Viharsarok népe, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-06 / 4. szám

Vila«* proletárjai egyesüljetek! f \ Ankét a „Vihar“ című filmről Miért maradt el a vésztői gépállomás a terv teljesítésben ? V. ....................... A Z H D P BÉ K É S MEG Y EI PÁRTBIZ OTTSÁGÁNAK LAPJA 1953 JANUÁR KFDI) Ára 50 fillér IX. ÉVFOLYAM, 4. SZaM I ló szakoktatás-magasabb termeshozam ötéves népgazdasági tervünk tel- jositéeo igen komoly és egyre nö­vekvő feladatok megoldása elé ál­lítja mezőgazdaságunkat. Biztosí­tani kall az ipari növények terme lésén keresztül üzemeink nyers­anyagszükségletét, fokozni állatál­lományunk mennyiségi növekedé­sét, minőségi javulását. A legfon­tosabb tennivalónk: a mezőgazda­ság terméshozamának emelése. Rákosi ©Ívtárs az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elmondotta, hogy egyik fontos eszköao a ter­méshozam emelésének az agio- és Kootechnikai eljáwísok alkalmazása, az új termelési módszerek beveze­tése. A Szovjetunió szocialista me­zőgazdasága ebben a munkánkban gazdag tapasztalatokat, hasznos ta­nácsokat adott és ad rendelkezé­sünkre, A különféle miniszterta­nácsi-, párt- és kormányhatározatok in mind özeknek a figyelőmbe vé­telével: születnek meg, módszert! adnak és segítséget a nagyobb terméseredmények eléréséhez mező- gazdaságunicban. Ahol özeket meg fogadják, betartják és betartatják; terme! ős zfi ve tkezeteinkbon, állam i gazdaságainkban. k özségeink ben, ott magasabb a termés, kedvfezőb- )«d álakul az. önköltség és a ráfor­dítás az egyes munkák elvégzésé­nél, termén vek előállításáná l . » 1 Számtalan példa bizonyítja azt,: hogy kevés még az a vezető, szak­ember, vagy dolgozó, aki szivvel- lélekkel, meggyőződésből harcolni tud az újnak alkalmazásáért, be- vezetésé óért. A régihez való ragasz­kodásnak a gyökerei mélyen meg­vannak, benn© élnek megyénk dol­gozóinak egy részé ben k igen nagy a közönyösség a/, újjal szemben. Ezért sokezer mázsa tei ménykiosés tol fizettünk már eddig1 is. Hegy déren gyökeres változást érhes­sünk ©1, elsősorban függ —- a poli­tikai nevelés mellett —, milyen, gondot fordítunk és mennyiben tö­rődünk: a szakmai neveléssel, to­vábbképzéssel. Mennyiben használ­juk fel a téli időt arra, hogy ter­melőn zö vettozeteink ben, gépéi lomé sitinkön és állami gazdaságainkban beinduló és beindult különböző szakmai tanfolyamokra, minél több — munkában élenjáró — brigád- ős muiikfiosapatvezetőket, dolgozó­kat vonjunk be. Mert az a tu­dás, amit a múlt közoktatás adott mezőgazdaságunk dolgozóinak kii. lönböző iskolákon: arany , vagy ozüstkaláözos tanfolyamokon, azok­kal nem lehet vezetni, eligazodni a nagyüzemi gazdálkodásunk szerve-, /.ősi. gazdasági, számviteli kérdé­seiben, de nem lehet még mini egyszerű tagnak sem a későbbiek­ben dolgozni. Az élet nem áll. meg, minden fejlődik, naponta töb­bet kivan tőlünk. Kormányzatunk a mezőgazdaság dolgozóinak szakmai nevelésé ©igen nagy összegeket fordít. Csak az el­múlt évben megyénkből többszáz munkás- és panasztszárniazású dol­gozó veti. részt az öthónapos bri- gádvezetői iskolákon, a mezőgaz­dasági akadémián, technikumokon. A mezőgazdaság új szakemberei együtt dolgoznak állami gazdasága­inkban, termelőszövetkezeteinkben a nagyobb gyakorlattal rendelkező szakembereinkkel, akik . segítik őket abban, hogy minél jobban