nyokat jobban fel tudják emészteni és a tápanyagot jobban In tudják belőle vonni. ■is-*!' Egyen helyeken miért nincs 'J/tlA* “.AJM»#. ' ... Más helyeken miért van kenyér? «Az ördög- nem álszik» — szokták mondani, de az ellenség-, a ku- lák, a klerikális reakció, meg éppen nem alszik. Különösen akkor élén­külnek fel, amikor olyan nehézségek jönnek elő, mint az aszály és fagy által okozott terméscsökkenés. A gzerkesztőségbe érkező levetek azonban arról tanúskodnak, hogy ahol a dolgozók jól harcolnak az el­lenség és hírverése, akn&muinkája elten; ott van kenyér. Ahol ezt nem teszik sem a dolgozók, sem a helyi hatóságok, azokon a helyeken úgynevezett, «kenyérhiány» miatt mindenkit szidnak, csak az ellensé­get nem. A mindenkiben, az állam is banne van. Deres Vazulné Magyarbánhegyea- ről január 6-án a következőket írta: «Könnyes szemmel írom e soro­kat. Napról,-rmpra Icét-háromszá- zával álaunlc sort és nem kapunk Irony eret. Kinek ne fájna az,hogy öreg nénik, bácsik agyonm fáz­va a sorállásban, sírva mennek haza, kenyér néUeül. Segítséget várunk tőjietek . • •» Több 'hasonló levélben kérnek a dolgozók tanácsot, segítséget a szer­kesztőségtől. Ahol ilyen dolgok tör­ténnek, benn© van az amerikai im­perialisták keze is. Erre ugyancsak bizonyítékul szolgál Deres Vazulné levele, amikor ezt írja: «Azt mondják, Amerika Hangja bemondva: Magyarországon nem lesz, csak márciusig kenyér, ad­dig van az ország ellátva.» Kiknek érdekük ilyen híreket ter­jeszteniük? A dolgozóknak nem. A kulákoknak, klerikális reakciónak igen. Es vájjon miért? Talán se­gíteni akarnak? Eszük ágában sincs a segítség. Ez egyenesen felhívás a halmozásra, kíséret a zavarkeltésre. Az amerikai gyárosok tehát nem­csak gyilkoltatnak Koreában, ha­nem aljas ügynökeikkel keserűséget szereznek ugyanakkor a magyar- dolgozóknak is. A ktt'áfeeág már azt sem tartja elégnek, hogy nem tel­jesítette beadási kötelezettségét, mint pl. Sarkfldkerosztúron, ahol a dolgozó parasztság 95 százalékig teljesítette beadását, a kulákság azonban csak 45 százalékig. Ugyan­ekkor Kónya .Ferenc, öédli György kulákok a boltból hordták a ke­nyeret, pedig van kenyérgaboná­juk. Sok dolgozó részéről felmerült napjainkban: hogyan lehetne elérni, hogy a dolgozók akadály nélkül vá­sárolhassanak kenyeret? Ez legfő­képpen a becsületes dolgozóktól maguktól függ. Mart minden falu­ban sokan vannak olyan emberek, aldk halmoznak. «A kenyeret azok hordják el, akijenek megvan a búzájuk egész­évre, mint pl. Egri Benjámin, akinek 600 küó búzája van egy­magára s az őszi búzavetést nem teljesítette. Vagy ifj. Csebe La­jos, akinek 677 kiló búzája ma­radt lmrmadmagára és már ré­gen hordja a /tenyeret. Ehhez még solait sorolhatnánk feh — írja Létai Sándor Zsadányból. Ha a nagy nyilvánosság előtt ilyen ese­tekre a dolgozók maguk rámutat­nak, akkor a kulákok és az ilyen, kuIákokra hallgató dolgozók meg­gondolják majd magukat. S éltkor nemcsak, hogy elég kenyér, de még felesleges is lesz. Ezt a következő tevéi sorok is bizonyítják. «Községünkben a kény évkérdi/ megváltozott. Nem áll sorba sen- lei, mert állandóim lehet kenyerei kapni. A nép azt mondja, Imma- rább kellett volna leleplezni azo­kat, akik tartalékol á • a lis tei ét a kenyeret, mert kivették azok szájából. akik nem. tártul tudlak Olyanok, mint Bódi József ámító és sógom, (Lombos Béla szabó, akiknek lis tjük megromlott, meri dugdosták» — írja G. Tóth János levelezőnk Nagykamarásról. Levelezőnk koráb­bi írásából részleteién káderül, hegy egyetek meddig képetek el mamii, próbára tenni a dolgozók türelmét; «Bódi József tanító felesége óvó­nő. Az ősszel összevásárofta e csöves kulcoricát, 200 forintért mázsánként, most pedig 600 fo­rintért adja el. Állandóan pa­naszkodott, hogy i z n a kenyerem meg lull luuhti, csupa korpából van csinálja. így tágította azo­kat, aJcilc a kenyérre vártakj> Levelezőnk további soraiból meg­tudjuk, hogy Bódiéknál 2 múzsa- 75 kiló lisztet találtak, sógoránál, Gom­bos Bélánál pedig 3 zsákkal. A halmozók leleplezése segít, Ugyanerről írt későbbi levelébe® a magyarbánhegyesi Deres Vazul­né is: *A Jeenyérlcérdéssel kapcsolatban azt tudom írni, hogy e /ész nap van kenyér. Ehhez hozzájárult az is, hogy elfövik egy szem--lgt, aki jószággal etette a kenyeret és ® .grízt,» A fenti levélrészletek bizonyítják: fontos, hogy a dolgozó tö­megek maguk leplezzék le nyíltan a kulákocat ér a kulákok politikáját* még akkor is, ha egyes dolgozók maguk válrar a kuláklaiugíá^o esz­közévé. Ezzel — mint láttuk — közvetlen esat.ást mérnek az impe­rialistákra és harcolnak a háborús gyújtogatok ellen. Káros dolog azt tartani: «Nem sz l>k s mm.it, mert mojiara ássanak» — ez nem más, mint fátyol borítása az ^fenség munkájára, jó szívesség, terít- ség nekik. Lehet, hogy mások nem haragszanak meg majd arra, áld hallgat, — bár az ellenség, a kuiták mindig haragszik a ilol maikra — végül ő maga lesz kénytelen haragudni, ha karó »dús éri a 1 almo­zok, az ellenség miatt. TÓTH Oh. A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents