Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-28 / 50. szám

1*53 február 28., szombat 3 Vikaisai&U Híf*e Az ellenség garázdálkodása a kiskőrösi járási tanácsban n vetést váltott műszakban végezzük Gazdaságiinkban a tavaszi munka megkezdésének első napján szép eredményeket értünk el a talajelőkészíiési munkáknál. A ta- lajsimlézást 20(1 kai. holdon elvégeztük. Nehéz és közép nehéz fogasolást szintén 2()í) holdon végeztünk, 50 hold földet kuítiváto- roztunk, 300 holdon elszórtok a műtrágyát és az előre elkészíteti míílrágyázöH területem azonnal megkezdtük a vetést, hogy a mag mielőbb a földbe kerüljön. Fikerült 5# hold lakarmányborsót el­vetnünk. A tavaszi búza vetéséi váltott műszakban megkezdtük» Ezt a mnnkalendületel továbbra is fokozzuk és igyekszünk a mi­nisztertanács határozatának eleget tenni. A gazdaság vezetősége, maguk a dolgozók Is azon vannak, hogy ezeket a munkákat mi­előbb befejezzék. Gyenes Mihály Mezőhegyes, Csatókamarás. Jó vetés — gazdag aratás Lapzártakor jelentik: Az orosházi »Uj Élet« és »Dózsa« termelöcsoportok megkezd­ték a tavaszi búza vetését. A kondoros! »Dolgozók« tszcs tagjai a tavaszi árpa, a csorvási »Uj Élet« a borsó, a mezőntegyeri »Hala­dás« tszcs tagjai pedig a mák vetését kezdték meg. Az eleki »Vil­lám« tszcs eddig már 17 hold, a »llákóczi« tszcs pedig 12 hold tavaszi árpát vetett el. fiz új módszerek alkalmazásával a múlt évben is jó terméseredményeket ért el Varjú János Id. Varjú János, a mezőberényí III-as típusú »Uj Barázda- terme] őszövetkezetnek a tagja. Az elmúlt évben egyénileg dolgozott A rossz időjárás ellenére is, 11 mázsás átlagtermést tu­dott elérni. Búzáját fejtrágyázta, tavasszal a fellazult földet lehengerelte és a legjelentékenyebb eső után fogasolta búzáját. Varjú János a szovjet agrotechnikai módszerek alkalmazásával harcolt az aszály ellen. Négyzetesen vetette a kukoricáját. Olyan termést tudott elemi, hogy az állammal szembeni kötelezettségét teljesítette és még feleslege is maradt. Varjú János a csoportban sem sajnálja a fáradságot azért hogy jobb terméseredményt tud­janak elérni. Tudja, hogy a Lermelés fokozásával nemcsak ’ álla­munkat, hanem önmagunkat segítjük. Gombos Andrásné levelező Mezőberénv, Kereki-tanya. Nem mindennapos ebem séges kártevés;re derült fény Bács megye kiskőrösi járásában. A já­rási tanácsba ellenséges elemek fu- rakodtak bie s hosszú ideig végez­tél« romboló munkájukat, a bűnök egész sorozatát követték el a falu dolgozói ellen. A kiskőrösi járást a megyei ta- íiácskázán és a belügyminisztérium­ban Bács megye legjobb járásának ismerték és dicsérgették. A jelen­tések, a papírok igazolni látszottak a járás jóhirét: a gabonabeadás tavalyi tervét és a sertésbeadás második félén tervét túlteljesítette. A jelentések mögé, a számok mögé pedig senki sem nézett. Pedig más kép alakult volna ki a járási ta­nácsról és sokat dicsért elnökéről. Később már a számok is riadót jelezhettek volna. A járás a kuko­ricabead áo tervét már csak mintegy 61 százalékra, a tojásbeadásét csu­pán 12.5 százalékra teljeisiteilte s oa ősszel az előirt búza- és rozsterü- letnek csupán háromnegyed részét vetette be. Ezek a sötét számok azonban különösképpen nem tűntek fel, továbbra is a járás korábba eredményei vakították ei a felet­tesek szemét. A járási tanácsban igy zavartalanul garázdálkodhatott az ellenség s a tanács nevében a gyalázatos törvényszegések egész sorozatát követhette el. A járási tanács elnöke Pülöp Gyula kulák volt, sötétmultú hor­thysta tiszt. Ilyen volt vezetése Blatt a járási tanács politikája is: védte, pártfogolta a Mákokat — viszont ott ártott a dolgozó pa­rasztoknak, ahol csak tudott. A kulákok Bács megyének ebben a »minta«-járásában szabotálhatták leginkább az adófizetést es a be­adást, a hajukszáLa sem görbült meg érte. Sokhelyütt befurakodtak a termelőszövetkezetekbe. A járási tanács segítségével a tázlári Baj- társ és Aranykalász, a császártöl­tési Kossuth és a csengődi Lenin tezcs-ben és máshol a vezető tiszt­ségek egy részét is a kulákok kerí­tették a markukba. Belülről, alat­tomosan, mint a fában a szú, rom­bolták a szövetkezetét. Több köz­ségben »eltűntek« a knüákok a ta­nács nyilvántartásának egyik lap­járól s megjelentek a másik la­pon, mint újdonsült »dolgozó pa­rasztok«. Koskantyún például min­denki ismeri Brada József es Brada Pál Mákokat, mindenki gyűlöli őket, tudják, hogyan szívták a múltban a dolgozó parasztok vérét. A két kulák a járási és a községi tanács jóvoltából mégis »dolgozó paraszt«-tá vedlett át. Ugyanakkor ebben a községben az egész falu nagy felháborodására mintegy tiz dolgozó parasztot kuláklistára tet­tek. A kulákoknak elengedték adó­jukat s a beadást — a dolgozó parasztokra hárítottak mindent. Miközben a kulákokat, »jánosbácsizták«, »pistabácsizták« — a tanácsban gyalázatosán durva hangot használtak a dolgozó pa­rasztokkal 6zemben. A járási ta­nács egyik sokszorosított körleve­lében utasította a községi tanácso­kat, hogy a dolgozó parasztokkal, akik elmaradták a beadással, adó­fizetéssel, »mint a nép ellenségei­vel szemben a legnagyobb szigor­ral« kell eljárni. Ezt Kecelen és és több más községben ki is dobol­ták. Természetesen ez nem nevelt egyetlen dolgozó parasztot sem ál­lampolgári hűségre, adójának, be­adásának pontos teljesítésére — el­lenkezőleg, elkeseredést szült, tör­vényeinknek, államunknak tekinté­lyét rombolta. Ez is volt a cél. Ezért vált rendszerré az is, hogy a kiskőrösi járásban a tanácsok odkhelyütt feleslegesen beidézget­ték, zaklatták a dolgozó paraszto­kat, vagy éppen jogtalanul meg­büntettek őket. Kiskőrösön egy­ezerre 600—-700 dolgozó parasztot idéztek bo. várakoztatták őket, el­vonták a munkától. Kecelen sok dolgozó parasztot egyik nap a me­zőgazdasági csoport, másnap a ba- gyüjtési csoport, harmadnap a pénzügyi csoport, negyednap a ta­nácselnök parancsolt tel a tanács- házára. Kecelen összesen 3585 ter­melő van, a község 90 százalékra teljesítette a baromfibeadás és 69 százalékra a tojásbeadás tervét. A tanács mégis több mint 3000 ter­melőre vetett Id kártérítést. Né­hány nap alatt 130 dolgozó paraszt tiltakozott a jogtalan büntetés el­len, s igazolta, hogy pontosan tel­jesítette az állam iránti kötele­zettségét. A keceli tanácsháza em­bertelen bürokratáinak erre csupán annyi volt a szavuk:. »Ha a dol­gozó parasztnak sérelmes valami, úgyis bejön«. Sokhelyütt felelőt­lenül, vagy sehogysem intézték el á dolgozók kérelmét, panaszát. Kis­kőrösön a pénzügyi csoport író­asztalán 300 olyan kérvény poro­sodik, melynek zömét még 1949- ben adták be: helytelenül kivetett házadó, vagy másféle adó felül­vizsgálását kérték a dolgozók. De mintha csak a pénzügyi csoport Íróasztalai mögött nem is emberek, hanoin érzésnélküli fabábok ülné­nek ! Begyepesedett fejű bürokra­ták, kiknek mitsem számítanak az emberek) s látókörük csak az akta­hegyek alsó szélétől a felső szé­léig terjed. Ezért volt az a véle­ményük erről az esetről, hogy a kérvények elintézése »várhat, -mert nőm segíti elő a pénzügyi terv tel­jesítését«. Csengődön Szépéné és Kovácsné, a községi tanács alkal­mazottai szégyenteljesen goromba hangon, arcátlanul szitkozódva tá­madtak a dolgozó parasztokra. A Horthy-faeizmus mindenható fő­jegyző urai ripakodtak rá igy a parasztra. " < > i Még gyalázatosabban bántak a dolgozó parasztokkal az elszámol­tató bizottságokba becsempészett el­lenséges figurák: elcsapott régi tisztviselők, különböző lecsúszott, foglalkozásnélküli napló pók. Ezek aztán nap, mint nap résaegesked- tók, loptak, zsaroltak, megvásárol­tattál« magukat. Az egyik