Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-02 / 256. szám

1951 november 2. péntek I 3 [tikoisaiök Hifii Gyöngyösi Mária a „gyapotszedés mestere66 címért versenyez Gyöngyösi Mária, az örmény- rugi állami gazdaság fiatal gya­potszedőnője nagy komoly­sággal mondja: ö, »öreg« mun­kás vagyok én itt, a gazdaság­ban. Már tavaly is itt dolgoztam egész éven át. Szerződött voltam lakkor is, most is. Gyapotban csak az idén dolgo- fcik először. — Azelőtt még látni sem igen láttam gyapotot — mondja. Jóízüt nevet hozzá és E inban hozzáteszi: De azért • úgy megszoktam, mintha már örök időktől ezt csinálnám, lieg is szerettem. Belemarkol a féligtelt kötény­be, kiszed belőle egy marókra taüó gyapotot. | Mert meg lehet ám szeretni ízeket a nagy hófehér pelyheket. Minél jobban belejövök a szedés­be, annáj, jobban szeretem. Lá­tom, magam előtt, hogy ebből a sok-sok nyersgyapotból gyáraink­ban új ruhák készülnek. Nekem is. A kapálásnál, kaccsolásnál még olyan idegen volt számom­ra. És most már nem is tudom elképzelni, hogy jövőre más mun­kára osszanak be, mint gyapo- tosnak. A szedésre terelődik a szó. — Amikor először beálltam a gyapottáblába, azt sem tudtam, hogyan kezdjek a szedéshez. Ügyetlenül ment. És a munka menete is más volt, mint most. Egymás mellett álltunk és egy- egy soron végeztük a szedést. Nemigen haladtunk. Volt olyan perc is, amikor úgy gondoltam, inkább megyek répát szedni, vagy kukoricát törni. Azt legalább tu dom, hogyan kell csinálni. Össze­szedtem minden erőmet, de 20 kilónát többet nem tudtam le­szedni egy nap alatt. A szovjet módszer segített nekem is Pedig, amikor először próbál­jam, még úgy sem ment, mint amikor egy kézzel szedtem. Azt uem tudtam megszokni, hogy mindkét kezem ugyanazt a mű­veletet csinálja. Egyszerre illesz­teni bele újjaimat a gyapotgubó buroklevelei közé — ez ment ne­hezen. Mindig összetörtem a bu­rokleveleket, amit aztán úgy kel­lett kiszednem a gyapotpehely közül. Benne hagyni ezt annyit Jelentett volna, hogy romlik a minőség. És ezt nem akartam. Lehajol és a gyakorlatban mu­latja meg, hogyan csinálja most. — így ni — mind a két ke­iével egyszerre, egyetlen rántás­sal tépi ki a gyapolszálakat Nem leszi azonnal a köténybe, hanem fcddig folytatja, míg csak tele nem lesz mind a két keze. _ Nagyon fontos ám ez is, hogy az ember ne egy-két gubót rakosgasson a köténybe. Hacsak másodpercekről van is szó, míg a kéiz a kötényhez ér, de ha egy nap alatt összeszámolnánk, sokat jelent. És minden pere drága, amikor arról van szó, hogy mi­nél előbb Le kell szedni a gya­potot. Szilárd elhatározása a 16 éves Gyöngyösi Máriának, hogy el­nyeri a »gyapotszedés mestere« címet. — Már 9 mázsa 76 kilónál tartok. Meglesz hát a 10 mázsa november 7-ére, még annál több is. És én ennek örülök. Tudom, hogy nemcsak az én hasznom, vagy a gazdaság haszna ez, ha­nem az egész országé. Az orszá­got segítem, ha minél több gya­potot szedek le. Tegnap is 64 és fél kilót szedtem, pedig most már az utószedést végezzük. Ma még többet akarok leszedni. * Gyöngyösi Mária a »gyapotsze­dés mestere« címért versenyez. De ezért versenyez az örmény­zugi állami gazdaság többi gya­potszedőnője is: Kassik Zsuzsan­na, Brjezsnyik Mária és a töb­biek. A gazdaság vezetősége azon­ban ezt nemigen veszi figyelem­be. Amíg a »szezonban«, vagyis, amig a legnagyobb mértékben kovadt a gyapot, biztosították- számukra a gyapotelhordót, most már az utoszedésnél ezt nem teszik. Csík elvtárs, az üzem­egység vezetője azt mondja: Már úgy sem tudnak annyit leszedni, hogy külön gyapotelhordóra le­gyen szükség. Elvégzik ezt ma- |guk is a szedők. A szovjet módszerek alkalma­zása nemcsak egy-két hétre szól. Alkalmazni kell, míg csak az utolsó gyapotgubót is le nem szedték. Gyöngyösi Máriának és a többieknek most éppen úgy kell megtenni azt a 150—200 méter hosszúságú utat a zsákig, mint egy héttel ezelőtt. És ezzel az ide-oda való járkálással, fe­jenként legalább 10—15 kiló gya­pottal szednek kevesebbet na­ponta. Csik elvtárs, az üzemegy­ség vezetője sürgősen számolja fel ezt a téves nézetet és gon­doskodjon, hogy a szedőnőktől külön munkaerő hordja el a megtelt kötényeket. Csakis így teljesíthetik Gyöngyösi Mária és ft többiek vállalásaikat, csakis így lesz biztosítva, hogy az ör­ményzugi állami gazdaságban no­vember 7-ére befejezzék a gya­pot szedését. (zs. m.) I dobozi tanácselnök válasza Marosán Mihály kélegyházi tanácselnökhelyettesnek: Úgy dolgozunk községünkben, hogy megyénk a begyűjtésben továbbra is megtartsa az első helyet Mi örömmel vettük figyebneztetée- jbkot, melyet a Part lapjának ha-1 Babjain kiildtetek felénk. Valóban • ti községetek, Kétop-liáza jóval döttünk jár a kukoricabegyüjtés- bem. Nem mintha Doboz község dolgozó parasztsága nem szeretné lágy a tervet, nem harcolna úgy a békéért, hanem azért, mert mi, a tanács tagjai nem végeztünk olyan ínunkat, hogy az első helyet já- tástmk elérhesse. Valóban szé­gyen ez ránk, hegy mi húzzuk le a járás eredményeit. Megfogadtuk ta­nácsaitokat. Nyomban össze is hív­tuk a társadalmi bizottság tagjait jfe a jól teljesítő dolgozó paraszto­kat is meghívtuk erre az értekez­letre. Vállalások is történtek. Ta­nácstagjaink közül Grosz György ílvtárs ,vb-titkár vállalta, hogy így hét alatt 50 mázsa kukoricáral köttet szállítási szerződést. Én ma­gam is vállaltam 10 mázsát, az elnökhelyettes is, a földművé* zö- vetkezet ügyvezetője pedig 65 má­zsát. A vállalások telje­sítése azonban nem úgy történt. Grosz György elvtárs az 50 má­zsás köttetés teljesítése után má­sik 50 mázsát vállalt, azonban a földművesezövetkeaet ügyvezetőjé­nél a vállalás csak vállalás ma­radt, ami egy cseppet sem muta­tott jót a dolgozó parasztok felé, amikor a vállalások értékelését megcsináltuk, ugyancsak a dolgozó parasztok bevonásával. A nagyobbik hiba azonban ott volt, hogy a verseny nem terjed úgy, mint tűz a községben. Szór­ványosan ugyan akadtak olyan dol­gozó parasztok, akik versenyeztek. A verseny hiánya rányomta a bé­iiszi védekezés az amerikai fehér szövőlepke ellen A növények, főleg a gyümölcs­fák egyik legveszedelmesebb her- pyókártevője az amerikai fehér szö­vőlepke: hernyója az idén eddig igen nagy pusztítást végzett a gyümölcsösökben. A hernyó jövő évi kártételével már most számolni kell. Ezért minden eszközzel meg kell akadályozni továbbszaporodá- tót. Az eredményes védekezés felté­tele a kártevő élettanának ismerete. A hegnyó egy évben kétszer pusz­iit: május—júniusban ée július— augusztus—szeptember hónapokban. Az első nemzedék kártétele mindig kisebb, alig észrevehető, a má­sodiké a veszedelmes, amit az idei nyár tapasztalata is bizonyít. A hernyó a hidegebb idő beköszön­tésével bábbá alakul e a lehullott levéltömegben, a fa kéregnepedé- aeiben várja meg a tavaszt, ösz- szel ezeket a bábokat kell pusztí­tani. A megtámadott fa fiatal ágait, ha azok erősen fertőzöttek, le kell vágni és eltüzelni. Ugyan­csak meg kell semmisíteni a le­hullott faleveleket. Miéjg a fagy be­állta előtt végzett kéregkaparás és a lekapart anyag elégetése is nagy­mértékben hozzájárul, a következő évi pusztítás elhárításához. lyegét a mi munkánkra. Ezt most látjuk tisztán, amikor községünk még mindőseze 68 százaléknál tart a kukorioabeadásban. Későn jöt­tünk rá erre, de mégsem vetjük (w a reményt, hanem még nagyobb lendülettel, akarással segítjük a dolgozó parasztokat újabb győze­lemre, nagyobb teljesítmények el­érésére a kukoricabegy ejtés ben. Tanácstagjaink meglátogatják a be­gyűjtésben elmaradt becsületes dolgozó parasztokat. Versenytábla dicséri az olyanokat, mint Erdős András öt kot. holdas, aki minden nemű kötelezettségének 100 szá­zalékon felül tett eleget, három mázsa kukoricára kötött szállí­tási szerződést. A törvény kellő szigorával já­runk el most már az elmaradók­kal szemben, az olyanokkal, mint Kiss J. István, aki többszöri fel­szólítás után sem teljesítette be­adását, felemeltük neki a beadási kötelezettségét. Ahhoz, hogy a le­maradást behozzuk, minden feltétel meg van adva. A pártszervezet se­gítségével mi azt győzelemre is visszük, hogy november 4-ig tel­jesítsük kukoricabeadási kötelezett­ségünket. E törekvésünkben Nagy Mihály párttitkár elvtárs szemé­lyes példamutatása is segít bennün­ket, hiszen ő maga 300 mázsa ku- koricaszerződésköttetést vállalt. Nem hagyhatjuk mi sem, hogy községünk eredménye miatt esetleg megyénk elveszítse az első helyet. Kiss Mihály vb-elmök, Doboz. Gépállomásaink, traktoristáink az őszi tervért Jói szervezték meg az éjszakai műszakot a kondorost gépállomá­son. A gépállomás majdnem min­den traktora két műszakban szánt. A két műszak megszervezésében so­kat segített a gépállomás vezető­ségének a pártszervezet. Markovics Mihály párttUkár elvtárs javasla­tára az egyik vezetőségi ülésen napirendre tűzték a két műszak kérdését s elsősorban maguk a pírtvezetőség tagjai vállalták. Pél­dájukat azután követte a gépállo­más dolgozóinak nagy része. * Egyes gépállomásainknál a meg­engedettnél sokkal magasabb az üzemanyagfogyasztás, annak elle­nére, hogy tervteljesitésük egészen alacsony. A békéstarhosi gépállo­máson például 140 százalékos, a mezőhegyesi gépállomáson 124 szá­zalékos üzemanyagfogyasztással dolgoznak. A magas üzemanyagfo­gyasztást a munka jobb megszerve­zésével csökkenthetik és azzal,' ha bátran alkalmazzák az újításokat. A baítonyai gépállomáson például a legtöbb gépre felszerelték az iz- zókúpokat s így a gépállomás üzem­anyagfogyasztását 97 százalékra szorították le. • A kétegyházi gépállomás leg­gyengébb dolgozói közé tartozik Sípos György traktorista. Napi ter­vét kedden is csupán 15 százalékra teljesítette 104 százalékos üzem­anyagfogyasztás mellett. Éjszakai műszakot nem tart. A gépállomás kommunistáira vár az a feladat, hogy" a Sipos Györgyhöz hasonlóan rosszul dolgozó traktoristáknak megmagyaráznák: az őszi terv telje­sítése a traktoristákon is múlik és a bőséges termést úgy biztosíthat­juk jövőre is, ha minden egyes traktorista becsületesen teljesíti ter­vét, harcol a túlteljesítésért. Győzött a Solymosí-brígád Nem is olyan régen, az üzem őszi megindulásakor alakult a Rizs­hántoló üzem Solymosi-brigádja. Helybeli, dévaványai és ladányi fiúk, lányok váltották fel a mező- gazdasági munkát az üzemmel. Hu­ny.» Jdlánka. Fehérvári Borika, Bé­rei Imre, mikor először léptek jö­vendő küzdelmeik szúrterére, bi­zony" alaposan elcsodálkoztak. — Mit kell itt csinálnunk, mit kell tennünk. .. ez mi..., hát ama? micsoda...? — Solymosi Fe­renc brigádvezétő, Szenczi Zsig- mondné és Borók László már »ré­giek«, tavaly is itt dolgoztak. Ök segítették az újakat. — Nézzétek, itt megy a héjas rizs.,. emez a felvonó, itt jön a nyersáru a tároló aknából. .. ide meg az üres maghéj folyik... — mint az- ezeregyéjszaka meséje, olyan új, olyan csodás volt minden, de a baráti szavak nyomán mind ke­vesebb lett a sejtés és mind több a felismerés. Néhány nap alatt megismerték, megszerették a gépeket Október első hetében egy üzemi értekezleten elmondották a brigád tagjai ie, hogy jobb munkával ké­sztetnek november hetedikére. Sza­vaikból érződött: már urai a gép­nek. Vállalták, hogy egy száza­lékkal magasabbra emelik a nyers­rizs hasznos kiháatcflási eredményü­ket. Nem kis ddlog az egyszázalé­kos növelés, sok rizsmennyiség rej­lik mögötte. De felkészült a brigád Fokozták a falvilágosító, népnevelő­munkát, szakmai ne vél est. Soly- mosi brigád vezető, Szencziné alv­társno, a brigád párttagja, Rontó Ló sz ó, az üzem főmolnára beszél­tek arról, hogy milyen módszer­re' folyik egyenletesebben a hán- tólókövekre a rizs, hogyan Lehet elkerülni, hogy az osztályozóban egyetlen szem héjas rizs ne jusson a hántolt áru közé. Megvitatták a pártveaetőségvá!la8ztás jelentőségét. beszélgettek november hetedikéről, a tervteljesítésről, munkafegyelemről s mindarról, ami közvetlenül kap­csolatos mindennapi munkájuk jobb elvégzésével. De foglalkoztak mással is. Azzal, hogy az ango. munkások hogyan harcolnak a vá­lasztási küzdelmekben, Egyiptom­ban milyen kemény ellenállást ta­núsítanak a dolgozók az angol im­perialista törekvésekkel szemben 1 s'zábádságukórt, függetlenségükért Nagy nevelőiskola az üzem. Meg­értették a brigád tagjai, hogy nekik ugyanezért kell harcolni, csak más módszerekkel. Több, jobb rizst kell adni a dolgozóknak, erősíteni, gaz­dagítani kell az országot, ez erőt, erkölcsi segítséget ad az angol, egyiptomi munkásnak egyaránt. Megérhették a brigád tagjai. Ké­sés, mulasztás náluk ismeretlen fo­galom, emelkedett a teljesítmény, mind több és szebb a rizs, amelyet ők szabadítanak ki szoros maghé­jából. Az október 20-i értékelés győzelmi jelentés volt. Az elő­irányzottnál nem egy, hanem há­rom százalékkal több a hasznos kiőrlés. 290 százalékra teljesítették vállalásukat. Győzelmet aratott a brigád s kövesse ezt a sikert az évi terv határidőelőtti teljesítése, a győzelmek sorozata. Újra „élüzem“ akarunk lenni Üzemünk, a békéscsabai István- malom elvesztette élüzemkitünbeté- sét és ennek nagymértékben oka, hogy visszaesett a versenylendület. Pedig vannak jó kezdeményezések, kiemelkedő események a mi üze­münkben is. Például a lezsákoló Petrovszki-brigád vállalta, hogy ed­digi 130 százalékos teljesítményét tíz százalékkal emeli, már 150.1 százalékos átlagos eredménynél tart. A Szarvas-őrlőbrigád selejt- csökkentés terén 30 százalékos meg­takarítást, a Hursán-brigád két­százalékos teljesdtmónyemelést vál­lalt. Ko'arovszki János főmolnár azt vállalta, hogy a havi üzem­zavart két órára csökkenti le, Ku­öméieti színvonalunk emelését segíti elé az rilla Károly, Suhajda Máidon és többen is vállaták, hogy a karban­tartási munkálatoknál 50—60 szá­zalékban hulladék vasanyagot hasz­nálnak fél. S a vállalások telje­sítésében jelentős eredmények mu­tatkoznak. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy dolgozóinkban van kezdeményezés, van akarat a jobb, több munkára. A vállalat­vezetőségnek és a szakszerve­zetnek a feladata, hogy több támo­gatást adjon a versenyszellem ki­bontakozásához jobban szervezz» meg a verseny értékelését, nyilvá­nosságát. Történt intézkedés, meg­erősödött a versenyszer vezés a ko­rábbi hónapokhoz viszonyít! a azon­ban még erőteljesebb munkát kell kifejteni éren a téren, ha vissza akarjuk szerezni az élüzem címeit. Márpedig akarjuk s ezért adjanak nagyobb segítséget üzemi vezető­ink. Szilágyi Zsigmond levelező, 1st ván-malom.

Next

/
Thumbnails
Contents