Viharsarok népe, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-30 / 281. szám
iSéa november 30., vasárnap ViUaítaiak Héfvt ELMÉLETI TANÄCSADO A vilii«» gazdasági fejlődésének két vonala Sztálin elvtárs «A szocializmus közgazdasági problémái n Szovjetunióban» című új művében megállapította, hogy már elévültek a klasszikus kapitalizmus bizonyos gazdasági törvényei s ezeket a tételeket új, a modern kapitalizmus viszonyainak megfelelő tételekkel kell helyettesíteni. így az átlagprofit törvénye, moly alapvetően meghatározza a régi klasszikus kapitalizmus mosását és fejlődését, mint gazdasági alaptörvény, már elvesztette érvényét és helyébe egy új, Sztálin elvtárs által felfedezett törvény lépett, a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye: »A maximális tőkés profit biztosítása, az adott ország lakcs- sága többségének Kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorba döntése útján, más országok, (különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül a legmagasabb profit biz- tositása háborúk és a nemzetgazdaság miiitarizálása útján. Ez a törvény meghatározza a modem' kapitalizmusnak egy másik törvényszerűségét, a kapitalizmus általános válságának a lefolyását. A kapitalizmus általános válságának korszaka, a világháború és proletárforradalmak kora, az első világháborúval kezdődött, a második világháború kitörésével, fejlődésének második szakaszaim, lépett. A kapitalizmus általános válságának első korszakában még megvoltak a feltételek a kapitalizmus átmeneti s ingatag ’liltbnízációjához, mint azt az 1922—2t»tes évek mutatták s Q világpiac bizonyos szilárdságához. Már ebboa a korszakában a kapitalista rendszer az egyik válságból a másikba bukdácsolt. így az 1921-es világgazdasági válság után következett az 1929—32-es váaság, majd ezt követően az 1938-ban kezdődő gazdasági válság, amelyből az imperialista hatalmak a második vi. ágháború -kirobbantásában kerestek kiutat. Ezek a gazdasági válságok együtt járlak az imperialista országok politikai válságával is, jnelvet Németországban, Olaszországban és Japánban, valamint a csatlós országokban a barbár fasizmus rendszerének bevezetésével próbáltak megoldani. Mint ismeretes, a második vi ágháborúval az imperialisták elsősorban a Szovjetuniót akarták megsemmisíteni, vagy legalább meggyengíteni s gyarmati kizsákmányolás területévé változtatni, részben a konkurrenseik fél- reáilításával a piacaikat elhódítani tői ük. A második világháború azzal az — impsriaiisták számára váratlan — eredménnyel végződött, hogy a Szovjeten te megerősödve jutott ki belőle, hogy a szo- cializmus országának nemzetközi tekintélye megnőtt. Ugyanakkor a kapitalista rendszert súlyos csapás érte: kiváltak belőle a népi demokrácia országai, 600 millió lakossal. Az imperialisták számításait keresztülhúzta nemcsak a Szovjetunió győzelme, hanem a kapitalizmus általános válságának további elmélyülése is. A kapitalizmus általános válsága törvényének megfelelően a második világháború a kapitalizmus rendszerének további gyengülését és megrendülését vonta maga után. Ennek legfontosabb gazdasági eredménye az egységes világpiac szétesése volt: leapilalisla és szocialista világpiacra, legfontosabb po- litíloui következménye pedig két világtábor kialakulása: a háborús gyújtogató imperialista tábor, élen az Egyesült Államokkal és a demokratikus béketábor, élen a Szovjetunióval, A nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus és demokrácia tábora javára végbement eltolódása elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártjának eévülhetetlen érdem©. Sztálin elvtárs kongresszusi beszédében utalt arra, hogy «a testvér- pártok képviselői pártunk, bátorsága és sikerei feletti elragadtatásukban a világ forradalmi és mwn- kásmozga 'mának rohambrigádja névvel illették pwrlunloat. Ezzel azt a véleményüket fejelték ki, hogy a rohambrigád sikerei meg fogják könnyíteni a kapitalizmus jármában sínylődő népek helyzetét. Azt hiszem, pártunk beváltotta ezeket a reményeket, különösen a második