züllött csirkefogó Kecelen nagy rántottás ebédet csapott a begyűjtött tojások­ból. A tanácsalkalmazottak egy ré­sze együtt dorbézolt ezzel a söpre­dékkel, együtt itták el a törvény­telenül szerzett forintokat. Kecelen maga a tanácselnök is eljárt dinoni- dánomokra ezekkel a züllött ala­kokkal a koaláitokhoz. Mindezt lát­ták, tudták a dolgozó parasztok. Császártöltésen például arról be­széltek, ha valaki el akarja in­tézni adósságát az elszámoltató bi­zottsággal, a községi, vagy a járási tanáccsal, vigyen bütyköst magá­val, ékesebben beszél az minden szónál. S mig a feleslegesen zak­latott, jogtalanul megbüntetett dol­gozó parasztok a tanács ellen mél­tatlankodtak, addig a senkiliázi, ellenséges elemek a markukba ne­vettek: hadd szidják csak a dol­gozó parasztok a tanácsot. A dolgozó parasztok felháborító zaklatása, az emberte­len bánásmód az ellenséges poli­tikának csupán az egyik oldala volt. A kiskőrösi járási tanács a termelőszövetkezeti mozgalmat is fondorlatos módon igyekezett tá­madni. Fondorlatos módon, hi­szen a járási tanácsházán mosta­nában éppen a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlesztéséről esett a legtöbb szó. Olyannyira, hogy közben »megfeledkeztek« az ége­tő feladatokról, például a tavaszi munkáról. De a járási tanács tsz- fejlesztési terve: körmönfont pro­vokáció volt, amelynek az volt a célja, hogy az egyénileg dolgozó parasztok jóidőre meggyölöljék a szövelkezeti mozgalmat. Noha a járás szántóföldjeinek, csupán 12 százaléka volt szövetkezetben, a járási tanácson nemrég kiadták a jelszót: »Néhány hét múlva tsz- járássá kell lennünk«. A szövet­kezeteket ugyanakkor árván hagy­ták, nem segítették. A császártöl­tési termelőcsoportok például hi­ába kértek, vártak segítséget a já­rási tanácstól, az év első öt heté­ben senki sem látogatott el hoz­zájuk. Ahelyett, hogy a szövetkezete­ket erősítették volna és ezek pél­dájával győzték volna meg az egyénileg dolgozó parasztokat — aljas fenyegetésekkel, vagy elvte­len ígérgetésekkel, jogtalan en­gedményekkel igyekeztek a ter­melőszövetkezetbe kényszerítem vagy csábítani őket. Kaskanlyun a tanácstitkár fenyegetőzni kez­dett. Azzal »érvelt«: aki nem lép be a szövetkezetbe, annak fel­emeli az adóját. TöbbhelyiUt el­árverezéssel ijesztgették a dol­gozó parasztokat. Kecelen pedig a hangoshíradóban a következő »jó hírt« hozták a falu tudomá­sára: »Felhívjuk a dolgozó pa­rasztok figyelmét, hogy minél többen lépjenek be, ezzel megsza­badulnak a terhektől (az adófize­téstől, a beadástól, stb1.)« A kis- gyűléseken, amelyeket a tanács rendezett, hasonló módon »érvel­tek« az előadók. S hogy . az alá­való provokáció teljes legyen, az ellenség mindezt »Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére« jelszó­val végezte. A járási tanácsházán és a köz­ségi tanácsokba! terméssíetéSen sok becsületes ember dolgozik, akinek feltűnt, hogy valahol hiba van a tanács munkájában. Már nem egyszer élesen megbírálták a járási tanácselnököt és az opera­tív csoportot, ahol a tanácselnök­nek több cinkosa volt. Ezek azon­ban durván elfojtották, visszaver­ték a bírálatot. A járási tanács el­nökhelyettesét — mert bírálta őket — megrágalmazták, üldöz­ték. A járási tanács több munka­társát bíráló fellépésük után el­helyezték a járási tanácstól, ala­csonyabb beosztásba tették. A ta­nácselnök és cimborái úgy féltek a pártszervezettől, mint a tűztől, meg akarták bénítani a pártszer­vezet működését. Azon mester­kedtek, hogy a járási tanács párt- szervezetében soha ne legyen párttitkár, vagy olyan emberre bízzák az alapszervezet vezetését, aki az ő bandájukból kerül ki. S a bírálat elfojtása a községi ta­nácsoknál is mind gyakoribbá vált. Üldözték mindazokat, akik »rosszat mertek szólni« róluk. A császártöltési Búzakalász ter­melőszövetkezet