Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-29 / 278. szám

5 tftSí november 3i, rsülörliik {/iUatsotoU Hifit AZ ELMÉLET NAPI KÉRDÉSEI ft j A marxizmus-leninizmus a háború és béke kérdéséről A szocialisták a népek kö- Bötti háborút mindig mint barbár, állati d:ol«ot elitélbék. Tisztában voltak azonban azzal, hogy szoros összefüggés van a háborúk és az országon belül folyó osztályharc kö- *ött ós azt tartották, hogy a hábo­rúk lehetőségét az osztályok meg- ezüntetíse, a szocializmus megva­lósítása nélkül lehetetlen véglegesen kiküszöbölni. A kommunisták, mint következe­tes békeharcosok, — tudják, hogy a békét nem elé 7 kívánni, hanem a békét ki kell harcolni —. Ezzel szemben a jóhiszemű pacifisták, akik »általában« minden háborút elleneznek, nem értik meg, hogy b háború kérdését nem lehet a há­borút viselő osztályok gazdasági és politikai kü: üln lényeitől függetlenül, elvontan szemlélni. Mindig szám­ba kell venni, hogy milyen osz­tály, milyen célból viseli a hábo­rút. »Mi marxisták — mondotta Lenin — feltétlenül szükséges­nek tartjuk külön-külön min­den egyes háix rá történelmi ta­nulmányozását« A marxizmus-leninizmus tárta föl először a politika ás o há­ború osztályjellegét, a politika és a háború kölcsönös összefüggését és kölcsönhatásét és mutatót: rá arra, hogy mindenféle politika és min­den háború alapját a termelési mód­ban, az ország társadalmi és állami rendszerében, társadalmi ós poli­tikai viszonyaiban kell keresni. A háború — mondja Lenin — annák « belső politikának visszatükröződé­se, amelyet az illető ország 0 há­ború előtt folytatott. De nem minden termelési mód­ból és nem minden társadalmi rend­szerből következik szükségképpen, a háború. Amikor majd as egéss vi- lágon megsemmisül a kapitalizmus és győzelmet árút a szocializmus háború sem lass többé. Minden háborúnak ha­tározott politikai, osztályoéljai van­nak, amelyek meghatározzák a há­ború jellegét és a hadviselés mód­ját is. A Szovjetunió háborúi min­it!! f< Iszabadító jellegűek. Így a második világháborúban a Szovjet­uniónak és a hitlerellenes koalíció­ban egyesült országok népeinek fő­céljai a fasizmus felszámolása, egy új német agresszió megakadályo­zása, a fasiszta országokban a de­mokratikus rendszer helyreállítása, a világ szilárd éa to tós békéjének, a népek közötti békés együttműkö­désnek az égéi® világon való meg­teremtése volt. Ez a háború tehát igazságos és felszabadító háborúvá vált, amelyet az egész emberiség legveszedelmesebb és legagresszi- vebb ellensége, a Hitler-fasizmue ellen viseltek. Az USA és Anglia reakciós kö­reit azonban a fasizmus elleni há­borúban csak az érdekelte, hogy Németország és Japán ereje meg­gyöngüljön, hogy veszedelmes ver- Benytársait eltávolítsa a világpiac­ról- Ugyanakkor még arra számí­tottak, hogy a háború következté­ben a Szovjetunió is meggyengül, megszűnik nagyhatalom lenni, füg­gőségbe kerül az USA-tól és Ang­liától. Tudjuk, az amerikai-angol imperialista köröknek ez a számí­tása csúío an megbukott. A Szov­jetunió, amely az antifasiszta há­ború főterhét viselte, döntő szerepet játszott a fasiszta támadó fölött aratott győzelemben és megerősödve került ki a háborúból. Ez élesen megváltoztatta a háború után az erőviszonyokat a szocialista ós ka­pitalista rendszer között a szocia­lizmus javára. Sztálin elvtárs zseniá­lis művében, a »8ZK(b)P történe­tében« a következőképpen foglalta össze a marxizmns-lenmizmus ta­nításait a háborúról. írta: SZÁNTÓ REZSŐ »A bolsevikok nem elleneztek mindenféle hite rút. Gak a hó­dító, az imp:ralista háborút el­lenezték. A bolsevikok azt tar­tották, hogy kétféle háború van: a) van igazságos, nem hóditó, felszabadító háború, amelynek célja, vagy a nép felszabadítása a kapitalista rabság alól, vagy- pedig a gyarmatok és függő or­szágok felszabadítása az impe­rialisták elnyomása alól és b) van igazságtalan, hóditó há- berú, amelynek célja idegen or­szágok, idegen népek meghódí­tása és leigázása. A hábrrú előbbi fajtá­ját a bolsevikok támogatták. Ami a háberú második fajtá­ját illeti, a bolsevikok azt tar­tót iák, hogy az ellen elszánt har­cot kell folytatni, egészen a for­radalomig és a saját imperialista kormány megdöntéséig.« A kommunisták tehát elvileg pártolják a forradalmi osztályok óe a haladó társadalmi erők erő­szakát a reakciós osztályok és azok politikai Intézményei ellen, — követve a nagy Lenin tanítását, — hogy »a fegyverrel és hatalmi szervek­kel rendelkező erőszakoskodással szemben alkalmazott erőszak nél­kül nem lehet megszabadítani a népet az erőszakoskodóktól.« Ezért a marxisták-leninisták elis­merik és támogatják az elnyomott osztályoknak elnyomóikkal szemben viselt háborúik jogosságát, haladó jellegét, igazságosságát és szüksé­gességét, de elitélik a kizsákmá­nyoló osztályok éa államok hábo­rúit, amelyeket a népek és elnyo­mott osztályok ellen viselnek. A gyarmati és függő országok népeinek szabadságharca fontos té­nyezője á béke ós demokrácia egy­re erősödő táborának. A Jcorem nép és a kínai önkéntesek hő­siessége felbecsülhetetlen hoz- zájánAás a béke ügyéhez és az egész világ csodálkozását váltja ki. Hősiességük nagysága abban rej­lik, hogy amikor ők szülőföldjüket, saját otthonukat védik, ugyanakkor az egész világ békéjének nagy ügyét is védelmezik azzal, hogy megsem­misítő csapásokat mérnek az ame­rikai beavatkozókra 8 a világ né­peit is talpra állítják, hogy vissza­verjék a világuralomra törő ame­rikai imperializmus próbálkozásait. Lenin és Sztálin azt tanítják, hogy »a haza védelme« az impe­rialista háborúban nem más, mint a proletár internacionalizmus eláru­lása. Lenin a legnagyobb felhábo­rodással állapította meg az első világháború idején as áruló szo­ciáldemokrata vezérekről, hogy ugyanúgy mint a burzsoák, be­csapják a népet, amikor azt hir­detik, hogy a háború a nemze­tek szabadságának és létének meg­védése érdekében folyik ós ezzel átállanak a burzsoázia oldalára a proletariátus ellen.« A jobboldali szociáldemokraták ma is az imperialisták legfőbb tá­maszai a munkásosztály soraiban a Szovjetunió, a népi demokráciák és a gyarmati népek ellen forralt reakciós, ellenforradalmi háborús tervek megvalósításában. A marxizmus-leninix­mus tanításból következik, hogy az igazságos és felszabadító hábo­rúk érdekei megkövetel k a tömegek legaktívabb részvételét az ország védelmében. »A honvédelem elismerése azt je­lenti, hogy elismerjük a háború jogosságát és Igazságosságát^..« Lenin éa Sztálin útmutatása a hon­védelem szükségességéről az igaz­ságos háborúban egyenes útmuta­tás minden következetes békeharooe számára., hogy küzdjön a kosmo- politizmus reakciós ideológiája el­lem, amely »elavultnak« tünteti fel a ham, a nemzet fogálmát ós tu­lajdonképpen megtisztítja az utat az amerikai imperialisták előtt világ­feletti uralmuknak megteremtése számára. , A szovjet nép a hősiességnek nagyszerű példáit mutatta szocia­lista hazája védelmében. Alig fe­jeződött be az első világháború, a nemzotközi imperialista burzsoázia minden fegyveres erejét az első szocialista köztársaság ellen vetet­te és egyesítette erofeszitésoit az orosz ellenforradalom erőivel abból a célból, hogy megdöntso a szovjet- hatalmat. A nemzetközi imperia­lizmusnak ez az első kísérlete a fiatal szovjet köztársaság elleo gyalázatos kudarcba fulladt. A Vö­rös Hadsereg legyőzhetetlen erőnek bizonyult. A szovjet nép, amelyet a Bolsevik Párt, Lenin és Sztálin vezetett, megvédte a szovjet haza becsületét. A nemzetközi imperializmus. 1941-ben tett másodszor kísérletet, hogy fegyveres erőivel semmisítse meg a szocialista szovjet államot. Erre a óéira használta föl a Hit- ler-fél© fasizmust. A Szovjetunió belépése a háborúba fokozta a fa­siszta államok ellen folyó második világháború antifasiszta, fölszaba­dító jellegét és főtartalma a szo­cialista állam fölszabadító harcz» volt a legreakciósabb és legag- resszivebb imperialista állam, Hitler- Németország ellen. A Szovjetunió igazságos, felsza­badító honvédő háborújának célja nemcsak a szovjet területek és a szovjet népek felszabadítása volt a hitleii iga alól, hanem az is, hogy segítséget nyújtson Európa minden népének á fasiszta elnyomás alól va­ló felszabadulásában. A Szovjetunió náci ag­resszióval szemben vívott Honvédő Háborújának határozott osztúlyjel- lege volt, amelyet a szocialista ál­lami és társadalmi rend védelme érdekében folytatott azzal a céllal, hogy megsemmisítse a német és japán imperializmust és segítséget nyújtson Európa ée Ázsia népeinek a demokráciáéit ós szocializmusért folytatott harcukban. A Szovjet­unió Honvédő Háborújának nem­zeti jellege volt, melyet a szovjet nép szocialista hazájának, becsületé­nek, szabadságának és függetlensé­gének védelmében vívott. Végül a Szovjetunió Honvédő Háborúja az egész haladó emberiség érdekében folyt, azoknak a magasztos célok­nak érdekében, amelyek a szovjet állam internacionalista jellegéből kö­vetkeztek. A Honvédő Háborúnak ez a jellege biztosította a Szovjetunió döntő szerepét a Hitler-faaizmus szétverésében. A Szovjetunió ku­darcba fullasztotta az angol-ame­rikai reakció tervét, amely arra irányult, hogy megakadályozza a fasizmus teljes vereségét. A szovjet nép nagy érdeme, hogy önfelál­dozó harcával megmentette Európa civilizációját a pusztulástól. Győ­zött és bebizonyította fölényét a szovjet társadalmi ée állami rend­szer, az imperializmus fölött. Lenin és Sztálin arra figyelmez­tetik a szovjet népet, hogy amíg fennáll a kapitalizmus, megmarad a háború veszélye is. Ezért a szovjet nép szüntelenül folytatja harcát a békéért. Az amerikai-angol imperialistákat rémületbe ejtik a kommunizmus, építésének sikerei a Szovjet­unióban, a népi demokráciák sike­res fejlődése a szocializmus út­ján, a kínai népi forradalom győ­zelme, a Német Demokratikus Köz­társaság megalakulása, a kommu­nista mozgalom sikerei a kapitalista országokban, stb. ezért egyesítik a nemzetközi reakció erőit, siet­ve különféle katonai blokkokat tá­ladnak össze (Atlanti blokk, japán és német különbéke szerződés, a japán és német imperializmus újjá­élesztése, stb.) amelyek leplezet­lenül a Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság és a népi demokráciák ellen irányulnak. Az extraprofit utáni mohóság, a demokrácia és a szocializmus táborának sikerei­től való félelem és a közeledői gazdasági válságtól való félelem: ezek az amerikai-angol blokk há­borús politikájának és agresszív vi­láguralmi terveinek mozgató rugói. A népek azonban nem akarnak háborút. Erőteljesen és éberen őrzik a kivívott békét. A szocializmus érdekei a Szovjetunió­ban és a világ dolgozóinak alap­vető érdekei a tartós békét követe­lik. A béke erői, amelyek a ha­talmas Szovjetunióra támaszkodnak, l ^győzhetetlenek. A béketábor erejének növekedésé­hez hatalmas lendületet, biztatást adott Sztálin elvtárs ez év október 6-i- nyilatkozata. Sztálin élvtársnak ez a nyilatkozata ismét megniuíafi- ta, hogy a Szovjetunió a béke erős őre. Sztálin elvtárs nyifatkozata megmutatja a békeszerető népek' számára, hogy csak « béketábor ereje rettentheti vissza az imperia­lista háborús gyújtogatókat. Azt mondja Sztálin elvtárs: »Úgy gondolom, hogy az atom­bomba szószólói csak abban m esetben hajlandók beleegyezni az atomfegyver eltiltásába, ha lát­ni fogjál, hogy nem monopolis­tái többé.« A nyilatkozat újabb hatalmas fegy­ver a békééit v ivott harcban, a világ népei kezében ós súlyos csa­pás az agreeszorok háborús ter­veire. Szerte a világon mind szé­lesebb tömegek tanulják meg, a morxisták-loninfsták vezetésével, hogy a béketábor erejének növeke­dése, a békéért folytatott állandóan erősödő aktiv harc meggátolhatja az imperialisták kalandor tervei­nek megvalósítását, a harmadik világháború kirobbantását. DISZ-szervezeteink oktatási munkájáról DISZ-szervezeteink legnagyobb része megértette az oktatási mun­ka fontosságát és aszerint is dol­gozik. Például a szeghalmi já­rásban a vésztői »Zója« DISZ te­rületi szervezetnél — ahol egy po­litikai iskolán 20 hallgató van — az oktatásba bevont valamennyi fia­tal megjelenik a foglalkozásokon, aktivan hozzászól az anyaghoz s igy is segíti a szeminárium színvonalának emelését. Ágoston János elvtárs, az iskola vezetője személyesen foglalkozik a hallga­tókkal, lelkiismeretesen felkészül az előadások megtartására. A füzesgyarmati »Vörös Csil­lag« DISZ-szervezete is jó mun­kát végez, s ennek nyomán st tsz parasztfiataljai megértették, milyen fontos kérdés az oktatfi»’ és csak a tanulás^ segít­ségével lehet emelni állandóan a termelőmunkát. A »Vörös Csillag« tsz DISZ oktatásba bevont fia­taljai pontosan eljárnak a foglal­kozásokra, — az oktatási munka eredményei abban is megmutatkoz­nak, hogy erősödik a tsz DISZ- szervezete, jobban segitik a soron- lévő feladatok végrehajtását. Ko­molyan foglalkozik az oktatással a békéscsabai Pamutszövő DISZ- szervezete is, ahol két DISZ po­litikai iskola működik 40 hallgató­val. Igaz, az oktatásba bevont 40 fiatal közül mintegy 35 jár pon­tosan el a foglalkozásokra. Erre a *h iányosságra a DISZ-saervozet felfigyelt és a vezetőség szemé­lyesen foglalkozik azokkal a fia­talokkal, akik nem járnak el rend­szeresen a szemináriumokra. Mind­két politikai iskola vezetője jól felkészült az előadásokra és a hall­gatók jól megbeszélik az egyes kérdéseket. A békéscsabai Magas­építő Vállalat DISZ-Bzervezeténél két politikai kör működik. Az elő­adóknak maga a párttitkár elvtárs személyesen ad segítséget, de segíti a DISZ-szervezet oktatási mun­kájának állandó megjavítását is. Zsilinszky János elvtárssal, az elő­adóval is személyesen elbeszélgetett a párttitkár elvtárs e igy Zsilin­szky elvtárs jól elvégzi feladatait. A Magasépítő Vállalat DlSZ-szer- vezetéaek oktatási munkája igen jó, aktívak a hallgatók, megfe­lelő a kollektiv szellem a szemi­náriumon belül is, — a fiatalok ko­molyan veszik a tanulást. Az eredmények mellett azonban DISZ-szervezeteink oktatási mun­kájában nagy hibSk Is mutatkoznak A mezőkovácsházi járás egyes DISZ szervezeteinél meg sem kezdődött az oktatás. A körösladányi gép­állomás DISZ szervezeténél pedig Kardos Mihály elvtárs, előadó már az első foglalkozásról elkésett, hiá­nyosan készült az előadás meg­tartására. A békéscsabai Ruhagyárban 6 po­litikai körnek, egy politikai isko­lának és egy, Sztálin elvtárs éle­tét tanulmányozó körnek kellene működni. Előfordult azonban, hogy az oktatási napon — amikor 3 politikai körnek kellett volna foly­ni — csupán egy előadó és hall­gató jelent meg. Ez is mutatója annak, hogy a ruhagyári DISZ- szervezetben az utóbbi hónapban az oktatási munka igen komoly mértékben hanyatlott. A ruhagyári eset nem elszigetelt jelenség, ha­nem megyénk több más DISZ- saervezetéböh is előfordul. A DISZ oktatási munkájának hiányossága iérfc fokozottabban kell dolgozni a DISZ megyei bizottságának, a DISZ járási bizottságainak. Fo­koznunk kell az ellenőrzés munká­ját. El kell érni, hogy a DISZ bizottságok segítséget adjanak az előadóknak, hogy jobban el tud­ják végezni a feladatokat. Fon­tos, hogy minden DISZ szervezet vezetősége úgy dolgozzon, hogy meg tudjuk szüntetni az oktatási munka hiányosságait. Magának a DISZ Mogyebizottságának is szük­séges jobban dolgozni, hogy ne legyen egyetlen olyan DISZ szer­vezet sem, ahol nem folyik ok­tatás. Értse meg minden DISZ fiatal, hogy feladatait csak akkor tudja elvégezni, ha rendszeresen tanul. Sánta Júlia, a DISZ Megyebizottságának oktatási felelőse­it A DISZ oktatási munkáját i* nagy gonddal kell segíteni párt- bizottságainknak, pártszerveze­teinknek. A tapasztalatok azt mutatják, ahol a pártbizottsá­gok, pártszervezetek törődnek a DISZ munkájával, ellenőrzik, 6e- gitik azt, — ott jó eredmények­kel folyik az oktatás is a DISZ- ben. A hiányosságok megszün­tetéséért pártbizottságaink, párt­szervezeteink adjanak fokozottabb segítséget a DISZ-nek, tanítsák meg őket az oktatási munka helyes irányítására. A párt Poli­tikai Bizottságának oktatási ha­tározata külön megjelölte, hogy pártbizottságaink, pártszervezete­ink adjanak segítséget a DISZ- nek, hogy jól végre tudja haj­tani az oktatási feladatokat. Az oktatási határozat minden pont­jának végrehajtását pedig bizto­sítani kell. OLVASD a Viharsarok Kés?ét!

Next

/
Thumbnails
Contents