Viharsarok népe, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-28 / 228. szám

A Sztálin Vasműért, a Budapesti Földalatti Vasúiért, az Inotai Erőműért, a Tiszalöki Vízműért, a Népstadionért, az ötéves tervért, a magyar nép boldog jövőjéért, a szocializmusért: jegyezz békekölcsönt As István-malom dolgozói a IV. negyedév sikeres teljesítésére késsülnek Az fctíáa-jnaítom dolgozói au­gusztus havi tervüket csupán #7.9 százalékra tudták teljesíteni, fo­rintértékben. azonban 194.9 százalé­kot értek éí. Annak, hogy mennyi­ségben csupán Ilyen eredményt tud­tak elérni, több olyan oka volt, melyet az üzem vezetősége, « dol­gozók nem tudtak megszűntei«!. Többek között az, hogy nem volt a városon keresztüli vezető csator­nában elegendő mennyiségű víz és ágy kellett végágkinlódni az egész nyarat. Természetesen nem végezte hiba nélkül munkáját sem a part- szervezet, sam az üzemi bizottság, ami ugyancsak hozzájárult a nem kielégítő terv teljesítéséhez. Ezeket a hiányosságokat figye­lembe véve készülnek most a IV. negyedév sikeres teljesítésére az István-maŰoin dolgozói, vezetői. — Mindenekéi ott a politikai felvilágosító munkái javítjuk tovább — mondja Várai Mihály divtára, üzemi párttitkár. — .Nép­nevelőinken keresztül megértetjük a dolgozókkal, hogy minden egyes «zézsőéfc, amelyik hiányzik a terv teljesítéséhez, milyen hatalmas kár népgazdaságunknak. Nálunk igen komoly hiba volt eddig, hogy az agitáció meglehetősen általános volt. A népnevelők, ha a tervteíjesítée fontosságáról igyekeztek meggyőzni & dolgozókat, arról, hogy milyen hatalmas változást hozott életünk­ben a terv, akkor 'leginkább ceak Kazincbarcikát, 8ztá5 in várost, a földalatti vasutat emlegették. De arról nem igen beszéltek, hogy a mi üzemünk, ők maguk egyénileg te mit kaptak a tervtől és mit kell még tenniük, hogy a jövőben még többet kapjanak. Azt tevésbbé is­mertették, hogy új fürdőket, női, férfi öltözőket, ebédlőt kaptunk. Ajsntáa több mint 1 millió forint költséggel két kazánt átépítettünk. Es még tehetne sorolni tovább. A jövőben népnévéi óink elsősorban ezt magyarázzák meg a dolgozók­nak és azt, hogy nincs olyan doJ- jgozó a mi üzemünkben sein, akinek élete ne változott, volna meg a feli­szabadulás óta. Eddig vélt ugyan unmka inódezer- átadás az üzemben, de nem rend­szeres. Néhány jólteljefcitő foglal­kozott csupán gyengébb szaktáreai- váí, míg a többiek e®t nem csinál­ták. Most az üzemi bizottság él be­szélget a sztab ánovistákkal és így elérik, hogy a jói teljesítők rendszeresen foglalkoznak a gyengébbekkel átadják munkában szerzett tapasz­talataikat, ami végül te a tervteí- jesítést aegíti élő. Különösen fontos ez most, amikor számos új .dolgo­zó került az üzembe, akik járat­lanok, tapasztalatllanok még a mun­kában. — Hiba volt nálunk eddig » versenyeredmények nvúlvánoe sálá­val te — mondja Marik Pál eltv- társ, üb-titkár. — Bár történt vál­tozás az utóbbi hetekben, de ez még mindig nem kielégítő. Any­áját elértünk, hogy új versenytáb- lákat készítettünk és minden üzem­részben ki is függesztettük,, azon­ban kevésbbó ügyeltünk arra, hogy minden értékelés eredményét- ki te írjuk, Míg az őrlőknél maguk az almolnárok és a szakszervezeti bi­zalmiak ügyelnek arra, hogy min­den dolgozó pontosan ismerje telje­sítményét, addig a raktárban pl. igen gyakran lehet találni légi ered­ményeket te, amelyek egyáltalán nem ösztönzik a dolgozókat jobb munkára, Bizalmiainkon keresztül el akarjuk ómi a jövőben, hogy minden dolgozó ismerje pontosan vállalásából mennyit teljesített, hi­szen csak így fokozhatja munká­ját, növelheti továbbra eredményét. A dolgozók nagy része most új vállalást tett a Néphadsereg Napja tiszteletévé. így pH, a Petrovszki- brigád vállalta:, hogy átlagteljesít­ményét 135 Bírása