el­láthassák munkájukat. A most be­induló és beindult szakiskolákra, horrre' ő-zövet kőzetei nkben, állami gazdaságainkban és gépállomásain­kon, a különféle növénytermesz­tési állattenyésztési, vagy gépe­sítési tanfolyamokra, igen fontos, hogy minél több dolgozót vonjunk be és nagy gondot fordítsunk arra, hogy a Szovjetunió példájára meg­szervezett hároméves mesterképző tanfolyamokat is benépesítsük, ahol az elméletet a hallgatók együtt sa­játítják el a gyakorlattal. Ezeknek a szaktanfolyamoknak az irányí­tása állami gazdaságainkban több helyen hiányos és nem egységes. Adódik ez egyrészt' abból, hogy a tanrendet és az anyagot, nem idő­ben adják meg. Több helyem a tröszt és a miniszteri um mö­götte marad a dolgozók tanulni akarásának. Az ürményzugi, vagy a köröstarcsai állami gazdaság például nem győzte azt kivárni s hozzáfogott a szakoktatás beindító sához. Az utóbbi — igen helye­sen — a szomszédom tszcsk-ből 1-i tagot is beszervezett a- szak- tanfolyamra. Igen jól szerveztek meg a toroki állami gazdaságban u inesterképző tanfolyamot. A gazdaság főagronó- musa, Zápiborszki Kálmán jól fel­készül, érdekessé í -szí tíz előadást, nincs lemorzsolódás, örömmel vesz­nék részt a hallgatók is. Kp köve­tendő példa az megyeink többi szak-. tanfolyama, v r- ze főjenek, olmidoja- nftk, hogy- a tananyaggal öss/ekötvo elmentek tspasttabite erére u azók- kutasi gvapot-k iséri ?t-i gazdaságba. Ezek a lehetőségek megyénkben megvannak és igen nagyok. Kísér­leti gazdaságainkban, Bánkúton és Szarvason u növírnynörnesítós, ön­tözés, talajjavítás, korszerű takar­mánygazdálkodás is trágyutozolés gyakorlati tapasztalatait, faldolgo­zott módszereit isnierhetik míg dol­gozóink, de egyes állami gazdasága­ink, termelőszövet kőzeteink növény­termesztési és állattenyésztési mun­kájából is" igein sokat tanulhatnak. Meggyzőődhetrí'k arról, mit jelent az újnak az alkalmazása. A szakmai képzés fontosságát el­sősorban. a vezető káder, -inknek kell tisztán látni. Erre már Rákosi elv- társ felhívta a figyelmünket a já­rási párttit károk országos értekez­letén, amikor azt mondta: «Meg kell tanulni bizonyos szakkérdése­ket.. Egyik-másik ©lvlárs elmondta,, hogy nem mernek lemenni a falu­ba, mert nem tudják megválaszolni a kérdés -két. Hát ez már .öreg hi­ba! Azt megértem, hogy koinpli káli ipari vállalatnál ilyesmi meg­esik, de ott nem is követeljük. De, hogy a közönséges mezőgazdasági kérdésekhez nem értünk, hogy ne tudjunk az ilyen kérdésekben fel­világosítást adni —r az már baj, mert ott aztán vége a tudomány­nak.» Rákosi Ivtárs ezt a járási párttitkár elvtársak felé mondta elsősorban. De természetesen vo­natkozik ok mezőgazdasági üzeme­ink igazgatóira, , tszcs-ink és ta­nácsúink elnökeire is. Hú valaki nem ismeri a szakköréé-, két, nem tudja anélkül a munkát irányítani, vezetni, ellenőrizni, a hibát idő­ben észrevenni. A tanulás és a tudás elsajátítása nem könnyű, de igen hatalmas fegyver- a kezünk­ben. Ha oz megvan, kevesebb hi­bát követünk el munkánkban. Emii­kül a Szovjetunió mezőgazdasága som tudott volna a világ legfejlet­tebb élenjáró szocialista mezőgaz­dasága fenni. H« jó! foglalkozunk Felkészültünk éves tervünk teljesítésére Mi, a békéscsabai Kötöttáru- gyár dolgozói magunkévá tettük Gerő elvtárs november 29-éu el­mondott beszédét, mélyben fel­hívta a