Viharsarok népe, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-09 / 237. szám
1952 október 9., csütörtök Az SZK(b)P XIX. kongresszusának október 6-i ülése (Folytatás a 3. oldatról.) érdekében folytatni kell a költségvetés megerősítésére irányuló munkát, határozottan csökkenteni kell az improduktív kiadásokat és gazdaságosan kell felhasználni az eszközöket, III. A pártszervek fontos feladata a párt számbeli állományának nyilvántartása, a pártgazdaság vezetése és szervezése. Pártunk Központi Bizottsága a XVIII. kongiesszus után tovább tökéletesítette és javította ezt a munkát. Uj utasításokat dolgoztak lri «az SZK(b)P tagjainak és tagjelöltjeinek nyilvántartásáról» és «az 1936-os mintájú párttagsági könyvek és tagjelöltigazolványok nyilvántartásának és kiadásának rendjéről.« Ezek az utasítások a kerületi és városi pártszervezetek állománya nyilvántartásának helyes állapotáért, a pártokmányok őrzéséé,, fc és a párttagsági könyvok és tagjelölt igazolványok kiadásáért személyesen a kerületi pártbizottságok és városi pártbizottságok első titkárát tették felelőssé. A Központi Bizottság rendszeresen ellenőrizte a helyi pártszervezeteket és segítséget nyújtott nekik a pártgazdaság szervezésének javítása, a párttagok és tagjelöltek nyilvántartása, a pártokmányok nyilvántartása és kiadása terén. A Központi Bizottság hatvanhárom területi bizottságot, határterületi bizottságot és- szövetséges köztársaság kommunista pállja központi bizottságát ellenőrizte a helyszínen ezekben a kérdésekben. Az ellenőrzés anyagait megvitatták az SZK(b)P Központi Bizottságában Ó' megfelelő határozatokat hoztak róluk. 'Egyes pártszervezetek nem folytatnak még megfelelő harcot a kom- . munistáknak az okmányokkal szemben tanúsított gondatlan viselkedése ellen, aminek következtében előfordultak olyan esetek, hogy elvesztették a tagkönyvet, vagy a tagjelölt-igazolványt. Az ilyenfajta mulasztások tűrhetetlenek a pártszervezetek munkájában. Nem szabad elfelejteni, hogy a jól megszervezett nyilvántartás, a pártokmányok kiadására és őrzésére megállapított rend legszigorúbb megtartása, a pártszervezetek vezetőinek fokozott felelőssége és étorsóge meg kell, hogy óvja a pártot attól, hogy véletlen és ellenséges elemek hatoljanak be soraiba. A Központi Beviziós Bizottság jelenti a kongresszusnak, hogy az apparátusvezető funkcionáriusai gondosan megvizsgálnak az SZK(b)P Központi Bizottságához érkező minden Levelet. Igen sok levél és bejelentés ellenőrzése végett a Központi Bizottság felelős munkatársai mennek ki a helyszínre. Egyes-bejelentéseket és leveleket a Központi Bizottság vitatott meg. Ezenkívül az SZK(b)P Központi Bizottságának apparátusában olyan intézkedéseket foganatosítottak, amelyek fokozott ellenőrzést tettek lehetővé, a levelek továbbításának és elbírálásának ellenőrzése felett, valamint lehetőséget nyújtottak az egész levelezés nyilvántartásának jobb megszervezésére. Ezek a rendszabályok módot nyújtottak arte, hogy a párt Központi Bizottságába érkező okmányokra vonatkozóan, gyorsan bármilyen felvilágosítást megad h ássanak. Moszkatov elvtárs beszámolója után a kongresszus éttér az SZK(b)P Központi Bizottsága ée Központi Iteviziós Bizottsága beszámolójának megvitatására. A vitában felszólaltak többek között L. G. Melnyikov, N. A. Mihajlov, Fa- gyejev és öefimov elvtársak. Valamennyi felszólaló helyeselte a Központi Bizottság sztálini politikáját. A teremben újból és újból zajos taps hangzott fel, midőn a küldöttek a kongresszus szónoki emelvényéről hangsúlyozták, hogy a párt, a nagy Sztálin vezetésével minden viharon és förgetegen át új világ- történelmi jelentőségű diadalokra vezette a szovjet népet, hogy a párt bölcs politikájának eredményeképpen megszilárdult a béke, a demokrácia és a, szocializmus Szovjetunió-vezette