lékró L 140 száza­lékra emeli és elfogadták a Gaj­dács-brigád párosvereenykibív'áaát, amelynek tagjai vállalták, hogy tel­jesítményüket 135-ről 138 százalék­ra emelik1. Az I-es számú őrlőmű­szak vállalta, hogy az őrlési tervét 2 százalékkal túlteljesíti, a minősé­get tovább javítja. Egyúttal ver- eanjrre hívták a IH, számú őrlő- műszakot, amelynek tagjai a kihí­vást él; j,s fogadták. Ezzel is kife­jezik néphadseregünk iránt érzett szeretetüket és biztosítják azt), hogy teljesítményeiket a jövőben -tovább fokozzák, a negyedik negyedéves' tervet sikerrel teljesítik, Őszi munkákat szabotáló kulákokat ítéltek el Szíanoj Branko battonyai kó­láké t< ,,akiu<l952 szeptember 20-ig 800-négj »fügéi őszi árpáját n*m Vetette el, 195Í' június 30-ig 266 darab tojást nem adott be, a köz- ellátást veszélyeztető bűncselek­ménye miatt nyolchónapi börtönre, 1200 forint pénzbüntetésre ítélték. Marosán Aurél battonyai kuláK szeptember 20-ig egy hold őszi árpát nem vetett el, ezért egyévi ás kethónapi börtönt, 1000 forint pénzbüntetést, 2000 forint vagyon­elkobzás büntetést szabtak rá. Ternován Emii 26 holdas bat­tonyai kulák szeptember 20-ig egy hold őszi árpát nem vetett el, 330 kg élősertést nem adott be, ezért egyévi és kéthónapj börtönre, ■1500* forint, pénzbüntetésre, 2003 forint vagyonelkobzásra ítélték. Szlárto) György 20 holdas baf- tonyai kuiák 1952 augusztus hó­nap folyamán 240 kg élősertést nem adott be, szeptember 20-ig egy hold 200 négyszögöl őszi ár­pát nem vetett el, egyévi börtönre, 1500 forint pénzbüntetésre, 2500 formt vagyonelkobzásra Ítélték. Lumb Illés 26 holdas battonyai kuiák szeptember 20-ig egy hold őszi árpát nem vetett el, 240: kg élősertést nem adott be. Egyévi és egyhónapi börtönre, 1600 fo­rint pénzbüntetésre, 2400 forint vagyonelkobzásra ítélte a bíróság. Kőtfy Milivoj 20 holdas bat- tortyai kuiák szeptember 5-ig őszi árpa alá a vetőszántást nem vé­gezte el, szeptember 20-ig őszi árpa vetését nem végezte el, 270 kg fiifeertést nem adott bt. Bün­tetés: egyévi börtön, 1500 forint pénzbüntetés, 2500 forint vagyon­elkobzás. Nagy István 39 holdas batto­nyai kuíák szeptember 20-ig egy bote 1200 négyszögöl őszi árpát nem vetett el és 270 kg élősertést nem adott be. Büntetés: egyévi és háromhavi börtön, 1600 forint pénzbüntetés, 2400 forint vagyon­elkobzás. A diszpécser ren írta: VISZI’ ISTVÁN, i A Szovjetunió ruházati ipara, mely annyi hasznos gvar korlati segítséget adott a magyar ruházati iparnak már eddig is, 1951 tavaszán egy új tapasz talá­lót adott; egy fejlett központi mun kairányítást, a diszpécser- rendszerű irányítást Hazánkban először a ruházati iparban a Férfiruhagyár, majd sorban a többi ruhagyárak és kisebb ru­házati üzemek is bevezették. Nálunk ez év áprilisában kez­dődött meg a ké tórán kén ti adat­szolgáltatás, amelyet a pro- g'ramm-irodán végeztek eL Ez már egy lépést jelentett a disz­pécser-rendszerű munkairányítás felé, bár a diszpécser nem ren­delkezett még semmi technikai berendezéssel. Az a tény azon­ban, hogy az eredményeket két- óránként rögzíteni tudta, már so­kat jelentett. Júliusban a vállalat elkészítette a korszerű adatgyűjtő-táblákat és létrehozta a diszpécser-irodát, ahol most már telefon és mikro­fon segíti a diszpécsereket mun­kájukban. álunk jelenleg ketöránkénti adatgyűjtés folyik. Minden varrodának van egy diszpécser­táblája, ez a táblst szalagokra van Felosztva. A szalagok adatai a kö­vetkezőkből tevődnek össze: két órára eső tervelőirányzat darab­ban, két órára eső tervteljesítés darabban. A terv teljesítés sz^- zalékbam A íí. fe, Ö. vissza­■'-»■ OU íj iliWp.. -u* ■ vetés. A M. E, O. visszavetés szár zaléka a teljesített darabhoz vi­szonyítva. Ezeket az adatokat a diszpécser az egyes szalagok vezetőitől kap­ja. A kiértékelés ideje a délelőtti műszakban 8—10—12—14 éra, délután 16-18—20 és 22 óra, éj­jel 24—2—4—6 óra. Az eredmé­nyek rögzítése halmozva történik. A teljesítmények bemondása után kb. 30—35 percre felhangzik isier jelentősége Ruhagyár fő technikusa ja diszpécser hangszórójának hangja, ahol az operátor (a mű­szakos adatgyűjtő) közli az eléri eredményeket. Kiemeli a jó mun­kát végző dolgozókat név sze­rint, de nem hallgatja el azt sem, hogy kik voltak azok, akik rosszminőségű munkát adtak ki az elmúlt két órában. Ezekből az adatokból a műszakos diszpécser láthatja azt, hogy melyek azok az üzemrészek, amelyek nem teljesí­tették az előirányzatukat és ezek- nél operatív intézkedéseket tesz a lemaradás behozására. A diszpécser fontos segítő­társa a verseny kialaki tá- sának is. Az a tény, hogy a dol­gozók kélórénként kapnak kiér­tékelést az elért eredményeik­ről, még jobb munkára ösztönzi őket. A diszpécser-rendszerű irá­nyítás másik fontos munkájához tartozik a lelermelt darabok hal­mozott nyilvántartása is. Ezzel elérhető az, hogy a hónap bár­mely napjának, bármely órájában meg lehet mondani, hogy az egyes szalagok, illetve brigádok havi tervelőirányzatukat hogyan tel­jesítették, A diszpécser-rendszer a nevelőiniinka egyik fontos esz­közévé vált a Ruhagyárban. Azok­kal a dolgozókkal, akik akár minőségileg, akár mennyiségileg hátráltatják a szalagok munkáját, személyesen foglalkoznak. Hiba nálunk, hogy a diszpécser a \,ál- iälat szívének, a szabászainak a munkáján nem tartja rajta' a kezét. Most folyik a szervező munka olyan irányban, hogy a szabászaton kívül még a készáru­kiszállítást is bevonjuk a disz­pécser irányításába. Most üzemünk is a negyedik negyedév sikeres teljesítésére ké­szül. Úgy dolgozunk, mi, mű­szaki vezetők, diszpécserek, szer­vezők, hogy ezt a feladatot si­kerrel végre tudjuk hajtani. Pistához, a kisbiióhoz — kacagott mmt néhány 50 év körüli beóltoz- tetettel őrzött. Annyira iá” magát, hogy nem vó-l ása. Azt mondta f T a fa­iul» eg Ahogy beért a __y . u«oU j«*osrk!ti ko­má jába, Somogyi Péterbe ütközött, •ki vei újonckorábaa együtt rágták • komiszt. — No, hova, hova édes egy ko­mám — rázta meg a kezét Somo­gyi. — Olyan ritkán dugod be a fejed a faluba, — Hát csak bejöttem, mondok, olbandázok valamerre egy kicsit. — Hát akkor csak gyere veffiean, nálunk bandázhatsz kedvedre. Már biztosan telve a ház szomszédokkal. Somogyin® jő bőbeszédű asszony. Aiz a Fajta, aki minden kicsiségre akkorákat nevet, hogy bárkit fel­vidít maga kör ifi. Ezért Keretnek hozzájuk járni Toltak most is vagy féltucatnyi^!!, • «zónában, mivel hűvösre fordult a vasárnap délután. Amint Ka­szás és Somogyi beléptek, a ku- koricatörésrőt, meg arról beszéltek, bogy sürgetik az őszi vetést. A knkoriootörésről Korácsuénak eszé­be jutott, hogy Káposzta Mariká­nak törés után lesz az esküvője­— Az is jól megcsinálta — szaporította a szót Sárköziné — vasutashoz megy, akit esek hébe- hóba lát majd itthon. — Miért nem ment hozzá Pálos fel Somogyiné — az csak a fehlt utazza körül. — No, azzal bárki jól járna — vágta ki Somogyi — tízezer fo­rintot nyert az a mostani húzáson. Jézus Máriám — csapta össze hitetlenkedve a tenyerét a jól meg­termett Kapásné. — Tán ceak nem. fai azt hallottam, hogy estik a ben- fantesek nyernek. — Hát, úgy látszik, hogy aki mondta, az rosszul tudta — mon­dotta Somogyi. Kaszás Antal & meglepődött a Pálos Pista nyeresé­gén, aztán bosszankodott, hogy & elbújt a jegyzés elől. Később meg türelmetlenkedett, hogy mikor ke­rül már szóba az, ami őt a fahiba hozta. Dehát továbbra is a nyere­ségről folyt a szó, hogy az üreg Bodnár néni nyert 5000 forintot, aztán Dénes János meg 1000 fo­rintot. — Nyert itt az egész falu — erőátgette lelkendezve Somogyi. — Csak tudnám, hogy mit — szólt kihívóan Kapásné. — Na nézd csak — epéskedett Sárköziné —- még a végén rám süti, hogy én is nyertem, meg maga is Kaszás Antal. — Nyertek is. Odakint sár van, de maguk tiszta lábbelivel jöhet­tek ide, -mert járda épült a mi utcánkban is. Aztán az állomás» felé vezető utón, meg aa Egyenes* tanyaközpontban vezető nton sem akadnak már el a rakott kocsik. Bekötőút van. Villanyunk sem volt, jóformán rádió asm. a faluban, most meg csaknem mindegyik házban, van. Uj iskolánk van, meg kultúr- ház ff mozi. Maga is szidta Sárkö­ziné Kocorékat, meg Takácsokat,- mikor a sárga kocsival az egész családjuk a moziba ment. Azt mondta, hogy a fene a jó dol­gukat. Nahát, most nekünk van ilyen jó dolgunk. — Ejnye már no, — szakította, félbe a felesége — szusszants egyi kicsit, hogy más is szóhoz jusson. — Mind szép az, amit te mon­dasz Péter. — így Kaszás Antal. — De úgy látszik, hogy te nem látod, hogy túl az ország határán nagy készülődés van .. — No, ezzel nem lettünk oko­sabbak, — vágta rá Sárköziné. Sokat olvastunk mi mér erről az újságból, mag a rádióból is hallimk eleget. — Jó, jó hallották, de az újság, meg a rádió egy betűt sem mon­dott arról, hogy egy hét múlva, itt is lesznek oszt' mindenünket porrá zúzzák. Már ón is hallottam ilyesmit, csak nem jut eszembe, hogy kitől — igy Kapásné. — Kitől, hát attól, aki azt szeretné, hogy igy legyen és azok is terjesztik tovább — mondotta nekibuzdulva Somogyi. — Ne bolondozz már Péter. Pin nem azért mondtam, hogy szeret­ném. Fiam, lányom meg két unokám van nekem. Féltem én azokat, azért meg akarom tudni, hogy mi az igazság. Minden tekintet Somogyi felé fordult, tőle várták a magyaráza­tot. Szólt ip az, de vágott minden szava: — Nem látszik rajtad a féltés, aki szereti a családját,, az nem fogvicsoritva teljesíti a be­adását, hanem egy-két zsákkaf töb­bet ad be, oszt' a békekölcsönt sem reszkető kézzel jegyzi, teseek- lássék módján, 50—100 forintot,- vagy semmit, hanem ad a vauból, mert teája, hogy a bókét, az életei, és a jólétet váltja meg vele. — Bizony — erősít,gette So-, mogyiné — sokan még ezer fo­rintot is jegyeztek tavaly a falu­ban. Úgy tudom, hogy maga Ka­szás Antal nem jegyezett. — Igen, mert Szilágyi Kálmánt segített© ki akkor — mondta meg­vetően Somogjd. Mondd csak An­tal, mit tettél te a családodért. — Meg ne egyél már na — pró­bálta viccesre fordítani a feszült­séget Kaszás. — Hát kistafóroztam, a lányom, tehenet, meg hasas- kocát adtam neki. A fiamnak is kerül egy és más a tanya körül. — Szóval te a magadéhoz ha­sonló életet szántál nekik. Azt, hogy túrják a földet, mint a va­kondok s ne lássanak ki a tanyá­ból? Nem, ma olyan világot élünk. amikor ©lejét vesszük a háború­nak, olyan kormányunk van, ame­lyik azt mondja a gyári munkás­nak, meg a parasztnak és minden­kinek, — termelj többet, erősíted az országot és béke lesz. —- Ugyan már ez csak olyan szóbeszéd, amivel ki akarnak for­gatni téged is, engem is, meg a többi 'parasztokat — hevült fel Kaszás, Te is csak azért beszélsz, mert telebeszélték a fejed. — Asszony, gyújtsd már fel azt a villanyt, hogy az orrán túl engem is lásson Kaszás komám Lássa az új hazunk beren­dezését, meg azt- a fényképet, amit csslédkoromban csináltattam, Ven tehenem* hízóm és ha« saskocám, meg 2000 hold földem, amit traktor szánt, gép, kombájn arat. Kaszás" összezsugorodott, csizmá­ja hegyét nézte, majd kifelé in­dult, mélyen elgondolkozva. A szomszédok is felcihelődtek és hangos jóéjcakáttal jöttek ki­fele. — Azt hiszem, hogy Kaszás An« tál 3 éjjel és 3 nap egyfolytában gondolkozik majd — jegyezte meg" Kapás. — No, a kúkoricabeadásáról, meg a kölcsönjegyzósről majd meg­tudjuk, hogy okosan gondolko­zott-®, vagy sem. Kukk Imre,

Next

/
Thumbnails
Contents