figyelmünket arra, hogy gondolni mii kell évi tervünk tel­jesítése mellett az 1953. évi ter­vünk sikeres megkezdésére és az 1953. évi tervünk beindulását zök­kenőmén lesen kell biztosítanunk. Ezért mindazokat a hiányossá­gokat, amelyek tapasztalhatók voltak üzemünkben, igyekeztünk még az elmúlt évben megszün­tetni. Üzemünk a felszabadulás óta sokat fejlődőit,, korszerűen sze­reltük fel az egyes üzemrésze­ket és ez minden esetben előbb­re segítette termelésünket. Arra törekedtünk, hogy minél folya­matosabbá tegyük az egyes üzem­részek termelését, mivel az 1953-as évi termelés komoly feladatok elé állítja egész népgazdaságunkat. A lö százalékos emelés műszaki ér- telmiségünktől inagasfokú kép­zettséget, fegyelmezett és szor­galmas munkál követel meg. Üze­münk szűk keresztmetszetét je­lentette az, hogy nem volt meg­felelő íSpanoló« gépünk, ennek megszüntetésére egy új »spanoló« gépet készítettünk és így ma már nem kell Budapestre és vissza­szállítani áruinkat kikészítésre. Az üzemből most már csali a teljesen elkészített árut küldjük el. A korszerű szárító és ; spa­noló gép teljesítménye három­szorosa az előző gép teljesítmé­nyének. Ezzel a szövetek átfu­tási idejét is csökkenteni tud­juk az üzemben, az anyag így hamarabb kerül a szabászatra, amely most már naponként és tervszerűen tudja kielégíteni var­rodánkat. Biztosítva vau ezáltal a varroda minden dolgozójának a szükséges félkész-áru és meg­szűntek a sokszori átcsoportosí­tások is. Január elsejétől üzemünkben be. vezettük — szovjet tapaszlala tok alapján — a diszpécser-rend­szert. Ezáltal minden üzemvezető ismeri üzemrészének tervét, da rabonként, cikkenként és ha ész reveszi, hogy valami gátolja üzemrészének teljesítményét, t: napi tervének teljesítésében azonnal intézkedni tud. A disz­pécser-rendszer bevezetése ko­moly segítséget jelent ugyanak­kor ia munkaverseny szélesítésé­nél és hozzájárul ahhoz, hogy el­ért eredményeinket állandóan emelni tudjuk és idő előtt tel­jesítsük ezévi tervünket is. Prtezlavok Mátyás gyártásvezető. Békéscsabai Kötöttárugyár. Levelek a bég > tiflésről Igyetleu dolgozó sem mulaszthatja el a beadást Mint pénzügyi' bizottsági tag és begyűjtési állandó bizottsági aktí­va el szoktam beszélgetni a szom­szédokkal az adóról, ' begyűjtésről. Varrnak olyanok, mint pl. Péter István, aki bizony siránkozik, hogy­ha az adót kifizeti, nem tud meg­élni. Az ilyeneknek elmondom, hogy az adófizetés törvény, amelyet egyetlen dolgozó eem mulaszthat «J, hisz arra a pénzre államunknak szükség© van. Mi Imin© akkor, ha pl. a szomszéd ház ablakát az el­lenség golyója verné, tétlenül aéz- ;né ő ezt? Es amikor a községünk­ben Szabó János, Setényi István és sokan mások becsülettel rendezik adójukat, Péter bácsinak sem sza­bad csak az egyéni érdekét nézni. így vari oz a begyűjtésnél is, sokan a rossz időjárásra, mag a fagyra hivatkoznak, hogy hogyan teljesítsék a beadást. Az én testvé­rem rendőr, a másik katona, só­gornőm ösztöndíjas tanuló. Hogyan is mulaszthatnám el a beadást, hisz akkor mindig arra kellene gondol­nom, hogy nincs biztosítva had­seregünknek, az iskolában a tanu­lóknak, a gyár, a bánya dolgozói- inak a kenyér. Kuli-ma Fémioné, Béhéssimsow. Élenjáróink Nálunk azok a dolgozó parasztok, akik élenjártak a beadási terv; tel­jesítésében, a minisztériumtól ju­talmul elismerő díszoklevelet top­tak, amit december végén a. gal- bácskerti alapszervezet titkára ün­nepélyesen adott át az élenjáró dolgozóknak, Ficzero András, Ste- fonovits Antal, Csatári György, Me­zei János, Hajdú János, Gerebenití* Péter, Hajdú József dolgozó parasz­tok — akik a díszoklevelet topták, — ígéretet tettek arra, hogy a* 1953-ús évben, is maradék nélkül teljesítik, túlteljesítik beadási kö­telezettségüket. Kiss Juhász János, Gyula A gyulai „Petőfi“ tsz zöldségkertészete az idén megkétszerezi a primőrzöldségek vetésterületét A gyulai »Petőfi« tsz a múlt esztendőben már február elején nagymennyiségű salátát, retket, zöldhagymát szállított Buda pestre. A melegágyakban 35 hol dpn termesztettek primőr tikié s a lelkes, gondos munka meghozta gyümölcsét, a termelőszövetke­zetnek csupán a zöldségfélék el­adása 550.000 forintot jövedelnre­z.stt az elmúlt évben. Fel nem osztható szövetkezeti vagyonuk a zárszámadáskor 196.515 forint volt, amely egy év alatt több mint 130.000 forinttal gyarapo­dott. Kulturális célokra 9680 fo­rintot fordítanak, ebből köny­vöket, sportfelszerelést vásárol­nak. Készpénzből kilenc forint jutott egy-egy munkaegységre. A tavalyi jó eredmények ha fására a fez tagsága a zárszóm- adó közgyűlésen elhatározta, hogy az idén megkétszerezi a primőrnövények vetésterületét, ezóvbea 70 holdon folytatnak' melegágyi kertészkedést, kiég de oemberben 600 melegágyi ablak alá palántáitok el a primőröket. dolgozóink szakmai nevelésével, fel­keltjük érdeklődésüket a -mezőgaz­daság tudományos munkája iránt, a gyakorlati munka közelebb ké­kül a kutató munkához. Tanácsainknak, állami gazdasága­inknak többet- kell törődni azzal is, hogy a különféle bentlakásos szak­iskolára a- párthoz, a dolgozó nép­hez hű káderek kerüljenek be és arra a szakra, amely egyénisé­güknél; a legjobban megfelel. Az iskolákon is segíteni toll fejlődésü­ket és különösen nagy gondot for­dítani arra, hogy az iskola után visszakerüljenek a munkahelyükre, munkakörükbe. Nem megengedhető az pl., hogy az állami gazdasá­gok trösztjénél nincs nyilvántartás az iskolát végzett sza-kkáderokről, azokat így nem is segíthetik a munkában, nem törődnek velük, ami természetesen kihatással van a to­vábbi fejlődésükre. így sok eset­ben ha jól dolgoznak, akkor roe- kadásig rakják meg őket munkával, ha pedig a segítség hijján nem tudják ellátni feladatukat, alacso­nyabb funkcióba küldik, vagy ha népi, elkedvetlenedik, önként ott­hagyja munkahelyét. A legtöbb esetben az ilyen káderek helyére osztúlyidegen elemek kerülnek be. Hasonló módon lett állattenyésztési agronómus az akasztópusztai állami gazda-ágban Szemen v1! A dini oros­házi kulák, a város volt polgármes­terié. Termelőszövetkezeteink veze­tőségének, tagságának is több se­gítséget kell adni a hozzájuk ke­rült-, vagy kerülő szakembereknek, természetesen erre a jó mifnkájuk- kal toll rászolgálni. Pártsz-orvsz- leink, pártbizottsága­ink a politikai oktatás mellett for­dítsanak gondot és harcoljanak mezőgazdaságunk dolgozóinak szak­mai neveléséért is. Segítsék azt, hogy minél több új ember neve­lődjék ezáltal is gazda ágaink! an. termelik -.BveUsa»: tel akiien. A jó .szakoktatása mituka, a nagyobb te-i méíeredményekbeai fog- majd kam a tozni. Farkas Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents