Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-11 / 263. szám

2 1851 november 11. vasárnap A SZUEZI-CSATORNA----------------------------------------- l/iUaisawli Héfit Taró Mihály élete A múltban Az életből még csak annyit értett, hogy vannak szegények és gazdagok. Vannak, akik he­nyélnek és mégis minden jóban dúskálnak. Sokaknak, köztük sziliéinek kenyere is alig van. Ami van, az is savanyú ízű, mint az áztatott korpa. Pedig apja sokat dolgozik. De, hogy testvérének nagyobb darab ke­nyér jusson, ő is elment hazul­ról. Nyolcéves is alig volt még. A térdei rogyadoztak a moslé- kosvödrök súlyától. Lábai tüske- szúrásoktól véreztek, amint a disznók után nyargalt. Mit bán­ta mindezt a kulák. Legfeljebb morogva megjegyezte: »ebcsont beforr«. Ha kedve szottyant, vé­gig is vágott Miska zsenge tes­tén az ustorral. Hajnalban már felrázta álmaiból s kiadta az uta­sítást: »adj enni a jószágnak, ta­karítsd és itasd meg őket«. Taró Miska csinálta. Késő estig szusszantásnyi ideje is alig akadt. Ha kimerült, odébbállt A bánás­mód és a munka egy fönn a volt mindenütt. Bondár István 62 holdas békési kuláknál a feleségével ketten dolgoztak egy kommeneióért. A rengeteg munkától s a kegyetlen Mintahogy az újságból sokat ol­vasgatok a kulák aljassága író!, er­ről községünkben is meggyőződ­hetünk valamennyien,. Mast a hé­ten szerdán itt, Dombogy házán élősködő Süsük Péter, Ferenci Mi­hál yné kulákok, valamint Szekeres Péter Pál megrögzött jobboldali szociáldemokrata, milyen aljas mó­don végezték káros munkájukat. Amikor dolgozó népünk megtakarí­tott pénzét békekölcsönbe, meg ta­karékbetétbe helyezi, hogy hasz­nálja az a pénz is valameimyiünk javát, Sustik kulák százforintosait annyira elrejtette, hogy az egerek cafatokba rágták szét. Még jó, hogy az ezüstpénzeket nem tudják az egerek rágni, mert abból is akadt bőven ehejtve. De volt ott más is: 10 kiló zsír, 40 kiló só. A zsír is, mint a só, mindenféle szeméttel össze volt vegyítve. Ilyenre csak minden emberségből kivetkőzött ku­lák képe-. Képmutató módjára va­Jái'ásunk községi tanácsai nem voltak elég éberek az osztályellen­ség mesterkedéseivel kapcsolat­éin. A mezőkovácsházi járás terű­ié k-n akár a mezőgazdiasági mun­kák szabó tálasáért, vagy a begyűj­tési kötelezettség nem teljesítéséért igen kevés kulákot lepleztek eá, igein kié számban történt ellenük feljelentés. Az utóbbi időben javu­lás mutatkozott például Mezőko- vácsliázán, Medgyesegy házán, va­lamint a medgyesbodzási községi tanácsnál. Például Tóth György, mezőkováesházi kulákot, aki búza­vetését még ma sem kezdte meg, a tanáce leleplezte, majd ezer forint pénzbüntetésre lett elitéivé. Ugyan­csak Gajdács János medgyesegvházi Magyarbánhegvesen mi is azt tartjuk: »kutyából nem lesz sza­lonna«, mert ez igy is vau. Gor- dos János kulákcsemete is mézes­mázos szavakkal közeledett a dol­gozók felé, mintha ő jót akarna t a tarlóhántást pedig nem végezte el. Nem hiszünk mi már aem neki, sem a hasonszőrűeknek és fel is jelentettük: 1300 forint büntetést kapott érié. A nyáron meg a: aez­bánasm ódtól, éhezéstől megszök­tek a cselédek. Taró Mihály kom- menciós volt. Kötötte a maga és családja éhsége Tizenkét órakor került ágyba, hajnali két órakor a kulák bekiáltott: »hány óra, Mihály? Enne már a jószág!« Felkelt etetni. A felesége segített neki. Ingyen, csak, hogy férje meg ne szakadjon. Gyermekeik­nek nem jutott cukor. Bondár- nak két tele zsákkal állt a kam­rájában. A konimenciót nehéz volt kikönyörögni tőle. Taró Mihály elkeseredésében sokszor majd- hogy fel nem nyársalta a vasvil­lával. A jelenben Harminchat éves már, de fia­talos kedvvel és lendülettel dol­gozik. Harmadinagára 73 szarvas- marha takarmányozása van bíz­va a felsőnyomási állami gazda­ságban. Dereka kiegyenesedett. Megbecsült ember.' Olyan, aki napi lelkes munkájával hozzájá­rul a munkahelye, annak kör­nyéke és az egész ország képé­nek újjáformálásához. A gazda­ság az övé is. Az ő kezemunkája benne van az új száz férőhelyes fiaztatóban, a nemrég épült ha­talmas cséplő- és munkagépszín­ben, a hosszú gócéban, min dem ­sárnap és ünnepnapokon feltűnő, nagyméretű imakönyvével a hóna alatt ballag a templomba. Jstenhí- vőnek tünteti fel magát, ugyan­akkor a kukorieabeadási kötelezett­ségének addig nem tett 'éleget, mig a dolgozók a 40 mázsa elrejtett ku- Ifericát fel nem fedtek. Ferenci Mihályné kulákasszony sem különb. Tojás beadási kötelezettségét nem teljesítette. Azon sopánkodik, hogy nincs miből, pedig abból a jó fél kas elrejtett tojásból akár kétsze­resem eleget tudott volna tenni. Szekeres Péter Pál jobboldali szo­ciáldemokrata, aki a múltban remd- őrt.iszthelyettes volt, a kulákok sze­kerét tolja, 54 mázsa kukoricát rejtegetett az udvaron összerakott szárkúp alatt. Ezek az esetek taní­tanak bennünket aria, hogy nyi­tott szemmel járjunk községünk­ben. ifj. Eolsk István levelező, Dombegyháza. kulák, aki munkaidőben igáját hu­zamosabb időn keresztül istállójá­ban tartotta, ezer forint pénzbün­tetésre, Gajdács György medgyee- bodzási kulák, aki búza vetését egy­általán nem kezdte meg, a vető­szántást ie csak részben végezte el, ezer forint pénzbüntetésre ítélték. Az ellenség munkája különösem Battonya, Kevennes községben ér­vényesült, ahol a tanács úgyszólván egyáltalán nem leplezett le kulá- kokat. nem tett ellenük feljelentést. Sürgősem meg kell javítani mind­két tanács munkáját, pert csak igy tudunk az osztályellemség kár­tevő munkája ellen gátat vetni. Domány Jánosné levefczó, Mezőkovácsháza. tagnál lévő hordót üresem, víz nél­kül hagyta, ezért 300 forintra bün­tették. Ez is azt mutatja, hogy a kulák azért sem csinálja ezt, vagy azt meg, mert a dolgozók tör­vénye írja elő. Nem is nézek el én semmit — egy kóláknak sem. Qerics István, levelező, Magyar bánhegyes, 3 holdas dolgozó paraszt. ben. Most épül két munkáslakás. Ezenkívül egy 50 férőhelyes ló­istálló, két baromfiól és sok minden. Az ő éls a többi dolgozók szor­galmából, a Párt gondoskodásá­ból fakadt a gazdaság mellett felépült 32 családi ház is. Ezek közül egy az övé. Öt gyermeke vígan játszadozik; kerekarcú, »vasgyúrók«. Az egészség rózsa­szín pírt csókolt az arcukra. Mikor az első született, Taró Mihály azt hitte, hogy nyolc év múlva azt is a kulák karmai közé sodorja a ruhátlanság, s a nincstelenség. Nem így történt. A kilenc éves fia az új ház végében hevenyészett istállóban becézgeti, simogatja a nemrég vásárolt üszőt. A disznóólban kél szép hízó gömbölyödik. A gazda­ságból hetőjüknek bőven elegen­dő kenyérnek valót kapott. Ezen­kívül árpát és kukoricát. Kuko­rica termett a veteményes kert­jében is. A napokban kibocsátott rendelkezés értelmében kormány­zatunk az állami gazdaságokban dolgozók háztáji gazdaságának továbbfejlesztéséhez hosszúlejá­ratú kölcsönt ad. A jövőben Az ötéves terv új községgé változtatja Felsőnyomást. A meg­lévő családi házak mellé újabbak és újabbak épülnek. A benne lakó dolgozók gyermekei újon­nan épült iskolában tanulják meg a betűvetést. A kisebbek szépen berendezett napköziotthonban kapnak bőséges ellátást s gon­dos felügyeletet. Felépül a kul­túrotthon, a gyógyszertár és az egészségház. Közülük kimagas«- fik a tanácsháza. Az új község lakói tanácsot választanak ma­guk közül. A legjobb dolgozókat, akik legjobban hozzájárultak munkájukkal a község felépítésé­hez. Taró Mihály gyermekei eb­ben a községben nevelkednek művelt, öntudatos ifjakká, em­berekké. Esténként villanyfény­nél olvasgatnak és tágranyílt sze­mekkel hallgatják szüleik elbe­széléseit. Hogyan épült számukra a családi otthon, a kultúrház, az iskola? Hogyan nőttek az új utcákon a fák és a terek parkjai Az 5 éves terv első éveiben, mikor Taró Mihály a felsőnyomási ál­lami gazdaság dolgozója lett, csak düledező tanyák voltak ezen a tájon. Az állatállomány, me­lyet gondozott, málladozó falú szűk istállókban kapott helyet. Minden évben párosával épül­tek a gazdasági épületek. El­készült a két nagy 80— 80 férő­helyes tehénistálló, a 200 férőhe­lyes sertésfiaztató és a többezer férőhelyes süldőszállás és hiz­lalda. Az új baromfitelepen 25 ezerre szaporodott a baromfiak száma. Hatalmassá lett a gazda­ság. S mindez Taró Mihályé,' Szlancsik Györgyé, Kupeczik Sándoré és gyermekeiké, az egész dolgozó népé. 1954-ben az épít­kezések éveire visszagondolva, di­csőségesnek tűnik majd a sok küz­delem, melynek győzelmei üyen bőven gyümölcsöznek és boldog­gá teszik a felnőttek és gyerme­keik életét. — kukk — Elméleti színvonalunk emelését segíti elő ax A VILÁG DEMOKRATIKUS KÖZVÉLEMÉNYE ezekben a na­pokban feszült figyelemmel kí­séri a Szuezi-csulorna övezetében kibontakozó eseményeket azzal kapcsolation, hogy az egyipto­mi kormány felmondta az Ang­liával 1936-ban megkötött szerző­dést és az 1899. évi szudáni egyezményt A Szuezi-csatorna a kapitalista világ egyik legnagyobb és leg­jelentősebb csatornája. A Szuezl- csalorna gazdasági és stratégiai jelentőségét meghatározza, hogy többszörösen megrövidíti a ten­geri utat Európából az Indiai és a Csendes-Óceán mellett elte­rülő országokba. A csatorna 1869-l>en történt megnyitása után a London-Bombay útvonal több, mint kétötödével, a Marseille- Bombay útvonal felével megrövi­dült. az Odesszából Bombayba vezető út pedig az azelőttinek egy harmadára csökkent. A teherforgalom szempontjá­ból a Szuezi-csatorna páratlanul áll az egész világon. Anglia a csatornán keresztül bonyolítja le a kaucsuk behozatalának 94 szá­zalékát', juta- és kender-behoza­talának 90 százalékát, majdnem az egész cinn-, réz- és kender- behozatalát. A SZUEZI-CSATORNA formai­lag Egyiptomhoz tartozik. Az egyiptomi kormány a csatornát bérbeadta a Nemzetközi Szuezi- csatorna Társaságnak és mind a mai napig ez használja a csa­tornát. A koncesszió a csatorna megnyitásától kezdve 99 évig ér­vényes, vagyis 1968-ban jár le, azonban a csatorna tényleges ura már régóta Anglia, az ő birtoká­ban van a csatorna társaság részvényeinek majdnem a fele. A Szuezi-csatorna Társaság ügyeit vezető igazgatóság 18 tag­ja közül tíz angol, négy francia, kettő egyiptomi, egy amerikai és egy holland. A társaságnak hatalmas bevé­telei vannak a csatorna haszná­latából. Az 1870-től 1930-ig el­telt időszak alatt a társaság nye­resége mintegy 3.5 milliárd aranyfrank volt. A bevétel orosz­lánrésze Angliáé és a többi im­perialista hatalomé, Egyiptomé csupán a nyereség hét százaléka. ANGLIA URALMA a Szuezi- csatorna felett nemcsak gazda­sági és pénzügyi pozícióira, ha­nem fegyveres erőire is támasz­kodik. A csatornához vezető te­rületeken Anglia haditengerészeti támaszpont-rendszert épített ki. Igen tanulságos annak törté­nete, ahogyan Anglia a Szuezi- csatornát megszerezte. Ez a tör­ténet egyik legékesebb példa az angol imperialisták közelkelefi terjeszkedésére és leleplezi azt a meséjüket, hogy ami a Szuezi-csa- toma »életbevágóan fontos ütő­ér« szerepét illeti, Anglia köny- nyen megvolt nélküle azelőtt is és továbbra is meglenne. Anglia kezdetben igyekezett megakadá­lyozni a csatorna építését Anglia nyomására a török kormány ar­ra próbálta rávenni az akkor Törökország ellenőrzése alatt ál­ló Egyiptomot, hogy semmisítse meg a franciákkal kötött egyez­ményt és ne engedje megépí­teni a csatornát Miután azonban Anglia mes­terkedései ellenére a Szuezi- csatorna elkészült, az angol im­perialisták elhatározták, hogy mindenáron kezükbe kaparintják a csatornát. Anglia 1875-ben arra kényszerítette Izmail egyiptomi kö­vetet, adja el neki az egyiptomi kormány 45 százalékos részien \- részesedését. Ilymódon Anglia egy­szerre a ota'oma egyik őstárstulaj­donosává vált. A csatorna építő-énéi húszezer egyiptomi vesztette életét • a részvények említett 45 száza­lékáért az egyiptomi kormány lolj miliőé frankot fizetett. MIUTÁN SZUiAMD poz.ii ióUíd szerzett a Szuezi-csatorna Táivn- ságban, Anglia hozzáfogott hadál­lásainak megerősítéséhez. 1882-ben angol csapatok szülitek meg Egyip­tomot, a Szuezi-oatoma övezetét is és azóta nem hagyták el az or­szágot. Amikor Anglia 1914-ben ha­dat üzent Törökországnak, protek­torátussá nyilvánította Eeyij t mmt és ezzel politikailag is Angliától függő helyzetbe hozta. Az első vi- lágháferú után kibontakozott uvm- zftl.i felszabadító mozgalom arra kényszerítette az angol imperia­listákat, hogy 1922-ben formailag elismerjék Egyiptom független'li­get. A megszállást mindamellett fenntartották. 1936-bna Anglia kénytelen volt újabb engedménye­ket tenni és az eddigi megszállási szabályzatot; az angol-egyiptomi szerződéssel felcseréltek. Ez a szer­ződés, egyenlőtlen, Egyiptom szá­mára lealázó szerződés volt. HATALMAS TERÜLET a Szu­ezi-csatorna övezete, amely végig­nyúlik a etalonra mindkét oldalán. Területe majdnem 3000 négyzetkilo­méter. Minden, ami az övezeten fe­lül találka ó, az angolok rendel ke- *őe® alá került. Port fiaid, Izmaiba, Szuez egyiptomi vá’o ok lényegében vét-e angol városokká váltak, az egyiptomiak számú n tilos volt be­lépni az övezet területére. Az öte- aat egész területén katonai tábo­rokat létesítettek, szöges dróttal kö­rülvéve, laktanyákkal, fegyverrak­tárakkal. Az angolok számos re­pülőteret, üzemanyagraktárt, óvó­helyet és erődítést építettek az övezetben. Az 1936. évi szerződős ér telinél-» az egyiptomi angol csaptatok lét­száma nem haladhatja meg a tízezret. Valójában számuk mindig sokkal több volt. Külföldi adatok szerint er. év októberéig Anglia a Szuezi- csatorma övezetében mintegy száz­ezer katonát és tisztet, nagy men y- nyiségű repülőgépet, tankot és egyéb haditechnikai felszerelést tar­tott. Az 1936. évi szerződés meg­szegésével az angol kormánykörök megengedték az amerikaiaknak, hogy a csatomaövezetben lévő Fa­jid körzetébe néhány repülőteret építsenek. A HETVEN EV ÓTA tartó megszállás alatt az angol kormány hatvanszor ígérte meg, hogy ki­vonja csapatait Egyiptomból, de nomi-cak Ígéretet nem teljesítette, hanem szakadatlanul növelte a csa­patok létszámát. A .Szuezi-csatorna övezetében öeszponteritott angol csapatokra támaszkodva nyomják t-1 aa angol imperialisták az egyip­tomi népet. Mint ismeretes, az egyiptomi kor­mány ez év októberében felmondta az 1936. évi angol-egyiptomi szer­ződést és a Szudán közös kormány­zásáról azó ló 1899. évi egyezményt. Az angol kormány azzal válaszolt., hogy újabb csapatokat rendelt * Szuezi-csatorna övezetébe és mag- szállia a csatorna előterében fekvő stratégiai pontokat. Az amerikai kormánykörük min­den eszközzel támogatják Anglia fegyveres intervencióját Egyiptom­ban. .Az amerikai-angol beavatko­zók erőszakoskodásai azonban nem felemlítették meg az egyiptomi né­pét. Országszerte hatalmas tünte­tések folynak az angol megszállok ellen. A munkások megtagadják aa angol csapatok számára, áruk szállító bajók kirakását. Az, a követelés, hogy az angol csapatokat vonják ki a Saaeaá-esa- torna övezetéből, az egyiptomi nép­nek szabadságáért és függetíeneé- géért folytatott hosszú harcában fő követelése volt és az is marad. Levelezőink a kulákok mesterkedéseiről „Sustik kulák százforintosait az egerek rágták“ Kíméletlenül harcoljunk az osztályellenség ellen Gordos János kulák is megkapta méltó büntetését

Next

/
Thumbnails
Contents