Viharsarok népe, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-30 / 255. szám

1952 oklóber 34.. csiilörtftk \J)íUű\$q\qU, hét*e 5 A rostipar sztahánovistái országos értekezletet tartottak Mezőhegyesen Október 27-én, hétfőn a Mező­heg ye-i Kendergyárban az ország minden részéből összejöttek a rost­ipar sztahánovistái, hogy megbe­széljék azokat a feladatokat, me­lyek az ötéves terv sikeres végre­hajtásában a rostipar dolgozóid» várnak. A feladatok nem kicsik, hiszen a rostipar ma még egyike azon iparágiaknak, amelyek igen költségesen termelnek. Réthi György el vtárs, a Délmagyarországi Rost­kikészítő Vállalat, gyártási előadó­jának beszámolójából, de valameny- nyi beszámolóból kiderült, hogy igen komoly hiányosság a rost fel­dolgozó üzemekben az, hogy ma » igen magas a 100 száza ókon »lnl termelők száma. A sztahánovisiók ne üljenek babéraikon Ennek egyik főoka az, hogy a sztahanovisták legnagyobb része az dklevel, vagy jelvény kézhezvétele ntán megpihent a babérokon és nem törekedett arra, hogy munka­módszereiket. minél több dolgozónak átadják, hozzásegítsék őket is a sztahanovista szint elnyeréséhez. Nem nyújtott ehhez segítséget a műszaki vezetőség, a szakszervezet sem, nem foglalkoztak úgy a szta­hanovistákkal, ahogyan a tervtelje- sítés megkövetelte volna. Úgy gon­dolták, ha valaki megkapta a szta­hanovista jelvényt, vagy oklevelet, ez már egymagában biztosíték ar­ra, hogy az illető dolgozó minden téren példát mutat, a különböző mozgalmakhoz elsőnek csatlakozik és egyéni pé'damutatásán keresztül mozgósítja dolgozó társait is az eredmények fokozatos növelésére. Adják át munkamódszereiket azután bebizo- jOTui tSf®' óz nem így van ós gondolkozást va­lamennyi kénderfonó üzemben a .legrövidebb időn belül fel kell szá­molni. A szakszervezetnek, műszaki veretűknek arra kell törekedni, hogy jó fél világosító munkával vaía­mennyi eztahánovista szívügyévé te­gyék a munkamódszerátadást, ne legyen közöttük egyetlen egy sem, aki ne foglalkozna egy-egy gyen­gébb dolgozó társával, ne adná át munkamódszerét. Von hiányosság a munlcaveraeny- mo/galomban is. Az adott szó tel­jesítése még mindig nem vált a dolgozók becsületbeli ügyévé és er­re sem a műszakiak, sem pedig a szakszervezet nem igen növeli őket. A beszámolót teleplátogatás kö­vette, ahol a megjelent sztahano­visták az üzem. dolgozóival közö­sen kicserélték tapasztalataikat, majd vita következett a beszámo­lók felett. A hozzászólók valameny- nyien egyetértettek azzal, hogy mint sztahánovistáknak, az eddiginél fo­kozottabban kell kivenni részüket a termelésből, nevelni krfl dolgozó társaikat, hozzásegíteni őket a szta­hanovista ezmt mielőbbi elérésé­hez. Élharcosai legyenek az új technikának Rácz Lajosné, a Mezőhegyes! Kondorgyár sztahanovistája ígére­tet tett november 7-0 tiszteletére, 'hogy a 100 százalékon aluli dolgo­zókat segíti, rendszeresen tanítja. Sárközi István elvtárs, a Keletma- gyarorsizági Rostkikészitő Vállalat­tól elmondotta, hogy az eredmé­nyek mellett mik azok a hiány ossá­gok náluk, amelyek a termelés fo­kozatos emelkedését akadálvozzák: nem támogatják sem a műszakiak, sem a sztahanovisták c éggé az újat, az új módszereket. Kevés a sztahá- novisták között az ríjító. Hiba az ie, hogy ha munkamódszerátadást szerveznek az üzemek között, az in­kább kirándulásszoiű és nem azt a célt szolgálja, hogy egyik üzem a másiknak valóban átadja azokat a jó munkamódszereket, amelyet mun­kája során elért.. A felsőbb szervek magukra hagyják az üzemek mű­vezetőit, nem látják el őket megfe­lelő szakirodalommal és a szak­szervezet ®em törődik azzal, hogy a művezetők szakmai tudásukat ál­landóan bővítsék. Rendes László, Kovács Erzsébet és több sztahanovista kifogásolta azt, hogy a Mezőhegyes! Kender- gyárban még- mindig nem hértek át a kismarkos tilolásm, holott az eddig alkalmazott nagymarko3 ti- lolás igen komoly fizikai erőt. kíván és a minőségre is kihatással van, fcnert a kender elveszti fényét és a száihuzam is jóval kisebb. Az értekezlet igen nagy segítsé­get nyújtott a részvevőknek. Min­den bizonnyal ez a termelésben is meg fog mutatkozni. Hiányossága az értekezletnek az volt csupán, hogy a beszámolók kivétel nélkül igen általánosak voltak. Akár hi­bákról, akár eredménj’-ökről volt szó bennük, nem jelölték meg konkré­tan, hogy egyik, vagy másik üzem miben ért el eredményeket ós mi­ben követett el hiányosságokat. Levél a szarvasi mozi üzemvezetőjéhez Kedves Elvtársi A múlt héten együtt utaztam ve­led a csabai vonaton. Te nem is­mersz engem, de én ismerlek téged, a hangodat is hallottam. Elég- han- gós^;l®szééf!?f,^%lvtársalíkál, é^kv^' -komái y>jvéi'désekríilí(jl^l)!pl| között a moziról is. Azt mondottad: «Ha jó film van, sok a moziláto­gató.» (Ez igaz, he'tyaseltem ma­gamban.) «Ha nem jó a fiám, ak­kor kevesen.» (Ez is igaz.) Azt szeretnénk, ha csupa jó fil­meket hoznátok. Jó magyar filme­ket: «Dérinó»-t, a.z «Uri. muri»-t, a «Tűzkenesztségs-et ós ehhez hason­lókat. Jó szovjet filmeket, a «Szi­bériai iupszódiá;>-t, a «8Ö0 ' éves Mosztvá)>-t, «Távol Mbszkvátób-t, '«Berlin élestés-t, «Csapajovs-et, stbí Édes, bájos meref temeket a gyer­mekeknek. Ráadásul ne maradjon el a hirdetett film, az «Uttoróváros». rfuszósrik Petimé. Szarvat. A békekongresszus tiszteletére vállalom Déli határainkon Tito leselkedik hazánkra, fel akarja dúlni azt a földet, amelyen születtünk, le akarja rombolni napfényes lázain­kat, gyáminlmt. Vissza akarják hoz\ni a mui/at, a töké.eket és a föl­desurakat. Hogy ez m sikerüljön nekik, a harmadik bélcekongressau» tiszteletére én is vállalom, hogy es iskolán as ediijinél sokkal job­ban tanulok, hibáimat kijavítom és ha hazamegyek,, a munkaidőmet úg'y használom, ki, hogy 100 száza'ékon • felül teljesítsem « tervem* Továbbá pa itikailag és szakmailag is képe em magam. Azt üzenem a békekon grs-sMs részvevőinek, ssí.iesítsék továbbra is békemozgal- munkat, hogy világszerte diadalt Wasson a báke ügye. 1FJ. GARZŐ ISTVÁN, Makó, mezőgazda ági szakiskolft. Illetékesek tWVelmébe ! A békéscsabai városi tanács te efonközpontja kedden dé'előtt 10 órakor elromlott. Ezt bejelentettem a postán a 01-nek. Az azt mondta, hogy a 03-asra tartozik. Oda is átszóltam. Valószínűtek tartom, hogy fel is jegyezték, csak nem került rá a sor. Újra felhívtam a 03-a.t, Ekkor azt felelte, hogy a 08-ra tartozik. Ebbe is