frontja, A küldöttek felszólalásai felejthetetlenül mutatták meg a párt törhetetlen egységét, tömörülését Központi Bizottsági;*, s a nagy Sztálin, a halhatatlan Lenin ügyének folytatója körül. A küldöttek mély hálával beszéltek a marxi-lenini elmélet új gazdagításáról, J. V. Sztálin »A szocializmus gazdasági problémái «' Szovjetunióban« című művének megjelenéséről. Ez a mű a tudomány éles fényével világítja meg a kommunizmus felé vezető utunkat — mondották a küldöttek. _ VLUaisawU képe- _________________________________ Békeyyűlés az orosházi „Dózsa“ tsz-ben... A koromsötét estében messzire látszanák az orosJuízi ((Dózsa» tsz irodájának, kultúrtermének villanyfénytől megvilágított ablakai. A fénysávok kiszöknek az udvarra és ráhullnak iaz' olt csoportosatokra, a 3440 holdas tsz keményarcélű, egyre öntudatosabliá váló tagjaim. Beszélgetnek. Van miről. Szedést® vár a gyapot, vetésre a kitisztított búzamag. 8 ma, október 7-én este békegyűlés lesz a kultúrteremben. Nem ülhetnek be készületlenül s nem szólalhatnak fel csak úgy. hogy «mi szeretjük ri békét, mi jólétben akarunk élni», hanem teltekkel is be akarják azt bizonyítani. Igaz, sokat tettek eddig is. Kiss Jenő a TÁrast Békebizottság által kiküldött előadó hazafias cselekedetük sokaságát sorolja fel. — A (Dózsa» tsz hígjai a többi tsz-ek előtt járnak az őszi munkákban, az állattenyésztésben — kezdi beszédét Kiss Jenő. S munkájuk a béke védelme. Nemcsak hangoztatják béke vágy almi, hanem állandóan cselekszenek is érte seny védésükről, az ország pusztulásáról. Érdemes küzdeni. érdemes harcolni Így volt ez a békekölcsön, jegyzésénél is. A t&z-nek nincs egyetlen tagja sem, aki ne adott volna kölcsörit az állalmiak a haza erősítésére, a béke megvédésére.. Mó- rocz János pl. 300 forintot, Horváth Mihály 400 forintot, Sze- menyei Sándor 1000 forintot, Szabó István 700 forintot és így tovább. A jelenlévő apák, anyák és fiatalok tekintete az említeti nevek tulajdonosait keresi a sorok között) és elismerőleg pihen meg rajtuk. — Az ilyen és ebhez hasonló tettek méltóak a III• Magyar Béke- kongresszus elkészítéséhez és szelleméhez, — fűzte tovább a mondatokat Kiss Jenő. — A békekölcsönjegyző magyar dolgozók milliói most újabb tettekkel, felajánlásokkal készülnek erre a bécsi békekouyresszust megelőző ‘hatalmas mozgalomra. Tudják, hogy az ellenség figyeli a munkások, a dolgozó parasztok, egész népünk munkáját és egységünk eredményei, erőnk növekedése szerint rettegnek tőlünk. Ezért kell holnap és azután még jobban dolgozni mindé» munkakerületen, mint tegnap és azelőtt. Meg kell és meg is tudjuk akadályozni egységes, harcos akarattal, kitartó szorgalommal végzett munkával azt, hogy az imperialisták hontalanná tegyenek bennünket s elpusztítsák; al/cotásainhat. A sok szenvedést, egyrészük két világháborút átvészelt dolgozók arca még keményebbé válik. A beszéd közben a múltban kalandoznak gondolataik és sok áléit szörnyű kép rajzolódik szemeik elé, — hangsúlyozza az előadó. — lín pedagógus vagyok, láttam a múl tat, a magyar gyermekek kilátástalan, nyomorúságos életét. Az ütött- kopoit rozoga tanyai iskolákat,amelyekben összezsúfolták a rongyos, sápadtarcú, éhező gyerekeket. S látom most a gyermekek szép ideáét, a parkettos új iskolákat, amilyet itt az Vjosztáson is kaptak a dolgozók gyermekei s az új gimnáziumot, amely most épül Orosházán. Dolgozzunk, termeljünk, hogy még ifibb iskola és sok mindert más épüljön hazánkban, hogy még boldogabb legyen életünk. Vigyük cl a béke szavát minden házba, mozgósítsuk még nagyobb tettei re a dolgozókat. Kövessük ebben a (Dózsa tsz több tagjának, Szűcs Bálintnak, Hajdú Antaliénak, Ágoston Józsefnek a példáját, akik békekisgyülések sokaságát tartották. A béke ügyét szolgálják a ledolgozott munkaegységek is. Molnár János 673, Havasé Sándor 547, Cserpák János 479 és a 68 éves Rocskár Bálint 372 munkaegységet teljesített eddig. Ezek példáját követve készüljünk valamennyien a III• Magyar Béke- kongtesszusm. A beszéd, alatt forrt a lelkesar dés és a tettrekészség, amit csak az arcokból, a tekintetekből lehetett leolvasni. As orosházi békeküldött- gyütésre a legjobb nyolc békeharcost megválaszt m az érzelmeket szavakban is kifejezték. — Mi nem akarunk háborút — mondotta határozott hangon Mórocz János. — És tudjuk, hogy az imperialisták jármában sínylődő dolgozó milliók is békét akarnak- A béke megvédéséért jegyeztem a békekölcsönt és a béke megvédésé-' ért- .igyekszem mind jobb és jobb munkát légesni a tsz-ban. — Én az I. számú általános iskola szülői munkaközösségének békeértekezletéről jöttem- ide — szólalt fel Csorpák Jánosné elvtársnő. Valamennyien megfogadtuk, hogy visszaverjük az ellenséges — Mi, anyák tudjuk legjoblxtn, •mit jelent a béke, hiszen mi vesztettünk legtöbbet a háborúiban — kezdte Horváth Mihályné. — Vállalóm, hogy a gyapot ki <édi- n 110 százalékot teljesítek és meggyőzöm az asszo-nyokat, hogy egyetlen egyszer se maradjanak ki a munkából. Alig fejezte be hozzászólását, amikor Balogh Lajos felállt.. — Munkacsapatom nevében v-.U- lalom — mondotta —, hogy mi is 110 százaikra teljesítünk minden nap a vetésben, hogy minél előbb földbe kerül jön a bú a. Az 50 éves Gombkötő Mihály is keresetlen szavakkal feje t • ki érzelmeit. — Három éve léptem ebbe- a termelőszövetkezetbe azzal a gondolattal, hogy az itt végzett munkámmal hozzájáruljak a béketáí-or erősítéséhez. Megígérem a III, magyar békekongresszus tiszteletére, hogy munkámat mindig 115 százalékra teljesítem. Sok még a mondanivalója va- lammnyiöknek. Drága kincsről, az éltető békéről van szó, amit munkától, harccal meg lehet védeni. Erre tanít bennünket Sztálin élv- társ s nagy pártjának XIX. kongresszusa. Tetteket s jobb irányítást vállal Horváth Mihály is, a hatalmas termelőszövetkezet e nőké. Szűcs Bálint, a szövetkezet lé- kebizottságá/nak titkára pedig azt,, hogy a tsz minden üzemegységében békebizottságot szervez, hogy minél több erős szervezet beszéljen, cselekedjen s mozgósítson mind ■nagyobb tömegeket munkára, harcra,, a béke megvédésére. Vállalásokat tesznek még többen- Köztük Csorpák János, aki ereje és képessége tudatában% éri: a tehenészetben 210^százalékra rémhíreket. amikkel bomlást akarnák előidézni soraink között, gátolni akarják munkánkat. Félre akarják magyarázni néphadseregünk gyakorlatát. A múltban is volt gyakorlat, 0íe akkor a dolgozó nép érdekei ellen. Hát most csak hadd gyakorlatozzanak a mi fiaink. Hadd sajátítsák el mind jobban a szovjet haditudományt és védjék meg békénket, hazánkat, népünkét. teljesítem normámat s párosverseny te hí vom , Szabó József és Fejes Lajos tehenésztárrai- mat. — Azt is megmondja, hogyan teljesít ennyit. Tíz jószág helyett tizenhatot gondoz ezután s részíves a a takarmánykéssitésben is. A jelenlévők bólintanak. Ismerik Csorpák Jánost és a többieket is, akik vállalást teljek. Tudják róluk, hogy még mindig állták szavukat. Későre jár az idő, de rövid műsorszámaikkal megérkeztek a kisipari termelőszövetkezetek kultúr csoportjának tagjai, hogy köszmt sék a «Dózsa» tsz béheharcosait- Az ilyen békeharcosok méltók a köszöntésre, nagyszerű példájuk pedig a követésre. KUKK IMRE. «iiiiiiiiiiiiiiiiiitHimiHiiiiitmHt'Mitwiimiiiifflii™^ .................. A kaszaperi plébános ügy tüntette fel magát, mikor a faluba érkezett, mint egy ágrólszakadl, mint akinek se kenyere, se kalácsa nincs. Na, de azt hogy is lehetne elképzelni, hogy az »isten szolgája« ne legyen számító, és ne támaszkodna a hívek jószívűségére, segítő készségére, mikor olyan megbocsájló az isten végtelen kegyelme. A »tízparancsolatban« is benne foglaltatik, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. A plébános igazán szerelte önmagát. Egy kis élelmet, zsírt, szalonnát, meg lisztet, meg egyéb mást, amitől kövérre hízhatja magát csupa felebaráti szere- tetből (!) el lehet kívánni, méghozzá ezért hazudni is szabad. Meg hát, hogyan is lehetne elkívánni papod ékesszólását, zengő éneklő hangját megfelelő földi istápolás nélkiil. Kaposi ßyukt kaszapert plébános így gondolkozott. Ezért, mikor Földeákról kiebrudalták és Kaszaperre került, a kamrájában levő élelmet, zsírt, szalonnát, több zsák lisztet, meg vagy 30 kilogramm kolbászt eltagadta hívei előtt. »Kevés a fizetésem, nem tudok megélni belőle« — így siránkozott. A kaszaperiek megtévesztett része elhitte és ki, mivel segített rajta, ö mindezt azzal »hálálta« meg, hogy az isten szent nevében naponta rendezte a miséket és 200—300 embert vont el a munkából a legszorgosabb időben. Kapát fogott »megszentelt« kezébe, levetette a papi egyenruhát és úgy tett, mintha dolgozna. Hadd lássák, milyen nehéz a helyzete »uram bocsáss meg, de plébános létemre dolgoznom kell«. Micsoda szép hangja van, milyen jól tud énekelni — suttogták a templombajárók. A múltkor meg akarta ríhatni az asszonyokat, amikor azt mondotta: »hogy nem tudják a szülők, hogy mire nevelik a gyermekeiket«. Az igazságról a templomban sem beszélt, arról, hogy katonatiszt lesz-e, vagy tanár, orvos-e, vagy egyetemi professzor az egyszerű falusi gyerekből. Jobb erről nem beszélni — gondolta —, mert még akkor a kaszaperiek eleget találnak tenni az állam iránti kötelezettségüknek. Hiszen a pápa őszentsége, XII. Pius is azt vallja, hogy a papok a szocializmust építő országokban ne beszéljenek a dolgozók jobblétéről, mert hiszen milyen élet az, ahol nincs úr, nincs szolga, ahol az egyszerű dolgozó fia, meg lánya annak tanulhat, amire éppen megvan a képessége. Még felismernék a hívők, hogy nem isten rendelése az, hogy gazdagnak is kell lenni, meg szegénynek, hogy ez csak a tőkéseknek a vágya, vágj' felismerik az! is, hogy háborúra sincs szükség, sőt el is lehet azt kerülni. Már pedig az igaz beszéd nemi egyeztethető össze a pápa őszentsége és az amerikai tőkések számításával. Kaposi Gyula plébános mindent megpróbált, hogy félrevezesse a kaszaperieket, igyekezett a DISZ-be is befurakodni Zenei tudásária hivatkozva, _ énekkart akart szervezni a DISZ-szervezetben. Ez nem sikerült néki, azonban a köréje csoportosuló DISZ-szervezeten kívüli fiatalok egyrészét befolyásolása alatt tartotta. Elérkezett a terménybegyüj- tés ideje. Ilyenkor minden becsületes dolgozó parasztnak első az állammal szembeni kötelezettség teljesítése. Kaposi plébános így fohászkodott: »Uram isten mi lesz velem. Mindössze 4 zsák lisztecslcém, 40 liternyi zsírocskám lapul a kamrámban, 31 néhány kiló kolbász és egyéb más élelem. Ha úgy veszik meg a hívek a szabadpiacon a kenyérnek valót, jobban meggondolják, hogy adjanak-e belőle, csak úgy »isten nevében« és akkor pénzt kell kiadnom élelemre. Akadályt kell gördíteni a terménybegyüjtés elé. Én, a pap, éljek jól!« így történt aztán, hogy Ka- násznéval, meg Sironyáknéval a a Mária-asszonyok vezetőivel összedugta fejét és arról suttogott: »Oh mi lesz az emberekkel, ha beadják a gabonát, Békés megye visszaszerezné első helyét a begyűjtésben. Hát pedig lemondhatnának az elsőbbségről — adta a »jó tanácsot« Kaposi plébános. A falu vezetői jutalmat kapnak, ha »szorítják« a népet a beadással, — bujto- gatta az asszonyok fantáziáját a plébános. Lolkiismeretfurdalást nem érzett, csak ki tudná hányszor mondogatta: »legyen meg A te akaratod« és a pápára gondolt. A pápa pénzért dolgozik Morganéknak, meg más amerikai nagytőkéseknek, miért nem mondhatnám cn azt néhány kiló lisztért, szalonnáért. A pápa felold a bűn alól, »megbocsát a jó isten«.
