Viharsarok népe, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-29 / 302. szám
------------------ ' ) Ű j te tét pártszervezetek létrehozásáért — • tsz pártszervezetek munkája megjavításáért Jjanurik János, a leleplezett kondoros! knlák V._______________J A Z M DP BÉKÉS MECVEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LA P J A »51 DECEMBER 29, SZOMBAT Ára SO fillér VU. ÉVFOLYAM, »2. SZÁM Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a termelőszövetkezeti és gépállomási dolgozók országos tanácskozásán Kedves Elvtársak! A tanácskozás eddigi menete mutatja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom nálunk milyen mély gyökeret vert. Hozzá kell lennem, hogy az a kép, ami itt a szövetkezeli mozgalomról kialakult, kicsit rózsás, mert hiszen itt a legjobb szövetkezetek és gépállomások vannak képviselve. — A fegyelemre vonatkozóan: síig volt olyan hozzászóló, aki nem tette volna panasz tárgyává a fegyelmezetlenséget és nem mondta volna el, hogy igyekeznek a maguk területén ezzel a bajjal szembeszállni. Megígérhetem, hogy ' sokkal keményebben fogjuk kezelni azokat, akik önként eltávoznak és azokat is, akik az ilyen önként eltávozókat felveszik, (taps), mert eljött az ideje, hogy ezen a téren is rendet csináljunk. Én folyton ismétlem, hogy a legjobb fegyelmezés annak a légkörnek a kialakítása, amelyben a iiaplópas, a lógás, a fegyelmezetlenség szégyen és gyalázat. De ugyanakkor tudom, hogy vannak bizonyos fokig ja vb hala liánok, akikre a jó példa, a jó szó nein hat. Az ilyenekkel szemben használni fogjuk a régi közmondás!: nemiakarásnak nyögés a vége. Az ilyenekkel szemben a törvényt fogjuk alkalmz.uii (lelkes taps) és az elvtársak tapasztalni fogják, hogy ezúttal is a szó egybeesik a teltei. Tapasztalni fogják ezt azok a lógósok is, akik szocialista építésünket a mezőgazdaságban és az iparban fegyelmezetlenségükkel, vagy nem egyszer tudatos rosszakaratukkal káros!tj ák. — Nem egy elvtárs felvetette itt azt a kérdést, hogy a mostani kötelező munkaegységet nyolcvanról ne százhúszra, hanoin százötvenre emeljük fel. Bármennyire jó' a szándék, amely ezt a javaslatot sugallja, az elvtársaknak mégis szemeiéit kell tartaniok, hogy nemcsak erős szövetkezetek vannak, hanem gyengék is. El tudok képzelni egy egész sor olyan s::ö etkezetet, amely nem is bírna, még a mostani fejlődése mellett százötven munka- egységnyi munkát biztosítani tagjainak. Ha az elvtársak most nyolcvanról egyszerre százötvenre mennek fel. lehet, hogy elijesztik vele a szövetkezetbe belépni szándékozók egyrészéf. Ezért azt javasolnám, hogy egyel r s' maradjunk meg a szá/húsz-rál. i tetve menjünk át a százhúszra. Ez természetesen nem z'rja ki, begy ott, ahol a fegyelem, a kíz"ssSgl sziliem jó, ott ak'T száznyelcvai is legyen az átlagos mrrkaegység, de kőtelezőnek maradjunk csak százhúsznál. Azt hiszem, ez egészségesebb. (Taps.) llel merült itt az a gondolat, hogy a gabonát se fejadag, hanem munkaegység alapán adják ki Szerintem ez a javaslat nagyon holy es. Ez serkenteni fogja a lustákat, vagy azokat, akik a legnagyobb dologidő idején elmennek kutakhoz napszámba, hogy munkaidejüket inkább a szövetkezeten belül használják fel. Ez a javaslat; helyes és egészséges. Biztos, hogy a szövetkezeti tagok egészséges jogérzéke helyesli és támogatja. Itt sok szó esett a fegyelemről, az egyes dolgozók fegyelméről. De nagyon keveset hallottunk arról, ami a szövetkezetek kötelezettségi it és fegyelmét illeti az állammal szemben. Én november 30-i beszédemben felsoroltam egy sor jó szövetkezetét, amely messze túlteljesítette kötelességét-, elsősorban beadási kötelességét az állammal szemben. De erős kisértésben is voltam, hogy elrettentő például felsoroljak egy' sor olyan szövetkezetét is, amely bizony jól el van maradva a beadás terén és egyáltalán nem töri magát, hogy az állammal szemben fennálló kötelezettségét teljesítse. Szeretném, hogy az elvtársik, amikor fegyelemről beszélnek, az állampolgári fegyelemre is. gondoljanak, amihez hozzátartozik, hogy a gépállomások és a szövetkezetek viszonya akkor lesz egészséges és jó, ha a szövetkezetekből kerülnek ki a traktorosok a szövetkezet is jól, pontosan teljesítse az állammal szemben fennálló kötelességeit (Hosszantartó lelke? taps.) Kevés szó esett itt a mi szövetkezeteink fejlődésének egyik gyengeségéről, az állattartásról, a közös állattartásról. Az a körülmény, hogy a szövetkezetek legtöbbje jogos büszkeséggel emlékezik meg bitóL, hogy milyen istállókat, fiaa- latókat épít, mutatja, hogy az elvtársak maguk is érzik, hogy ezen fis minél hamarabb számolják fel az elvtársak az állattartás terén az elmaradást, annál gyorsabban fognak fejlődni. Megelégedéssel hallottam, ahogy a szövetkezetek képviselői alaposain a téren le vaunak maradva. Hoz- zátehetem, nagyon alaposan le vannak maradva. A szövetkezetek állatállománya számos állatra átszámítva, kb. egyharmada, de legtöbbször egynegyede az országos átlagnak. Egy ilyen értekezleten nem kell magyaráznom, hogy intenzív, megmosták a gépállomások főjét és a gépállomások képviselői is jól odamondogattak az ittlévő szövetkezeti vezetőknek. így az elvtársak végre megismerik mindkét fél* bánatát. Ml nagyon jól ludjidt, hogy rengeteg hiba van a gépállomásoknál. Náluk is rettentő gyenge a fegyelem, • szervezésben la nagyon sok a baj. A télen a* egyik feladatunk az lesz, hogy megpróbálunk ezen lényegesen javítani és a gépállomás legtöbb dolgozója. Ezek a szövetkezetekből kikerült traktorosok, akik lehetőleg a saját szövetkezetükben dolgoznak kora tavasztól késő őszig s oda lesznek erősítve a brigádjukkal. érdekelve lesznek abban, hogy a lehető legjobb munkát végezzék, mert fizetésük a terméssel lesz arányos, szemben a mostani helyzettel, amikor a traktoros a munkát úgy-ahogy elvégzi. Mire kiderül, hogy huszonkét cm helyett csak tizenhét cm mélyen szántott, már a he: tedilí határban jár a nem lehet felelősségre vonni Ennek a 'mostani tanácskozásnak az egyik jó eredménye az tesz, hogy a* elvtársak mindkét oldalról. « gépállomáslak csak úgy, mini a szövetkezet kik, megértik, hogy si a kél szervezet egy másra van utalva, egymást kiegészíti, száz és száz egészséges szállal van egymáshoz kötve. Ennek az lesz a következménye, De nem kevésbbé komoly baj az, hogy eddig szövetkezeteink sem találták meg ax egészséges viszonyt a gépállomásokhoz, örömmel hallom most itt a felszólalóktól, hogy kezdik megérteni, hogy hogy megjavul a gépállomások munkája és megjavul a szövetkezetek földjének termése is. Néhányszor bejelentették itt, hogy egész falvak, községek nemsokára termelőszövetkezeti községekké válnak. Sőt az egyik felszólaló elvtárs még a dátumot is megmondotta, amikorra az ő községe termelőszövetkezeti községgé válik. Az -mber csak örömmel üdvözölheti, ha ez annak következménye, hogy ott a községben a termelőszövetkezet működése és eredményei a kételkedőket is arra bírták, hogy belépnek. Tartok tőle azonban, hogy ez nem mindennapos eset és a szövetkezeti községgé válásban van egy jó adag erőltetett agitáció, talán még egy kis nyomás is, ezért beszélnek erről ilyen bátran, mert a tavasszal láttam a szolnotk- inegyei és egyéb szövetkezeti községek létesiilését Máj akkor figyelmeztettem az elvtársakat, hogy februárjában beszéli a szovjet koL hozparuszto kkai. Bár akkor már * szovjet parasztok több mint kilencven százaléka rátért a köaöa kollektív gazdaságra, még őket is külön figyelmeztette Sztálin elv- tára, hogy az egyéni parasztokat akik sokáig fépekődtek, nelieqen; határozták el magukat a belépésig vegyék fiel. Hozzátette: ne felejtsétek el, hogy közűletek a legtöbb három-négy évvel ezelőtt még maga in tépelődött, hogy belépjen-e* ns lépjen-e be és most már ott tartotok, hegy nőm akarjátok felvenni azokat, akik most jöttek rá hogy helyes belépni, fin tehát az ilyen egyéni parasztokat, akik kiléptek és most vissza akarnak lépni, Ív venném. Mieg vagyok róla győződve, hogy az ilyenek a szövetkezés, a közös termelés eszméjének legjobb képviselőivé válnak. Szólnom kell a szövetkezetek gazdagodásáról. Mi most arra vettünk irányt, hogy megszitárdlítsuA mindazt, amit eddig elértünk, megerősítsük a szövetkezetek vezetését, politikai vezetését, gazdasági vezetését Iskolára küldjük a szövetkezetek: vezetőit, hogy megtanulják, elsajátítsák azt a szaktudást, amellyel még jobban tudják a szövetkwoeA gazdasági ügyeit vinni. Megadjuk minden lehetőségét annak, hogy • szövetkezetek erősödjenek, virágozzanak, vonzókká legyenek. Olyan vonzókká, hogy a dolgozó parasztok kopogtassanak az ajtaján, mint ahogy kopogtatnak e<aek, akik kiléptet és most kérik, hogy vegyék vissza őket. A legjobb agitáció, elvtársak, a legjobb propaganda az, ha a szövetkezet jól működik, mintaszerű, ha a termelése olya* messze fölötte áll az egyéni parasztokénak, hogy mindenki előtt világos, hogy ez a jobb termelési forma. Mi raj (a teszünk, hogy « szövetkezet megkapja mindazt, amit a legmodernebb termelés, a Szovjetunió termelése nyújtani tud. Minden támogatási megadunk, gépeket, traktort, kombájnt, jó vetőmagot, műtrágyát, min dennel segíteni fogjuk a szövetkezeteket abban, hogy jómódúak legyenek. A napokban egy elvtárs közbenjárt nálam egy szegény emberért, akinek négy hold földje van és négy családja hozzá. Kérdeztem: van-e a községben szövetkezet? Azt mondta: van. — Tagja ez a szegény ember a szövetkezetnek? Azt mondta: nem tagja. Hát — mondtam —, akkor a szegénységének maga az oka, mert ha a négy holdjával bemegy a szövetkezetbe és a feleségével együtt négyszáz-ötszáz munkaegységet kidolgoz, akkor belterjes állattartás nélkül nincsen belterjes mezőgazdaság ne nyomják, erőltessék a szövetkezeibe való belépést, de még túlságosan no is agitáljanak mellette, mert az olyan embernél, akit ilyen tizonöt-hússzoros agitáció! után úgyszólván kötéllel húzunk bei a szövetkezetbe, azt fogjuk tapasz- j telni, hogy a legnagyobb munkai időben egysa&r hiányzik:, máskor nem találják és csak akkor jelentkezik, amikor a zárszámadásnál! méltatlankodni kell, hogy kevés a rájutó munkaegység1. Egyszóval ilyen emberen úgy sincs áldás. Kérem, azokat az elvtársakat, akik itt bejelentették, hogy községük termelőszövetkezeti községgé alakul át, különösen, akik a dátumot is megmondták, hogy a szavaim nyomán nézzék meg, nem okosabb-e talán a jövendő tagság egy részét még érni hagyni. Éljenek csak odakint, nézzék m;g csak a kerítésen át, hogyan fejlődik a szövetkezet. Várjuk ki. amíg maguktól, önszántukból bejönnek. Különben úgy járnak, mint egy csomó szövetkezeti küaségünk, amely a nyáron nem győzött csodálkozni és panaszkodni, hogy néha a tagság harminc-negyven százaié-’ ka hiányzott a legnagyobb dologidőben. Világos, bogy ezek azok az emberek, akik vagy a sodrással kerültek a szövetkezetbe, vagy pedig túlságosan agitálták, néha még talán meg is fenyegették őket. Az ilyesmitől őrizkedjenek az elyt rsak, nekünk erre egyáltalán nincs szükségünk. — Az egyik felszólaló elvtárs elmondotta, hogy náluk vannak olyan parasztok, akik kiléptek a. szövetkezetből. Moetmár megbán" ták, hogy kiléptek és szeretnének visszajönni, de ilyen egyszerűen, mostmár nem veszik őket vissza, hanem hagyják topogni a kapu előtt, várjanak egy darabig. Elvtársaim, megértem, hogy édes a boeezú, meg az elégtétel, különösen, ha az illető, amikor otthagyta a szövetkezetei, nem takarékoskodott a gúnyolódó, kritikus megjegyzésekkel. Ennek ellenére azt mondom, hogy az ilyen embert, ha egyébként más komoly kifogás nincs ellene, vegyék vissza a , szövetkezetbe. Az ilyen ember, aki már próbálta mindkét oldalt és a végén újra a szövetkezetét választotta, olyan, mint aki mór megégette a száját tejjel (nagy tetszés és tape) és most már jobban fog magúknál dolgozni, jobban meg fogja becsülni a szövetkezeteit. — Ez a kérdés a Szovjetunióban is felmerült, amikor a ml szeretett vezérünk, Sztálin elvtára (hosszantartó lelkes éljenzés és taps) 1933
