Viharsarok népe, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-14 / 216. szám

6 1952 szeptember 14., vasfustap IfiÍAWiSCMk Hépt A Szovjetunió Központi Szakszervezeti Tanácsa titkárának nyilatkozata Madrasz éhező népének nyújtott segítségről Moszkva. (TASZSZ) A TASZSZ tudósítója azzal a kéressél for­dult Szolovjevhez, a Szovjetunió Központi Szakszervezeti Tanácsa titkárához, ismertesse, hogyan áll a szovjet szakszervezetek által Madrasz állam (India) éhező la­kosságának nyújtott segítség ügye. Szolovjev elmondta, hogy az SZKSZT elnöksége határozatot hozott Andhra tartomány éhező lakosságának megsegítéséről. A szovjet szakszervezetek elhatároz­ták, hogy tízezer tonna búzát, öt­ezer tonna rizst, ötszázezer doboz kondenzált tejet és 250.000 indiai rúpiát küldenek az éhezőknek. Az élelmiszert szállító szovjet hajók jelenleg útban vannak In­dia felé. A Szovjetunió népeinek baráti segítségét mély hálával fogadta India lakossága. Az Andhra tar­tomány éhező lakossága megse­gítésére alakított egyesült bizott­ság válasz táviratában a követke­zőket mondja: «Andhra tarto­mány éhező lakossága nevélien szívbőljövő hálánkat fejezzük ki az Önök nagylekü segítségéért és lelkesítő üzenetéért.» Az indiai kormány szeptember 5-i nyilatkozatában kijelentette: kötelességének tartja, hogy magá­ra vállalja az élelmiszer és pénz­beli segítség szétosztását és az Indiai Vöröskereszt Társaságot bízza meg ezzel a feladattal. A szovjet szakszervezeteknek nincs kifogásuk az ellen, ha a küldött segélyt más szervezet osztja el, ha azok kapják meg, akiknek szánták. A szovjet szakszervezetek re­mélik, hogy segítségük megkőny- nyíti Madrasz állam éhező lakos­ságának súlyos helyzetét — fe­jezte be nyilatkozatát Szolovjev. \ Holland Kommunista Párt vezetőségének felhívása az Amerika-csatlós kormány elleni harcra Amsterdam. (MTI) A «De Vaarheids, a Holland Kommunista Párt lapja közli a párt veze­tőségének az új holland kormány megalakulása alkalmából kiadott nyilatkozatát. A kormány összeállításiból világosan megállapítható — írja a lap —, hogy Hollandia re­akciós urai eleget tettek az amerikaiak két követelésének. Az Egyesült Államok kormányának egyik követelése az úgynevezett «széles bázis» volt, melynek alapján lehetővé telték a forradalomellenes párt számára is, hogy érvényesíthesse a nagytőkések szavát az új kormányban. A másik követelés az volt, hogy a külügyminisztérium élére a szélsőséges reakciós katolikus néppárt soraiból ke­rüljön új miniszter. Az új kormány összeállítása Hollandia dolgozó népének arculcsapását jelenti, — álla­pítja meg a továbbiakban a felhívás, majd hangsúlyozza: A legfontosabb feladat ma valamennyi békeszerető és demokratikus holland hazafi ösz- szefogása, tekintet nélkül világnézetére, az amerikai érdekeket kiszolgáló kormány elleni harc si­kere érdekében. Pénteken délelőtt tartotta első ülését az ázsiai és csendesóceáni békeértekezlet előkészítő bizottságának titkársága Peking. (Uj Kína) Liu Ning-l, az ázsiai és csendesóceáni békeérte­kezlet előkészítő bizott­ságának főtitkára péntek délelőttre összehívta a bizottság titkárságának első ülését. A békeharcosok az ülésen beszámoltak a békeérlekezlet hazájuk­ban folyó előkészületei­ről. Az előkészítő bizott­sághoz beérkezett jelen­tések szerint az ázsiai és csendesóceáni országok küldötteinek legnagyobb része már útban, vagy indulóban van Peking felé. Élénk eszmecseréi folytatlak az ülés rész vevői arról, hogy mi­lyen kérdéseket tárgyal janak az értekezleten. Tito ki akarja szolgáltatni a monarchofasiszta hóhéroknak a jugoszláv földre menekült görög hazafiakat Szófia. (BTA) A »Hellas Press« hírügynökség közli, hogy a görög és a jugoszláv kormány tárgyalá­sokat folytatott Jugoszláviában őr­zött görög politikai foglyok és Gö­rögországban fogvatartott jugoszlá- vok kicseréléséről. A belgrádi árulók — állapítja tjnog a »Hellas Press« — miután a görög gyermekeket már kiszolgál­tatták az athéni monarcho-fasisz- táknak, — arra készülődnek, hogy a görög demokratikus hadseregnek Rankovies börtöneiben sínylődő ka­tonáit és tisztjeit kicseréljék a mo- narcho-fasiszta Görögországba me­nekült esetni kékért, usztasákért és a jugoszláv nép egyéb árulóiért, akikre Titonak most szüksége van fasiszta politikájának megvalósítá­sához. Móricz Zsigmond 1933 Móricz Zsigmondról márciusában a karcagi! ™ pusztán járt. A város fő­mérnöke volt a kisérője, — ő mondta el az alábbi történetet az íróról. »A város kocsijával mentünk ki az akkori karoagi pusztára a két melegvíz-forráshoz, ügy beszéltük meg az utat, hogy miután kiérünk, a kocsi visszamegy a vá­rosba, mi pedig majd a délutáni vonattal, — a forrásoktól mintegy más­fél kilóméterre van a vasútállomás, — me­gyünk visszafelé. így is is történt... — azaz mégis majdcsak nogynem ottmamdtunk a pusztaságban. Gyorsan telt az idő. Zsiga bácsi nagyon be­lemélyedt a beszélgetést)© a környékbeli emberek­kel. Szóltam is neki né­hányszor, hogy lassan in­dulni kellene, mert nem­sokára fél öt lesz és in­dul a vonat. Mindössze annyit értem e! á több­szöri szólongatásral. hegy Zsiga bácsi nieguelieztelt rám egy kissé, amiért za­varom .. , VégüÜE azértl csak elindultunk az áLlo- máa felé. Jöttek velünk, elkísértek bennünket az emberek is. Zsiga bácsi hallgatta őket, meg-meg- áilt, beirt valamit jegy-« aetköny vélve ... Mire az állomásra ér­tünk, már ott volt a vo-> nat. Odamentem a moz­donyvezetőhöz, megkér­deztem : mikor indul ? »Egy-két perc múlva. Igyekezzenek a beszál­lással« — felelte a moz­donyvezető. Odamentem Zsiga bá­csihoz, mondtam neki Bólintott és tovább be­szélgetett az emberekkel, újra- és újra jegyezge- tett tömbjébe. A mozdony éleset fütyentett. Indulás ... Odanéztem s láttam, hogy a mozdonyvezető meghúzza az indító kart. (Sistergés, nagy gőzfel­hő .. . és a mozdony ke­rekei lassan megindultak. Zsiga bácsi pedig nyu­godt mozdulatokkal teszi zsebre jegyzeteit s kezét nyújtja az embereknek. — Álljon meg, ne indul­jon — kiáltottam a moz­donyvezetőnek. — Csak egy percre . . . — Nem lehet kérem, — felelte az kihajolva a mozdony ablakán, — a menetrend az parancs. Megbüntetnek... Újra Zsiga bácsira néz­tem, akkor fogott kezet az utolsó emberrel, va­lamit még mondtak is egymásnak. Nevettek. Mit tehetnék, — futott át rajtam a gondolat, — a mözgó vonatra nem tu­dunk felszállni, itt meg nem maradhatunk .., Rá­néztem a már mozgó gép* re, a csillogó csapágyak­ra. Szinte felordítottam: — Álljon meg, szeren­csétlen! — kiáltottam új­ra a mozdonyvezetőnek s meredten néztem a gép­re. — A csapágyak! A csapágyak kiolvadtak! — s szemem elé kaptam ke­zem a «borzalomtól». Kétségbeesétt hangom, mozdulataim úgy látszik jól sikerültek, mert a mozdonyvezető azonnal fékezett s a ■ fűtővel együtt halálsápadtan ug­rottak le a gépről. En meg odamentem Zsiga bá­csihoz, karonfogtam és a vonathoz kísértem. A mozdonyvezető rám­nézett, de úgy, hogy azt hittem menten leüt a ke­zében lévő csavarkulccsal. — Nézz© kérem, — mondtam neki békitőleg, — ne haragudjon... Mó­ricz Zsigmond, a nagy iró volt, akit meg kellett várni. Nem hagyhattuk itt. A mozdonyvezető vo­násai megenyhültek. — Móricz Zsigmond f — kérdezte aztán. — Aki mindig a szegényekről ir ? Hallottam róla... — Ott ül az első ab­laknál, — mutattam neki. — Látja? Ott olvas... A mozdonyvezető meg­rántotta kabátja elejét 6 odament első ablak alá, mintha a kereket . izogálná. Pedig Móricz Zsigmondot nézte, liepis- lantott az ablakon,. Zsiga bácsi meg éppen akkor kinézett. Találkozott a pillantásuk. — Hát akkor indul­junk — mondta a vezető, miután felmászott a gép­re. — A késést valahogy behozzuk. Iíéjh, nagy embert viszek most én a vonaton; Móricz Zsig­mondot ... — nevetett s ahogy újra meghúzta az indítékait, arra nézett az első ablak felé, amely mögött Móricz Zsigmond már elkészítette az »Öm­lik az arany a karcagi pusztán« cimö riportja vázlatát.» Dér Ferenc Páncélosok napja a Szovjetunióban M8’ szeptember 14-én ünnepük a Szovjetunióban a páncélosok napját. A szovjet dolgozók ezen a napon megemlékeznek a páncélosok és a harckocsi-építők rendkívüli érdemeiről a nagy Hon­védő Háború idejében. A második világháború előtti nemzetközi helyzet, a fasiszta ag­resszió kibontakozása, az angol, amerikai imperialisták háborús gyúj­togató poütikája felvetette a szovjet kormány előtt az ország ellen­álló erejének növelését és szükségessé vált a hurckocsiópítő ipar to­vábbi fejlesztése is. Sztálin elvtárs utasítására a szovjet ten e :ők meg. építették a harckocsik királyait. Ezek közé 'tartozik a T. 34. típusú világhírű szovjet páncélos. Ez a világon az egyetlen páncélos, mely harcos sajátosságai és előnyei tekintetében nem talált párjára a máso­dik világháború egész folyamán. Anglia, Egyesült Államok, Németor­szág tervezői igyekeztek lemásolni, azonban e próbálkozások nem hoz­ták . meg a kívánt eredményeket. A Nagy Honvédő Háború kezdetekor, a hitleri Németország és csatlósaival vívott harc első napjaiban már bebizonyosodott a szovjet harckocsi elsőiendűsége. »Harckocsijaink minőség© felülmúl­ja a német harckocsikat, dicsőséges harckocsikezelőink és tüzéreink pedig nem egyszer kónyszerítették futásra az agyondicsért német csapatokat nagyszámú páncélosaikkal együtt.« (I. V.' Sztálin 1941 november 6-án mondott beszédéből.) Nagy Honvédő Háború alatt a világ legjobb harckocsijaival a világ legjobb harcosai törtek előre., A Nagy Honvédő Hábo­rú megmutatta a szocialista társadalom embereinek, Lenin-Sztáün pártja neveltjeinek nagyságát. A szovjet nép tömegeinek hősiességé, példátlan .kitartása és önfeláldozása, mindent legyőző szeretet© szo­cialista hazája iránt, megmutatta az egész világnak, mire képes az a nép, amely fe'szabadult a kizsákmányolás alól s felépítette a svocialieie társadalmat. A szovjet hősök — köztük- a szovjet páncélosok — aranybetűvel írták nevükét a világtörténelem könyvébe. Azok a kezek, amelyek egy kora harckocsikat vezették, ma a kom­munizmus építésének nagyszerű gépeit vezetik. A Nagy Honvédő Há­ború után a szovjet nép visszatért a békés, alkotó munkához. Nincs az emberiség történetében egyetlen olyan álam sem, amely a Szovjet­unióhoz hasonlóan, olyan rövid idő alatt le tudta volna győzni a háború nehézségeit. Leküzdötte a nehézségeket, mert amint a párt szervező munkája egyesítette és irányította a közös cél felé a szovjet emberek minden erőfeszítését az ellenség elleni harcban, ugyanúgy irá­nyítja ma az építés szolgálatában. Ma, a páncélosok napján a szovjet nép ismételten kifejezi há­láját szeretett hadserege iránt. A japán költségvetés hetven százalékát fordítják katonai célra Moszkva. V. Nyikolszkij a «Krasznaja Zvjezda»ri>an a japán hadsereg kiépítésével foglalkozik. Rámutat, hogy a japán milita­risták széleskörű programúi vég­rehajtásához látlak, amelynek cél­ja a japán hadigépezet teljes helyreállítása. E programtn egyik főpontja a hírhedt «tartalékos rendőrhadtest» átalakítása ren­des hadsereggé. A terv szerint a hadtest létszámát 1953 áprilisára 300.000 főre emelik. Japánban fokozol lan foly nak az előkészületek az általános had­kötelezettség bevezetésére. Az új japán hadsereg meg­szervezése és kiképzése az ame­rikai lisztek közvetlen .ellenőrzése alatt történik. A japán kormány intézkedése­ket tesz az ország hadiipari po­tenciáljának növelésére. Az or­szág költségvetésének 70 száza­lékát fordítják katonai célokra. A japán nép elszánt ellenállást tanúsít e polilikával szemben. Nagy lendületet vett a kötelező katonai szolgálat visszaállítsa el­len irányuló mozgalom. Csak To­kióban löbb mint 200.000 alá­írást gyűjtöttek e. tervezett in­tézkedés ellen. Többmillió dínóros tűzkár «gy jugoszláv műbútor- gyárban Szófia, (BTA) Jugoszláv sajtó- jelentések szerint az Ilirszka-Bi- sztrica-i »Jávor« műbútorgyárban hatalmas tűzvész pusztított, amely többmilliódíiiáros anyagi kárt oko­zott. Az egész gyárépület a lán­gok martalékává vált. Gorakhpur környékén hétezer emher éhenhalt Dzsullupgur. (TASZSZ) Silvan,',»! Szakszena indiai professzor Delhi­ben kijelentette, hogy Gorakhpur környékén hétezer emlver éhenhalt. Szakszena rámutatott, hogy Pha.en- da és Maliaradzsganzs környékén naponta átlag egy ember hal éhen. Ismét hozzálátunk a tanuláshoz Eltelt a nyári szünet. Nagy örömmel láttunk hozzá a tanu­láshoz. Voltak közöttünk olyanok is, akik jótanulásukért ingyen táborozáson voltak. A többi pajtás segített otthon a szüleinek; vagy pedig az állami gazdaságokban dolgoztak. Vasárnaponként bejártunk az iskolába úttörőfoglalkozásra, ahol nevelőink ismer­tették velünk ötéves tervünk eredményeit. De többen nemcsak vasárnap, hanem hétköznap is bejártunk a kollégiumba, hogy onnan kiindulva, kultúrműsorral kössiöntsük azokat a dolgozókat, akik élenjárnak a munkákban. Ellátogattunk a cséplőbrigádokhoz, melyek tervüket túlteljesítették és kultúrműsorral mulattuk meg az irántuk érzett szeretetúnket. A pihenés ulán jól esik a tanulás. Igyekszünk jól tanulni, hogy jó eredményeket érjünk el a VIII. osztályban s mindegyik tanuló tovább tanulhasson. Én is igyek­szem tanulni, hogy hasznos tagja legyek a társadalomnak. Gyöngyösi Anna, Szarvas, Szlovák Kollégium.

Next

/
Thumbnails
Contents