Viharsarok népe, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-30 / 229. szám
r 1 Biztosítsd családod jövőjét, takarékoskodj: jegyezz békekölcsönt! AZ M D P BÉKÉSMEGY El P ÁR T B I Z OTTSÁGÁN A K LA P J 1952 SZEPTEMBER 30., KEDD Ára SO fillér Vili. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM Tanácsaink Jövőévi jó termésünk nem kis részben függ attól, mikorra fejezzük be az őszi munkát. Az elmúlt évben megkéstünk az ősziek Vetésével s ezért sokmázsa gabonával fizettünk. Tanácsaink a szántás-vetési munkákra jobban felkészüllek az idén. Komoly segítséget adott ehhez a minisztertanács őszi munkákra vonatkozó határozata, mely módszert is adott a munkák elvégzéséhez, a magasabb terméseredmények eléréséhez. A jól elkészített terv azonban egyik része a munkának, csak papíron marad az, ha nem ismerik dolgozóink, lia nem mozgósítjuk őket annak végrehajtására. Tanácsaink e tekintetben — kezdve a megyei tanácstól — nem végeztek jó munkát, megyénk az őszi munkákban lemaradt, a sereghajtók közé került. Tanácsaink általában jól mozgósítottak a tavaszi növényápolásra, nyári munkák, az aratás-cséplés elvégzésére, de nem tudták mindezt átvinni az őszi munkák idejére. A hiányosság elsősorban a vezetésben van. a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ülésein a mezőgazdasági kérdéseket legtöbb esetben utolsó napirendi pontként tárgyalja s ha hoznak is halározalokat a feladatok elvégzésére, az-a legtöbb esetben papíron marad. A Megyei Tanács Mezőgazda- sági Osztálya az őszi munkáknál mutatkozó lemaradás okát a »tszcs-fej lesz lésben« keresi, pedig, hogy ez mennyire nem így van, mutatja a sarkadi, gyulai járás példája, melyek utolsók a tszcs- fejleszlésben, de nem jobbak az őszi munkák végzésében sem. Járási mezőgazdasági osztályaink többségében, nem ismerik kellően a földművelésügyi minisztérium egyes rendelkezéseit, a minisztertanács határozatát, nem tudják, hogy azok megvalósításában mi a tennivalójuk. Legjobban a sarkadi, gyulai és békési járások mezőgazdasági osztályain mutat- tatkozik ez meg, ahol maga a járási tanács végrehajfőbizottsága is keveset törődik a mezőgazda- sági osztály munkájával, nem ellenőrzi és nem segíti azt. Községi tanácsaink elhanyagolják a mezőgazdasági állandó bizottságokkal való foglalkozást, nem vonják be. azok munkájába az élenjáró dolgozó parasztokat. A legtöbb járásban kevésbbé, vagy egyáltalán nem foglalkoznak a tszcs vezetőségével sem, nem beszélik meg velük, hogy miből, mennyit vessenek, de kevés segítséget adnak ahhoz is, hogy a csoportértekezleten kellően megvitathassák a tagsággal az őszi munkák elvégzését. Tanácsainkon múlik az, hogyan halad az őszi szántás-vetés, mekkora lerüfelelőssége leien alkalmazzák a keresztsorú vetést, a mélyebb szántást. Természetesen csupán rendeletiek, körlevelek leadásával nem lehet eredményt elérni, ha azok végrehajtását nem ellenőrzik megfelelően. Az ellenőrzés tanácsaink munkájában még mindég gyenge. Ebből adódik, hogy általánosságban foglalkoznak a kérdésekkel, de nem nézik meg, mi vau a számok mögött, nem elemzik a hiányosság okát, így alapos segítséget sem adhatnak. Elsősorban ez az oka lemaradásunknak, ebben kell tanácsaink munkáját minél előbb megjavítani, felszámolva a hanyagságot, nemtörődömséget. A másik legfontosabb feladat, hogy tanácsaink valamennyi dolgozója magyarázza meg, milyen kárral jár a minisztertanács határozatának be nem tartása. Ne legyen egyetlen igaerő sem községeinkben, amely ne az őszi szántás-vetési munkát végezné. De emellett segítsék jobban tanácsaink a kezdeményezéseket, a dolgozók verseny mozgalma l. A versennyel való törődés pedig ne legyen csak a versenybizottságok feladata. Néhány héttel ezelőtt a ceglédi járás dolgozói, az üzemek dolgozóihoz hasonlóan, fogadalmat teltek népünk szereteti vezérének, Rákosi elv társnak, hogy november 7-re, az Októberi Szocialista Forradalom méltó megünneplésére időben, illetve haláridő előtt befejezik az őszi munkát és alkalmazzák az agrotechnikai eljárásokat, új módszereket. A ceglédi járás dolgozó parasztságának mozgalmában lévő hatalmas erőt tanácsaink nem ismerlek fel s nem' is segítették a hasonló mozgalom kibontakozását. Hozlak ugyan ezzel kapcsolatban határozatot, de nem sokat tettek annak végrehajtásáért. Szeptember hónapból csak egy napunk vau, az idő sürget, hogy minél hamarább, kellően előkészített talajba elvessük az őszieket. Tanácsaink minden egyes dolgozója harcoljon azért, hogy meggyorsuljon az őszi munka. Versenyezzen ennek sikeréért minél több dolgozó paraszt, termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, gépállomásaink dolgozói csatlakozzanak a ceglédi járás mozgalmához s legyenek ebben példamulatók kommunistáink, la- nácsiagj akik. Ne legyen megyénkben egyetlen hold föld setn, melybe a mag ne kerülne bele időben, vagy ne végeznénk el a tavasziak alá az őszi mélyszántást. És alkalmazzuk minél nagyobb területen az új módszereket. Farkas Sándor HOGY MINDEN LEGYEN EBBEN A KÖZSÉGBEN, ERRE ADJUK FORINTJAINKAT Örménykút újonnan alakuló község. Kiliencszázharmino család lakja. Régen a külvilágtól el voltak e környék parasztjai zárva, most saját tanácsuk van. Az új hazában új községet építenek. Ezért adják megtakarított forintjaikat is kölcsön az államnak. Ennek sikeréért indult vasárnap 70 népnevelő útnak, hogy mindenkinek elmondják e jelszó jelentőségét: »A haza javára a magad hasznára jegyezz békekölcsönt!« Boros Máté háromholdas pártonkivüli jegyzésgyüjtő először ő maga jegyzett te 300 forintot, azután eiment Szénási István négyholdashoz elbeszélgetni. Először a régi időkről beszéltek, amikor az uraktól megvetve tengették életüket. — Most új községet építünk — mondotta Boros Máté — van már telefonunk is, nem vagyunk elzárva a külvilágtól. S, hogy legyen minden ebben a községben, erre adjuk mi is forintjainkat. Arra adjuk, hogy no zavarhassa meg senki békés építő munkánkat. — Hát nem akarom én sem,. hogy üszkös romok Legyenek az új tanácsháza helyén, hanem, hogy még több új épület legyen itt nálunk is. Ezért én is kölcsönadom 300 forint megtakarított pénzemet. Es egymásután kerültek papírra a dolgozó parasztok nevei. Valastyán Pál háromholdas 300 forint, Hruska Mátyás ötholdas 600 forint — ,s vasárnap estig a 930 családból 524-en leszavaztak a békére, 524-eu lejegyezték megtakarított pénzüket — 201.550 forintot a harmadik békekölcsönre, a még szebb és boldogabb jövőért. Az örménykutiak kölcsönadott forintjain két darab Ct. 35-ös traktort, két darab cséplőszek- rényt, három darab 30 soros vetőgépet, hét darab tvaktorvontatású ekekapát és hat ekét fchot vásárolni. Ezért jelent a kölcsön jegyzés szebb, boldogabb jövőt. üröm számomra, hogy most mi is adhatunk Három apró gyermek szaladgál a Zsilinszki és Deák-utcai sarokház udvarán. A legkisebb, a kétéves Árpád éppbu az anyjához búvik. — Még látom iskolában van — beszéli a medgyesegyhúzi Palota« CtyöTgjTié. — Ötöt már szárnynak eresztettünk, Margit Békéscsabán a kereki állami gazdaság párttitkára. János meg a jugoszláv határon áll őrt ... Es megelevenedik előttünk szavai nyomán két világ: a jelen és a múlt. A múlt, amikor tizenhármadén arattak, hatodán kukoricát . kapáltak. Dolgoztak, dolgoztak és mindég más lábakapcája volt az egész család Hol ide, hol oda hányódtak, sosem volt nyugodt otthonuk. Az idén áprilisban házat vettek. Ez mostmár a sajátjuk. Az ólban ott röfög már a télire való hízó, nem rég vették 1800 forintért, — Lesz vágj- két és fél mázsái mine meghízik — mondja bol-t dog örömmel. (Es lesz is, meri) igy »soványan« 190 kg.) — Nem is lehet elvtársak kifejezni szávai azt a változás!, ami életünkben végbement a tW-abadulás óta. — Azt mondani sein kell, ahol ilyen nagy család vau, akad gond is. De milyen gond ez, és milyen volt a mull gondja: Akkor nem törődlek a -okgyei- mekos családdal. I gv vergődött, ahogyan Iadott. Most meg? Családi segély! is kapunk, 405 forintot minden hónapban, És a férjem is állandóan dolgozik a bank úti Magnemes i i J- ben, Keszthelyen ' mezőgazdasági szakiskolán tanult. Hát le-, betett ez. a múltban? Nem! Most, ő a magnemesitöhen a trágya, kezelőmester. Minden hónapban, 540. forintot hoz haza, A múltban meg? Hot volt munka, hol nem. És büszkén magyarázta tovább Palotás elvtársnő, hogy férje már tizenkilencben harcolt vöröska-, tanaként a népelnyomó rend, megdöntéséért, az új társadalom, megteremtéséért. Akkor véresem leverték a népet... De jött 1945 — a Szovjet Hadsereg megszabadította a magyar népet a rabbilincsektől. S büszkén szorította szivéhez Palotás elvtársnő is a Kommunista Párt piros tagsági könyvecskéjét. Büszke János fiára, aki most fegyverrel védi nyugodt életét — Nyugodtan fekszünk és ke-v lünk. Ott vannak a mi fiaink, a határon — simogatja meg a kétéves Árpád fejét. — Nem akarom, hogy ok tizenhármadéban arassanak. Nem akarom, hogy felégessék házunkat, nem akarom, hogy gyermekeimet úgy gyilkolják le, mint a koreai gyermekeket az amerikaiak. Amiért apjuk 19-ben vérzett, azt akarom, hogy azt ők tovább építhessék. Erre adtam én kölcsön államunknak 250 forintot, férjem meg 200-at. Mint nagycsaládos anya igy hálálom meg, amit pártomtól, kormányunktól kaptam. Üröm számomra, hogy most mi is adhatunk. És adunk is, mert százszor visszatérőit már eddig is. Annyit úgy sem adhatunk, soha, mint amennyit kaptunk már eddig is. (Cserei) Munkával, jegyzéssel — a békéért Hat hónapja .lesz nemsokára, hogy Fodor Annus a medgyesegy- hólzL gépállomásra került. Tavasszal a gépjavítások alatt kezdett megismerkedni a traktorral, azután munkagép-kezelő lett. Most, az őszi kampány idején végre traktorra került.. Másodfelelős lett. Hogy milyen örömet, boldogságot jelent ez, azt talán csak az tudja megérteni, aki maga is alig várja, hogy a gép nyergébe kerüljön, szántson. Bs mivel is lehetne legjobban kifejezésre juttatni ezt az örömöt? A jó teljesítmény- nyel. így gondolta Fodor Annus is. Gépe normája naponta hat normál hold. És nem igen akad olyan nap, hogy ne teljesítené túl ezt. Általában 7,5 normál holdon végzi el a szántást naponta. Bs nem is akármilyen munka ám ©z. Még soha nem emeltek kifogást a tszosék a minőség ellen, — Még egyszer sem szántottak ilyen jól nálunk, — így dicsérik Annus munkáját. Meg is becsülik érbe és ez sokszor elgondolkoztatja a 21 éves fiatal paraszt! ányt, aki jó munkája után nemrég tagjelölt lett. Most a kölosön- jegyzésnél is eszébe jutott sokminden. Mikor felkeresték,. 700 forintot jegyzett. Az átlagos keresete eddig 500 forint volt. — Először úgy terveztem — meséli a jegyzés történetét, hogy 500—600 forintot jegyzek. Aztán mikor kijött a gépemhez Kvasz elvtárs, 700 forintot írattam. Aliért? Olyan nehéz azt szavakba önteni, amit érez, Egy-két szóval így foglalja össze: — én békét akarok! Nem, nem tud ő sokat beszólni a háborúról, hiszen akkor még 10—13 eres kislány volt. Az apját nem vitték eä, idős volt már. De a nincstelen-égre jól f emlékszik, így foglalja össze emlékeit: — Soha neím tudtam megérteni, hogy nincs kenyér. Egyre csak' biztat- gettam édesanyámat, hát süssön .. . Nem tudtam fe'érni ’ gyenakéssaal a nincsteíenséget. Arra is emlékszik, hogy jártak a faluban kisírt szemmel az utcán az asz- szonyok. Egyiknek a férjét, másiknak a fiát vitték el. Bs bizony sok nem is jött vissza többé. Neon, ő nem akar még- Bgyszer ilyet. Bs nem is akarhatja ezt egyetlen becsületes ember sem. Ö szántani akar békében a tszcs földjén, ahová az apja is belépett hat hold juttatott földjével. Azért dolgozni, hogy a következő nyáron teltebb ka- lászú búzát arassanak a csoportban. És ez csak úgy lehet, ha munkával is, jegyzéssel is a békét erősíti. Meg is fogadta, nőm lesz olyan nap, mikor ne teljesítené túl a normáját. Továbbra is pontosan betartják a két műszakot. Bs e«ért jegyzett 700 forintot is. (De /,