világháború idején, amikor szétzúzta a német és japán fasiszta zsarnokságot s ezzel megmentette Európa és Ázsia népeit a fasiszta rabszolgaság veszélyétől.'» A Szovjetunió Kommunista Pártjának Sztálin elvtárs vezetése alatt kiharcolt világtörténelmi győzelmét felhasználták a népi demokratikus országok népei, hogy a kommunisták vezetésével kiharcolják a munkásosztály vezető szerepét az államha- tatomban s megkezdjék a szocializmus építését. Ezen az, úton halad a magyar nép is a Szovjetunió támogatásával. így a világ két tábora egymással ellentétes irányban fejlődik. A szocializmus és demokrácia táborában a gazdaság szakadatlan növekedése megy végbe s mirtU nagyobb méretben kielégítődnek a dolgozó tömegek anyagi és kulturális szükséglétéi, ugyanakkor az imperialisták táborában a tőkésországok mind mélyebbre süllyednek, a kapitalizmus általános válságában a tömegek kizsákmányolása és nyomora fokozódik és mindjobban kiélesednek az imperialista országok külső é® belső ellentétei. A két világpiac fejlődés® olyképpen ment végbe, hogy a szocialista világpiac szélesedik, erősödik és fejlődés» szakadatlan, a kapitalista világpiac pedig szűkül. Ennek következtében a kapitalista piacon belül nincs többé biztosítva a tőkés termelésnek a kapitalizmus előbbi korszakában ismeretes fejlődése, sem a kapitalista világpiac viszonylagos szilárdsága, ami részben még megvolt a kapitalizmus általános válságának első korszakában. így tehát a második világháború után teljesen új helyzet állt elő — a társadalmi fejlődésnek két új ellentétes irányával. Ezért a demokratikus világpiachoz tartozó országok békegazdasága szakadatlanul fej'lődik, nem ismer válságokat sem munkanélküliséget: belső piaca szinte korlátlan és a néptömegek életszínvonalának gyors emelkedését szolgálja. A demokratikus tábor országai baráti együttműködés alapján fejlesztik gazdaságukat, így gyorsan nő egymással folytatott külkereskedelmük is. A demokratikus tábor országaiban az ipari terme és üteme az utóbbi években arról tanúskodik, hogy átlagos ötéves időszakban az ipari termelés 2—3-szorosára emelkedik, míg a kapitalista világ ipari termelése az utóbbi 22 év alatt az 1929-es színvonalhoz képest csak körülbelül egyharmadával nőtt meg. A Szovjetunió ipara a második világháború után rohamosan fejlődött, az 1939-es termelési színvonalnak majdnem a két és félszeresére emelkedett, bár a háború pusztításai 8—9 évre vetették visz- sza a népgazdaság fejlődését. A Szovjetunió példáját követik a népi demokratikus országok is és az utóbbi 4—5 év alatt ők is elérték az ipari termelés háborúelőtti színvonalának 2—3-szorosát. A mi hazánk ipari termelése is rohamosan emelkedett, különösen nehéziparunk s ennek eredményeként a há- borúe’őtti agrárországból fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá váltunk. Rohamosan fejlődött a háború után a dolgozó nép kulturális színvonala. Az öt középázsiai szovjet köztársaság 17 millió lakosával felülmúlja a nyolcszor akkora lakossággal rendelkező öt legnagyobb közép keleti tőkés országot, nemcsak a nehézipar és mezőgazdaság tekintetében, de kulturális színvonaluk emelkedésében is .Rohamosan fejlődött a háború után a dolgozó nép élőt színvonala is a Szovjeinmióban és a népi demokratikus országokban. Ismeretes, hogy a Szovjetunióban csak az utolsó években végrehajtott árleszállítások következtében a szovjet dolgozó most kétszer annyi árut vásárolhat ugyanazért a pénzösszegért, mint öt évvel ezelőtt, A dolgozók reálbére jelentékenyen megnőtt a népi demokratikus országokból is * a ntí hazánkban a munkásság átlagos reálbére 80 százalékkal magasabb a háború előttinél, nem számítva a szociális juttatásokat (üdültetés, ingyenes gyógykezelés, iskoláztatás, stb.) Ugyanakkor a tőkés országokban a munkálok reálbére mélyen a háborúelőtti színvonal alá süllyedt — a nyugateurópai országokban átlag 50 —60 százalékra, Angliában 80 százalékra. A dolgozó parasztság helyzetét nálunk a háborúelőttivel összehasonlítani nem lehet. Nemcsak a «hárommillió koldusa tűnt eL, de középparasztságunk is és különösen a szövetkezeti parasztságunk sokkal módosabb lett. A tőkés országokban viszont a dolgozó parasztság helyzete tovább romlott, úgy az Egyesült Államokban, mint a nyugat- európai, de különösen a gyarmati és függő országokban. A termelés és a dolgozó tömegek életszínvonalának ily gyoreira- mú emelkedése a szocialista táborban együtt jár a gazdasági együttműködésük erősödésével, egymásközti kereskedelmi forgalmuk gyors növekedésével, mely 1948— 1952. években megháromszorozódott. A kapitalista világpiac forgalma ezekben az években osak Lényegtelenül emelkedett, nagyobbrészt a gyarmati országok fokozott kirablásával és az amerikai fegyverszállítások fokozásával. Míg a Szovjetunió äz utóbbi négy évben megtízszerezte a gépek szállítását, a népi demokratikus országokba, az Egyesült Államok körülbelül ilyen méretben emelte a fegyverek kivitelét a csatlós országokba. így érvényesül a demokratikus tábor országaiban a szocializmus alapvető törvénye: állandóan emelkedik a dolgozó tömegek gazdasági és kulturális színvonala, a termelés fejlődése útján, a legfejlettebb technika alkalmazásával. Olvasd a Társadalmi Szemle minden számát Elméleti fejlődésedet sealti elől 3 Használjuk az agitáció minden formáját helyes agitáció harcos fegyver a párt és do'gozó népünk kezében. Ezt a fegyvert azonban csak akkor tudják pártszervezeteink helyesen alkalmazni, agitációnk akkor tudja feladatát jól elvégezni, ha növeli az adott szó iránti kötelezettséget. Agitációnknak tehát helytállásra, példamutató munkára keli nevelni párttagot és párton- kívüli dolgozót egyaránt. Agitációs munkát többféleképpen lehet és kell is végezni, mert ha csak egyfélekép pen alkalmazzák pártszervezeteink, akkor ez a fontos nevelő munka ellanyhul, egyoldalúvá válik, amely magával hozza azt, hogy az előttünk álló feladatokra, állam iránti kötelességek teljesítésére nem tudják pártszervezeteink megfelelő formában mozgósítani a dolgozók tömegeit, aminek alapvető hiányossága a párt- és kormányhatározatok részleges végrehajtásában mutatkozik meg. Ez pedig egész dolgoz» népünkre, egész népgazdaságunkra káros hatással vau. ^z agitációs munkát általában két részre oszthatjuk. Van szóbeli és van írásos agitáció. A szóbeli agitációt is többféle formában kell végezni. Például kis- gvűiés, csoportos beszélgetés és egyéni beszélgetés formájában. Ezek közül egyik sem helyettesítheti és nem is tudja elvégezni a másikra váró feladatot. Tehát bármelyiket elhanyagolják pártszervezeteink, ’úgy nevelő, meggyőző munkájukat hibákkal, hiányosságokkal tudják csak elvégezni, mert az egyéni beszélgetésnél nem születnek olyan jó ötletek, javaslatok, mint ahol több ember több oldalról megvitat egy- egv helyes, vagy helytelen kezdeményezést. Viszont, ahol egyszerre több ember beszélget, ott az egyéni sérelmek, családi problémák ke- vésbbé kerülnek a felszínre, már pedig pártunk és államunk csak úgy tud kellő segítséget nyújtani a dolgozók sérelmeinek orvoslásához, ha ismeri azokat általában és egyénileg ia. Mindezt a párt és a tömegkap- csolat további erősítésével tudjuk elérni, úgy, ha agitációnkat széles körben és minden formában alkalmazzuk. szóbeli agitációbaa vannak eredményeink, amit abban is felmérhetünk, hogy üzemi dolgozóink körében ma már szélesebb körben elterjedt a .munkaverseny és a munka versenyben mindinkább háttérbe szorul a kampányszerűség. Tehát a munkaverseny mindinkább adandó jellegűvé válik, amelynek következtében állandóan erősödik népgazdaságunk és általában dolgozó népünk alkotó, építő készsége, növekszik a felelősségtudat épülő szocialista társadalmi rendünk iránt, növekszik az adott szó iránti köte'ességtudat. A Békéscsabai Kötöttárugyárban pi. Ráköti elvtárs 60. születésnapjának tiszteletére tett munfcafel- ajánlások óta állandóan nőtt a felajánlók száma és ma már eljutottak odáig, hogy az üzem dolgozóinak 93.2 százaléka tett felajánlást. Ezt azért tudták elérni, mert megjavították és állandóan erősítik a párt és a tömegek közötti kapcsolatot. Az üaembon a tömegszerve- zetek aktív szervező munkát végeznek a rájuk váró feladatok elvégzése terén. A pártcsoportvezetők és a népnevelők szorosan együtt dolgoznak a szakszervezeti bizalmiakkal. Ez eredményezte például azt is, hogy a raachal üzemrész dolgozói között egyetlen 100 százalékon aluli teljesítő sincs. A legmagasabb termelési százalék 157 a legkisebb pedig 104 volt a november 27-i kiértékelésijén. A rund- stul üzemrészben 154 százalék f< legmagasabb teljesítmény és 113 százalék a legalacsonyabb. Az or- sózóban 233 a legmagasabb termelési százalék és 101 a legalacsonyabb. Ebben az üzemrészben csal-: azok a dolgozók teljesítenek 100 százalékon alul, akik mint új munkaerők még nem tudták kellőéi; elsajátítani a helyes munkamódszereket. A z üzemben mindezt szóbeli agitációval tudták elérni, d< az írásos agitációt ebben az üzemben is elhanyagolják, pedig ez még több segítséget, még nagyobb lendületet adna a munkához, különö sen akkor, ha a dolgozók foglal koznának a munkaszervezés eset Leges hiányosságaival, a munkavezetők helytelen magatartásával. Különösen nagy segítséget nyújtom a faliújság akkor, ha tréfás rajzok karikatúrák tarkítanák az üzen baLső életéről. A központi faliuj ságon két cikk van, de még október 22-én ragasztották fel. Vereska elvtárs az üzem párti ozető- séigi titkára azt mondja: »A por tásszoba átrendezés alatt van, azért van ez így.« A mii hely-pártszervezetek faliújságai körül nino ilyen átrendezés, mégis csak a műhely-bizottság névsorai találhatók meg rajtuk. Az aptelura üzemrészben még a békebrigádnak külön faliújságja van, ami helytelen, mert a szervező bizottság május 19-i határozata szerint faliújság csak a pártszervezet és a helyi tömegszervezetek közös kiadásába!, jelenhet meg. A szervező bizottság határozata értelmében külön faliújságja indokolt esetben csakis a DISZ-szervezetnek lohet. Erről a határozatról úgylátszik még neu tud a Kötöttárugyár pártvezető sége. pártszervezeteink és fölsőbb pártszerveink feladata, hogy a szóbeli agitáció mellett az eddiginél sokkal több gondot fordítsanak a faliújság működésére, mert a faliújság a legszélesebb demokrácia kifejezője, az alulról jövő bírálat és kezdeményezés szócsöve, e helyi dolgozók sajtója és a közvélemény megtestesítője. A faliújságon keresztül is mozgósítani tudjuk dolgozó tömegeinket a pártós kormányhatározatok végrehajtására, a terv teljesítésére és túlteljesítésére. Szuia Imre. Amit tudni kell a hároméves fsz-tanfoly am okról Pártunk és kormányzatunk minden lehetőséget megad mező- gazdasági dolgozóink továbbképzéséhez. Ennek érdekében indítjuk be a hároméves tanfolyamokat. A tanfolyamokon részvevő hallgatók megismerkednek a növények életének a felépítésével, az újfajta növényekkel. A tanfolyamok minden év november 15-től március 15-ig tartanak, az évi 90 órát, heti kétszeri esti foglalkozásra osztják be az előadók. Termel őszövetkezeti tagságunk igy a tél folyamán a szabad idejét jól felhasználhatja, megismerkedhet a növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, öntözéses gazdálkodással. A tanfolyam idejének felét a Szovjetunió tapasztalatai alapján elméletben fogjuk megtartani, az idő másik felében pedig a dolgozók gyakorlatban ismerkednek meg az újfajta növényekkel és az újfajta módszerek alkalmazásával. A tanfolyam vezetéséhez pártunk és kormányzatunk megfelelő képzettségű szakelőadókat biztosit. A tanulókat segítik a tapasz, talatceere bemutatók, amely-eket összekötve a tanulás anyagává^ kísérleti gazdaságainkban, állami gazdaságainkban és élenjáró ter- melőszövetkezeieinkben fogunk tartani. Ezeken megismerkednek az újfajta növények termesztésének és az állattenyésztésben elért eredményekkel. «A tanfolyamokon a termelőszövetkezetek elnökei, brigádvezetői, munkacsapat vezetői, munkában élenjáró egyéni dolgozó parasztok vehetnek részt. Minden hallgató, aki elvégzi a hároméves tonfolya- mot, megkapja utána az oklevelet és a mezőgazdaság elsőfokú mesterei lesznek. Ferenci Mihály, megyei tanács agropropagandiste.
