Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-04 / 258. szám

1951 november 4. vasárnap Mezőink a teraielicsoporto! eteőményeii Tiszta jövedelmünk mégegyszerte nagyobb, mint egy 9—10 holdas középparasztnak l/iUaisai&k Hépc TEBMEipSZOyETPETI VEZETŐK, SZÓSZÉKÉ ' A gerendást »Dózsa« tszcs-ben a búzavetést elvégeztük, de idn öt hatasztrális hold oukorrépaszedés, umily már nagyon kihúzódott az időhói, de ezk is november 5-re be tudjuk fejezni. Tagjaink lát­ták azt, hogy egyre jobb eredmé­nyeket érünk el s hogy a jövede- lenwloseíbáspuil pedig szépen jut mindenkinek, még nagyobb lendü­lettel végzik munkajulcat. Büszkén merjük mondani, hogy tiszta jö­vedelmünk mégegyszerte nagyobb. Természetbeni juttatást csopor­tunkban búzáiul 400 mázsát osz­tottunk szét. Tíz mázsa búzát tar­talékoltunk szociális alapra, öt má- ■aát a jő eredményt elért dolgo­zók meg jutalmazására, mert szö­vetkezetünkben jutalmazzuk az Élenjáró dolgozókat, azokat, akik a legtöbb teljesítményt érik el és 100 százalékos minőségi munkát Végeznek. Sütő Margit munkacsa­patvezető 217 egységet ért el> 11 mázsa 93 kilő búzát, 2 mázsa 90 kiló árpát, 14 mázsa 70 kiló ku­koricát, 27 mázsa 70 kilő szalmát, azontúl zöldtakarmányt is kapott, a pénzt pedig majd a végleges elszá­moláskor. Persze csoportunkban lem mindenki elégedett, különösen azok, akik nem vették ki rendsze­resen a részüket a munkából. Pél­dául Janovics Máriának van 87 Btunkaegysége, 4 mázsa 30 kilő bú­sát kapott, tehát 7 mázsával keve­sebbet, mint az a tag, aki kivette részét minden munkából. Annál A mi oöoportunk 25 kai. holdon termelt burgonyát. Tudjuk, hogy nekünk mindenben példát kell mu­tatni, mert csak így tudjuk meg­mérettetni minden dolgozó paraszt­tal a számára jobb életet jelentő közös gazdálkodást. Igyekeztünk is as államunknak minél többet bead­ni. így csoportunk burgonyát be­adott »C« vételi jegyre 400 má- »Bt-re 300 mázsát, vetőbnr­A falusi pórtsaervoaetek feladata, hogy olyan népnevelőket indítson harcba a vetés befejezéséért, akik helyes, helyi érvekkel tudják meg­magyarázni * vetés mielőbbi elvég- ■ésének jelentőségét ■ akik maguk |b példát mutatnak ebben a munká­ban. Olyanokat, mint például Osi- esely János elvtára, hatboldaa nágy- bánhegyesi dolgozó paraszt, aki tudja: nem elegendő az, hogy ő aktóber 11-én már elvetett, hogy tavaly Is határidő előtt végezte el a munkát a igy lett 14 mázsás búzatermése, melyből 600 száza­lékon felül teljesítette beadási kö­telezettségét. Mindenkinek ezt keilt tenni, hogy a községben minden dolgozó parasztnak legalább 14 má- Bsás termése legyen s igy jövőre mindenki tűlteljesáthes» beadási kötelezettségét, gazdagítsa, erősítse erezágunkat. Úgy lesz magasabb a termés ■— magyarázza felvilágosító mun­kája során Csicsely János elvtárs, dolgozó paiaszttársainak, — ha nemcsak mi, egy páian, hanem köz­ségünkben minden dolgozó pa­naszt betartja a törvényt — elveti a búzát. Most már minden napi késedelem a termést csökkenti. A terv szerint az 1952-es évben a mi falunk is kap vasutat és köves- utat. Ez megoldja a szállítási pro­blémákat, amely mo3t, a répa szál­lításánál megmutatkozott. De ha mint egy S—10 holdas középpa- rasztnak. Kenyérgabonából munka­egységenként osztottunk hét kilét, árpából 2.80 kilót, kukoricából hat és fél kilót, azon felül biztosítva van a közös állatállománynak is a takarmánya, meg az egyéni él- Jotál’onuínynak is. Csoportunkban az áÜagmvmliaegység 245. Aki szor­galmasan jár dolgozni, elérte a 331 munkaegységet is. Kun István levelező, Gerendás, »Dózsa' tszcs­ntegelégedettebb Storvecz Mihály, a növénytermesztési brigád tagja, aki 215, Lipták István dohánvkrtfez, aki 268 munkaegységet ért cl. En magam is 243 munkaegységet ér­tem el. Szépen részesedtünk. A kí­vülállók nagy érdeklődéssel nézik csoportunkat, megszoktuk az egyéni dolgozó parasztokat hívni az érte­kezletre, be is lépett most a na­pokban egy 12 holdas dolgozó kö­zépparaszt. Megmutattuk neki ál­latállományunkat, terményünket, azt is, hogy mi személyenként ho- gyan gyarapodunk. El is járnak hozzánk rendszeresen sokan a kö­zépparasztok közül. Mi is kérünk tanácsot tőlük, ök is mi tőlünk.- így kerülünk napről-napra köze­lebb egymáshoz, igy tudjuk leg­jobban meggyőzni az egyetlen he­lyes útról, a közös gazdálkodásról a még egyénileg gazdálkodókat. SÜTŐ FERENC, levelező, Csorvás, »Szabadság« tszcs* gúnyát más csoportoknak 840 má­zsát adtunk át, munkaegységenként pedig 8 kilót osztottunk Ilyen jól zártunk ebben az évben. Ez késztet bennünket még jobb munkára, ezért vetettünk el idejében is, hogy jö­vőre még több telt zsákkal for­duljanak a kocsik a csoporttagok háza udvarán. mi nem teljesítjük a vetéstervet — szokta mondani, — akkor a vasutat ée kövesutat aem várhatjuk. Csicsely elvtárs szavait már na­gyon sokan megfogadták Nagybán- hegyeeen. Megfogadták, mert té­nyekkel bizonyította be az igazsá­got s nem utolsósorban azért is, mert ő maga is éldát mutatott, mint ommunista tanácstag Követői közt vannak Molnár Pál hétholdas és Seres Károly 11 hol­das dolgozó parasztok is, akiknek földjén már lassan kel is a vetés. Csicsely elvtárs arra is felhívja fi­gyelmüket: segfíteenek dolgozó pa- raszttársaiknak is, akik igaerő hiá­nya miatt lemaradtak. — Vannak még a faluban — mondja Csicsely elviárs — olyanok, akik nem értették még meg: nem várhatunk magasabb termést, ha nem harcolunk érte; akik nem há­lálták még meg, hegy a mi fa­lunkban is kigyulladt a fény, n»p- köziotthomt kaptunk. Ezért van'az, hogy Nagybánhegyes a vetési ter­vét csütörtökig csak 88 százalékra teljesítette. Ezért kell minden nép­nevelőnek ilyen kézzelfogható mó­don megmagyaráznia a lemaradót^ taknak a terv teljesítésének jelen­tőségét, akkor • csorbát ki lehet köszörülni s az eredmény nem fog elmaradni — meglesz a vasút és a kövesül Nagybánbegyeeen. (Sz-ó.) Termelőszövethszeteink az utób­bi időben hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Erősödnek meglévő csoportjaink, újak ala­kulnak ott, ahol eddig nem volt- Ahhoz, hogy tovább fejlődjenek, erősödjenek termelőszövetkezete­ink — a munkaszervezést még jobbá kell tenni. A Viharsarok Népe rovatot nyit a termelőszö­vetkezeti vezetők részére. E ro­vatban teljes egészében a szö- vetJoezcli elnököké, brigádveze­tőké a szó, saját maguk által Írott cikkeket a lap hasábjain vitára bocsátja. E nyilvános vita •nagy segítséget jelent a szö­vetkezetekben fennálló hibák ki­ősszel ismét belépett 12 tag. A föld szikes, tarka ezen a tájon. A búza-, a kukoricatermés bi­zony nem sok jövedelmet bizto­sít Tizenkét hold rizzsel kezdte a csoport, azonban itt is nehéz­ségeink voltak, a vizet másik rizstelepről kaptuk, nem beszélve arról, hogy e víznek a tulajdo­nosa egy tőkés volt. Én 1949- ben léptem be a csoportba, ek­kor már 92-en voltunk. Az el­múlt év őszén választottak meg elnökhelyettesnek. E pozíció nem könnyebb munkát jelentett, sőt még jobban helyén kell, hogy le­gyen a feje az embernek. Láttuk az aszályos esztendőt, láttuk, hogy terméseredményeink alig­ha ütik meg azt a mértéket, hogy tagságunk elégedett legyen. Ilyen előzményekkel az elnök és elnök­helyetteshez jöfttek a tagok: »ugyan mi lesz velünk?« Állami segítségre szorultunk, de álla­munk sem biztosíthatja nekünk a végtelenségig a kölcsönöket. Itt nekünk kellett tenni valamit, nekünk kelteit egy olyan tervet készíteni, amely biztosítja a közösségbe tömörült dolgo­zók jobb megélhetését az egyéniekkel szemben. Ez nem volt könnyű, hiszen a tagok a régi gazdálkodáshoz szoktak, mindenük a kukorica, a búza és egyéb hasonló hasznot hozó növényféleség volt. Fokoz­ta a bajt az is, hogy mi feléltük az államkölcsönt s a visszafize­tésére pedig kevés gondot fordí­tottunk. Maga az akkori párttitkár is valahogy úgy véle­kedett: »majd lesz valahogy«. A tagságot kellő munkával nem tudtuk foglalkoztatni. Ezek után készítettünk egy olyan tervet, amely jól alkalmazható a szikes talajon. Az öntözéses gazdálko­dásra irányítottuk a tagság fi­gyelmét. Voltak, akik idegenked­tek. Heten ki is léptek, akik az­ért léptek a közös gazdálkodás útjára, hogy könnyű szerrel, jó­formán munka nélkül pénzt ke­ressenek. Nem sajnáltuk őket egy cseppet sem. Az akkori párt­titkár maga is ellene volt, azt mondta: »kész ráfizetés az öntö­zéses gazdálkodás«. A párttagok úgy döntöttek, hogy másik párt­titkárt választanak, aki nem fél az újtól, aki bátran vezeti az embereket a maradiság elleni harcra, — az új győzelméért Azonban máshol is hiba volt: a tagfelvételnél. Mivel az öntözéses gazdálkodásnál egy-egy hold föld ja vítására, a tsz-vezetök tapasz­talatainak egymás közötti ki­cserélésére. Számos, jó kezdemé­nyezés, tapasztalat van szövetke­zeteinken belül, melyek felhasz­nálása tovább erősíti, szilárdítja termelőszövetkezeteinket - és to­vább szélesíti szövetkezeti moz­galmunkat'. A hazánkban jártI szovjet kül­döttek nem voltak mmden szö­vet-kezeiben, éppen ezért Soczhó István elnökhelyettes, az end- rődi »Béke« tez-ből elsőként ír e rovatba, hogyan javult a mun­kaszervezés az ő szövetJcezetük­ben, a szovjet elvtársak látogatá­sa óla. bcmimkálásához több munkaerő­re volt szükség, új tagokat tobo­roztunk, melynek során becsúsz­tak kulákok, kocsmárosok, még a mult rendszerből maradt inté­zők is. Az ilyen elemekkel bi­zony nehéz volt elfogadtatni a tervet, azonban ezek kiszorítása után sikeres volt a harcunk, rizstermésünk 23 mázsás lett és 18 forintos munkaegységgel zár­tuk az esztendőt. Majd egyre bővítettük az öntözéses gazdál­kodást. És a csoporttaggyűlés lel­kesen fogadott el az elmúlt évek tapasztalata nyomán olyan ter­vet, amely az öntözéses gazdál­kodás kibővítését hozza magával, azonban a terv-kivitelezés sok mindenben akadályokba ütkö­zött, különösen a tervszerű mun­kánál volt ez tapasztalható, nem voltak hozzáértő, önálló brigád- vezetők. Az elnök elviárs, meg én is valóságos »mindenesek« vol­tunk a szövetkezeiben, min­den kisebb-nagvobb hajjal hozzánk fordultak a tagok. Ez így volt egészen, amíg a szovjet elvtársak el nem jöttek hozzánk. Az elvtársaknak mi el­beszéltük, hogy sok esetben az irodába j önnek kérdezősködni a tagok, ami nem egy esetben több órahossza kiesést jelentett. Most javaslatukra képzett brigádveze­tőket állítoltuuk be. Ennek meg is lett az eredménye, például a kukoricabetaharításnál is. Az ön­álló brigád, az önálló munka­csapat új munkamódszert dolgo­zott ki. Például a kukoricát né­gyen törték, ketten a szárat vág­ták, egy tag pedig a szárhordás­nál segített. Sok minden volt, amire mi nem is gondoltunk, amíg a szovjet elvtársak fel nem I világosítottak. Mi panaszkodtimk, hogy csak tízmázsás kukoricater­mésünk volt, ugyanakkor a trá­gya ott poshadl az istálló kör­nyékén. El is mondták a szovjet elvtársak, hogy rablógazdálko­dást folytatunk, hogy a trágyát itthagyjuk kihasználatlanul. Mi megszívleltük a tanácsot és úgy, mint a Szovjetunióban, mi is, mihelyt kihordjuk a trágyát, a legrövidebb időn belül alászánt­juk. Szovjet módszer szerint ál­lítjuk be az 1952-es vetéstervün­ket is, amely'en most dolgozunk. Cél: a füvesvelésforgó beállítása. OU, ahol hároméves volt a rizs, vörösherét, füveskeve­rékei vetünk. A terv összeál­lításánál figyelembe vesszük a brigádok létszámát is, bri­gádonként osszuk el a terü­letet, a brigádok pedig úgy készítik el tervüket, hogy minden munkacsapat, min den egyes dolgozó felelős­nek érezze magát a tervtel­jesítésért. A munkafegyelem kérdése is hozzátartozik a tervszerű mun­kához. Nem egy tagunk panasz­kodott, hogy kevesebb mimka- egysége van, mint például a Kozma tehenésznek, aki 62 má­zsa búzát és 20 mázsa kukoricát vitt haza, azontúl jutalmul 2 ezer forintot kapott. Ez az elv­társ mindennap ott volt a mun­kában s bizony én elmondom, a panaszkodóknak, hogy »követhe­ted őt, neked is lehet annyi mun­kaegységed, csak részt kell ven­ni mindennap a munkában«. De a megrögzött munkakerülőkkel szemben nem riadunk vissza a büntetéstől sem. És nemcsak a munkából elmaradó dolgozótól vonunk le munkaegységet, ha­nem attól a brigádvezelőtöl is. aki nem végez felvilágosító mun­kát s hagyja, hogy a brigádjából távol maradjanak. Az elmúlt esztendőkben szö­vetkezetünk igen sokat fejlődött Eredményeink közül elmondhat­juk azt, különösen most, az utóbbi időben, hogy a szovjet nép tapasztalata nyomán, a térinekellen tői­det termékennyé tudjuk (en­ni. Jelenleg mésziszapolunk 10« kai. hold földel, 100 hold- \ nak pedig már befejeztük a mésziszapolását. Egyre nagyobb a kedv, egyre in­káid} látják a szövetkezőt tagjai, hogy egyedül az 6 munkájuk-' függ, hogy miiven eredményeket érünk ei. A brigádok közötti ver­seny eredményeképpen az őszi be­takarítást november 6-ra teljes egé­szében elvégezzük, a takarmányke­verékek és egyéb vetését már ré­gen el is feledtük. Hiba csupán a gyapotnál mutatkozott, azonban megbeszéltük a brigád és munka-., csapatvezetőkkel, hogy mozgósitii’’ a brigád és munkacsapat tagja, hogy nagyobb gyermekeiket hozzák a csoportba a gyapotszedé hoz- így is történt s a gyapofezo- dést is a napokban befejezzük. Természetesen azt, hogy el tudjnk végezni a termelőszövetkezet előtt álló feladatokat, az távol sem csu­pán a tagok létszámától függ, í_ nem attól, hogyan szervezzük mun­kánkat, hogyan neveljük önálló­ságra a brigádokat. Ezért mi egy héten kétszer megbeszéljük a fel­adatokat a hrigádvezetőkkel, akik napról-napra, sőt a nap minden órájában együtt vannak a dolgo­zókkal és elmondják, hogy mi­lyen feladatokat kell elvégezni ve­ret, vagy arra az időre. Iloné.' .-ré­sén elkészítjük a brigád heti ter­vét, do emellett esténként is meg­beszéljük a brigádvezetók kel a másnapi munkát. Az elnök, vagy az agronómus naponta leg­alább kétszer meglátogatja a fon­tosabb munkahelyeket. Ez növeli * szövetkezeti vezető tekintélyét mert látják, hogy a szilái - mun­kafegyelem, a tervszerűség alapja a további jó munkának, eredmény­nek, ami mind nagyobb jövedelmet biztosit a csoport valamennyi dol­gozó tagjának. Soczhó István elnökhelyetto Eadrőd, »Béke« tea­Jutalmazzuk a jó teljesítményt elérő dolgozókat Igyekeztünk minél többet beadni „C" jegyre is Majdin Piroska levelező» Ktmágota, »Petőfi« tszcs. Csicsely elvtárs elmondja a dolgozó parasztoknak: ahhoz, hogy vasutat kapjunk, teljesíteni kell a vetési tervet 1948 tavaszán hatan alakították meg az endrődi „Béke" termelőcsoportot

Next

/
Thumbnails
Contents