Viharsarok népe, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-30 / 255. szám

2

TS52 október 30.. csütörtök------------—__— ___________________________________ViUaisat &k HéfiC

R

ákosi elvtárs beszéde a berlini nagygyűlésen

(Folytatás at l. oldalról.) léseket, kaptunk. A Szovjetunió rendelkezésünkre bocsátotta legjobb specialistáit, gyártási módszereit« Lehetővé tette, liogy magyar mérnökök, munkások, parasztok a Szovjetunióba menjenek tanulmányútra, vagy ottani egyetemeken, üzemekben sajátítsák el a világ legfejlettebb, leghaladottabb termelőéi módszereit. Ezek a mi sikereinknek legfontosabb rugói. 'Hermészetesen sikereink mellett bajok is vannak szép számmal. A felszabadulás óta gyakran volt szárazság miatt rossz a termés. A régi tőkés világ maradványai nagy számbán élnek közöttünk és igye- kt .inek minden erővel hátráltatni fejlődésünket. Az amerikai impe- rialisták és a déli határunkon garázdálkodó Tito-banditák -sóik kémet, kártevőt, szabotálok dobnak át határainkon. Saját tapasztalatlanságunk, éberségünk hiánya, a sikerek okozta önelégültség is okoz bajokat. Az ilyen eseteket, meg saját őszinte önkritikánkat, amelybe! bajainkat segítés céljából feltárjuk, az ellenség gyengeségünk

jelének magyarázza. Az imperialista urak és propagandabérenoeik nem veszik észre, hogy a dolgozó nép túlnyomó többsége hallani sem akar arról-, amit ők »felszabadítás«- mak neveznek. A dolgozó nép tudja, hogy a régi rend visszaállítása újra elvenné a földhöz juttatott százezrektől a földet. Az ipari munkások nyakára visszarakná a tőkés jármot.- Elveszne mindaz a jog, vívmány, kultu-j ralis fejlődés, amelyet a népi demokrácia adott. Elveszne hazánk függetlensége, szabadsága és csak a kizsákmányolás, a népelnyomás, a tőkések garázdálkodása lenne szabad. A mi dolgozó népünk ezért áll egy emberként az imperialistaellenes béketáborban. Ezért irta alá több mint hétmillió ember a békefelhívást. Ezért jegyzett több mint hárommillió állampolgárunk békekölcsönt. Ezért van a dolgozó nép elszánva, hogy szabadságát, függetlenségét, szocialista jövőjét szilárd szövetségben a felszabadító Szovjetunióval és a népi demokráciákkal vállvetve minden eszközzel megvédi.

A magyar nép érdeklődéssel és rokonssenvvel követi a Német Demokratikus Köztársaság fejlődését

A német elvtársak az elmondottak: uíáii megértik, hogy a magyar dolgozó nép milyen feszült érdeklődéssel és rokon-szenvvel követi a Német Demokratikus Köztársaság fejlődését. Erről a fejlődésről lapjaink gyakran beszámolnak. A múlt élten az Ifjúsági Világtalálkozóra kiutazott fiatalok százai saját szemüktől látták ennek a fejlődésnek ez eredményeit-. A magyar dolgozó nép az elmúlt hét és fél esztendő tapasztalatai alapján megérti és méltányolja azt a nehéz és áldozatos munkát, amellyel a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népe -eltakarítja Hitler átkos örökségét, a szörnyű romokat és bátran, a jobb szocialista jövőbe vetett hittel dolgozik az újjáépítésen. Amikor értesültünk róla, hogy megteremtődött a munkásegység, a Német Szocialista Egységpárt, azonnal megértettük, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe a munkásosztály vezetése alatt a helyes útra tért. A magyar dolgozó- nép örömmel üdvözli a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak minden sikerét és az ötéves terv eredményeit. Ná-unk is ismerik ennek a tervnek új, nagy létesítményeit, a keleti vaskohászati, kombinátot Fürstenbergben, a nyugati vaskohókombinátot Brandenburgban, az Odera—Elba-csatomát, a lauekammeri kokszoaító üzemet, végül, de nem utolsó -sorban, azt a gigászi építkezési munkát, amelyet Berlin újjáépítési progranun- jával kapcsolatiján kifejtenek. Tudjuk azt is, hogy az idén a falun is megkezdődött a szocializmus építése. A tertoelőszövetkezetek száma növekszik. Számunkra nem kétséges, hogy a német dolgozó parasztság, felismerve a termelőszövetkezetek fölényét és gazdasági hasznosságát, egyre fokozottabb mértékben tér át a modem nagyüzemi termelés e módjára.

Ismerjük a Német Demokratikus Köztársaság lakóinak, polgárainak egyre emelkedő életszínvonalát, lamefjük azt a hatol mpskulturú- iis fellendülést, amely a Német Demokratikus Köztársaság minden táján tapasztalható. Örömmel üdvözöljük a nagyszerű német ifjúság lendületét, amely egy emberként felhős áldozatkészséggel támogatja a német dolgozó nép újjáépítési munkáját és felemelkedésonak hatalmas ügyét.

Azt is tudjuk, hogy a hatalmas Szovjetunió ugyanúgy segíti minden rendelkezésére álló eszközzel a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népét, mint ahogy ezt velünk tett«. Mindannyiunk szeretett, böles vezére, Sztálin elvtárs a fasiszta barbárok fegszömyűbb garázdálkodása közepette is megkülönböztette a német népet Hitlertől és csatlósaitól. Tudjuk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság sorozatos és növekvő gazdasági és kulturális eikorűi, ugyanolyan, mértékben, mint nálunk, a Szovjetunió és a böles Sztálin segítségére és támogatására vezethetők vissza. A német munkások, parasztok, értelmiségiek és ifjak felismerték, hogy az az egyedüli helyes út, amelyen a Szovjetunió vezette szocialista álamok járnak. Ezért el vannak szánva, hogy ha kell, fegyverrel, ha kell, körömmel és foggal megvédik újonnan szerzett eredményeiket, éppen, úgy, mint a mi dolgozóink. Az is világos számunkra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népe egyeinberkánt áll a béke védelmezőinek táborában, elutasítja az imperialista háborús uszí- tófcat. Ingatag elemek, árulók itt is akadnak, de a dolgozó nép zöm© biztosan és erősen áll a demokrácia és a szocializmus nagy ügye mellett. Ez a mi benyomásunk rövid németországi tartózkodásunk alatt és errőil fogunk örömmel beszámolni a magyar dolgozóknak. (Taps.)

Es itt őszintén meg Ml még mondanom, hogy az a rokonszenv, amelyet a magyar dolgozó nép a Német Demokratikus Köztársaság népe iránt érez, újkeletű. Azelőtt a jnagyar nép a hírhedt német «Drang nach Ostons-nek, a német impe- ridlisták hódításainak és elnyomásénak volt a tárgya, ami ellenszenvet és gyűlöletet váltoitt ki belől«. A sok szenvedés és pusztítás, amelyet Hitler fasisztái okoztak hazánkban, még soiled éfit népünk emlékezetében. Ez az emlékezés azonban olyan mértékben változott át rckonszenwé és barátsággá, ahogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakult, ahogy felsorakozott a bélre, a szocialista építés és a demokratikus haladás híviei mellé és amióta olyan párt áll az élén, mint a Német Szocialista Egység- párt és oílyan férfiak, mint a mi régi barátunk és harcostársunk, Wilhelm Pieck Blvtárs, Otto Gro- tewoMl és Walter Ulbricht elvtór- aak. (Taps.)

A Szovjetunió népe a teremtő békét kívánja, de van ereje szétzúzni minden támadót

*W r (/ lO-rA* ki*. .. >

Kedves Elvtársak! Az elmondottak alapján nem kell bizonykodnom, hogy mi jóll megértjük a német dolgozó nép minden örömét és bánatát. De ezt a megértést dlőse- gíti az, hogy mi két hét előtt még Moszkvában voltunk, ahol az a szerencse és kitüntetés ért berniünkéit, hogy részt vehettünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán. A német dolgozó nép küldöttei beszámoltak erről a kongresszusról. A kongresszuson lenyűgöző hatást tett ránk a Szovjetunió gazdasági hatalmának: és kulturális fejlődésének páratlan lendülete, irama. Bánk rendkívül mély benyomást tett az az egység és szeretetteljes ragaszkodás, arnely- lyel. a ezovjet nép küldöttei a Kommunista Pért Központi Bizottságát és különösen mindnyájunk szeretett vezérét, Sztálin elvtársat övezték. (Ütemes taps.) Meggyőződhettünk róla, hogy a szovjet nép mit sem kíván úgy, mint a teremtő békét. Ugyanakkor száz formában meggyőződtünk arról, hogy a Szovjetunió dolgozó népe rendelkezik azokkall a hatalmas eezközöijpol, amelyekkel minden támadót szétzúzhat és hogy a szovjet nép élni is fog ezekkel, ha az imperialista háborús gyújtogatok erre rákényszerítik. (Hosszantartó tap.%)

A Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusán sorra felvonultak a népi demokráciák képviselői, akik — mint az egyik hozzászóló mondotta — a Csendes- óceántól az Elbáig terjedő területen egységesen építik az új életet- Beszámoltak hatalmas sikereikről és százféle formában adtok kifejezést annak a szeretetnek és hálának, amelyet felszabadítójuk, a Szovjetunió és annak szeretett vezére, Sztálin elvtárs iránt éreznek.

A küldöttek felszólalásában kidomborodott az a baráti, bensőséges, őszinte viszony, amely őket a Szovjetunióhoz és egymáshoz fűzi. Ez a kölcsönös segítésnek, támogatásnak és bizalomnak az a légköre, amelyet azelőtt soha nem láthatott a világ, mivel ilyen viszony csat a ■ r ' ' mn ! coítő tri'/.á ok

közötft jöhet létre. .Jqkés, .i^ggriü," lista országok között, melyeknek létalapja saját dolgozó népük elnyomása, valamint más népek kizsákmányolása és elnyomása, ilyen viszonyról szó eem lehet.

A tőkés, gyarmati, vagy félgyarmati országok kép vise ői népeik erejéről és eikeiBS karcairól számoltak be. Elmondották, hogy Franciaországban, vagy Olaszországban a proletariátus többsége az imperialisták ellen vívott küzdelemben már mögöttük áll. Másutt, mint Vietnámban, Burmában és egyebütt már nyílt fegyveres harcban szabadították fel országuk jelentékeny részét a gyarmati elnyomás alól a népek. Ezek a felszabadulásukért küzdő népek szorosan és lelkesen tömörülnek a Szovjetunió köré és Sztálin elvtársiban látják szeretett vezérüket és tanítójukat. Küldötteik beszámolóiból kiderült, hogy ez B világ-szerte folyó mozgalom legyőzhetetlen forradalmi erő és hatására már világszerte recseg-ropog a gyarmati, vagy félgyarmati országokban az imperializmus építménye.

Sztálin elvtárs világtörténelmi jelentőségű felszólalásában ezen a kongresszuson elmondotta, hogy a Szovjetunió mellett a népi demokráciák alakjában n forradalmi mozgalom új rohambrigádjai lépnek a küzdőtérre. «Most — mondotta Sztálin elvtárs — könnyebbé vált pártunk harca és vidámabban folyik a munka.» (Hosszantartó taps.) Ezen a kongresszuson felvonult az a gigászi erő, amelyet a Szovjetunió és a népi demokráciák 800 milliós tömbje jelent. Felrajzolódott a tőkés és gyarmati országokban folyó hatalmas harc képe. Csak azt sajnáltam, hogy az ingadozók és kishitűek nem lehettek jelen. (Derültség.) Meggyőződhettek volna, mint mi, hogy ez a mozgalom legyőzhetetlen, ezé a mozgalomé a jövő. Amint Sztálin elvtárs mondotta: «Teljes joggal lehet arra számítani, hogy a testvér-pártok sikereket és győzelmeket aratnak a tőke uralmának országaiban.» (Hosz- “zantftrtó taps.)

A béketábor, a felszabadító demokratikus mozgalom egységével, fejlődésével szemben élesen és világosan rajzolódott ki a rothadó imperialista országok hanyatlásának képe. Annak a burzsoáziának képe, amely — mint Sztálin elvtárs mondotta — a nemzet jogait és függetlenségét dollárokért áruba bocsátja. Bóla mondotta a XIX. kongresszus viharos he yeslése közepette Sztálin elvtárs: «A nemzeti függetlenség és nemzeti szuverenitás zászlaját félrelökte. Kétségtelen, hogy ezt a zászlót önöknek, a kommunista és demokratikus pártok képviselőinek kell magasra emelniük és előr© vinniük, ha hazafiak akarnak lenni, ha a nemzet vezető erejévé akarnak válni. Nincs más, aki magasra emelje ezt a zászlót.» És hozzátette: «A bur&soá-dsmokrata- kus szabadságjogok zászlaját félrelökték. Úgy gondolom, hogy ezt a zászlót önöknek, a kommunista ée demokratikus pártok képviselőinek kell magasra emelniök és előre vin- niök, ha maguk köré akarják gyűjteni a nép tömegét. Nincs inas, aki magasra emelje. (Hosszantartó taps.)

Az egységes, szabad, független Németországért folytatott harc útja a helyes út

Sztálin elvtár&nak ezek a megállapításai hajszálnyi pontossággal illenek Németország viszonyaira is. Itt még világosabban látható, mint másutt, hogy Ade- nauerék, az amerikai imperialisták nyugatnémet zsoldosai mint adják el dollárért a német nép függetlenségét, egységét, demokratikus fejlődését. Készek újra rázúdílani Németországra az új háború minden szörnyűségét. Készek az amerikai imperialisták számára ágyútóllelékül odadobni az egész német ifjúságot. Számukra a kizsákmányolás és a hatalom százszor fontosabb, mint népük szabadsága, függetlensége, békéje és jövője. Soha kérdés világosabban és élesebben nem merült fel a történelem folyamán, mint az, amely mia a német nép előtt áll. Soha nem volt világosabb, mint ma, hogy az az út helyes, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság és annak vezetői mutatnak. Az ő útjuk az egységes, szabad, független, virágzó és demokratikus Németország útja. Minden más ,út csak újabb háborút, újabb szenvedést, újabb- megaláztatást hoz a német népre.

És mi mélységesen átevezzük azt az elszántságot és lelkesedést, amely a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóit, ifjúságát, legjobb hazafiait álhatja. Ez az elszántság mutatja, hogy felmérték és megértették a történelmi helyzetet. Megértették, hogy az ő példamutatásuktól, szilárdságuktól és elszántságuktól függ most az egész német nép sorsa. Ha tántoríthalatlanul és bátran folytatják ezt az utat, előbb vagy utóbb a maguk oldalára fordítják az egész dolgozó népet, győzelemre viszik a német egység, német függetlenség, a német demokrácia nagy ügyéL E győzelem egyben a béketábor hatalmas győzelme, az imperialista háborús gyújtogatok és kizsákmányolok súlyos veresége lenne. (Hosz- szantartó taps.)

Elvtársak! Mi, magvar dolgozók bízunk annak a népnek jövőjében, amely Marxot és Engclst adta az emberiségnek, amelynek soraiból olyan szabadságharcosok kerültek ki, mint Karl Lieb- „knecht és Emst Thälmann (dübörgő tapsvihar), amelynek élén olyan férfiak állnak, mint a mi szeretett barátaink és elvtársaink, Wilhelm Pieck, Otto Grotewohl, Walter Ulbricht. (A gyűlés részvevői hosszan ünnepük a német nép vezéreit.) Az ilyen nép végül is egységesen odaáll a béketábor oldalára, amelynek zászlajára a béke, az emberi haladás és a szocialista jövő van felírva.

Mi, magyar dolgozók meg vagyunk győződve róla, hogy ez a kibontakozás már nincs messze és kívánunk a Német Demokratikus Köztársaság és Berlin dolgozóinak, a német nép legjobbjainak ehhez a nehéz, de hálás harchoz teljes sikert.

Éljen a német és a magyar dolgozó nép őrök barátsága! (A gyűlés részvevői ütemesen kiállják: i Freundschaft!«)

Éljen az egységes, független, demokratikus és szabad Németország! (Nagy taps.)

Éljen a német dolgozó nép kipróbált harcosa, bátor vezetője Wilhelm Pieck- elv társ! (Nagy

taps.) ;

Éljen felszabadítónk, a Szovjetunió és az egész haladó emberiség szeretett nagy vezére, Sztálin elvtárs! (Hosszantartó, ütemes taps.)

Rákosi elvtárs befeje.ző szavait dübörgő tapsvihar fogadja. A gyűlés minden részvevője feláll Éljenzés hallatszik a terem minden részéből. Egy FDJ-ifjú elki- állja magát: »Rákosi elvtársnak hurrá!« A gyűlés minden részvevője háromszor kiállja vele együtt felemelt ököllel a lelkes hurrát. /

Dr. Correns, a Nemzeti Front országos tanácsa elnökségének elnöke az összes jelenlévők nevében köszönetét mond'óti? Raíííísi Mátyás beszédéért.

Ezután Otto Grotewohl elvtárs miniszterelnök emelkedett szólásra.

Otto Grotewohl elvtárs beszámolt a Német Demokratikus Köztársaságban elért nagy fejlődésről, a szocialista épilőmunka vívmányairól, majd méltatta s német és a magyar nép barátságiinak jelentőségét. Beszélt arról, hogy mindkét nép követi azokat az útmutatásokat, amelyeket s Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. Kongresszusa adóit.

Befejező szavaiban éltette a magyar nép vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat és azt az örök barátságot, amely a magyar és s német népet egybefűzi.

Otto Grotewohl elvtárs beszédét sokszor szakította féli«; a közönség lelkes tapsa.

Lelkes tapsvihar fogadja Gro- teiyohl elvtárs azon szavait, amelyekkel Rákosi Mátyást, a magyar nép vezérét élteti A gyűlés minden részvevője feláll és ütemesen kiáltja: »Sztálin, Rákosi, Pieck!«

A terem egyik sarkából kiállás hallatszik: »A Magyar Dolgozók Pártjának és főtitkárának, Rákosi elvtársnak hurrá!« A gyűlés részvevői háromszor lelkes hurrát kiáltanak. Ezután felcsendülnek a DlVSZ-induló hangjai. Az egész terem együtt énekel. Az utolsó versszaknál a gyűlés minden részvevője megfogja egymás kezét és kéz a kézben éneklik az egység dalát. Lent a tömeg és fent, a díszemelvényen Rákosi elvtárs, Grotewohl elvtárs, Ulbricht elvtárs, Gerő elvtárs fogja egymás kezét a barátság megható jelképeként

A közönség soraiból felcsün- dülnek az Intemacionálé hangjai.