Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-02 / 256. szám
1951 november 2. péntek I 3 [tikoisaiök Hifii Gyöngyösi Mária a „gyapotszedés mestere66 címért versenyez Gyöngyösi Mária, az örmény- rugi állami gazdaság fiatal gyapotszedőnője nagy komolysággal mondja: ö, »öreg« munkás vagyok én itt, a gazdaságban. Már tavaly is itt dolgoztam egész éven át. Szerződött voltam lakkor is, most is. Gyapotban csak az idén dolgo- fcik először. — Azelőtt még látni sem igen láttam gyapotot — mondja. Jóízüt nevet hozzá és E inban hozzáteszi: De azért • úgy megszoktam, mintha már örök időktől ezt csinálnám, lieg is szerettem. Belemarkol a féligtelt köténybe, kiszed belőle egy marókra taüó gyapotot. | Mert meg lehet ám szeretni ízeket a nagy hófehér pelyheket. Minél jobban belejövök a szedésbe, annáj, jobban szeretem. Látom, magam előtt, hogy ebből a sok-sok nyersgyapotból gyárainkban új ruhák készülnek. Nekem is. A kapálásnál, kaccsolásnál még olyan idegen volt számomra. És most már nem is tudom elképzelni, hogy jövőre más munkára osszanak be, mint gyapo- tosnak. A szedésre terelődik a szó. — Amikor először beálltam a gyapottáblába, azt sem tudtam, hogyan kezdjek a szedéshez. Ügyetlenül ment. És a munka menete is más volt, mint most. Egymás mellett álltunk és egy- egy soron végeztük a szedést. Nemigen haladtunk. Volt olyan perc is, amikor úgy gondoltam, inkább megyek répát szedni, vagy kukoricát törni. Azt legalább tu dom, hogyan kell csinálni. Összeszedtem minden erőmet, de 20 kilónát többet nem tudtam leszedni egy nap alatt. A szovjet módszer segített nekem is Pedig, amikor először próbáljam, még úgy sem ment, mint amikor egy kézzel szedtem. Azt uem tudtam megszokni, hogy mindkét kezem ugyanazt a műveletet csinálja. Egyszerre illeszteni bele újjaimat a gyapotgubó buroklevelei közé — ez ment nehezen. Mindig összetörtem a burokleveleket, amit aztán úgy kellett kiszednem a gyapotpehely közül. Benne hagyni ezt annyit Jelentett volna, hogy romlik a minőség. És ezt nem akartam. Lehajol és a gyakorlatban mulatja meg, hogyan csinálja most. — így ni — mind a két keiével egyszerre, egyetlen rántással tépi ki a gyapolszálakat Nem leszi azonnal a köténybe, hanem fcddig folytatja, míg csak tele nem lesz mind a két keze. _ Nagyon fontos ám ez is, hogy az ember ne egy-két gubót rakosgasson a köténybe. Hacsak másodpercekről van is szó, míg a kéiz a kötényhez ér, de ha egy nap alatt összeszámolnánk, sokat jelent. És minden pere drága, amikor arról van szó, hogy minél előbb Le kell szedni a gyapotot. Szilárd elhatározása a 16 éves Gyöngyösi Máriának, hogy elnyeri a »gyapotszedés mestere« címet. — Már 9 mázsa 76 kilónál tartok. Meglesz hát a 10 mázsa november 7-ére, még annál több is. És én ennek örülök. Tudom, hogy nemcsak az én hasznom, vagy a gazdaság haszna ez, hanem az egész országé. Az országot segítem, ha minél több gyapotot szedek le. Tegnap is 64 és fél kilót szedtem, pedig most már az utószedést végezzük. Ma még többet akarok leszedni. * Gyöngyösi Mária a »gyapotszedés mestere« címért versenyez. De ezért versenyez az örményzugi állami gazdaság többi gyapotszedőnője is: Kassik Zsuzsanna, Brjezsnyik Mária és a többiek. A gazdaság vezetősége azonban ezt nemigen veszi figyelembe. Amíg a »szezonban«, vagyis, amig a legnagyobb mértékben kovadt a gyapot, biztosították- számukra a gyapotelhordót, most már az utoszedésnél ezt nem teszik. Csík elvtárs, az üzemegység vezetője azt mondja: Már úgy sem tudnak annyit leszedni, hogy külön gyapotelhordóra legyen szükség. Elvégzik ezt ma- |guk is a szedők. A szovjet módszerek alkalmazása nemcsak egy-két hétre szól. Alkalmazni kell, míg csak az utolsó gyapotgubót is le nem szedték. Gyöngyösi Máriának és a többieknek most éppen úgy kell megtenni azt a 150—200 méter hosszúságú utat a zsákig, mint egy héttel ezelőtt. És ezzel az ide-oda való járkálással, fejenként legalább 10—15 kiló gyapottal szednek kevesebbet naponta. Csik elvtárs, az üzemegység vezetője sürgősen számolja fel ezt a téves nézetet és gondoskodjon, hogy a szedőnőktől külön munkaerő hordja el a megtelt kötényeket. Csakis így teljesíthetik Gyöngyösi Mária és ft többiek vállalásaikat, csakis így lesz biztosítva, hogy az örményzugi állami gazdaságban november 7-ére befejezzék a gyapot szedését. (zs. m.) I dobozi tanácselnök válasza Marosán Mihály kélegyházi tanácselnökhelyettesnek: Úgy dolgozunk községünkben, hogy megyénk a begyűjtésben továbbra is megtartsa az első helyet Mi örömmel vettük figyebneztetée- jbkot, melyet a Part lapjának ha-1 Babjain kiildtetek felénk. Valóban • ti községetek, Kétop-liáza jóval döttünk jár a kukoricabegyüjtés- bem. Nem mintha Doboz község dolgozó parasztsága nem szeretné lágy a tervet, nem harcolna úgy a békéért, hanem azért, mert mi, a tanács tagjai nem végeztünk olyan ínunkat, hogy az első helyet já- tástmk elérhesse. Valóban szégyen ez ránk, hegy mi húzzuk le a járás eredményeit. Megfogadtuk tanácsaitokat. Nyomban össze is hívtuk a társadalmi bizottság tagjait jfe a jól teljesítő dolgozó parasztokat is meghívtuk erre az értekezletre. Vállalások is történtek. Tanácstagjaink közül Grosz György ílvtárs ,vb-titkár vállalta, hogy így hét alatt 50 mázsa kukoricáral köttet szállítási szerződést. Én magam is vállaltam 10 mázsát, az elnökhelyettes is, a földművé* zö- vetkezet ügyvezetője pedig 65 mázsát. A vállalások teljesítése azonban nem úgy történt. Grosz György elvtárs az 50 mázsás köttetés teljesítése után másik 50 mázsát vállalt, azonban a földművesezövetkeaet ügyvezetőjénél a vállalás csak vállalás maradt, ami egy cseppet sem mutatott jót a dolgozó parasztok felé, amikor a vállalások értékelését megcsináltuk, ugyancsak a dolgozó parasztok bevonásával. A nagyobbik hiba azonban ott volt, hogy a verseny nem terjed úgy, mint tűz a községben. Szórványosan ugyan akadtak olyan dolgozó parasztok, akik versenyeztek. A verseny hiánya rányomta a béiiszi védekezés az amerikai fehér szövőlepke ellen A növények, főleg a gyümölcsfák egyik legveszedelmesebb her- pyókártevője az amerikai fehér szövőlepke: hernyója az idén eddig igen nagy pusztítást végzett a gyümölcsösökben. A hernyó jövő évi kártételével már most számolni kell. Ezért minden eszközzel meg kell akadályozni továbbszaporodá- tót. Az eredményes védekezés feltétele a kártevő élettanának ismerete. A hegnyó egy évben kétszer pusziit: május—júniusban ée július— augusztus—szeptember hónapokban. Az első nemzedék kártétele mindig kisebb, alig észrevehető, a másodiké a veszedelmes, amit az idei nyár tapasztalata is bizonyít. A hernyó a hidegebb idő beköszöntésével bábbá alakul e a lehullott levéltömegben, a fa kéregnepedé- aeiben várja meg a tavaszt, ösz- szel ezeket a bábokat kell pusztítani. A megtámadott fa fiatal ágait, ha azok erősen fertőzöttek, le kell vágni és eltüzelni. Ugyancsak meg kell semmisíteni a lehullott faleveleket. Miéjg a fagy beállta előtt végzett kéregkaparás és a lekapart anyag elégetése is nagymértékben hozzájárul, a következő évi pusztítás elhárításához. lyegét a mi munkánkra. Ezt most látjuk tisztán, amikor községünk még mindőseze 68 százaléknál tart a kukorioabeadásban. Későn jöttünk rá erre, de mégsem vetjük (w a reményt, hanem még nagyobb lendülettel, akarással segítjük a dolgozó parasztokat újabb győzelemre, nagyobb teljesítmények elérésére a kukoricabegy ejtés ben. Tanácstagjaink meglátogatják a begyűjtésben elmaradt becsületes dolgozó parasztokat. Versenytábla dicséri az olyanokat, mint Erdős András öt kot. holdas, aki minden nemű kötelezettségének 100 százalékon felül tett eleget, három mázsa kukoricára kötött szállítási szerződést. A törvény kellő szigorával járunk el most már az elmaradókkal szemben, az olyanokkal, mint Kiss J. István, aki többszöri felszólítás után sem teljesítette beadását, felemeltük neki a beadási kötelezettségét. Ahhoz, hogy a lemaradást behozzuk, minden feltétel meg van adva. A pártszervezet segítségével mi azt győzelemre is visszük, hogy november 4-ig teljesítsük kukoricabeadási kötelezettségünket. E törekvésünkben Nagy Mihály párttitkár elvtárs személyes példamutatása is segít bennünket, hiszen ő maga 300 mázsa ku- koricaszerződésköttetést vállalt. Nem hagyhatjuk mi sem, hogy községünk eredménye miatt esetleg megyénk elveszítse az első helyet. Kiss Mihály vb-elmök, Doboz. Gépállomásaink, traktoristáink az őszi tervért Jói szervezték meg az éjszakai műszakot a kondorost gépállomáson. A gépállomás majdnem minden traktora két műszakban szánt. A két műszak megszervezésében sokat segített a gépállomás vezetőségének a pártszervezet. Markovics Mihály párttUkár elvtárs javaslatára az egyik vezetőségi ülésen napirendre tűzték a két műszak kérdését s elsősorban maguk a pírtvezetőség tagjai vállalták. Példájukat azután követte a gépállomás dolgozóinak nagy része. * Egyes gépállomásainknál a megengedettnél sokkal magasabb az üzemanyagfogyasztás, annak ellenére, hogy tervteljesitésük egészen alacsony. A békéstarhosi gépállomáson például 140 százalékos, a mezőhegyesi gépállomáson 124 százalékos üzemanyagfogyasztással dolgoznak. A magas üzemanyagfogyasztást a munka jobb megszervezésével csökkenthetik és azzal,' ha bátran alkalmazzák az újításokat. A baítonyai gépállomáson például a legtöbb gépre felszerelték az iz- zókúpokat s így a gépállomás üzemanyagfogyasztását 97 százalékra szorították le. • A kétegyházi gépállomás leggyengébb dolgozói közé tartozik Sípos György traktorista. Napi tervét kedden is csupán 15 százalékra teljesítette 104 százalékos üzemanyagfogyasztás mellett. Éjszakai műszakot nem tart. A gépállomás kommunistáira vár az a feladat, hogy" a Sipos Györgyhöz hasonlóan rosszul dolgozó traktoristáknak megmagyaráznák: az őszi terv teljesítése a traktoristákon is múlik és a bőséges termést úgy biztosíthatjuk jövőre is, ha minden egyes traktorista becsületesen teljesíti tervét, harcol a túlteljesítésért. Győzött a Solymosí-brígád Nem is olyan régen, az üzem őszi megindulásakor alakult a Rizshántoló üzem Solymosi-brigádja. Helybeli, dévaványai és ladányi fiúk, lányok váltották fel a mező- gazdasági munkát az üzemmel. Huny.» Jdlánka. Fehérvári Borika, Bérei Imre, mikor először léptek jövendő küzdelmeik szúrterére, bizony" alaposan elcsodálkoztak. — Mit kell itt csinálnunk, mit kell tennünk. .. ez mi..., hát ama? micsoda...? — Solymosi Ferenc brigádvezétő, Szenczi Zsig- mondné és Borók László már »régiek«, tavaly is itt dolgoztak. Ök segítették az újakat. — Nézzétek, itt megy a héjas rizs.,. emez a felvonó, itt jön a nyersáru a tároló aknából. .. ide meg az üres maghéj folyik... — mint az- ezeregyéjszaka meséje, olyan új, olyan csodás volt minden, de a baráti szavak nyomán mind kevesebb lett a sejtés és mind több a felismerés. Néhány nap alatt megismerték, megszerették a gépeket Október első hetében egy üzemi értekezleten elmondották a brigád tagjai ie, hogy jobb munkával késztetnek november hetedikére. Szavaikból érződött: már urai a gépnek. Vállalták, hogy egy százalékkal magasabbra emelik a nyersrizs hasznos kiháatcflási eredményüket. Nem kis ddlog az egyszázalékos növelés, sok rizsmennyiség rejlik mögötte. De felkészült a brigád Fokozták a falvilágosító, népnevelőmunkát, szakmai ne vél est. Soly- mosi brigád vezető, Szencziné alvtársno, a brigád párttagja, Rontó Ló sz ó, az üzem főmolnára beszéltek arról, hogy milyen módszerre' folyik egyenletesebben a hán- tólókövekre a rizs, hogyan Lehet elkerülni, hogy az osztályozóban egyetlen szem héjas rizs ne jusson a hántolt áru közé. Megvitatták a pártveaetőségvá!la8ztás jelentőségét. beszélgettek november hetedikéről, a tervteljesítésről, munkafegyelemről s mindarról, ami közvetlenül kapcsolatos mindennapi munkájuk jobb elvégzésével. De foglalkoztak mással is. Azzal, hogy az ango. munkások hogyan harcolnak a választási küzdelmekben, Egyiptomban milyen kemény ellenállást tanúsítanak a dolgozók az angol imperialista törekvésekkel szemben 1 s'zábádságukórt, függetlenségükért Nagy nevelőiskola az üzem. Megértették a brigád tagjai, hogy nekik ugyanezért kell harcolni, csak más módszerekkel. Több, jobb rizst kell adni a dolgozóknak, erősíteni, gazdagítani kell az országot, ez erőt, erkölcsi segítséget ad az angol, egyiptomi munkásnak egyaránt. Megérhették a brigád tagjai. Késés, mulasztás náluk ismeretlen fogalom, emelkedett a teljesítmény, mind több és szebb a rizs, amelyet ők szabadítanak ki szoros maghéjából. Az október 20-i értékelés győzelmi jelentés volt. Az előirányzottnál nem egy, hanem három százalékkal több a hasznos kiőrlés. 290 százalékra teljesítették vállalásukat. Győzelmet aratott a brigád s kövesse ezt a sikert az évi terv határidőelőtti teljesítése, a győzelmek sorozata. Újra „élüzem“ akarunk lenni Üzemünk, a békéscsabai István- malom elvesztette élüzemkitünbeté- sét és ennek nagymértékben oka, hogy visszaesett a versenylendület. Pedig vannak jó kezdeményezések, kiemelkedő események a mi üzemünkben is. Például a lezsákoló Petrovszki-brigád vállalta, hogy eddigi 130 százalékos teljesítményét tíz százalékkal emeli, már 150.1 százalékos átlagos eredménynél tart. A Szarvas-őrlőbrigád selejt- csökkentés terén 30 százalékos megtakarítást, a Hursán-brigád kétszázalékos teljesdtmónyemelést vállalt. Ko'arovszki János főmolnár azt vállalta, hogy a havi üzemzavart két órára csökkenti le, Kuöméieti színvonalunk emelését segíti elé az rilla Károly, Suhajda Máidon és többen is vállaták, hogy a karbantartási munkálatoknál 50—60 százalékban hulladék vasanyagot használnak fél. S a vállalások teljesítésében jelentős eredmények mutatkoznak. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy dolgozóinkban van kezdeményezés, van akarat a jobb, több munkára. A vállalatvezetőségnek és a szakszervezetnek a feladata, hogy több támogatást adjon a versenyszellem kibontakozásához jobban szervezz» meg a verseny értékelését, nyilvánosságát. Történt intézkedés, megerősödött a versenyszer vezés a korábbi hónapokhoz viszonyít! a azonban még erőteljesebb munkát kell kifejteni éren a téren, ha vissza akarjuk szerezni az élüzem címeit. Márpedig akarjuk s ezért adjanak nagyobb segítséget üzemi vezetőink. Szilágyi Zsigmond levelező, 1st ván-malom.
