Viharsarok népe, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-16 / 269. szám

t#5! »töVfttihrr Ifi., vnfsavuáp

Fiatalok, előre a Yasgyiijtő Vasárnap sikeréért S

A Népgazdasági Tanács határoz*! la alapján hatodik napja tortának megyeikben a Vízgyűjtő Napok, Egyre fejlődő iparunknak, napről-napra nagyobb szüksége van a nyers* anyagra, ápüíő gyáraink, a Sztálin Vasmű, a diósgyőri nagy kohó mindig több «s több vasat és fémet dot gőz feL

A vas- ős fémhulladék pedig elsőrendű nyersanyag. Drága kincs, mert kitűnően felhasz- nálbató & rövid idő múlva új gépek, alkatrészek, felszerelési cikkek készülnek belőle. Az út mellett heverő rozsdás ócskavas, a pincékbe dobált törött kályhák, vagy a népen nem használt réslámpák, mind fontos nyersanyag és összegyűjtésével nemcsak jelentős pénzhez jutunk, hanem Segítjük az ipart, tervünk teljesítését és ezzel is védjük a békéi!

Békés megyében nehej&ea és vontatottan in dull meg a mostani vasgyűjtés, A DÍSZ (elhívást intézett agyán a megye fiatalságához, de sok Myers, sem a DISZ .szervezetek titkárai, sem a pedagógusok nem siókat törődtek a gyűjtők munkájával és félvállról kezdték ezt a fontos kérdést. Sok . helyen mondták, hogy már kifogyott a vashulladék és nincs mit gyűjteni.

A fenti »védekezésre« alaposan rácáfolt egyik-másik üzem, vagy iskola, ahol már az első «apókban is lelkes munkához fogtak. A Békési Téglagyárban eddig 44 mázsa vasat gyűjtöttek a DISZ-íiutalok éjs a lé kés- lai&^ys^llomásQn is! 2d m|ám •

ták fel a reményt, nem tetéztél; el ezt a fontos gazdasági kérdési egy kézlegyintéssel, hanem azt mondták: Megmutat- jukl

És meg is matatták, hogy jó munkával, Jő szenrcaéssel hatalmas eredmények érhetők el. A példa lelkesítsen máidén fiatalt. Vegyenek példát « Jó eredményt elért gyűjtőkről és még sokai: javíthatnak a megye ■eredményén.

Mert őszintén kelt szombe- nézMöiik az eredményekkel és meg Ml állapítanunk, hogy Békés megye rosszul All a megyét vas- és fémgyüjtő versenyében- ; ^ «

De ír,ég semmi ser» késő, hátra van négy VasgyüjtöNap, köziül; egf vasárnap. Elegendő idő ez, hogy telkes hajrával behozzuk a leniaradástás büszkén jelenthessük kormányza- tankoak : a Viharsarok fiatalsága a vasgy ü jféshen is jő munkát végzett.

Vasárnap, november 16-a legyen a megye fiatalságának harcos seregszemléje. Álljon munkába a gazdaságok, falvak, gyárak és i&kolák fiatalsága, szervezzenek gyűjtő-brigádokat, vonják be a munkába a társadalmi szervesetek tagjait és minden erejükkel dolgozzanak a gyűjtés sikeréért.

Ez a vasárnap a munka vasárnapja legyen- Járják végig a házakat, a falvak utcáit, az elhagyott mdőket, réteket és ne maradjon egy kiló beverő vashulladék sem parlagon a vnsgyüjtő vasárnap után.

És,.,ha . majd este, fáradtan;

..jfs^jf^^jfteláUak*. A Közgaf- hazatérnek a gyűjtő munkából, dasági középiskola tanulói iáz: “'éJiriÖlidhaiják, höjgy jő tíitáikjl5

Autójavító Vállalattal kötöttek szerződést és tanulás ntán rendezték meg az üzem takarítást A »titok« már nem titok senki előtt Ezek a fiatalok nem nyugodtak bele, hogy nincs már ócskavas. Nem ad- iiuiaaiiamHiiaMaH

végeztek, becsületes kommunistához méltó módon dolgoztak és egy újabb jelentős lépéssel vitték előre ötéves tej-vünk megvalósításának ügyét Minden erővel élői* « Vas- gyűjtő Vasárnap sikeréért! cain

Int«» község diliházé parasztjai megfogadták Rákosi eivtáfsnak:

„November 30-ra egyetlen kiló kukoricával, egyetlen tojással sem leszünk adósai államunknak“