belenyugodtam. Az idő körülbelül 12 óra 30 perc volt. Harmadszor felhívtam 16 óra 01 pereikor b akikor a 08 azt mondta, hogy nem őrá tartozik. Amte kor megkérdeztem, hogy kire tartozik, azt a választ kaptam: a 29—83-ra. Végül is a 29—83-as magyarázta meg, hogy azért nem le­het kapcsolni, mart lúgot cserélnek ós az 24 óráiba kerül, míg meg­szedi magát árammal és kapcsolni tud. Akik az automata ka^ óboré­nál vannak, azok felületesen dolgoznak, mert ha beje öntünk nekik valamit, meg sem várják, míg elmondjuk, hanem beszéd közben lete­szik a kagylót. Ifj. Vetró József, Békéscsaba* A «'iikorrcpa visszatartásáért büntetés jár Annak ellenére, hogy a száraz időjárás nem kedvező a cukor­répának,-mégis vannak olyan dol­gozó parasztok, akik kimagasló terméseredményt értek el a ler- meiiésben. Doboz községben id. Bagó Károly 187, Dékáay Mihály 183, T. Nagy Sándor 15#, Békés­csabán Orodáfl János 245, Kri- zsán János 17«, iVirovszki Ist­ván 163, Gyulán Fábián István 217, Drszkó József és Miklós !•!; *-*!*vi" <»»'« :•»' , l Kálmán 195 mázsás áUaglennesi1 értek el holdanként. A kidákok mindent elkövetnek, hogy gátol­Igy például K&'egyházán Tarf-ia István kulák 43 kilót, Békéscsa­bán Magyar Mihály kulák 4® kilót tartott vissza takarmá­nyozás céljára. Egyes dolgozó parasztok is hallgatnak a kulák hangjára s takarmányozásra használják fel a cukorrépát Bé. késen Jenes Gábor 25« kilói, Eg­resi Imre 353, Kovács Gábor 200 Horváth József csorvási lakos 159, Horváth Elckné Ökány köz­ségben 209 kilogramm cukorré­pát nent szállítottak be s azt a jószágaikkal feleletiek. Meglírduit ellenük a büntető eljárás. ják a mind több cukorgyártást. Egy csődbejutott pápai áldás és egy elítélt prókátor A bírósági Ítélet hire villám­gyorsan száguldott végig a közsé­gen. Pedig- el-elakadt, főleg az asszonynépek nyelvén, akik ala­posan nieghányták-vetettók mielőtt tovább adták volna. De így is. jó­val túlhaladta az elítélt által ter­jesztett rémhírek sebességét. A hangszóró is sugározta: három és félévi börtönt kapott.. . Az asz- szonyok, akik iegilletékesebbnek tartották magukat arra, hogy az üggyel foglalkozzanak, — hiszen nyolc év óta őket réinisztette leg­jobban az elitéit — azért át, meg átszaladtak a szomszédokba: Hal­lotta? Elítélték! — Kicsodát? — Kit? Hát a Pannit, a Szőke Annust. Persze, hogy hallotta, csak még többet is szeretett volna hallani. Olyasmit, hogy Panni társait, köz­tük a vén Kultsár Gizellát, az­tán meg az átvedLett apácákat, a Stigelmajer ós a Beliger-Lányt, meg Szabó Máriát is elérte az igazság­szolgáltatás. Igaz, hogy órájuk, mint át ved lőtt volt apácákra a vi­lágért sem lehetett ráfogni semmi jót, de rosszat sem, mert nagyon titokban csinálták. »Csupán« barát­koztak Szőke Pannival és együtt jártak vele a templomba. A fő­szerepet Fanninak osztották ki. Nem valami népszerű volt ez, mert a falu bolondját kellett játszania az pgész község szeme láttára. »Bolond az szegény« — hirdették róla, köztük Láng Pál kamarás főtisztelendő úr is. Panni nem «értődött meg ezért a »becenévért«, hanem bnzgón dolgozott, remélve, hogy üdvösségben részesül. Gya­kori vendég volt a főtisztelendő kamarás úrnál. Volt rá ürügy