elnöke nyiltan meg is mondta: mindenről haj­landó beszélni, csak a tanács hibáiról nem, mert abból előbb- utóbb baja lenne. A dolgozó pa­rasztok a járásban sokhelyütt ezt vallják: »Ne szólj szám, nem fáj fejem». Nem merik bírálni a ta­nácsot, bár saját bőrükön érzik a zaklatásokat, a törvénysértéseket. Hogyan fajulhatott idáig a dolog? Miért csúszha­tott a kiskőrösi járási tanács ve­zetése az ellenség kezébe? Mintha csak vattát dugtak vol­na a megyei tanács vezetői fülük­be, hogy ne hallják meg a becsü­letes tanácsalkalmazottak és dol­gozó parasztok hangját! Mintha csak arra rendezkedtek volna be a bácsmegyei tanácsházán, hogy csupán a különböző számok és jelentések alapján bírálják el a tanácsok munkáját! Az utóbbi időben már az is gyakori volt, hogy a kiskőrösi járási tanácsel­nök hamis jelentésekkel árasz­totta el a megyei tanácsot. Bács megye járásai közül például el­sőnek jelentette, hogy járása tel­jesítette az őszi vetés tervét — holott a föld egynegyedrésze vé­letlen maradt. EzqJí a hamis je­lentések azonban csak megerősí­tették a megyében az ellenség hadállásait. A megyei tanács nem ellenőrizte az adatokat, hanem agyba-főbe dicsérte a járási ta­nácselnököt s így szájlátásával támogatta a kártevést. A megyei tanácsházán állandó a pánik. A kapkodó munka sorozatos túlka­pásokhoz, hibákhoz is vezet. Ilyen légkörben kiválóan érzi ma­gát az ellenség, jobban álcáz­hatja magát, huzamosabb ideig folytathatja gyalázatos, népelle­nes tevékenységét A kiskőrösi kártevés ügyében súlyos felelősség terheli a belügy­minisztériumot is, amely elhanya­golta a bácsmegyei tanács mun­kájának az ellenőrzését. De emel­lett a minisztérium Fülöp Gyu­lát, a kiskőrösi járási tanács volt elnökét — akit azóta már sikkasz­tás és más bűncselekmények mi­alt letartóztattak — az egekig ma­gasztalta: »...jó közigazgatási gya­korlata van, a járás területén a munka is jól megy... kemény, határozott... aigy politikai, mint szakmai téren jól fejlődik». Pe­dig a minisztérium személyzeti osztályának adatai is félreérthe­tetlenül bizonyították, hogy ki­csoda Fülöp: kulák, volt horthys­ta tiszt. A belügyminisztériumban az egyik irattartó mélységes fene­kére süllyesztették azt a levelet is, melyben a tanácselnökhelyet­tes bejelentette Fülöp kártevéseit — eleresztették fülük mellett a figyelmeztetést Igen nagy felelősség terheli a járási pártbizottságot és a megyei pártbizottságot is, mert nem őr­ködött éberen, harcosan a párt politikája felett Sőt a járási pártbizottság még segítséget is adott az ellenségnek, maga is tá­mogatta a járási tanács provokál ciós tsz-fejlesztési tervét. Csak a járási és a megyei pártbizottság politikai vaksága, passzivitása tet­te lehetővé, hogy a befurakodott ellenség durván megsértse a párt politikáját, nyiltan felhasznál­hassa a tanácsot gaz céljaira, el­fojtsa a bírálatot, szembeállítsa a dolgozó parasztok egy részét a párttal és az állammal. Ami a kiskőrösi járásban törtKmt, nem mindennapos esek De nem is egyedülálló. A kiskőrösi járás nem az egyetlen hely az ország­ban, ahol a kommunisták, a párt- szervezetek és a pártbizottságok szájíátísága, politikai vaksága aka­dályozza az ellenség leleplezését s ahol bürokrácia uralkodott el a tanácsban, elszakítva azt a dol­gozó parasztok tömegeitől. Az ál­lami és pártszerveknek okulniok kell a kiskőrösi esetből: éberen kell őrködniük mindenütt a párt politikája felett; be kell vonniok mindenütt a tanácsok ellenőrzé­sének munkájába a dolgozók leg­szélesebb tömegeit Rántsák le a leplet kimületlenül azokról az el­lenséges vagy elfajult elemekről, akik méltatlanul viselik a tanács­ban betöltött tisztségüket, vissza­élnek a nép bizalmával, az állam bizalmával. s (Megjelent a Szabad Nép 1953. feb­ruár 27-i számában.)

Next

/
Thumbnails
Contents