Tolna község dolgozó parasztjai pénteken este a kultúrotthon- ban gazdogy ülést tartottak, amelyen elhatároz Iák, hogy vállalási, tesznek: az őszi kapásfélék beadásának túlteljesítésével harcolnak azért, hogy községük a megyében továbbra is megtartsa az elsőséget « begyűjtési vej-seny- ben. A gazda gyűlésen Link lst- vánné, községi tanácsdnölc beszámolt a begyűjtésről és az őszi vetési munkákról. Elmondotta, hogf már augusztus lő-án szabadpiaci jogot kaplak a ga- tooDaSSlékne. Az alkotmány ünnepéivé a község első Mt a megyét«» a begyűjtési versenyben: búzából 101, rozsból 116, árpából 142.5, zabból 193 százalékra teljesítette liegyíij téá tervét. Tolna községben 1011 termelőnek volt1 beadási köteleze,ttaége gabonáiból és ezek közül csak 34 késlekedő akadt

Az őszi kapások begyűjtésében lanyhult a begyűjtés lendülete — állapítot ta mejf a tanácselnök — bui-gonyabegyüjtési teriganyára is megkapta szabadpiaci jogát a község, de laikoricabe- ■gyüjtési tervéi míadezideig csak 76.6, nflpraíorsgóbegyüjtési tervét pedig csak 74 százalékra teljesítette:

— Mutassuk meg — mondotta a. tanácselnök —, hagy mi scan maradunk adósai a dolgozók át* latnának é& visszaszerezzük a község becsületét „A gazdagjűlés részvevői, Tolna község dolgozó paraszi jai ezután Rákosi elvtársboz, dolguzó népünk szeretett veséiéhez intézett levelükben foglalták össze vállalásaikat. A levelet, amelyet Lovak András, a begyűjtési állandó bizottság elnöke, Komáromi Sándor, MDP községi titkár, Link Mvármé községi tanácselnök és

több élenjáró dolgozó paraszt írt ■alá, Zsiginond I jós nyolcholdas dolgozó paraszt olvasta fel;

»Drága Rákosi elvtársi

Mi, Tolna község dolgozó parasztjai is örömmel értesültünk, hogy a minisztertanács november 30-ra halasztotta az őszi kapások begyűjtési verseny-szakaszának lezárását Tudjuk, hogy fcz a nap évfordulója Rákosi elvtárs beszédének, amelyet a párt Központi Vezetőségének ülésén a jegyreiidszer eltörléséről és a szabadpiac bevezetéséiül mondott Pártunknak & kormányunknak azok az intézkedései, amelyeket Rákosi elvtárs beszéde nyomán megvalósított, nagy fejlődést hoztak egész népgazdaságunknak, így a mi községünknek is.

Az elmúlt évben avattuk fel az üj betonutat, jelentőse« kibővült községünkbe« a szövőgyár és selyem fonó, nemsokára befejezzük gyönyörű, üj kultúrbá- zunk építéséi. Az elmúlt 11 hónap alatt csupán községünk földvüket ugyan, teljesíteitték és bar-; művesszövetkrateti boltjaiban több ' ’ " " mint öt és félmillió forint értékű iparcikket vásároltunk, nem is beszélve 1.1 népboltnnk forgalmáról. A szabadpiac előnyeit jól matatja az a példa is, hogy az idén, a gabonaforgalom felszabadítása utáni hónapban több mint 120 ezer forinttal növekej- dett csak afőldművesszövetkezeti holtok forgalma. Azt is tudjak, hogy hazánkban mindenütt milyen hatalmas alkotások születne!;. mennyi tóötfea épül1 Jól emlékszünk Rákosi élvtárs -szavai ra, hogy további fej lödé: síink, ötéves tervünk megvalósítása ’érdekében a közteherviselés igazságos elvének. megfelelően/ mindenkinek teljesítenie kell köteles, ségeit Mi elsősorban, a beadás pontos teljesítésével, járulhatunk

hozzá egész népünk, saját magunk szebb, gazdagabb éleiének megteremtéséhez.

A mi községünk eddig még nem teljesítette az őszi kapások begyűjtésének tervét. Éppen ezért községünk minden részében kisgyűléseket tartottunk. A beadásban élenjáró dolgozó parasztok a maguk példájával megmutatták, hogy községünk november harmincadikára túlteljesítheti az őszi kapások begyűjtésének tervét. Miután mindnyájan megbeszéltük a terv túlteljesítéséhez szükséges tenuimlókat, gazdagyűlésre gyűltünk össze és itt el határoztuk, hogy a következő vállalást tesszük szeretett Rákosi elvlársunknak: I

Vállaljuk, hogy november 30-ra túlteljesítjük az ősziek begyűjtésénél; tervét. A kuka icabegyüj- lésének tervét 101 százalékra, a burgonyáét 108 százalékra, a napraforgóét 101 százalékra teljesítjük. Ugyancsak november 30-ra a tojás begyűjtés egészévi tervét 132 százalékra, a baromfiéi 105 százalékra, a tejét 108 száza lékra teljesítjük. A hieottsertés- begyüjlésí tervének november 30-ig 105 százalékban teszünk eleget Egyidejűleg fej szólítjuk já rásunl; és megyénk minden köz ségét, hogy hozzánk hasonlóm beszéljék meg tertnivalóikal ét induljanak harcba a beadás lül teljesítéséért, hogy nevembe: 30-ra egyetlen kiló kukoricával egyetlen tojással se legyünk adó sai államunknak.

Tolna, 1952 november hő li '

Komáromi Sándor

MDP községi titkár,

Link Istvánná

községi tanácsának,

Levők András

begyűjtési áll. fob, elnöke,

valamint több, a begyűjtésben élenjáró dolgozó paraszt

gülis megígérték neki, hogy majd előteremtik a 175 forintot. — Nem

UI. világháborút. Ezt a vágyukat " kedves gyermekeim. Az ilyesmit

fölöttébb tüzeli az, hogy a háború- *£fc.McSkI*áC tíőm szokták ám kifizetni,

Az amerikai imporia,isták juin- ___ _ ^^^ ^ ^ ^ v o—— ,v

óm áron ki akarják robbantani a l^3pBdEfc.CJ3K Ol előteremtik a 175 forintot. —

ban elesett minden emberen legkevesebb 250.000 dollárt keresnek, tűk- értesítőm a pléhánoe umt

Cket hidegen hagyja a népek fájdalma, gyásza szeretteik eleetéért.

Hasonló kapzsisággal és üzleti ttaellemmel van »megáldva« a nép félrevezetésében inog csontosod ott

Glacz Mihály római katólikns plébános »úr« is. Legnagyobb sajnáltára hazánkban a dolgozóké a hajnalom s ebben az országban legnagyobb érték az ember. Pedig istók «ce&e, ami tőle telik, mindent elkövet annak érdekében, hogy nyugati barátai itt is működésbe hozzák tömegirtó gépezetüket. Hogy «uennyLie repes minden gyöngéd- eégtől mentes szive a háborúért, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nem irta alá a ’ békéivelv Sőt a üfősz-banda hatalomra jutásának elősegítésében és sikerében szentül meggyőződve, a béke- •láü’ást gyüjtőtot egyenesen kiűzte lakásából. Úgy fél a békétől, mint ahogy mondani szokás: »ördög a tömjéntől«. Ä pénzt, az üzletet, azt viszont imádja. De be- Bzéljenek erről a tények. Az alábbi eset már régebben történt ugyan, de szakasztott igy csinálja most iß.

1943-ban Gyulán meghalt Gergely Péter édesapja. Az akkori rend és szokás ezerint első útja a plébános »úrhoz* vezetett.

— Nem temethetem el az édesapját kedves gyermekem, mert az elhunyt nem vette fel az utolsó kenetét —- jelentette ki a »plébános úr«, mintha árut értékelne.

— Hirtelen halt meg, nem tudrémült meg Gergely Péter. — Hogyan temessük el a plébános úr nélkül ? Pogánynak neveznének bennünket az ismerősök.

— Hát jól van, gyermekem megteszem. De csak egészen egy* »erű szertartás szerint.

— De miért? Hát majdcsak előteremtjük valahogy azt a pénzt, nagy a család. Nem szeretnénk, hogy: szó érjen bennünket. Hiszen tetszik tudni, hogy szegény, évek óta különélt tőlünk— A nagy szertartás sokba kerül — Szabadkozott a lelkiatya. — Eltemetem tehát kis »ingben«.

— Az is jó, de mi mégis nagyobb temetést akarunk .,.

— No jó, hát legyen nagy »ingben« ...

A kikötés szerint Gergely Péter rögtön úgy fizette ki a kért nagy összeget, mint, aki «st sem tudja, hova legyen ennyi »irgalmasság« láttán. Hanem ő is és az egész család (isten bocsa’) fete háborodott, mert * plébános mi mégis cBak kis »ingben« jelent meg a ravatalnál. Nyilván azzal a gondolattal, hogyha rászólnak emiatt, majd megmondja, hogy »a nagy ing éppen mosásban van, merthát ugyebár az isten szolgája is ember és zsíros a nyaka«.

A fenti eset utáni időben napjainkig véghezvitt »kegye»« cselekedeteit hosszú volna részletesen felsorolni. így csak azt említjük meg, hogy paptársai és meghittebb barátai körében például Rózea Jenő mezőije rényi plébánoe űr és az odasereglett, Budapestről kiebradalt volt kizsákmányoló bankárok és földbirtokosok társaságéban hevesen tiltakozik a béke ellon. Sőt tett is azért, hogy no legyem. Pap- társainak megtiltotta, hogy a papi békebizottság tagjai legyenek. Öt is hívtak, de válaszra sem tartotta méltónak, a papi békebizott- aág által kiadott, a híveket az állam iránti kötelezettségek teljesítésére felhívó röplapoktól is undorodott. Úgy annyira, hogy csak egy kis hányadát osztotta ki a hívek között tessók-léssók módon özemszúrásbóL

»Mit képzelnek ezek — gondolta Glacz atya — talán azt, hogy e háború ellen teszek ?!« A meggyőződése az volt és azon fáradozott, hogy ha a dolgozók nem teljesítik a beadást, hamarabb elérkezik a várva-jvárt nap, a harmadik világháború kirobbantásának ideje. Bizalmatlan természeténél fogva nem nagyon hitt abban, hogy a röplapok nélkül is nem telje-i sitik-e a dolgozók állammal szembeni kötelezettségüket. Ezért sietett a külterületeken megnyerni magának őket. Köntörfalazó, ál- szent frázisokkal. Ilyen irányú »»zent beszédeinek» ismertetését imaesték csendes ájtatosságába igyekezett beburkolni, — nem tudni isten milyen rendeltetése folytán, mindig akkor tartotta a vallásos összejöveteleket, amikor egyes területeken éppen a feladatokat megbeszélő üsgyűlések, tömegsaorvezeii gyűlések voltak, vagy mint Mária-falván és Szentpál-falváa a politikai óktatás beindulásának Ugyanazon időpontjában.

Tévedés ne essék, ilyen irányú nagy buzgalma közben sem feledkezett caeg gyarló tulajdonságainak ápolásáról. Vérévé vált,: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ahol tehetett, jól felsrófolta & stólát (t. i. nem előne meghatározott árszabály szerint vezeti üzletét). Mostanában történt, meghalt Toldi Tamás négyhónapos kisfia. Toldi, feleségévei együtt felkeneete Gla-cz atyát: adná meg neki a vigtisztességet.

— Lehet édes gyermekeim, szívesen. megteszem, a kisded lelki üdvéért.

— Akkor várjuk n nagy tiszteletű plébános urat.

— Megálljunk csak atyámfiai, Irat még nincs minden elintézve. A temetés 175 forintba kerül.

A házaspár megdöbbentőn nézett egymásra, majd a szentatyára.: »nagyon sok lesz a»< — lebegték félénken. —»Nincs annyi pénzünk.«

— Sajnálom, gyermekeim, nem mehetek olcsóbban. Esetleg próbálják meg, talán a káplán úr olcsóbban elvállalja.

A káplán úr sem engedett egy fillért sem. Rövid alkudozás után elküldte őket: próbálnák meg a kántor úrnál, ő is tud temetni, talán meg tudnak egyezni.

Nem egyeztek meg. Visszamentek a »szentséges« Glacz atyához, aki csak hajthatatlan maradt. Vó— De most nincs pénzünk — esedeztek. A szantatya, aki »világ- életében az emberek bűnös lelkének megváltásáért fáradozott!' (de kimond ottan ©sai azért), összecsapta megszentelt (sok pénzt ö»z- »zemarkolt) tenyereit és útnak bocsátó, a két »engedetlent«. Azok el js mentek, miután az sem használt, hogy az eset újságban való közlésével fenyegetőztek. »Tegyenek, amit akarnak!« — kiáltotta utánuk Glacz atya.

Toldiék elmentek katolikus vallásuk ellenére egy protestáns paphoz, aki sokkal olcsóbban, vállalta a temetést. Eme visszamentek • »jószívűségéről és kegyességéről« egyáltalán nem hires Glacz atyához bejelenteni neki, hogy »méregdrága szent gondolataiban« ne foglalkozzon sorsukkal, mert van már pap a temetéshez. »Szegény« plébános úr erre aztán kizökkent lelki egyensúlyából, mert a 175 forint mellett két hívét is el eszíeai vélte. Úgy szaladt a házaspár után két utcasarkot, mint egy régi vágású kofaasszony, aki megmaradt áruját minden áron rá akarja aózni a látóhatáron feltűnt egyetlen vevő szándékú emberre. Elkésett és a jövőben is elkésik, mert az emberek már nagyon is álarca mögé látnak. S álarca nem takar mást, mint egy Számitó lélekkufárt, aki o* üzletért beletipor az emberek legszentebb érzelmeibe s fájdalmuk, gyászuk közben is felzaklatja őket hatáita-an nagy' pénzsóvárgásábaa.

■ * : Kukk lm«*