elég, hogy felkeresse. Öccse, Szőke Já­nos (ha ugyan őszentsége Johan- nnsznak el nem keresztelte) Olasz­országban, mint pap, a pápa ara­nyozott papucsának taípát nyalo­gatja. Ebben a minőségben gyak­ran irt levelet Csorvásra. Egy al­kalommal nagy »győzelemittasan« arról értesítette »hittestvéreit«, hogy kijárta a legmagasabb ki­tüntetést és a szentségles atya, pá­pai »áldásban« részesítette Csor- vást. Ettől ugyan senki sem lett boldogabb a községben, ha hűvösre fordult az idő, továbbra is trüsz- szentettek, mint azol ott és senki sem lett fiatalabb egy röpke év­vel sem. Őszentsége »áldásának« fénykörében csak néhányon füröd- tek, köztük Panni, a volt négy apáca, Kultsár Gizella és a nagy- tisztelendő kamarás úr, no, meg néhány elhájasodott kulákasszony. Panni, ha lebpt (istenboesá') még »bolondabb« lett. Vagyis még könyörtelenebbül igyekezett koholt hírekkel rémisztgetni a hiszékeny embereket. Ehhez a tevékenységé­hez a pápai áldás mellett erőt adott az is, hogy a tőszomszódjá- ban lakott Gál István »úr«, a volt csendőrtisztheiyettes, akinek nem a közel 50 éves »ütődöttnek« ki­kiáltott Panni tetszett, hanem az az idő, amikor még Panninak jól jövedelmező temetkezési vállalata I volt s büntetlenül adósa marad­hatott Krizsán Jánosnak 500 pen­gővel, Kulcsár Bálintnak néhány mázsa búzával és emellett ezrese­ket kereshetett egy-egy temetésen. Egyrészt, mert temetkezési vál­lalata volt, másrészt, mert olyan barátai és öccse van, mint ő fent­nevezettek, minden nap tömeges temetést szeretett volna, vagyis akart rendeztetni. Ezért buzgóik o- dott fáradhatatlanul azon, hogy a csorvási dolgozók csak immeLam- mal termeljenek (a félelemtől) ne teljesítsék az állammal szembeni kötelezettségüket, hanem ölhetett kézzel váljak azoknak a borzal­maknak a beteljesedését, melyekért »őszentsége«, a pápa s annak né­hány alattvalója, hűséges szolgája és ő Panni imádkozott. S ez nem yplt más, mint a háború, ami sze­rintük: »isten akaratából« bekö­vetkezik. Csak éppen a dátummal volt hiba mindig. Panni már nyolc éve mindig mondotta: ekkor jön­nek az amerikaiak, ekkor az an­golok, most a Tito-banda, most a végítélet. De legnagyobb lelki és testi fájdalmukra nem jöttek, ügy létezik, hogy a pápa őszent- sógónek meglazultak az összeköt­tetései az églekkel s ezért csak »per has köpte ki« az imperialista hadak érkezésének dátumát. Az igazság ezek mögött az, hogy az imperialisták még a legmagasabb pápai áldás birtokában is jóval gyengébbeknek érzik magukat a béfcetáborba tömörült népek ere­jénél s emiatt csaknem egymást felfalva, őrülete® módon fegyver­keznek. De Panni és megbízói az ár ellen is igyekeztek úszni. Kürti Já­nosáéhoz azzal rontott be tetetett ré­mülettel, hogy »összeszedik a tíz­éves gyerekeket és kiviszik őket a Szovjetunióba«. Ezzel a fáradság­gal azt is mondhatta volna, hogy a nyolc és féléveseket, vagy pe­dig csak a pályásokat. Dehát Kürti Jánosnénak éppen egyetlen tízéves fia van. Hadd sáppadozzon hát a rémülettől, aztán, hadd szaladjon a szomszédokhoz: Magok is hal­lották? Vájjon csakugyan ezt te­szik?! Az öreg Fehér Imrének te majd elállt a szívverése, amikor berobo­gott hozzá: Elveszik a kpvácsmű- helyüket! — Jaj, csak nem? — csapta össze kezét ijedten Fehér néni ée rohant megtudni, hogy csakugyan kenyérkereset nélkül hagyják 78 éves férjét, aki kora reggeltől sö­tétedésig még csaknem fiatalos erő­vel kovácsolja, a vasat. Özvegy Szilassi Antalodnak és másoknak még két héttel ezelőtt te be akarta bizonyítani, hogy »nem sokáig uralkodnak már a kommunisták, mert jönnek az an­golok«. S ezt az állítását az Olasz­országban. levő öccsétől kapott Le­velekkel igyekezett bizonyítani, me­lyeknek az alján, szerinte titkos Írásjelekkel volt megfogalmazva a brit hadak érkezése. Azok, akik újságot nem olvasnak s rádiót sem hallgatnak, pillanatnyilag el is hit­ték ezeket. Honnan tudnák, hogy az angoloknak az idejövetelnél na­gyobb gond juk az, hogy leoperál­ják testükről a nagy vérszivó fe­kélyt: az amerikai imperializmust, amely Lassan már a levegőt te elszívja előlük. Közben egyesek hanyagolták a vetést. Gondolván, hogy mivel né­hány félkegyelmű csorvási kivívta a pápai áldást, vetés nélkül is lesz kenyér. A bead4b teljesítésű nél­kül te készül járda, bekötőút, vil­lanyhálózat s lehet leszállított áron ruhát, kerékpárt és egyebet vásá­rolni, mint most az őszivásár ide­jén. (Még csoda, hogy az árle­szállítást is nem a pápai áldásnak minősítik egyesek.) A klerikális reakció erőlködése azonban csak néhány ember szemére tudott há­lyogot rakni. így többen vannak olyanok, mint özv. Petrovszki Má- tyásné, aki 582 és Ocskó Antalné, áld 293 százalékban teljesítette ku­koricabeadását. A vetés is halad s már alig 20 százalék van hátra. Szőke Panni ügyén azonban még nem tértek napirendre. Egyesek, —■ kitatük a volt apácák •— sajnál­kozást igyekeztek kelteni a »sze­rencsétlenül járt« elitéit iránt. Ez azonban olyan, mint, mikor valaki szél ellen, igyekszik füstöt fújni. A többségnek az a véleménye, ami Fehér nénié: — Már régen el kellett volna vinni innen, mert nem hagyott nyugtró az emberek­nek. A különböző rémhírek mellett hisztériás, fenyegető leveleket is irt s gyakran egész héten át újra, meg újra elismételt egy-egy rém­hírt, amikor éppen újabbat nem tudott felszedni. No, ez ugyan rit­kán történt meg, mórt gyakran korán reggel már rémhírrel állított be, ki tudja, honnan kaparta elő az éj leple alatt. Mindenkinek rosz- szat akart. Pedig minden nap a templomban ült. Mondogattam te mindig, hogy mi a fenének jár az ilyen a templomba, hiszen ilyen rosszat még a kocsmában sem ta­nulhat senki. Le akart beszélni bennünket arról, hogy az MND Síi­be járjunk, hogy elmenjünk a tea­estékre, vacsorákra. Persze csak elmentünk, mert mindig jól érez­tük magunkat 8 elmegyünk ez­után te. így nyilatkoznak még sokan, minden becsületes csorvási. Ha mindez »őszentsége«, a pápa fülébe jut, biztosan visszaszivja könnyel­műen kidobott »áldását« ós egy másik községet szemel ki rá. Meg­teheti, dobálózhat az áldásaival, hi­szen sok van neki raktáron. Annyi, hogy az emberek már unják te, mert ahová küld belőle, ott min­dig sok kellemetlenség származik. Ha ez igy megy s igy Leleplezik minden községben prókátorait, a végén mindenütt fütyülnek a pá­pára és áldásaira te. Kukk Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents