Viharsarok népe, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-02 / 258. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! Köröstarcsa! Még jobb munkát a megyei vá udorzászlóért Sürgős vizsgalatot, szigorú felelősségrevonást a Sztálin-úti új lakóházrk ügyében! V. ____________;__J A Z HDP BÉKÉS MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LA Pl A 1952 NOVEMBER 2., VASÁRNAP Ára SO fillér Vili. ÉVFOLYAM. 258. SZÁM A Szovjetunió a békéért harcoló népek példaképe Az SZKP XIX. kongresszusán újrw megmutatta az egész emberi­ségnek, hogy a Szovjetunió szi­lárd támasza és bátoritója a béké­ért folytatott nagy küzdelemnek. Sztálin elvtár» szavai, amelyet a kongresszus záróülésén mondott, a lékéért harcoló emberek százmil­lióinak szivében visszhangzanak, százmilliókba öntöttek új és ha-, ialmas erőt a békéimre továbbfoly­tatásához, a végső győzelemig. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja már eddig is felbecsüllietetleniil nagy segítséget adott a világ dol­gozó népeinek az elnyomók, az új háborút kirobbantani akaró im­perialisták és lakájaik ellen i’oly-r Látott harcban. Sztálin elvtárs kon­gresszusi zárószavában elmon­dotta «Pártunk nem maradhat ft tesfvér- ■yári-ok adósa és a maga részéről is támogatnia kell őket. valamint vé­reiket a je ‘atubßästläsukért vivőit harcukban* a béke megőrzéséért ví­vott harcukban.» A mi pártunk, a Magyar Dolgo­zók Pártja mindig és minden idő­ben nagy szeretettel és odaadással tanult a Szovjetunió Kommunista Pártja hatalmas tapasztalataiból, ennek eredménye, hogy minden .Miében megtalálta a lielye* utftt a dolgozó nép akaratának valóra- váltásához. Sztálin elvtárs szavai újabb kötelezettséget jelentenek megyénk pártszorvezatei, komnju- nistii számára is a békéért vivott harcban. Üzemekben, mezőgazda-! ságban, irodában, a tanítói és ta­nári katedrán kötelességüket tel­jesítő dolgozók összességétől az ed­diginél még nagyobb akaraterőt, a párt- és kormányhatározatok vég­rehajtása érdekében meg példamu­tatóbb helytállást, az ellenség elleni harcban fokozottabb éberséget, szi- vésabb harcot a megalkuvó oppor­tunizmus elleni harcban, mert csak igy tudjuk az eddiginél még jobban kiérdemelni a Szovjetunió önzetlen segítségét, baráti támoga­tását, szép hazánk, mosolygó gyer­mekeink, családunk Imldog, békéé életéért, mindannyiunk békéjének biztosítása érdekében. • Uj üzemek és munkagépek, új I utak, vasutak, lakóházak ezrei, kul- túrotthonok százai, középiskolás gyermekek sokasága, akadémián, egyetemeken tanuló fiaink és leá­nyaink százai bizonyítják be Bé­kés megyében is,, hogy mennyire megváltozott a múltban lenézett, még csak emtierszáinba sem vett dolgozók élete. Mindezt azért tudtuk elérni, mert a pártunk hűen követte és követi Lenin-Sztálin párt jának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának útmutatásait, azért, mert pártun­kat Lenin-Sztálin leghűségesebb magyar tanítványa, Rákosi Má-t tyás elvtárs vezeti. Pártunk, Rákosi elvtárs útmu­tató, tanító szava nyomán dolgozó népünk magáévá tette és mind job­ban felismeri, hogy eredményeinket csakis akkor tudjuk továbbfejlesz­teni, ha még szorosabbá kovácsol­juk a proletárnemzetköziséget, ha építő, alkotó munkánkban még na­gyobb eredmények elérésével, a munkafegyelem további szilárdítá­sával foglal unit helyet a béké­ért harcoló népek nagy családjá­ban. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XIX. kongresszusa világos elemzését adta annak, hogy a mai nemzetközi helyzetben különösen nagy jelentősége van a Szovjetunió erejének, hogy a Szovjetunió kö­vetkezetesen védelmezi a népek bé­kéjének ügyét, a nemzetek közötti békés együttműködést. Ebből lát­hatjuk, a XIX. pártkongresszuson is érvény ne jutott az 1920-ban nreghatáio ott 'e.iini tétel;, amit Le­nin elvtárs akkor a »New York Evening Journal« című amerikai lap tudósitójának mondott: »Hívei vagyunk a szövetségnek, minden országgal kivétel nélkül«. Sztálin elvtárs a II, világháború befejezése után fogadta Harold Stassent, az Egyesült Államok Köztársasági Pártjának egyik, veze­tőjét. Ekkor ismét felmerült a kér­dés, vájjon együttműködhet-» két különböző rendszer. Sztálin elvtárs. elmondotta; az együttműködés gon­dolatát először Lenin fejezte ki óe> Lenin tanítványai sohasem térnek el útmutatásaitól. Sztálin elvtárs az együttműködést igy határozta meg Staseermel folytatott beszél­getésekor : <;Magától érlelődő, hogy ha meg­lesz az együttműködés óliaja, ak­kor az együttműködés különböző 'gazdásági rendszerek mellett; is le­hetséges. lie ha nincs meg <m együttműködés óhaja, akkor még azonos gazdasági rendszerek mel­lett is hajbakaphatnak egymással az államok és a népek.* Sztálin elvtársnak a Staaeennol folytatott beszélgetése óta eltelt egy pár esztendő, de a háborús uszító imperialisták, élükön az USA uralkodó* köreivel, semminemű jelét nem mutatták az együttműkö­dés óhajának. Háborút készítenek elő a Szovjetunió és a béketábor ellen. Az USA imperialistái, mint a reakció főkolomposai egy úgynevezett európai hadsereg lét­rehozásán fáradoznak. Az új háború előkészítése és világuralmi törek­véseik érdekéiben még saját szövet­ségeseiket, mint pl, Angliát, Francia- országot, Belgiumot, Hollandiát és a többi nyugati államokat is meg­fosztják függetlenségüktől, A oeat- lósállamok imperialista-lakáj, bér­gyilkos kormányai árul/» bocsátják a nemzeti jogokat és a nemzeti füg­getlenséget. Komiban már több mint egy -esztendeje héizzák-halaszt- jják a fegyverszünet megkötését az amerikai imperialisták. Falvakat, városokat rombolnak össze, öreget, fiatalt, asszonyt és gyereket gyil­kolnak halomra, mert a profit nö­velésének érdeke ezt kívánja. A nemzetek közötti lenini-sztálini együttműködés elve egyenlő jogok és egyenlő feltételek alapján lehet­séges, ezért nem hajlandók az im­perialisták a nemzetek közötti együttműködés útján haladni. Az imperialisták azt képzelik' ©sz- te’.enségükben, 'bogi’ a béketábor hí­veit, a békét akaró népi demokratikus államokat, de magát a béliéért har­coló üf-pek vezető államát, példa­képét, a Szovjetuniót is megfélemlít­hetik aljas provokációikkal, fenye­getéseikkel. így pl. John Foster Dulles, az Egyesült Államok egyik leghirhedtebb háborús gyujtogatója egyik nyilatkozatában azt mondotta, Japán bombázásával kapcsolatban, hogy inkább abban a városban sze­retett volna meghalni, ahova atom­bombát dobtak le és nem abban, amelyet gyujtóbombákkal pusztítot­tak el. «Az atombomba sokkal köny- nyebb halált okoz» — mondotta Mr. Dűlle»., A kommunisták, a tanácsok munkáján mátik: a gyulai járás elvégzi-e a vetést November 7-re párttag, aki lelepdezte volna: min­denki, aki arról beszél, hogy vár­janak a vetéssel, várjanak a vető­maggal áz államra, az megrövidíti magukat a dolgozókat, a jövőért terméseredményt kisebbíti. De olyan aztán akad szép számmal, aki maga is vetőmaghiányról - panasz­kodott — alaptalanul, így volt ez Lőkösliázám is. Az egyik tag­gyűlésen felállt néhány elvtárs el­mondani, hogy miből vessenek, iia nincs vetőmag. Aztán még ott a taggyűlésen kiderült, hogy nekik1 van ugyan, dohát úgy hallották, ta­lán a szomszédnál hiányzik.,, , Nem vették fel a karcot az ellenség ellen sem a pártszervezetek, sem a ta­nácsok. Hetek teltek el, mire első izban felelősségre vontak olyan ku­lik ot, aki az őszi búzát nem ve­ahol a dolgozókkal foglalkoznak, ott jól halad a munka Újkígyóson az állandó bizottság tagjai a tanácsokkal együtt fel­keresték sorra a dolgozó parasz­tokat, megkérdezték tőlük, mikorra vetnek el. A taraion pedig egész az udvarokig bontotta. 1» a vetéster­vet. Az OHedmény az, hogy a köz­ség 90 százaléka teljesítette szerda estig őszi búza vetéstervét. Ezt a jó módszert hasznosítani kellett volna a járás minden köz­ségében- fis nem is lett volna ne­héz., ha jó munkát végeznek a járási tanács instruktorai. Cfiakf hogy ezen a téren is hiba volt: Nem jártak ti rendszeresen s ha kimentek, bizony ki-iá a maga feje után ment. Odakint, a terü­leten sem harcoltak szilárdan a határozatok betartásáért. Szabó Fe­ie ne például lelátogatott Gyula­váriba s ott igen komoly problé­mával találkozott. A »Eelszabadi­egyetleu esetben sem kérte még számon az őszi munkák idején a határozatok végrehajtását Bizonyára ha m egysaor is meg­tette el. Nagy hiba volt ez. Nem egy dolgozó paraszt úgy gondoLta, lia a kulak büntetlenül szabotálhat, 'ugyan ő miért vetne el. Azért gon­dolkozhattak így, mert nem igen foglalkoztak a dolgozó parasz­tul; kai. Pedig jónéhány példa mu­tatta, mit jelentene ez. Lök ősha­zán László Mátyásnó is úgy gon­dolkozott egy ideig, ráérnek még a vetéssel, majdcsak lesz valahogy. A tanácselnök elvtárs aztán szóba- hozta egyszer előtt©: mit csinálsz a jövő nyáron, ha más a két hold­járói 25—30 mázsa búzát fog haza­vinni, neked meg jó lesz, ha 10— 12 mázsát terem a kései vetés. El­gondolkozott ezen egy kicsit Lász­lón©. »Hiszen vetünk mi is, már szánt is az uraim — igy búcsúzott! ©I a tanácselnöktől. De nemcsak egyes emberek, egy egész, község példája bizonyítja, tók Hagyatéka« tsz-ben nem rtrar- ták hozzáfogni tv töréshez a tagok, amig nem biztosítanak nekik mun­kaegységenként egy feg kukoricát Nem volt ez kis dolog, elsősorban a beadást, kel I teljesítőni s külön!«»» is a kukoricatermés fennmaradó ré­szét csak akkor lehet kiadni amuuka- egységekre, ha biztosítva van a jószág részére a takarmány. Rá­adásul kétszáz olyan hold kuko­ricáról Volt szó, aminek a helyibe búzát szántak. Minden napi késle­kedés a vetést késleltette. Mit tett Szabii elvtárs? Kitért a probe léma elöl. nem. segítette a tanácsot, a tszcs vezetőségét ennek megoU dásában. Bizonyos, ha a járási ta­nács az inrtrulrtorokat a ható róná­tok betartására neveli, nem ez tőé, tént volna. De, hogy is nevelluetnl a végrehajtó bizottság or re a dol­gozókat., mikor Elmaradt az őszi munkákkal a gyulai járás. Október 27-án a bú- zavetés határideje után egy hét­tel még csak ezt jelentették: 38 százalékra teljesítettük őszibúza vetéstervünket. A 38 százalék ko­moly lemaradásról beszél. Arról, hogy a következő nyáron sok-sok mázsával kevesebbet fizet a dol­gozóknak a későn vetett, búza. Mi történt a gyulai járásban ? Miért sikerült az ellenségnek any­uvá becsületes dolgozót megtévesz­teni. megkárosítani, ennyire hát­ráltatni a munkát? A hibát- még a kora őszi hóna­pokban kelt keresni. Ott kezdői előtt, hogy a tanácsok, kezdve a járási tanácstól, mám sokat törőd" tek az őszi munkákkal. Elmorültek a különböző feladatokban, a begyű j­tés szorgalmazásában, a békeköl- ceönjegyzésben. A pártszervezetek pedig nem figyeltek fel erre, nem figyelmeztették a tanácsot, hegy jövő esztendei kenyerünk biztosí­tása nem lehet másod-, harmadran­gú kérdés, amit egyszerűen félre fehet tenni más munkákra való hi­vatkozással. Hiányzott a pártszer­vezetek alapos ellenőrzése, de , hiányzott a kommunisták példamutatása is, — ami ha megvan, magával ragadta volna az egész járásit. Ott volt például Elek. A pártszervezet­ben maga a párttitkár elvtára iá dgy gondolta, elvégzi a tanács a maga feladatát, nyugodtan bele- temetkezbetnek a tagköny veséi éi el járó munkákba. Természetes, hogy nem igy, történt. S hogy milyen hiba volt elhanyagolni to ellenőr­zést, arra akkor jöttek rá, mikor a lemaradás njägy méreteket öltött, a határidő már majdnem lejárt » a búzaföldek nagytesten még mindig sárgállt a kukorica kóró. Nem foglalkoztak aa óezl mun­kával a pártszervezetek vezetői, szinte természetes következménye ennek, hogy a párttagok maguk’ sem éreztek felelősséget étert a ma­gúk területén. így volt ez Kádár György elvtársnál is, aki nem ve­tette el a búzát és a dűlője rá hi­vatkozva, szintén elmarladt a mun­kával. Ott van például a vetőmag. ÁZ egész járásban vetőmagra vártak a dolgozók, »majd ód az állam« —- igy gondolkoztak. S az ellenség art tóttá a tüneti »ne vessetek, ad­jon az állam, ha áat akarja, hogy termeljünk.. je. Magában meg igy számolgatott a kulák: »Ha csak két-három hetet is késnek a vétes­sél, már legalább két mázsa búza vész oda holdanként. Ennyivel ke­vesebb jut nekik .. jt Terjedt ez a hangulat Hz egész járásban és nem igen akadt olyan történt volna, komolyabban vették volna az őszi munkák. Akkor az sem fordui elő, hogy például a gyűlni »NépközfcárBaeág« fez-bon 200 hold etetiiatl.in, vetetten volt, » gyulavári gépállomás 3—4 trak­tora meg őszi szántást végzett; mert hát azzal jobbon feliét telje­síteni a tervet. Nem kicsi a femaradáB a járás termelőszövetkezeteiben sem. A csoportok általában a gépállomásra hivatkoznak, — a gépállomás meg a termelőosoportokát okolja. A va­lóságban mind a két fél hibás. Az elöki «József Attila» tsz-ben nem tudtak liozzátogni a szántáshoz, a gépállomás traktorai, mert nem volt iletekarítva a terűjét, de ugyanak­kor a gépállomás traktorosai csupán 10—20 százalékra teljesítették ős® |tervüket s ez mem a legjobb m un­kára mutat. Az egyik hiba maga után vonta a másikat. A kijavításukhoz pedig nem kapott elég segítséget a uief «»gazdasági osztály új vezetőjtn Morooz elvtárs sem a VB-től, i*n» a megyei tanács mezőgazdasági osz­tályától. Ékesen bizonyítja ezt. plp a terrtel bontás. Ősz elején rosszdi bontotta fel a járás tervét a rafe gye. Hozzászámította azt a fö dte- rötetet is, amely az állami gazdasá­gok tulajdonában van. így azután a járás eszerint értékelte a munká­idat, a községek meg levonták ran­gúknak az állami gazdaság területét (Folytatás a 2. oldalon.) Mi nem szólunk bele abba, hogy Mr. Dulles milyen hálátnemet vá­laszt magának. Ha neki a gyor­sabb halál a rokonszenvesebb — ez igazán az ő dolga és távol álljon tőlünk, hogy kifogást emeljünk el­lene. Azonban amikor Mr. Dultee azt mondja, hogy ő inkább api atomlxmiba-halált választja, nem magára gondol, a maga halálára, hanem millióknak és százmilliók­nak kívánja ezt a halálnemet. A «könnyebb haláláéin» hirdetője — becstelen tömeggyilkos terveket, né­pek pusztításának kannibál-tervét igyekszik otrombán ifepfeaii. Ez Dulles úr szavainak belső tartalma. A «választásba» azonban a népek is beleszólnak. És előrelátható, hogy nem Duües, hanem bírói fogják eldönteni, milyen halállal haljon az emberiségnek ez az elvetemült el­lensége. Tévednek az ilyen esztelen imperialista urak, mert ha támadni mernek, éppen olyan nyomorultul pusztulnak el, mint félőrült előd­jük, Hitler. A béketábor sokszázmilliós had­serege napról-napra új erőt merít Sztálin elvtárs történelmi megállta- pításából: «A béke fennmarad és tartós lese, ha a népek kezükbe veszik a bélét megőrzésének ügyét és végig kitar- tanakjkfm 'lette.* Moib amikor a világ békéjét akaró százmilliók a népek bécsi bó- kekongresszusára készülődnek, kü­lönösen nagy segítség a XIX. kon­gresszus útmutatása, a békéért bar- ooló népek számára. Az imperia­listák háborús készülődése minden nél fontosabbá teszi a népiek kövei. ’-«ír'. tfiM Kirm ■■'/>*.

Next

/
Thumbnails
Contents